Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-29-30 / 204. szám

1992. augusztus 29-30., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Johann Ender: A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája, 1831 Friedrich von Amerling: Gróf Széchenyi István, 1836 A tudományok és a művészetek testvérisége Az Akadémia allegóriája A tudományok és a művésze­tek testvérisége az Akadémia alapításakor evidencia volt. Hiszen a Tudós Társaság 1825-ös alapító törvénye is így summázta a felállítandó intéz­mény célját: „...a honni nyelv kiművelésére alakul minden tudományágban és a szépmes­terségek minden nemeiben”. S a gyűjtemény alapjait is a Tu­dós Társaságot alapító Szé­chenyi István ajándékai vetet­ték meg. Ezért került a Magyar Tudo- mányos Akadémia gyűjtemé­nyei címet viselő kiállítás fő­helyére, valamint a tárlat pla­kátjára Johann Endemek 1831-es olajfestménye: az Akadémia allegóriája, más cí­men Borúra derű. E festmény­ről, egyes részleteiről már szá­mos korabeli metszet, másolat készült. És itt van Friedrich von Amerling 1836-os, gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló egész alakos olajfestménye is. A gyűjtemény számos port­rét tartalmaz. Akadémikusok, művészek, közéleti férfiak arcképét. Az elsők között Ka­zinczy Ferencet és Kisfaludy Károlyt ábrázoló festmény került az Akadémia tulajdoná­ba. Később, éppen Kisfaludy festői működése révén tájké­pekkel gazdagodott a képtár. Barabás Miklóst, kora leg­népszerűbb festőjét az Akadé­mia tagjai sorába választotta. Barabás pedig vonzó festői- séggel elkészítette festmény­ben, litográfiában, miniatúrá- ban kortársainak arcképcsar­nokát. De ugyanúgy érdekel­ték az életképek, a magyar táj megfestésének lehetőségei. Akadémiai tagsággal tisztel­ték meg az Itáliában élő és alkotó id. Markó Károlyt is, akit ekkor már a Firenzei Aka­démia is tagjai sorába válasz­tott. A szobrászok közül Fe- renczy István kapott akadémi­ai rangot, s az ő kezemunkája Kazinczy Ferenc mellszobra, Kölcsey Ferenc egész alakos szobra, Csokonay, Fáy mell­képek és a tudományos arc­képcsarnok számos plasztiká­ja. A pest-budai Lánchíd alap­kőletételét, avatását, építésé­nek különböző fázisait hazai és külföldi művészek is meg­örökítették, Barabás Miklós és G. H. Hawkins munkáit láthat­juk a kiállításon is. Lotz Ká­roly, Ligeti Antal, Orlai Pet- rich Soma, Brocky Károly, Kozina Sándor, Borsos József, Kovács Mihály és más, 19. századi festők portréi, allegó­riái, tájképei, Izsó Miklós, Alexy Károly szobrai sorakoz­nak a tárlaton. És ott van Lotz akvarellje, az Akadémia dísz­termének freskóvázlata, fény­képek az Akadémia alapítását ábrázoló domborműről, az in­tézmény üléstermének fény­képe, amely az MTA fotógyűj­teményének értékes doku­mentuma. (MTI-Press) (kádár) Sunyovszky Szilvia új szerepben A közeledés lehetősége / Értsünk szót! Egy humoros, de igencsak tanul­ságos gyűjteményt nyújtok át az olvasónak. íme a napi- és hetila­pokból ollózott pongyolaságok, képtelenségek — némi magya­rázattal, kérdéssel és kétkedés­sel. „Új és használt cserépkályha építését vállalom.” (Már hasz­nált cserépkályhát is tudnak épí­teni?) „Eladó egy hempergő fiatal anya részére.” (Hm, hm!) „Elcserélem 4 szobás lakáso­mat sok mellékhelyiséggel.” (Nem mellékes a kérdés: hány mellékhelyiséget érhet ez a la­kás?) „Tenyészgalambok és farkas­kutyák betegség miatt eladók.” (Beteg állatokat féláron?) „ Európa II. díját nyert, bárói családból származó puli kannal fedeztetést vállal szuka tulajdo­nossal.” (Tudni magyarr kicsi...) „A vevőjáráshoz igazítottuk a bolti munkaszervezést.” (A ta­tárjárás után elég sokáig kellett várni a „vevőjárásra”.) „Keresem a 48 749-es, teto­vált fülő német juhász kutyámat, amely egy hónapja veszett el Pesterzsébetről. Kérem a jelent­kezését jutalom ellenében.” (Menj haza, kutyus, ad már a gazdi kolbászravalót!) „Marhasó és konyhaszekrény eladó.” (Milyen kulturált áru- kapcsolás!) „Matematikából korrepetitort keresek a lakásunkban.” (És még nem találta meg? Hideg... hideg...) „Eladó nagyképemyős Sztár televízió, asztalnak is használha­tó.” (A forró levesre és Rózsa Gyurira érzékeny.) 1990-től működik a Magyar Kulturális Központ mint intéz­mény Pozsonyban. Az első év­ben a főkonzulátus egyik helyi­ségében szorítottak a Magyar- országról kiküldött munkatár­saknak helyet. 1991. március 15-én költözhettek önálló épületbe Pozsony szívében. A szép villa egyik szobájában be­szélgettünk az intézmény veze­tőjével, Sunyovszky Szilviával. — Ezt az épületet csak ideig­lenes jelleggel vettük bérbe — mondja. — Tavaly arról volt szó, hogy egy általunk vásárolt telken fölépülhet majd a Ma­gyar Kulturális Központ. Mind ez ideig, sajnos, ebben az ügy­ben nem sok minden történt. Szerintem nem mellékes, hogy milyen épületben működünk, de az épülettől függetlenül köte­lességünk, hogy Pozsonyon kívül Szlovákia más területeire is elvigyük a magyar kultúrát. — Valóban, az ország keleti központja Kassa! — így igaz, de nekünk a ma­gyar kultúrát mint egységes egészet kell közvetítenünk, s Kassán kívül vannak még jelen­tős központok. így Eperjes, Zsolna. Ha belegondolok, nem is igazán jó az elnevezésünk, a kulturális központoknak ugyanis egyszerre információs és tájékoztató központoknak is kellene lenniük. — Összefoglalná röviden az intézet feladatát? —Azokat a kulturális értéke­ket, amelyek Magyarországon létrejöttek, és azokat, amelyek a mai valóságot leginkább tükrö­zik kell adaptálni, áthozni és közvetíteni Szlovákiába. — Ilyen intézmények másutt is léteznek. Tevékenységük füg­getlen attól, hogy itt sok magyal­éi? — Minden intézménynek megvan a maga sajátságos jelle­ge. Az természetes, hogy más­ként tudom itt végezni a munká­mat, mint teszem azt Párizsban vagy Helsinkiben. Az ottani csekély létszámú magyarság gyökerei mások, mint az ittenie­ké. Az én feladatom kettős. A szlovákok felé is és a magyarok felé is közvetíteni kell. —Szólna a szlovák irányról? Ma is úgy érzem, hogy a két egymás mellett élő nép keveset tud egymásról. S hogy a megis­merés talán oldhatna valamit a görcsökön. — így van. Nagyon keveset tudunk egymásról, pedig sok a közös vonás. Nem véletlen az, hogy ha elkezdünk egy magyar népdalt, és egy szlovák csatla­kozik hozzánk, akkor szlovákul folytatja. Azonosak a gyökere­ink. Úgy látom, hogy van igény tevékenységünkre a szlovákság körében is. Bemutattuk a Pető Intézetet, s nagy volt az érdeklő­dés. Tervbe vettük, hogy a Ko- dály-módszert is bemutatjuk a szlovák pedagógusoknak. Mi politikamentesek vagyunk, és azok is akarunk maradni. Mon­dom ezt annak ellenére, hogy elindítottunk egy sorozatot, amelynek keretében a magyar parlamenti pártok bemutatkoz­nak Pozsonyban. — Ki tartja fönn a házat? Miből élnek? — Az épületet, mint mond­tam, béreljük, s az intézetet a magyarországi Közoktatási és Kulturális Minisztérium finan­szírozza. — Szólna valamit a közeli tervekről is? —Egy nagyszabású Kassák- kiállítást szervezünk a Szlovák Nemzeti Galériával közösen, bemutatjuk Kassákot mint fes­tőt, s egy irodalmi műsor kereté­ben az irodalmár portréját is föl­villantjuk. Bemutatjuk mind­azokat a szlovák művészeket, akik pár éve Kassák ihletésére festettek, s festményeiket oda­ajándékozták a Kassák Múze­umnak. Szeretnénk Körösi Csorna Sándor életútját bemutatni, s ezt a kiállítást elvinni Eperjesre és Kassára is. Szeretnénk az itteni újságíró szövetséggel karöltve magyarországi szerkesztősége­ket megmutatni kötetlen esz­mecserére. — Hogyan fogadták önöket az itteni magyarok? — Nyitottan közeledtünk egymáshoz. Természetes, ma­gától értetődő dolog, hogy A pedagógia Ma már talán mindenhol a vi­lágon négy fokozatú az iskola- rendszer: van óvoda, alapisko­la, középiskola és egyetem. S osztályok (éyfolyamok) van­nak és tantárgyak, tanórák. Bi­zonyára sokan tudják, hogy ez nem mindig volt így. Arra azonban feltehetően nagyon kevesen gondolnak, hogy en­nek a rendszernek a kidolgozá­sa Johannes Amos Comenius érdeme. A jeles férfiú 1592. március 28-án született cseh-morva földön, s ősei közt feltehetően magyarok is akadtak. Nehéz sorsa volt — a kifejezések többféle értelmében is —: ko­rán árvaságra jutott, csak üggyel-bajjal végezhette isko­láit németországi protestáns egyetemeken. Hazatérve tanár és pap lett, de a protestánsül-. dözés, majd Csehország füg­getlenségének elvesztése mi­att bujdosnia, aztán örökre külföldre kellett távoznia. 1627-től Európa számos he­lyén élt, hosszan Lengyelor­szágban, majd angol, svéd, né­met, sőt magyar földön is, végül Amsterdamban, 1670- ben bekövetkezett haláláig. Comenius az egyetemes művelődéstörténet kiemelke­dő alakja, számunkra különö­sen azért kedves, mert 1650— 1654 között Lorántffy Zsu- zsánna meghívására Sárospa­takon működött. E néhány év munkásságának kiemelkedő szakasza, ugyanis itt módja nyílt arra, hogy pedagógiai el­képzeléseit viszonylag szaba­don kipróbálhassa, s így a gya­korlatban is ráébredhessen an­nak utópikus elemeire. A latin nyelv tanítását szolgáló, s igen hosszú időn keresztül sikerrel használt tankönyvein túl ekkor készült A látható világ képek­ben (Orbis sensualium pictus), amely felfedezi és alkalmazza is a szemléltető oktatás elvét. ' Pataki beköszöntő beszédé­ben állítja, hogy „A tehetsé­gek kiművelése tehát, amely-^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP nagymestere egyedül képes bennünket Isten hasonlóságára felemelni, kí­vánatosabb és szükségesebb a világ minden gazdagságánál, tisztségénél, gyönyörénél, és mindannál, amit kívánni le­hetséges és illő.” Lehetséges­nek és szükségesnek tartja, hogy a műveltség az egész nemzetben elterjedjen. Ennek számos szükséges eszköze van, nevezetesen: a szülői ne­velés, a tanárok példamutatá­sa, az elemi iskola, a könyv, a tudósokkal való eszmecsere, a tudás gyakorlása, az állam ve­zetőinek gondos művelődés- politikája, valamint Isten ke­gyelme. Comenius nevét azonban nem csak a pedagógia történe­te tartja számon. Jan Amos Komensky a cseh irodalom­nak is kiemelkedő képviselő­je, a cseh nyelvű széppróza úttörője. Leghíresebb műve magyarul is több kiadásban hozzáférhető. Ez A világ út­vesztője és a szív paradicsoma „azaz világos magyarázata an­nak, hogy ezen a világon és minden dolgaiban egyéb sincs, mint tévelygés és tántor- gás, tülekedés és törtetés, csa­lárdság és álnokság, nyomorú­ság és bánat”. S a világ bemu­tatott állapota végül is logiku­san vezet el ahhoz, hogy a vi­gaszt e világon kívül, a „nem láthatóban” keresse és lelje meg. E szemléletet egy harcos egyház drasztikus elnyomása is motiválta, valamint a XVII. századi európai állapotok, ne feledjük azonban, hogy Ko­mensky—Comenius egész életében cselekvőén dolgozott azért, hogy mind ő maga, mind mások meglelhessék „a szív paradicsomát”. S hogy mindez évszázadok múltán is inkább csak az utópia világában lehet­séges, az jellemzi az emberi társadalmak természetét is, de jelzi azt is, hogy Comeniustól ma is van mit tanulni. (MTI- Press) Vas y Géza Még a színpadon. (DOLEZSÁL LÁSZLÓ FELVÉTELE) együttműködünk a Csemadok- kal. De más a mi küldetésünk, és más az övéké. Nekik a látványo­sabb szórakoztatás felé kellett nyitni. —Ön kiválóan beszéli a szlo­vák nyelvet. Pozsonyban Ma­gyarország kulturális követe. Segíti-e munkáját az, hogy nincs szüksége tolmácsra? — Feltétlenül. Jólesően nyugtázza mindenki, ha egy külföldi az adott ország nyelvén szólal meg. Könnyebb kapcso­latokat építeni, közvetlenebb a beszélgetés. — 1970-ben a kassai Thália Színház tagja volt, majd a buda­pesti Madáché. Játszott az Ár­mány és szerelemben, a III. Ri- chárdban, s vagy egy tucat fil­met forgatott. Aztán hirtelen ez a váltás. Nem bánta meg a cse­rét? — Én Pozsonyba hazajöt­tem, s jól érzem itt magamat. Egyelőre nem bántam meg semmit, úgy érzem, ezt a felada­tot nekem találták ki. Szeretem ezt a „szerepet”. Hogy hosszú távon hogyan alakul? Azt ma még nem tudom. (MTI-Press) Böröndi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents