Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

SPORT 1992. augusztus 3., hétfő Széchy Tamás értékelése az olimpiáról így látta az „úszópápa” Tulajdonképpen eleve bizo­nyos volt, hogy a barcelonai olimpia a magyar úszók jóvol­tából sikeres lesz, Széchy Ta­más, Kiss László, no és nem kevésbé kitűnő segítőik ismét nagyszerű csapattal, érmek garmadát nyerve ápolják to­vább a hagyományokat. A biz­tosíték alapvetően két dolog­ban rejlett. Az egyik a szakma honi kiválóságainak eszten­dők, Széchy esetében évtize­dek óta bizonyított tudása, a folyamatosan jó eredmények, s mindebből következik a má­sik: Barcelona előtt a magya­rok—legyünk precízek: Eger- szegi Krisztina, Damyi Tamás és Rózsa Norbert — öt szám­ban is világcsúcstartóként vol­tak elkönyvelve. Utóbbi tényből indult ki Damyi és Rózsa mestere, Széchy Tamás is, amikor az MTI munkatársa értékelést kért tőle az úszódöntők zárul­tával. — Természetesen ha vala­kinek, tehát mint nekünk, ma­gyaroknak, van öt világrekor­derünk, reálisan elvárható, hogy öt olimpiai aranyérmünk legyen, hiszen az illetők azért vannak a csúcslista élén, mert ők a legjobbak az adott szám­ban — mondta. — Fogalmaz­hatok úgy is, nem lehet azt mondani, hogy nem esélyesek a győzelemre. Ebből kiindulva nyilatkoztam már korábban is, hogy Barcelonában öt bajnoki címet remélek, amiből lehet netán több is, ha egy-két ezüs­tös esély arannyá válik, de le­het kevesebb is, ha nem min­den alakul terveink szerint. — Végül is meglett az öt, csak éppert annyi módosulás­sal, hogy Rózsa 100 mellen elvesztett aranyérmét „ vissza­szerezte” Eger szegi a 400 m vegyes megnyerésével... — Sajnos, Rózsa — és tegyük hozzá, Güttler Károly — esetében a hazai összeve- szejtési kisérletek „részsike­réről” van szó. A két fiút ugyanis bizonyos újságcikkek egymás ellen uszították, buta rivalizálásba igyekezvén bele­vinni őket. Ennek a levét ittuk meg a férfi 100 méteres mell­úszásban, ahol mindketten esélyesek voltak, hiszen Ró­zsa világcsúcstartó, világbaj­nok, Güttler szöuli olimpiai ezüstérmes. Erre utóbbi dön­tőbe se került, Rózsa pedig a nyolcas pályáról, ahonnan nem tudta, mi történik közé­pen, s nem láthatta Diebelt, már nem tudott nyerni, máso­dik lett. Összeugrasztásuknak egyébként azért sem lehetett értelme, bár zavart okozott, hogy Kiss Laci barátom tanít­ványa, Güttler, akárcsak Ró­zsa, az én edzéstervem alapján készült, együtt úsztak az edző­táborban is, tehát nincs szó külön iskolákról. — Annál szebben csillog Rózsa másik, a 200 m mellen az amerikai világrekorder, Mike Barrowman mögött kiharcolt ezüstérme... — Éppen a kétszázas telje­sítménye bizonyította be, a fantasztikus hajrája, amivel feljött másodiknak, hogy kivá­lóan felkészült, fizikailag erős, jó formában van. — Kiss László világsztárja, Egerszegi pedig egyenesen fe­nomenális... — O is, Damyi Tamás is érett klasszisok, kiforrott egyéniségek, akik úszni is, versenyezni is nagyon tudnak. Egérkét például nem lehetett teljesen biztos favoritnak te­kintenünk 400 vegyesen, ahol mégiscsak ott volt a kínai vi­lágbajnok, aki tavaly Perthben mindkét vegyyest megnyerte. És Krisztina bebizonyította, hogy nagy küzdő, képes nyer­ni, ismeri a győzelem tudomá­nyát is. Háton pedig egy­szerűen nincs vetélytársa, méltó ellenfele, kimagaslik a mezőnyből. — Akárcsak a vegyesúszás­ban Darnyi Tamás, az egész magyar úszósport immár lege­redményesebb férfiversenyző­je■ — Puci, mert én igy hívom őt, tökéletes világklasszis, aki mindent tud az úszásról, mes­tere a vegyesnek. És ami a legfontosabb, amiről velem se nagyon szokott beszélni, itt ki­mondta, hogy folytatja Atlan­táig, az 1996-os olimpiáig. — És a mester, Széchy Ta­más? — Én is... Nehezen, de sikerült Kínkeserves egygólos győzel­met aratott a magyar vízilabda- válogatott második olimpiai se­lejtező mérkőzésén Kuba ellen. Az első negyedben sikerült ugyan 4—1 -re elhúzni, de a ku­baiak a negyed befejezése előtt 4—3-ra feljöttek. A második és a harmadik játékrészben fej-fej mellett haladt a két csapat, s bár a szigetországiak egyszer sem tudták átvenni a vezetést, a ma­gyarok nem tudtak elhúzni. így az utolsó negyedre 11—10-es magyar vezetéssel álltak fel a csapatok, és a záró játékrészben ugyan már csak két gól esett, egy-egy magyar és kubai, rend­kívül izgalmasan alakultak az utolsó percek: Benedekék 12— 10-nél kétszer is kihagytak egy-egy emberelőnyt, míg a kubaiak lőttek egy újabb gólt, és 45 másodperccel a mérkőzés befejezése előtt ők kaptak előnyt, amelyet azonban nem tudtak kihasználni. A magyar csapat tehát 12—11 -re győzött, az együttesből Benedek Tibor teljesítménye dicsérhető. Dr. Konrád János szövetségi kapitány nyilatkozata: — Ret­tentő nehéz mérkőzés volt. Há­rom-négy góllal is győzhettünk volna, de sajnos kihagytuk az emberelőnyös helyzetek jó ré­szét. A magyar csapatból Tóth László, Tóth Imre, Schmiedt Gábor és Benedek Tibor átla­gon felülit nyújtott. Az olimpi­án nincs könnyű mérkőzés, hét­főn vár ránk a legnehezebb csa­ta, Spanyolország ellen. A két játékvezető közül az amerikai Bemard bíráskodott jobban. Holnap változtatok a kapus posztján: Kúna véd. Olasz nap a vívócsamokban Szabó Bence remek vívással: aranyérmes Negyvennégy kard vívó kezd­te meg reggel a küzdelmeket a barcelonai olimpián, köztük három magyar. Szabó Bence, a fiatal Köves Csaba és a kétsze­res világbajnok Nébald György. Az első körben jól szerepeltek a mieink, s maga­biztosan jutottak a legjobb 32 közé. Ezután meglepetésre az addig remekül szereplő világ­bajnokunk, Nébald György ki­esett. A vigaszágra került Sza­bó Bence és Köves Csaba közül csak előbbi tudta kihar­colni a döntőbe kerülést. Ott előbb Szabó legyőzte az olasz Megliot, 2:0-ra, majd az elő­döntőben nagy csatában, há­rom csőriében bizonyult jobb­nak a szintén olasz Scalzo- nál(2:l), aki az előcsatározá- sok során legyőzte. A döntőben a 29 éves, csa­patban világbajnoki negyedik helyezett, padovai vívó. Mar­co Marin várt a 30 esztendős magyar szöuli olimpiai baj­nokcsapat tagjára. Jól kezdő­dött az első asszó magyar szempontból, hiszen hamar el­húzott Szabó 3:0-ra. Ezután 3:1-re szépített az olasz fiú, de a végén Szabó elenállhatatlan volt, s győzött 5:1-re. A máso­dik csőriében folytatódott a magyar kardozó fölénye, 2:0- ra, majd 4:0-ra húzott el. Ek­kor az itáliai versenyző, még szépített, de aztán gyorsan az ötödik találatot is bevitte Sza­bó Bence, s megszerezte a ma­gyar olimpiai csapat tizedik aranyérmét Barcelonában. Napjainkban ritka az ilyen fö­lényes győzelem a vívásban. A pástra berohantak a lelkes ma­gyar szurkolók, s ölelték, fel­dobálták Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf kései utódát. Szabó Bence tehát a négy évvel ezelőtt szerzett szöuli csapat aranyérme mellé, telje­sen ^megérdemelten megsze­rezte az egyéni olimpiai bajno­ki címet Szabó Bence, a magyar kard­hagyományok folytatója Csák József: ezüstérem Szombaton folytatódott a jó magyar szereplés a cselgán- csozók versenyében. A 65 kg- osok között Csák József az esti döntőig menetelt, ahol a brazil Sampaio várt rá. Moravetz Ferenc kicsit ráncolta a hom­lokát a döntő előtt, mint mond­Csák József ezüstérmet szer­zett ta, nem ismeri a brazilt, ezért tart is a mérkőzéstől. Két per­cig óriási fogáskeresés folyt, akkor a Csáknál majdnem egy fejjel magasabb brazil támasz­tott gáncsára nem tudott kellő­en figyelni az újpesti judoka, és ezért a dobásért Sampaio hét pontot, waza-arit kapott. Csák egy bokadobással szépí­tett, amely azonban mindössze hárompontos volt. A hajrában mindent elkövetett a kontinensbajnok, de 57 má­sodperccel a vége előtt a brazil> külső horga ezúttal öt pontot jelentett. Az utolsó percben is Sampaio volt az aktívabb. Hat másodperccel a vége előtt Csák fejenátdobást indított, a dél-amerikai azonban ügyesen lépett le róla, és elhalászta az aranyérmet a magyar judoka elől. Cselgáncs. 65 kg: olimpiai bajnok: Rogrigez Sampaio (Brazília); 2. Csák József (Magyarország). Ötkarikás mozaik Szépségolimpia Modem sportolók, modem olimpiája Barcelo­na, ahol sok minden természetes, ami korábban is az volt, csak akkor a nyilvánosság kizárásá­val. Hiszen hol élne az erotika, a szerelem, ha nem ott, ahol éppen a világ legegészségesebb, legjobb erőben lévő fiataljai gyűltek össze. Az olimpiai falu strandján természetessé vált, hogy a lányok melltartó nélkül napoznak. Sőt, top­lesz röplabda mérkőzést rendeztek a vitorlázók és gyephokista lányok maguk és a többi olimpi­kon szórakoztatására. A hölgyek boldogan hall­gatták a férfi nem „megbízásából” róluk nyilat­kozó Josef Hlacky röplabdást: „Sehol sincse­nek olyan szép lányok, mint itt!” Tüzességükről pedig sajtóközlemény is napvilágot látott. A német olimpiai csapat tudatta országgal, világ­gal, hogy kézilabdázó lányaik start előtt kaptak egy szabad éjszakát. Férjek, vőlegények, bará­tok éltek az alkalommal — három hölgyhöz pedig barátnők érkeztek. Az utóbbiak nyilván nem tartoztak azokhoz, akik felháborodva tájé­koztatták a sajtót arról, hogy a barcelonai olim­piai faluban 100 pezetát (kb. 80 forint) kell fizetni három óvszerért, miközben Albertville- ból a téli olimpián az ingyen járt. Nagyok a sportolók Az olimpiai falu ágyainak tizede rövidnek bizo­nyult, köztük a spanyol olimpiai csapat zászló­vivőjének, az ország trónörökösének, a vitorlá­zó Felipe hercegnek az ágya is. A hiba forrása korunk kedves bűnbakja, a komputer: nem vette figyelembe, hogy a sportolók átlag 10 centivel magasabbak mint mások, s egyes sportágak pedig különösen sok magasnövésűt vonzanak. Tény, a vitorlázás nem feltétlenül ilyen verse­nyág. Az igen népszerű Felipe 190 centiméteres magassága azonban közismert Spanyolhonban — eltekintve a számítógépek érzelem nélküli világától. FEB Mindhárman továbbjutottak a legjobb nyolc közé —Béres Zoltán és Lakatos Pál után mindhárom, még álló fi­unkat is továbbjutónak, vagyis a nyolc közé várom — mondta Szántó Imre az ökölvívók szakvezetője. Az 51 kilós vi­lág- és Európa-bajnok Kovács István, aki egy dán fiúval mér­kőzött, biztosan jutott tovább. Szűcs László (63,5 kg) és Mi- zsei György (71 kg), a zambiai Daniel Fulansevel, utóbbi az indonéz Hendrik Sïbiangun- songgal találkozott. Bokszis­kolát mutatott be a korábban győztes Szűcs után nem sokkal ringbe lépett Mizsei György. A kiskunfélegyháziak kitűnő­sége majdhogynem sporttan­tárgyi alapismeretekben ré­szesítette az indonéz öklözőt, aki bizony nemigen értette, mi történik vele és körülötte. A magyar versenyző semmi csi- hipuhiba nem ment bele, tech­nikai tárházának minden ékét elővéve vívott, szinte nem tu­dott hibázni. Még a második menetről lehet elmondani, hogy Simangunsong is arra használta a kesztyűjét, amire való, vagyis ekkor volt érté­kelhető ütése is. A harmadik menet viszont Mizsei tanári előadását hozta, egyszer szá­moltak is riválisára, 11—5-ös győzelme jogosságát az indo­néz bokszoló külön is elismer­te azzal, hogy még az ered­ményhirdetés előtt ő maga emelte a magasba a magyar bajnok kezét. Ma: 15 bajnokavatás 9.00: VÍVÁS: Női tőr csapat, se­lejtezők (Jánosi Zsuzsa, Slefanek Gertrud, Mincza Ildikó. Pusztai Ildikó, lantos Gabriella). KAJAK-KENU: 500-as számok, selejtezők, férfiak (Gyulai Zsolt, Pillái Imre, Kolonics György, Pá- lizs Attila); nők (Kőbán Rita, Mé­száros Erika). 930: ATLÉTIKA: Diszkoszvetés (Horváth Attila, Ficsor József). 10.00: BIRKÓZÁS: 68 kg (Elekes Endre), 100 kg (Kiss Sándor). 1430: MŰUGRÁS: nők (Gerlach Ágnes). 15.00: SÚLYEMELÉS: 110 kg (Németh László). 1930: ATLÉTIKA: női 10 km-es gy aloglás (Dyés Ildikó, Rosza Má­ria, Alföldi Andrea). 20.00: ÖKÖLVÍVÁS: negyeddön­tők (1-akatos Pál). 21.00: VÍZILABDA: Magyaror­szág—Spanyolország. Történt még... Gécsek ötödik Vasárnap délután öt óra tájban a kalapácsvetőké volt az olim­piai stadion katlanja. A ma­gyar színek képviselője, a to­kiói világbajnokság negyedik helyezettje, Gécsek Tibor első dobására 77,78 méterre hají­totta a kalapácsot, később, a harmadik kísérletnél kilépett, majd az ötödik sorozatában olyat „művelt”, ami rá nem jellemző: a dobókört övező kerítésbe vágta akalapácsot. A végén kiderült, hogy az elsőre elért eredmény lett a legjobb­ja, ezzel az ötödik helyen zárta a versenyt \l akarat kevés volt A világbajnoki hatodik helye­zett magyar válogatott Gra- nollersben a vb-aranyérmes Svédország ellen folytatta so­rozatát. Sajnos, teljes mérték­ben igazolódott a papírforma, az északiak végig vezetve gyűjtötték be az újabb két pon­tot az ezúttal legalább akarat­erőben megfelelőt nyújtó ma­gyarok ellen, s — az utolsó forduló eredményétől függet­lenül — már biztosították helyüket a legjobb négy kö­zött. A svédek 25—21 (14— 10)-re nyertek. A magyarok kedden, az utolsó csoporttalál­kozón a csehszlovákokkal ját­szanak. Szanyi kiesett Eddig nem szerepelnek vala­mi fényesen a magyar súly­emelők a katalán fővárosban. Tegnap az egyik éremesélyes, a világbajnok 100 kg-os Sza­nyi Andor lépett dobogóra, de nem kísérte szerencse szerep­lését, végül helyezetlenül zárt. A szakításban a 175 kg még sikerült, de a 180-at kétszer is leejtette. A lökésben viszont a 215 kg-ot egyik alkalommal sem tudta a feje fölé emelni, így kiesett. Ezzel a magyar súlyemelő sport, ahogy az egyik jelenlevő szakember fo­galmazott padlóra került. A dobogó első két fokára a FAK- beli Tregubov (410kg) és Taj- mazov (402,5 kg) állhatott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents