Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
1992. augusztus 3., hétfő SPORT-««EKES MEfiYEI HÍRLAP Ugrásban 9,925 pont — olimpiai aranyérem! Talajon 9,950 — olimpiai ezüstérem / Ónodi Henrietta: „ezért érdemes volt ezerszámra gyakorolni” Kétszer is volt kiért izgulni a női tornaversenyek zárónapján a szerenkénti döntők során. A békéscsabai világ- és Euró- pa-bajnoknő, Ónodi Henrietta éppen két erős szerén került a legjobb nyolc közé, hiszen a párizsi vb-n ugrásban első, talajon pedig második lett. A hagyományos szersorrendben először két-két ugrást mutattak be az arra jogosult résztvevők, és ezeknek a számtani közepe számított. Éppen ezért minden rontásnak fokozott súlya volt. A rutinos és ezért Barcelonában végképp „leírt” Boginszkaja a vártnál sokkal kisebb pontszámot kapott, majd pedig a hazaiak reménysége, Rueda, az amerikaiak új csillaga, Miller és a kevésbé „futtatott”, román Gogean is elrontotta második ugrását, így mindannyian 9,9 pont alatt maradtak. Nem úgy a szám tavalyi világelsője, a román Milosovici, aki 9,925 pontot érdemelt ki. Pontosan ennyire értékelték mindkétszer a hibátlan produkciót nyújtó 18 éves Ónodi ugrását is az előre szaltó másfél bicskával és a Jurcsenko csavart szaltót. S miután már csak ketten voltak hátra, a dobogó már biztos volt. Liszenko testtartásába apró hiba csúszott, végül az összetett világbajnok, amerikai Zmeskal jött, aki az olimpiai összetettbeli kudarc után mindenképpen bizonyítani akart. A kockáztatásba belebukott, a második kísérleténél földre ült, így — ha holtversenyben is — de Ónodi megvalósította álmát. A békéscsabaiak büszkesége az 1989-ben Brüsszelben felemáskorláton nyert Európa- bajnokság és az 1992-ben Párizsban ugrásban szerzett világbajnoki cím mellé az ötkarikás aranyérmet is megszerezte Barcelonában. Akárcsak a szerenkénti vb-n, Barcelonában is még ott volt amolyan öröm-ráadásként a talaj fináléja... • Az újdonsült magyar olimpiai bajnoknő az ugrás után elmondta, hogy akkor nyugodott meg teljesen, amikor egyik legnagyobb vetélytársa, az amerikai Kim Zmeskal is befejezte gyakorlatát, mégpedig úgy, hogy a leugrás után a földre ült. — Szinte szétfeszít a boldogság, de ez az érzés egyelőre idegességgel párosul bennem, hiszen programom még nem ért véget, hamarosan ismét a pódiumra kell lépnem, mégpedig talajon. Egyelőre szinte fel sem fogom, hogy olimpiai bajnok vagyok, de annyian mondják ezt körülöttem, hogy azt hiszem, hamarosan elhiszem. A torna népszerűségének minden bizonnyal jót tett, hogy a csarnok nézőterén olyan hollywoodi filmcsillagokat lehetett felfedezni, mint Michael Douglas, vagy Jack Nicholson. A zárószeren, a talajon a románok újdonsült olimpiai bajnoka, Milosovici láthatóan felszabadult az őt ért örömtől, frenetikus gyakorlatára már másodikként 10 pontot kapott. Mindez nyomasztóan hatott a hátralévőkre, hiszen már csak maximális teljesítménnyel lehetett a dobogó tetejére állni (Barcelona nagy vesztese, Boginszkaja szőnyegre sem lépett). Hatodikként következett Henni, aki éppen az olimpia kedvéért szezon közben váltott át a West Side Story-ról egy magyaros, Liszt-zenére komponált koreográfiára. A megkönnyebbülten tornázó, hatalmas közönségsikert arató Ónodinak tökéletesen sikerült a két Cukaharája (az egyik a gyakorlat végén), a dupla csavarja és az összekötő elemek is. Jutalma 9,95 pont volt, ami újabb medált ígért. S miután sem az összetett olimpiai bajnok Gucu, sem a csalódott Zmeskal nem kapott magasabb értéket, Ónodinak egy olimpiai ezüstérem is került immáron gazdag gyűjteményébe. Utólag tehát helyesnek bizonyult az idei Eb kihagyása, hiszen a pontozókban legutóbbi benyomásként a barcelonai sikerhez hasonló párizsi vb- szereplés maradt meg Utoljára 1956-ban szerzett a magyar női tomasport olimpiai bajnoki aranyérmet. Szombaton este Ónodi Henrietta (ha holtversenyben is) valóra váltotta sokak titkos vágyát, a dobogó csúcsára léphetett, s ez a magyar tomasport (férfi és női) 12. olimpiai bajnoksága. Sikere értékét növeli, hogy ugrásban sohasem avattak magyar aranyérmest, másrészt a békéscsabai kiválóság most már nemcsak világ- és Európa- bajnoknő, de a legértékesebb medálnak is a tulajdonosa. A csapatversenyben és egyéni összetettben elkövetett hibái után hitt-e ebben a diadalban? — hangzott el az eredményhirdetés utáni első kérdésként a sajtótájékoztatón. — Tulajdonképpen magamban, valahol belül, mélyen a szombatra és az ugrásra összpontosítottam. A megingások után össze tudtam magam szedni, s végül mindkét ugrásommal elégedett lehettem. S foként az azokért kapott pontokkal! — Mire gondol általában a gyakorlat közben? — Előtte egy más közegbe kerülök, megszűnik a külvilág. Csak a talajfogás után érzem újra, hogy érdemes-e örülni, vagy éppen szomor- kodni. — Többen mondták, „átvette” a csapatversenyekben rontó amerikai világbajnoknő, Zmeskal idegességét. — Ez nem igaz, sohasem figyelek másokat. A magam gyakorlataival vagyok elfoglalva. Külön erőt adott, hogy Egerszegi Krisztina és Damyi Tamás, a két klasszis úszó is ott izgult a lelátón értem. „Egérke” gratulációja na- gyon-nagyon jólesett. — Megvolt az aranyérem. Mire gondolt a talajgyakorlat fináléja előtt? — Felszabadultságot éreztem, a dobogó tetején állva felötlött bennem, ezért érdemes volt ezerszámra gyakorolni az ugrásokat. Amikor viszont talajon Milosovici megkapta a tízes pontszámot, már éreztem, nekem tökéletes gyakorlat kell .az újabb aranyéremhez. Igenis, akartam a második bajnoki címet, dehát a pontozók másként látták. Az ezüstnek is roppantul örülök. Hazatérte után jöhet a jól megérdemelt pihenés. — A jövőről? — Pár hét múlva nekivágok újra. Olimpiai bajnok vagyok. Van bennem annyi ambíció, lendület, hogy folytassam. De hogy 1996-ig bírom-e, ez a jövő zenéje. — Harminchat esztendő után tett le aranyérmet a magyar női tornasport asztalára...-— Nem is tudom elhinni. Még napoknak kell eltelnie ahhoz, hogy tudatosodjon bennem: a világ legjobbja lettem ugrásban. Cseppet sem zavar, hogy holtversenyben, mert az arany az arany! Azt nem lehet „elfelezni”. *- * * Maráczi Emőné szövetségi kapitány értékelése szerint a nők túlteljesítették az előzetes tervet. A csapatban a hatodik helyet kívánták elérni (ez sikerült), s további egy dobogós helyezés volt az elképzelés. — Váltig dicsérem a csapatot — mondta Marácziné. Példásan küzdöttek a lányok, át- érezték, milyen feladatot kell megoldaniuk. Henikétől magamban vártam a címet, de féltettem is őt. Elvégre pontozásos sportágban azt is meg kell várni, hogy a pontozók a helyszínen milyen véleményt alakítanak ki magukban a tornászokról. Az ugrás szólítási sorrendje megnyugtatott. Az nagyon kedvező volt. Ráadásul az előtte szereplőket sem pontozták fel, azaz volt esély magas értékre. Csak meg kellett csinálni a két gyakorlatot. Megcsinálta, és ezzel igazolta a bírói kar előtt, hogy valóban bajnokesélyesként beszélhettek róla szombaton, a rajt előtt. — Mikor érezte véglegesen, hogy Ónodi nyerhet? — Amikor szombaton délben közölte: azt a tomadresszt veszi fel, amelyet egy tatai iparművész tervezett a számára és eddig nem viselt itt, Barcelonában. Erre az aranyugrásra tartogatta. Azután láttam a melegítésnél, hogy az amerikai Zmeskal és a spanyol Rueda fájós lábbal készülődik. További három tomásznőnek nem volt megfelelő erősségű, Csau-csau kutyus lesz a család „meglepetése” Még csak félig jelent meg a pontszám a demonstrációs táblán, s máris hívjuk az Ónodi családot. Természetesen foglalt... Az első gratulálok már ott vannak a vonal innenső végén, hogy elsőként mondhassák: „Csodálatos volt a lányotok...!” Újra tárcsázunk, újra foglalt. Erre számítottunk. Aztán egyszer mégiscsak kattan az a fránya készülék: —Tessék Ónodi János! — Csatlakozunk a gratulálókhoz. Nem könnyű ilyenkor kérdezni sem.., — Higgye el, válaszolni is nagyon nehéz. Még mindig annyira hatása alatt vagyok, hogy lám, csak akadozik a hangom, pedig hányadik világversenye volt ez már Heni- nek. De ez egészen más, egészen más! Éppen most ismétlik az ugrást. Amikor a két igazán erős szerén bejutott a döntőbe, onnan kezdve nagyon reménykedtem. Négy éve mondta nekünk: az én vágyam mától az, hogy érmet nyerjek olimpián. És amikor szóba került mostanában itthon, akkor már néha az arany szó is elhangzott. Nagyon tudatosan ért fel a csúcsra. — Kikkel ünnepelnek? — A munkatársaink vannak itt és Munkácsi Pista, az egyik edző az Előréből. Katika, az anyuka nem kevésbé meghatott, s elöljáróban „bevallja”, eddig Heni egyetlen világversenyét sem merte „egyenesben” végignézni, de most muszáj volt. Tudnia kellett, mi történik a dobogón, a nekifutó mellett, hogy Heni ott is érezze, hogy mellette vannak, tekintetük kíséri minden mozdulatát. Még fel sem tudjuk fogni, mi történt. Talán majd napok múlva. Biztosak csak akkor voltunk, hogy bajnok, amikor felállhatott a dobogóra. Elég feszült volt az ugrás előtt, rettenetesen koncentrált, és a talaj ezüst, ez már tényleg fantasztikus! Hogy eszünkbe jutottak-e ma este az első lépések? Igen, előttem van, ahogy először elmentünk a terembe. Négyéves volt, mi is elvittük, mert sokan elvitték. Azt akartuk, hogy szép legyen az alakja és egészséges legyen Szó sem volt róla, hogy mi versenytomászt akarunk belőle. Kiválasztották, hogy járhat tovább, de tízévesen, elég későn indították Misóék először versenyen. Még akkor sem jutott eszünkbe, hogy komoly eredményeket érhet el. Először junior Európa-bajnoki címe után gondoltunk arra, hogy még nagy tornász lehet belőle. Hogy mivel köszönt el? Tudja, én nagyon ideges vagyok amikor odavan. Talán ezért mondta: ,Anyu, ne idegeskedj nagyon!” Hát most már nem idegeskedem annyira, de azt még nem mondhatom, hogy felszabadult vagyok. — Szokványos és elmaradhatatlan kérdés: mivel várják? — Minden finomsággal! Azt már sokan tudják talán, hogy a töltött csirke és a madártej a kedvence, de az félig- meddig neki is meglepetés, amit megígértünk neki: ha érmet nyer, teljesülhet nagy vágya, egy csau-csau kutyus. — Jöhet a jól megérdemelt pihenés. —Még nem tudjuk mennyi szabadságot kap, de az biztos, hogy először meglátogatjuk a nagymamát Kondoroson, aztán nyakunkba vészük az országot jó öreg Skodánkkal. S ahol úgy alakul, letáborozunk néhány napra. A legfontosabb, hogy együtt legyünk, s felszabaduljunk a rengeteg izgalom után. Biztosan sokan megállítják majd Henit, de istenem, ez ezzel jár. p j Barcelona’92 tíz pontból „induló”, második gyakorlata. Liszenko volt az igazi ellenfél, legalábbis ezt hittem. Milosovici remekelt, gratulálok neki is. — Talajon képtelenség lett volna a tízes pont megszerzése, azaz újabb holtverseny „kierőszakolása”? — Azt hiszem, a pontozók azon a szeren nem Henikét „táblázták be” előre magukban aranyérmesnek. Bár igen jól szerepelt, de Cukaharája kicsit lapos ívűre sikeredett, így egy szót sem szólhatunk, a kapott pontértéke reális! — Gyakorlatilag új csapatot épített, amely sokkal erősebb az 1988-as szöulinál! Együtt maradnak a lányok? — Természetesen, járjuk tovább a magunk útját. Hadd dicsérjem még meg külön is Molnár Andreát, akinek összetettbeli 15. helyezése bravúr a javából. Eredmények Ugrás. Olimpai bajnok: ÓNODI HENRIETTA (MAGYARORSZÁG) és Lívia Milosovici (Románia) 9,925—9,925,3. Tatjana Liszenko (Egyesített Csapat) 9.912, 4. Szvetlána Boginszkaja (Egyesített Csapat) 9,899, 5. Gina Gogoean (Románia) 9,893,6. Sha- nonn Miller (Egyesült Államok) 9.837, 7. Éva Reuda (Spanyolország) 9,78J, 8. Kim Zmeskal (Egyesült Államok) 9,593. Gerenda. Olimpiai bajnok: Tatjana Liszenko (Egyesített Csapat) 9.975, 2. Lu Li (Kína) és Shannon Miller (Egyesült Államok) 9,9129.912, 4. Cristina Bontás (Románia) 9,875, 5. Szvetlána Boginszkaja (Egyesített Csapat) 9,862, 6. Betty Okino (Egyesült Államok) 9.837, 7. Yang Bo (Kína) 9,300, 8. Lavinia Milosovici (Románia) 9,262. Felemáskorlát. Olimpiai bajnok: Lu Li (Kína) 10,00 2. Tatjana Gucu (Egyesített Csapat) 9.975, 3. Shannon Miller (Egyesült Államok) 9,962, 4. Kim Gwang Suk (Koreai NDK), 5. Lavinia Milosovici (Románia) és Mi- rela Pasca (Románia) 9,9129.912, 7. Cristina Fraguas (Spa- nvolország) 9,900, 8. Li Li (Kína) 9^887. Talaj. Olimpiai bajnok: Lavinia Milosovici (Románia) 10,00, 2. ÓNODI HENRIETTA (MAGYARORSZÁG) 9,950, 3. Tatjana Gucu (Egyesített Csapat), Cristina Bontás (Románia), és Shannon Miller (Egyesült Államok) 9,912-9,912,6. Kim Zmeskal (Egyesült Államok) 9,900, 7. Ok- szana Csusjkütyina (Egyesített Csapat) 9.812, 8. Szilvia Mitova (Bulgária) 9.400. A nagy ugrás utóhatása A sors iróniája sokszor megtréfálja az embert. Az egy egész életen át megszerzett javak egy pillanat alatt válnak semmivé. Egy tévedés, egy rossz mozdulat depresszióba, földönfutóvá döntheti, kergetheti az elkövetőt, de az élet kegyes is tud lenni. Megjutalmazza a szorgalmat, a befektetett energiát. Szerencsére Ónodi Henrietta esetében is ez történt. És hogy a siker teljessé válása mennyire is fontos volt a tomásznő esetében, azt legjobban Vass István Zoltán, a rádió riportere összegezte a döntő ugrás előtti pillanatokban: „Istenkém, add meg ennek a kislánynak azt, amit megérdemel, hiszen már nem egészen hatéves korában kezdett el dolgozni és vár erre az eredményre, az olimpiai aranyra. Ki tudja, ha nem jön össze, lesz-e még alkalom az ismétlésre...” És következett az ugrás, amely oly nagyra és szépre sikerült, hogy ezzel Henrietta felállhatott a dobogó legmagasabb fokára, s az érte szorítok szívét csodálatos utóhatásban részesítette. Különösen az "Most A LISZT AMIRE ODA KELL FIGYELNI!! NÁLUNK a 2 kg-os finomliszt 59,20 Ft helyett 42,50 Ft. y\i\o\ jó vásárolni édesmamáét, az Eleken élő Ónodi Jánosnéét. Amikor telefonon felhívtuk és gratulációnk után feltettük az ez esetben balgának tűnő kérdést, tudniillik, mit érez, illetve érzett unokája bravúrja után. A hangjában örömteli meghatottságában ennyit mondott: — Az egész verseny alatt izgalomban reszkettem. Utána csodálatos sikerben részesültem, de ezt szavakban igazán el sem lehet mondani. Titkon reménykedtünk a diadalban, na de... És valóban vannak az életben olyan felemelő, magasztos érzések, amelyek megírására, megalkotására még nem születtek meg a költők, festők, zeneszerzők. De ez így van jól, ezek a bensőt, szívet melengető vibrálások legyenek egyéniek, meghittek, ne közpréda tárgyai. Örülünk Ónodi Henrietta kimagasló olimpiai szereplésének, közmegnyilvání- tásként mondhatjuk, megérdemelte és örülünk annak is, hogy az unoka mily csodálatos örömben részesítette a mindig szeretett édesmamát. (Bernáth) Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen ügyvezető igazgató és dr. Tóth Miklós kiadóvezető. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 27-844; főszerkesztő: (66) 26-057; telefax: (66) 21-401; kiadó: (66) 26-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 245 forint, egy évre 2940 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068 X___________________________________________________________________________________________________________________ ______________________________________________________________________________________
