Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
1992. augusztus 3., hétfő SPORT MÉS MEGYEI HÍRLAP Ideális körülmények a Körös partján A Csalfa, Remény haj tója Békés megyében, de talán az egész Dél-Magyaror- szágon és a fogathajtók országos versenyein az utóbbi időben nemcsak nézésként, hanem versenybíróként és versenyződként is feltűnik Borsos Béla, a gyulai Munkácsy Mgtsz SK fogathajtója. Vele beszélgettem szenvedélyéről, hobbijáról, a lovakról, a fogathajtásról. —Mielőtt a fogathajtó sportba belemerülnénk, kérem, néhány szót szóljon önmagáról olvasóinknak. — Körösnagyharsányi vagyok, egyszerű parasztcsaládból származom, így érthető, hogy édesapámnak lovai voltak, talán innen az állatok iránti vonzalom. Szarvasmarhatenyésztő szakközépiskolába jártam, a suliban, illetve a tanüzemben is voltak takarmá- nyos lovak, mondanom sem kell, hogy a lovak jobban érdekeltek, mint a szarvasmarhák. A sarkadi Lenin Téeszben kezdtem dolgozni szarvasmarha- ágazat-vezetőként. 1983-ban kerültem a gyulai Munkácsy Téeszbe, és 2—3 év múlva a sarkadi lovasklubban kezdtem a fogathajtó sporttal versenyszerűen ismerkedni. Édesapám csikós volt és én nyári szünidőmet mellette töltöttem, csikóskod- tam. Voltam mindenes, istállómester, lóápoló, de a kocsikázást már akkor is jobban szerettem, mint az istállótakarítást. Ha lehetett választanom, inkább a kocsiztatást választottam. A súly meghatározta... — Hogyan került kapcsolatba a fogathajtó sporttal? — A gyulai Munkácsyban mindig is jó díjugrató lovak, sportolók voltak és vannak ma is. A lovasklub elnöke volt az én főnököm, s mivel én súlyomnál fogva már akkor sem kifejezetten lóratermett legényként voltam ismert — a főnök közbenjárására kaptam két rossz csikót meg egy hin- tót. Szó, ami szó, a kezdet keserves volt, sehogy sem akart összejönni egy valamire való eredmény. A kapott telivér csikóknak húzni nem nagyon ízlett. Egyértelmű volt, hogy ezek nem a fogathajtáshoz valók, más után kellett nézni, de akkor se nekem, se a téesznek nem volt pénze. Két-három évet vergődtem, míg ’89-ben összejött a pénzem olyannyira, hogy vettem egy lovat és emellett ment a fogatba egy téesz-ló. 1989 őszén a geszti kupát megnyertem. 1990-ben nem indultam a megyei és területi „A” kategóriában, csak a „B”-ben, ahol összetettben a második helyen végeztem. Több, kisebb meghívásos versenyen, bemutatón belebelekóstoltam a sikerbe és egyre komolyabban csináltam az egészet. 1991-ben összeállt a Csalfa és a Remény páros — saját lovam mindkettő. A már- télyi válogatott Benkőtől megvettem a maratoni kocsiját és összeállt a Borsos-fogat. A zsombói betyárnapon összetettben a második helyen végeztem. A vadászhajtást többek szerint „állítólag” látványos hajtással nyertem. Hogy őszinte legyek, magam sokra nem emlékszem. Tudom, hogy elsősorban azon igyekeztem, hogy a bakon maradjak, a végén pedig engem hirdettek ki győztesnek. Jött az augusztus 20-ai verseny, amelynek mezőnyében válogatottak is voltak. Számomra az ott elért akadályhajtásbeli győzelem a legértékesebb. Hatalmas közönség volt, remek hangulat. A győzelmem után madarat lehetett volna velem fogatni, csak nem tudtam repülni! — Mint fogathajtó versenybíró, több rangos versenyen ott volt, mikor szerzett bírói képesítést? — A harmadosztályú minősítést 1989-ben, most 1992- ben pedig másodosztályú minősítést kaptam. Maga a versenybíráskodás nem a leghálá- sabb feladat, de szerencsémre legyen mondva, eddig kevés „mazsola” mellett ültem bíróként. Bárdosék mellett ült a bakon —Kinek volt már fogatbírója? — Ültem a többszörös világ- és Európa-bajnok Bárdos György mellett a négyeseknél. A ketteseknél Benkő Sándor, Szegedi Gábor és Kiss Zoltán volt a „partnerem”, de sorolhatnám tovább az ismert és kevésbé jegyzett versenyzőket. — Amikor versenybíróként ott ül a válogatottak mellett, lehet valamit ellesni tőlük? — Azon kívül, hogy a stoppert, no meg a lovakat figyeltem, a válogatottak szárkezeléseit, az akadályok közötti fordulásaikat figyeltem, és ebből nagyon sokat tanultam kétségtelen, de az az igazi, amikor az ember mindezt saját fogatán gyakorolja. —Dél-Magyarországon, de talán az egész országban e sportág feljövőben van. Népes a kettesfogathajtók mezőnye, a négyeseknél sajnos gondok vannak. Hogyan látja ön versenybíróként és sportolóként a sportág jelenét és jövőjét? — A kettesfogatoknál van mezőny és lesz is, hiszen fele költség a fenntartás, a versenyeztetés, mint a négyeseknél. A nagy ménesek most padlón vannak, de meggyőződésem, hogy az átalakulás után — főleg, akik túlélik — újra ott lesznek a sportág csúcsán. Persze azzal is számolni kell, hogy egyre több magánlótartó jelentkezik és már ma is vagyunk jó néhányan. Rendet kell viszont teremteni a lótenyésztés háza táján és a lovassportnak — én úgy ítélem meg — lesz .jövője. Csak most megint új alapokon, illetve alapokra kell helyezni, s ezt helyesen látja és fogalmazta meg dr. Várady Jenő, az egykori sikerkapitány, aki ma ismét a négyesfogathajtók „főnöke”. Szerinte ugyanis mindent elölről kell kezdeni. Itt, Békés megyében sincs megfelelő szponzorálás, pedig ragyogó értékeink vannak. Gondoljunk csak Göttler Vilire, akit bármelyik nyugati országban elfogadnának vagy a mezőhegyesiekre, akik évről évre ob dobogósok. Megdöbbennek még a bennfentesek is, hogy milyen körülmények között érik el a kimagasló eredményeiket. Mikre lenne képes ez a társaság, ha nyugati tartás, tenyésztési és szponzorálási körülményeket tudnának maguk mögött. De ez úgy tűnik, egyelőre csak álom. A fogathajtásba se invesztál senki, pedig megérné... Költséges hobbi a hajtás —Hogyan tovább? — 1992-ben, bár tavasszal indultam néhány közeli bemutatón, ám a megyei és területi versenyeken nem tudok rajthoz állni. Ellentmondásosnak tűnik, amint látja, itt az istállóban van hat lovam, de vemhesek és a csikók lényegesek, mind jó ménnel van fedeztetve, hátha összejön két remek utód a fogatba. 1993-ban azután már nincs pardon, ott leszek a területi és megyei versenyeken az „A” kategóriában. Természetesen a mozgásért és az edzésért azért néhány meghívásos versenyen rajthoz állok, nehogy a szurkolók elfelejtsék Csalfa és Remény nevét, no meg Borsos Béláét! — Miért vállalta, vállalja ezt a nem olcsó sportot? — Ez csupán hobbi. Sokan azt hiszik — tévesen —, ebből meg lehet élni, meg lehet gazdagodni. A költségek igen magasak, a tartásról, az utaztatásról, az állatorvosi költségekről, gyógyszerárakról nem is beszélve. Egy-egy sérülés ese- . tén maga az értékes egyed is „lenullázódhat”. Szóval, van kockázat, de vállaltam. A sport megméretteti a lovakat, minél eredményesebb, annál értékesebb, ami elsősorban az utódok szempontjából fontos. Terveim vannak, itt élek Gyulaváriban, építkezem, még nincs befejezve a lakóház, de a lovaknak már megvan a helyük. Itt, a Körös-parton ideális tartási körülményeket tudok teremteni számukra. Baranyai Antal A gyulai Borsos Béla egy tavalyi szentesi versenyen A „kicsik” nagyok voltak Békéscsabai Előre FC—Cadiz 3—1 (1—0) A békéscsabaiak megérdemelten győzték le a spanyol Cadiz együttesét. Felvételünkön az első hazai gól látható, szerzője a visszafelé induló, Szarvas. Mellette Kurucz FOTÓ: FAZEKAS FERENC Nemzetközi, előkészületi labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 400 néző. V.: Németh L. Békéscsaba: Baji (Tüskés) — Mracskó (Dávid), Usmajev, Szenti (Holp), Fabulya (Ionut) — Szarvas (Argyelán), Csató (Horváth), Kurucz, Vancea (Kasik) — Fodor, Kulcsár. Edző: Pásztor József. Cadiz: Serrano — Abascal (Fuentes), Navarro, Oliva (Fernandez), Mateos (Procopio) — German (Casanova), Benitez (A. Garcia), Milanko, Quevedo (Aragon) — Barla (Ramirez), M. Garcia (Montes). Edző: JoseL. Romero. A Debrecenben edző- táborozó 1. ligás ven- \o dégek kérésére negyedórás késéssel kezdődött a találkozó. Az egykori válogatott kapus, Szendrei József, a cadiziek korábbi portása, jelenlegi egyik vezetője elmondta még, hogy a napokban megmérkőznek a Diósgyőrrel és a Nyíregyházával is. A hazaiaknál sérülés miatt hiányzott Miklya és Gricajuk. Az ibériaiak két helyzetével kezdődött a rekkenő hőségben az összecsapás. Ezután a lila-fehérek gyors vezetést szereztek a mérkőzés elején. A 13. percben Kurucz indította Mracskót a jobb oldalon, a védő beadásával Kulcsár jól ugratta ki Szarvast, s az apró termetű középpályás közelről talált a hálóba, 1—0. Tíz perccel később Kurucz labdájával Fodor futott el a jobb oldalon, beadását a kapus mentette a gólra éhes támadók elől. Ezután Vancea és Csató hibázott kecsegtető helyzetben. A 39. percben M. Garcia 16 méteres lövését védte Baji a bal kapufa tövénél. Szünet után az első esemény Mracskó bokasérülése volt, a védő helyére a fiatal Dávid állt a 47. percben. Az 50. percben Kurucz kapott remek indítást Argyelántól, de Nóbik: két érem a világbajnokságról Két arany-, egy ezüst- és két bronzéremmel zártak a magyarok a Svédországban megrendezett hajómodellező világbajnokságon. A legjobban az ifjúsági Kiss Barnabás szerepelt, ő két kategóriában lett bajnok. A szép éremgyűjteményhez hozzájárult kiváló teljesítményével az orosházi Nóbik Nóra. Az ifjúságiak mezőnyében a 15 köbcentiméteres hajók kategóriájában ezüsztérmet nyert. A túrahajók 6,5 köbcentiméteres versenyében a harmadik helyen végzett az orosháziak üdvöskéje, akit édesapja Nóbik Gyula készített fel, s kísért Svédországba. közelről a kapu mellé lőtt a középpályás. Az 57. percben növelték előnyüket a hazaiak. Kulcsár mintaszerű jobb oldal i beadását az érkező Kasik 4 m- ről értékesítette, 2—0. A 60. percben szépítettek a spanyolok. Fuentes 20 m-es szabadrúgása Bajiról kipattant, s a jó ütemben érkező Oliva 9 m-ről a hálóba lőtt, 2—1. Ezután keményebbé vált a játék, előbb Horváth, majd Szarvas kapott egy „csomagot” a félvonalnál. A 86. percben Kulcsár remekül szöktette Dávidot, akinek beadását Kasik Szarvas elé tolta, aki 7 m-ről talált a kapuba, 3—1. Az utolsó percben Tüskés és Oliva ütközött a 16-oson belül, s a vendégvédő sérülés miatt hagyta el a pályát. Az elmúlt évi spanyol bajnokságban a végig kiesés ellen küzdő — végül az osztá- lyozón bentmaradt — vendégek ellen jól helytállt az Eló're FC gárdája. A lila-fehérek különösen a jobb oldalon vezettek veszélyes támadásokat a találkozón. Feltűnt, hogy a két „kicsi”, Szarvas és Kasik mennyire élvezte a játékot. Az első játékrészben a hazaiak több gólt is szerezhettek volna, de baj volt a helyzetkihasználással. A második félidőben több felesleges szabálytalanság történt a vendégek részéről, ennek eredménye volt Mracskó Sérülése. Összességében két héttel a bajnoki rajt előtt biztató játékot nyújtottak a lila-fehérek. A hátralévő időszak szakmai feladata: megtalálni a legjobb összetételű együttest a nyitányra a rendelkezésre álló 16-18 mezőnyjátékosból. A mérkőzés végén Pásztor József vezető edző így értékelte a látottakat: — Úgy érzem jól játszott a csapat, biztatóan mozogtak a fiúk. Tetszett Usmajev jó helyezkedése a védelem tengelyében, és Szarvas, valamint Kasik középpályás játéka. Miközben a szakvezetővel beszélgettünk odajött Szendrei József, a vendégek egyik vezetője, a népszerű „Csámpi” és gratulált a csabaiak edzőjének. Még hozzátette: — A cadiziak nyerni akartak a Kórház utcában, ezért nem is adták fel a mérkőzés végéig, de ezúttal meg kellett hajolniuk a nagyobb tudás előtt. Sok sikert kívánok az NB 1-ben a Békéscsabának. Jó: Szarvas, Csató, Kasik, Usmajev ill. Navarro, Milanko. A lila-fehérek kedden 17.00 órakor a Bessenyei utcában fogadják a Politechnika Temesvár együttesét. A találkozó bevételét a jaminai épülő katolikus templom javára ajánlotta fel az Előre FC. (vERASZTÓ) T otóeredmény ek a 31. hét szelvényeihez. 1. LASK—Admira Wacker..............................2—2 x 2. Rapdi Wien—Austria Wien.........................0—0 x 3.St. Pölten—Stahl Linz...................................2—0 1 4. Salzburg—Innsbruck...................................1—1 x 5. Chemnitz—Wolfsburg.................................. 1—0 1 6. FC Homburg—Unterhaching .....................2—1 1 7 . Braunschweig—Hannover..........................3—2 1 8 . Mainz—Osnabrück......................................2—3 2 9. Remscheid—Freiburg.................................. 1—5 2 10. Meppen—Rostockl.fi..................................0—0 x 1 1. Meppen—Rostock ve..................................... 1—1 x 12. Mannheim—Oldenburgl.fi......................... 1—0 1 13. Mannheim—Oldenburg ve...........................3—0 1 + 1 mérkőzés: 14. HerthaBSC—Wuppertal......................... 1—0 1
