Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29-30 / 204. szám
1992. augusztus 29-30., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Johann Ender: A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája, 1831 Friedrich von Amerling: Gróf Széchenyi István, 1836 A tudományok és a művészetek testvérisége Az Akadémia allegóriája A tudományok és a művészetek testvérisége az Akadémia alapításakor evidencia volt. Hiszen a Tudós Társaság 1825-ös alapító törvénye is így summázta a felállítandó intézmény célját: „...a honni nyelv kiművelésére alakul minden tudományágban és a szépmesterségek minden nemeiben”. S a gyűjtemény alapjait is a Tudós Társaságot alapító Széchenyi István ajándékai vetették meg. Ezért került a Magyar Tudo- mányos Akadémia gyűjteményei címet viselő kiállítás főhelyére, valamint a tárlat plakátjára Johann Endemek 1831-es olajfestménye: az Akadémia allegóriája, más címen Borúra derű. E festményről, egyes részleteiről már számos korabeli metszet, másolat készült. És itt van Friedrich von Amerling 1836-os, gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló egész alakos olajfestménye is. A gyűjtemény számos portrét tartalmaz. Akadémikusok, művészek, közéleti férfiak arcképét. Az elsők között Kazinczy Ferencet és Kisfaludy Károlyt ábrázoló festmény került az Akadémia tulajdonába. Később, éppen Kisfaludy festői működése révén tájképekkel gazdagodott a képtár. Barabás Miklóst, kora legnépszerűbb festőjét az Akadémia tagjai sorába választotta. Barabás pedig vonzó festői- séggel elkészítette festményben, litográfiában, miniatúrá- ban kortársainak arcképcsarnokát. De ugyanúgy érdekelték az életképek, a magyar táj megfestésének lehetőségei. Akadémiai tagsággal tisztelték meg az Itáliában élő és alkotó id. Markó Károlyt is, akit ekkor már a Firenzei Akadémia is tagjai sorába választott. A szobrászok közül Fe- renczy István kapott akadémiai rangot, s az ő kezemunkája Kazinczy Ferenc mellszobra, Kölcsey Ferenc egész alakos szobra, Csokonay, Fáy mellképek és a tudományos arcképcsarnok számos plasztikája. A pest-budai Lánchíd alapkőletételét, avatását, építésének különböző fázisait hazai és külföldi művészek is megörökítették, Barabás Miklós és G. H. Hawkins munkáit láthatjuk a kiállításon is. Lotz Károly, Ligeti Antal, Orlai Pet- rich Soma, Brocky Károly, Kozina Sándor, Borsos József, Kovács Mihály és más, 19. századi festők portréi, allegóriái, tájképei, Izsó Miklós, Alexy Károly szobrai sorakoznak a tárlaton. És ott van Lotz akvarellje, az Akadémia dísztermének freskóvázlata, fényképek az Akadémia alapítását ábrázoló domborműről, az intézmény üléstermének fényképe, amely az MTA fotógyűjteményének értékes dokumentuma. (MTI-Press) (kádár) Sunyovszky Szilvia új szerepben A közeledés lehetősége / Értsünk szót! Egy humoros, de igencsak tanulságos gyűjteményt nyújtok át az olvasónak. íme a napi- és hetilapokból ollózott pongyolaságok, képtelenségek — némi magyarázattal, kérdéssel és kétkedéssel. „Új és használt cserépkályha építését vállalom.” (Már használt cserépkályhát is tudnak építeni?) „Eladó egy hempergő fiatal anya részére.” (Hm, hm!) „Elcserélem 4 szobás lakásomat sok mellékhelyiséggel.” (Nem mellékes a kérdés: hány mellékhelyiséget érhet ez a lakás?) „Tenyészgalambok és farkaskutyák betegség miatt eladók.” (Beteg állatokat féláron?) „ Európa II. díját nyert, bárói családból származó puli kannal fedeztetést vállal szuka tulajdonossal.” (Tudni magyarr kicsi...) „A vevőjáráshoz igazítottuk a bolti munkaszervezést.” (A tatárjárás után elég sokáig kellett várni a „vevőjárásra”.) „Keresem a 48 749-es, tetovált fülő német juhász kutyámat, amely egy hónapja veszett el Pesterzsébetről. Kérem a jelentkezését jutalom ellenében.” (Menj haza, kutyus, ad már a gazdi kolbászravalót!) „Marhasó és konyhaszekrény eladó.” (Milyen kulturált áru- kapcsolás!) „Matematikából korrepetitort keresek a lakásunkban.” (És még nem találta meg? Hideg... hideg...) „Eladó nagyképemyős Sztár televízió, asztalnak is használható.” (A forró levesre és Rózsa Gyurira érzékeny.) 1990-től működik a Magyar Kulturális Központ mint intézmény Pozsonyban. Az első évben a főkonzulátus egyik helyiségében szorítottak a Magyar- országról kiküldött munkatársaknak helyet. 1991. március 15-én költözhettek önálló épületbe Pozsony szívében. A szép villa egyik szobájában beszélgettünk az intézmény vezetőjével, Sunyovszky Szilviával. — Ezt az épületet csak ideiglenes jelleggel vettük bérbe — mondja. — Tavaly arról volt szó, hogy egy általunk vásárolt telken fölépülhet majd a Magyar Kulturális Központ. Mind ez ideig, sajnos, ebben az ügyben nem sok minden történt. Szerintem nem mellékes, hogy milyen épületben működünk, de az épülettől függetlenül kötelességünk, hogy Pozsonyon kívül Szlovákia más területeire is elvigyük a magyar kultúrát. — Valóban, az ország keleti központja Kassa! — így igaz, de nekünk a magyar kultúrát mint egységes egészet kell közvetítenünk, s Kassán kívül vannak még jelentős központok. így Eperjes, Zsolna. Ha belegondolok, nem is igazán jó az elnevezésünk, a kulturális központoknak ugyanis egyszerre információs és tájékoztató központoknak is kellene lenniük. — Összefoglalná röviden az intézet feladatát? —Azokat a kulturális értékeket, amelyek Magyarországon létrejöttek, és azokat, amelyek a mai valóságot leginkább tükrözik kell adaptálni, áthozni és közvetíteni Szlovákiába. — Ilyen intézmények másutt is léteznek. Tevékenységük független attól, hogy itt sok magyaléi? — Minden intézménynek megvan a maga sajátságos jellege. Az természetes, hogy másként tudom itt végezni a munkámat, mint teszem azt Párizsban vagy Helsinkiben. Az ottani csekély létszámú magyarság gyökerei mások, mint az ittenieké. Az én feladatom kettős. A szlovákok felé is és a magyarok felé is közvetíteni kell. —Szólna a szlovák irányról? Ma is úgy érzem, hogy a két egymás mellett élő nép keveset tud egymásról. S hogy a megismerés talán oldhatna valamit a görcsökön. — így van. Nagyon keveset tudunk egymásról, pedig sok a közös vonás. Nem véletlen az, hogy ha elkezdünk egy magyar népdalt, és egy szlovák csatlakozik hozzánk, akkor szlovákul folytatja. Azonosak a gyökereink. Úgy látom, hogy van igény tevékenységünkre a szlovákság körében is. Bemutattuk a Pető Intézetet, s nagy volt az érdeklődés. Tervbe vettük, hogy a Ko- dály-módszert is bemutatjuk a szlovák pedagógusoknak. Mi politikamentesek vagyunk, és azok is akarunk maradni. Mondom ezt annak ellenére, hogy elindítottunk egy sorozatot, amelynek keretében a magyar parlamenti pártok bemutatkoznak Pozsonyban. — Ki tartja fönn a házat? Miből élnek? — Az épületet, mint mondtam, béreljük, s az intézetet a magyarországi Közoktatási és Kulturális Minisztérium finanszírozza. — Szólna valamit a közeli tervekről is? —Egy nagyszabású Kassák- kiállítást szervezünk a Szlovák Nemzeti Galériával közösen, bemutatjuk Kassákot mint festőt, s egy irodalmi műsor keretében az irodalmár portréját is fölvillantjuk. Bemutatjuk mindazokat a szlovák művészeket, akik pár éve Kassák ihletésére festettek, s festményeiket odaajándékozták a Kassák Múzeumnak. Szeretnénk Körösi Csorna Sándor életútját bemutatni, s ezt a kiállítást elvinni Eperjesre és Kassára is. Szeretnénk az itteni újságíró szövetséggel karöltve magyarországi szerkesztőségeket megmutatni kötetlen eszmecserére. — Hogyan fogadták önöket az itteni magyarok? — Nyitottan közeledtünk egymáshoz. Természetes, magától értetődő dolog, hogy A pedagógia Ma már talán mindenhol a világon négy fokozatú az iskola- rendszer: van óvoda, alapiskola, középiskola és egyetem. S osztályok (éyfolyamok) vannak és tantárgyak, tanórák. Bizonyára sokan tudják, hogy ez nem mindig volt így. Arra azonban feltehetően nagyon kevesen gondolnak, hogy ennek a rendszernek a kidolgozása Johannes Amos Comenius érdeme. A jeles férfiú 1592. március 28-án született cseh-morva földön, s ősei közt feltehetően magyarok is akadtak. Nehéz sorsa volt — a kifejezések többféle értelmében is —: korán árvaságra jutott, csak üggyel-bajjal végezhette iskoláit németországi protestáns egyetemeken. Hazatérve tanár és pap lett, de a protestánsül-. dözés, majd Csehország függetlenségének elvesztése miatt bujdosnia, aztán örökre külföldre kellett távoznia. 1627-től Európa számos helyén élt, hosszan Lengyelországban, majd angol, svéd, német, sőt magyar földön is, végül Amsterdamban, 1670- ben bekövetkezett haláláig. Comenius az egyetemes művelődéstörténet kiemelkedő alakja, számunkra különösen azért kedves, mert 1650— 1654 között Lorántffy Zsu- zsánna meghívására Sárospatakon működött. E néhány év munkásságának kiemelkedő szakasza, ugyanis itt módja nyílt arra, hogy pedagógiai elképzeléseit viszonylag szabadon kipróbálhassa, s így a gyakorlatban is ráébredhessen annak utópikus elemeire. A latin nyelv tanítását szolgáló, s igen hosszú időn keresztül sikerrel használt tankönyvein túl ekkor készült A látható világ képekben (Orbis sensualium pictus), amely felfedezi és alkalmazza is a szemléltető oktatás elvét. ' Pataki beköszöntő beszédében állítja, hogy „A tehetségek kiművelése tehát, amely-^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP nagymestere egyedül képes bennünket Isten hasonlóságára felemelni, kívánatosabb és szükségesebb a világ minden gazdagságánál, tisztségénél, gyönyörénél, és mindannál, amit kívánni lehetséges és illő.” Lehetségesnek és szükségesnek tartja, hogy a műveltség az egész nemzetben elterjedjen. Ennek számos szükséges eszköze van, nevezetesen: a szülői nevelés, a tanárok példamutatása, az elemi iskola, a könyv, a tudósokkal való eszmecsere, a tudás gyakorlása, az állam vezetőinek gondos művelődés- politikája, valamint Isten kegyelme. Comenius nevét azonban nem csak a pedagógia története tartja számon. Jan Amos Komensky a cseh irodalomnak is kiemelkedő képviselője, a cseh nyelvű széppróza úttörője. Leghíresebb műve magyarul is több kiadásban hozzáférhető. Ez A világ útvesztője és a szív paradicsoma „azaz világos magyarázata annak, hogy ezen a világon és minden dolgaiban egyéb sincs, mint tévelygés és tántor- gás, tülekedés és törtetés, csalárdság és álnokság, nyomorúság és bánat”. S a világ bemutatott állapota végül is logikusan vezet el ahhoz, hogy a vigaszt e világon kívül, a „nem láthatóban” keresse és lelje meg. E szemléletet egy harcos egyház drasztikus elnyomása is motiválta, valamint a XVII. századi európai állapotok, ne feledjük azonban, hogy Komensky—Comenius egész életében cselekvőén dolgozott azért, hogy mind ő maga, mind mások meglelhessék „a szív paradicsomát”. S hogy mindez évszázadok múltán is inkább csak az utópia világában lehetséges, az jellemzi az emberi társadalmak természetét is, de jelzi azt is, hogy Comeniustól ma is van mit tanulni. (MTI- Press) Vas y Géza Még a színpadon. (DOLEZSÁL LÁSZLÓ FELVÉTELE) együttműködünk a Csemadok- kal. De más a mi küldetésünk, és más az övéké. Nekik a látványosabb szórakoztatás felé kellett nyitni. —Ön kiválóan beszéli a szlovák nyelvet. Pozsonyban Magyarország kulturális követe. Segíti-e munkáját az, hogy nincs szüksége tolmácsra? — Feltétlenül. Jólesően nyugtázza mindenki, ha egy külföldi az adott ország nyelvén szólal meg. Könnyebb kapcsolatokat építeni, közvetlenebb a beszélgetés. — 1970-ben a kassai Thália Színház tagja volt, majd a budapesti Madáché. Játszott az Ármány és szerelemben, a III. Ri- chárdban, s vagy egy tucat filmet forgatott. Aztán hirtelen ez a váltás. Nem bánta meg a cserét? — Én Pozsonyba hazajöttem, s jól érzem itt magamat. Egyelőre nem bántam meg semmit, úgy érzem, ezt a feladatot nekem találták ki. Szeretem ezt a „szerepet”. Hogy hosszú távon hogyan alakul? Azt ma még nem tudom. (MTI-Press) Böröndi Lajos