Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-29-30 / 204. szám

1992. augusztus 29-30., szombat-vasárnap 9 A «feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Mondták De hát, nézzünk szembe a té­nyekkel: elvárható egy néptől, hogy megválasszon valakit első emberének, felelős vezetőnek, akinek egészségi állapota nem kielégítő? . Antall nemcsak nagy állam­férfi, hanem tragikus hős is. Mert mindazt, amit most felso­roltunk, amiből ki kell törnie az MDF-nek, fel lehet sorolni más előjellel is: hogy ennek fejében fennmaradt az ország, nem süllyedtünk bele a káoszba, fize­tésképtelenségbe, hogy senki­nek sem kellett nélkülöznie és vándorútra kelnie. (Csurka Ist­ván író, az MDF alelnöke) Be kell hát végeznem, ki kell hát mondanom: mindazon ele­mek halmaza, amit eddig kimu­tattam a szövegedből (ami kior­dított belőle!): a kirekesztő, faji ihletésű, kizárólagos értékként felmutatott nemzeti kollektiviz­mus; társulva az antidemokrati­kus, antikommunista és antisze­mita elemekkel, hibátlanul megfelelnek egy komplett náci ideológiai alapvetésnek. Ehhez nekem, nekünk, az MDF-nek nincsen semmi közünk. Nem is lesz. (Debreczeni József [MDF] országgyűlési képvise­lő, a Gsurka-tanulmányról) A mai helyzetben nincs más lehetőség, mint újra meg újra elmondani: a Csurka-féle irány­nak nem lehet politikai súlya egy alkotmányos demokráciá­ban. Ha meg akarjuk őrizni a Magyar Köztársaság belső bé­kéjét, nemzetközi tekintélyét — Csurkának mennie kell! (Kőszeg Ferenc [SZDSZ] or­szággyűlési képviseld) Ötvennyolcban egy tanácsi tisztviselő pornográfnak tartja egy a budapesti Kristóf téren felállított Libikóka című szob­rát Első botrány. Egy év múlva Komlón hábo- rognak, hogy a Szám aras fiúnak kilátszik a fütyülője. Második botrány. Mindkét szobor a gyulai - strand mellett díszeleg harminc éve, egy lelkes népművelő jó­voltából. Ott semmi botrány. (Bükkösdi László újságíró Bencsik István szobrászmű­vészről) Szerencsére semmi köze a szerepnek az életemhez. Szí­nésznő vagyok, sokat dolgo­zom, sokféle szerepben. Min­denütt igyekszem helytállni, legjobb tudásom szerint játsza­ni. Szeretem a jó feladatokat, s az ilyeneknél már a műfaj sem fontos. Szeretem a groteszk hu­mort és az öniróniát (Fehér Anna színésznő, a Szomszé­dok című tv-sorozat Almája) Fürkészd Eléggé közismert, hogy Justh Zsigmond író az Orosháza mel­letti, szentetomyai birtokán pa­rasztszínházat létesített a múlt század kilencvenes éveiben. Arról már kevesebben tudnak, hogy sok híresség fordult meg a színházban előadóként illetve nézőként. Többek között: Feszty Árpád festőművész, a hí­res Feszty-körkép alkotója, Fesztyné Jókai Róza. a nagy író örökbefogadott lánya, Jászai Mari színművésznő, Med- nyánszky László és Munkácsy Mihály festőművészek, Stróbl Alajos és Zala György szob­rászművészek, Bródy Sándor úró és Malonyay Dezső művé­szettörténész. Az élet értelmét számomra Greta Garbo fogalmazUr meg: „Mind ugyanazt csináljuk. Iskolába kerülünk, tanulunk — egyik jobban, másik rosszabbul —, felnövünk, egyik magasabb lesz, a másik alacsonyabb. Aztán felnőttként vagy rájövünk arra, mi a szándékunk az életünkkel, vagy nem. Ha igen, és megtaláltuk életünk célját, akkor próbáljuk teljesíteni hivatásunkat Az élet értelme ez. Életünk eredmény e pedig tanúságot tesz arról, hogy kik vagy unk és mit értünk el.. Rólunk magunkról a munkánk vall és jobban, mintha beszélünk róla...” E sorok írója: Patkó Dóra, a Miss Universe szépségkirálynő-választás 1992. évi gy őztese KíNáLÓ „Én Pozsonyba hazajöttem, s jól érzem itt magamat. Egyelőre nem bántam meg semmit, úgy érzem, ezt a feladatot nekem találták ki.” Annak, aki e sorokat nyilatkozta, itt csak a fényképét láthatják. Róla és új feladatáról megtudhatnak min­dent, ha lapoznak egyet és átfutják a 6. oldal alján olvasható interjút. „Ha jól tudjuk, egyik fülében fülbevalót hordott. Mit szóltak ehhez a választópolgá­rok?” Akár hiszik, akár nem, a kérdést kolléganőnk nem egy hölgynek, hanem egy férfinek tette fel. Mégpedig egy polgármesternek. Hogy melyiknek? A nyolcadik oldalon megtalálják a választ. A cikk címe: „Az üres szépség taszít, az okos nő vonz” Egy alkalommal Andris azzal fogadta Zitát, hogy mindent bevallott feleségének. Elmondta, hogy szere­tője van (a két nő ismerte egymást), és válni akar. Ugye, kitalálták miről van szó? Hát persze, egy szerel­mi háromszögnek arról a pillanatáról, amikor az egyik szereplő feladja magát. Az előzményeket és a történet befejezését a 9. oldalon olvashatják. Halló, beszélgessünk —Halló, Battonya, Bajusz lakás? Jó estét kívánok. Ménesi György vagyokaBékés Megyei Hírlaptól. Bajusz Györggyel szeretnék be­szélni. —Jó estét kívánok. Állok ren­delkezésére. —A tanévkezdés apropójánar- raszeretnémkéniiönt,meséljenaz iskoláiról. — 1938-ban születtem, Köve- gyen. Az első három osztályt ott végeztem el, a negyediket Mező­hegyesen. Mindkét helyen össze­vont osztályokba jártam. Mezőhe­gyesen az 52-es majori általános iskolában az egész alsó tagozat egy tanító néni gondjaira volt bíz­va, a létszám meghaladta a 30-at Arra emlékszem, hogy ültem a hálulsó pad ban, és lógattam a lába­mat, miközben magamban az egyszeregyet mondtam. A tanító néni mintha mindig a kisebbekkel foglalkozott volna —Felső tagozat is volta major­ban? — Felsős koromban be­kerültünk Battonyára Kellett né­hány különórát vennem Babarczi Janka nénitől, de utána szépen megálltam a saját lábamon. Isko­láimat jeles, illetve kitűnő ered­ménnyel végeztem. —Battonyán érettségizett? — Nem, érettségi előtt kisebb kihágások miatt eltanácsoltak Mezőkovácsházára Ott mi vol­tunk az első végzős évfolyam, 1956-ban. — Bajusz úr! Miért nem azt mondja, hogy kirúgták, esetleg azt, hogy kicsapták? — Mert ezt a szót a battonyai igazgató, Kiss Ernő bácsi használ­ta velem kapcsolatban. így utalt egykori iskolatársára, József Atti­lára, akit köztudomásúan „eltaná­csolt az egyetem fura ura”. —Sok verset tud könyv nélkül? — Az én időmben becsülete volt a memoriternek. Egyetemet végzett gyermekeim még ma is álmélkodnak azon, hogy mennyi verset, balladát, mennyi részletet tudok nagyobb lélegzetű epikus költeményekből. És szó sincs ön­célú magolásról ! Aki sok memori­tert tud, abból például jó sakkozó válhat, de a társasági életben is könnyebben érvényesülhet. —Említette a gyermekeit. —Egyik fiam testnevelő tanár, a másik matematikus. Jó tanáraik voltak mindvégig, akárcsak ne­kem. Egy unokám van, januárban lesz hároméves. Amióta elkezdett beszélni, azóta edziik a memóriá­ját számokkal, mondókákkal, ver­sekkel. Reméljük, hogy ő sem fog panaszkodni a tanáraira. — Kívánom, úgy legyen! Kö­szönöm, hogy vállalta a beszélge­tést. Fekete fehéren Miközben... Mit szólnak ehhez a Csurka-tanulmányhoz? Már ha olvas­ták? Mert gyanítom, nem túl sokan rágták át magukat a nyolc újságoldalas dolgozaton. A legmegbotránkoztatóbb része­ket viszont bizonyára hallották: a miniszterelnök betegsége miatt kikezdhető, ezért mennie kell; a köztársasági elnök zsidóbérenc; a rádióban és a televízióban haladéktalanul rendet kell csinálni, ha kell rendőri erővel is; Göncz Árpáddal szemben pedig — ha továbbra is ellenáll — bármilyen erő igénybevétele megengedett. Nem csoda, ha az MDF egyik alelnöke azt nyilatkozta: nem szeretnék olyan országban élni, amilyet Csurka fölvázolt. Egy másik MDF-es képviselő végkövetkeztetése pedig így szól: a József Attila-díjas író által lefektetett elvek halmaza megfelel egy komplett náci ideológiai alapvetésnek. Szóval van botrány rendesen. Amolyan kormányválság előtti szelek fújdogálnak. Minden valamirevaló politikai erő a Csurka-üggyel foglalkozik. Miközben a miniszterelnök azt nyilatkozza, közel száz, fontosabbnál fontosabb törvényt kellene a parlamentnek még az idén elfogadnia, miközben soha nem látott aszály „söpör” végig az országon, miközben elkezdődtek a földárverések, miközben emelték a hús és a kenyér (régi szóhasználat szerint: az alapvető élelmiszerek) árát, miközben egy vezető közgazdász azt nyilatkozta: a gazdaság inog, ezt mindenki tapasztalhatja, miközben vész­terhes üzenetek jönnek a határon túlról, miközben... Igen, miközben a gazdasági stabilitás és a szociális bizton­ság megteremtésén, az egészségügyi ellátás javításán, a munkanélküliség visszaszorításán kellene fáradozni, kis és nagy politikai bombák robbantgatásával terelődik el a figye­lem országépítő gondjainkról. Fordítani kellene a sorrenden! Mielőbb! Árpási Zoltán Hidásvágy

Next

/
Thumbnails
Contents