Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-25 / 200. szám
1992. augusztus 25., kedd HAZAI TÜKÖR KSH-hírek Fel nem szántott szántók 1992-ben nőtt a vetetten szántóterületek aránya Bár azt mondják, hogy a statisztikákat mindig csak kellő óvatossággal kezelhetjük, a tények, a hétköznapi dolgaink számszerűsítése, az adatok szemléltetése egyszerűen kikerülhetetlen. A Központi Statisztikai Hivatal közelmúltban készített kimutatásaiból ezúttal hármat teszünk közzé. Az ország szántóterülete 1992. május 31 -én 4707 hektár volt, amelyből május 31-ig 4378 ezer hektárt vetettek be. A vetetlen terület az 1991. évi 101 ezerről 329 ezer hektárra növekedett. Az összes szántó- terület 7 százalékába ebben az évben nem került vetés. Gabonaféléket 2649 ezer hektáron, az előző évinél 110 ezer hektárral kisebb területen vetettek. A búza és a rozs vetésterülete csökkent, míg a kukoricáé és az árpáé növekedett. A cukorrépa vetésterülete az 1991. évihez viszonyítva 23 százalékkal csökkent, napraforgót viszont csaknem 17 százalékkal nagyobb területen termelnek a gazdaságok. Kisebb mértékben, 8 százalékkal növekedett a burgonya vetésterülete, míg jelentősen visszaesett a szántóföldi zöldségtermelés, amit mindössze 88 ezer hektáron folytatnak. Olvasóink írják Környezetszennyezés ? Lapomban, a Békés Megyei Hírlap e hónap 15—16-ai száma 5. oldalán olvastam a „Környezetszennyezés" című írását, amelyben közreadja egy ismeretlen ember véleményét a lapomról, amelyet környezetszennyezőnek titulál, mégpedig úgy: nem írja meg a nevét. Az hogy őmiként ítéli meg a lapot, az ődolga, járatja-e vagy nem, szintén az ődolga. Mindenkinek van kialakult véleménye a lapról, s én azt tartom tisztességesnek, ha ezt megírja és az illetőnek van annyi bátorsága, hogy a véleményét aláírja, mert ez is hozzátartozik az emberi tisztességhez, hogy vállalja önmagát, ha már egyszer véleményt mond vagy azt leírja. Abban a levélírónak valóban igaza van, hogy a környezetünk szennyeződik, méghozzá sokféleképpen. Így többek között, elsősorban az emberek közötti kapcsolatokban, a beszéd során használt különböző szavakkal, a zene világában a hangerő, amely szétroncsolja a zene mondanivalóját, az átszerelt motorkerékpárok hangereje, s sebességtúllépésból eredő hangerő és így tovább. Ezt teszik számos esetben a különböző sajtótermékek is, amelyektől az ember lélekben sem gazdagszik. Nos, nem sorolom tovább, mert még van egynéhány környezetszennyezőjelenség. Én a Békés Megyei Hírlapot és annak elődjeit (Körösvidék, Viharsarok, Békés Megyei Népújság) mindig olvastam, előfizettem és ezután sincs szándékomban a lapomról lemondani, természetesen azért, mert jó lapnak tartom. Általános igazság az, hogy soha nem dolgozunk olyan jól, hogy még jobban nen dolgozhatnánk. Ezt még gyerekkoromban az apámtól tanultam, közel 60 évvel ezelőtt. Szlávik György, Békéscsaba Ma már a szemétszállítás is szolgáltatásnak minősül, így fizetni kell érte archív fotó Tovább csökken az állatállomány „Drága” szemét A Központi Statisztikai Hivatal 1992. június 30-ai felmérése azt jelzi, hogy az ország állatállományának apadása és az állattenyésztési termékek termelésének és felvásárlásának csökkenése tovább folytatódik. Az állatállományban nagyarányú csökkenés tapasztalható az átalakulóban levő szövetkezeteknél, de a kistermelők is jóval kevesebb állatot tartanak, mint egy évvel korábban. A vállalatok és gazdasági társaságok állatállományának visszaesése mérsékeltebb. A közeljövőben nem várható állománynövekedés, mivel egy év alatt az anyaállomány minden állatfaj esetében csökkent, az állattenyésztési termékek iránt a belföldi és a külföldi kereslet kicsi, a termelési költségek növedked- nek, a termelők pénz- és tőkehiánnyal küszködnek és a szervezeti átalakulások sem fejeződtek be. 1992. június 30-án az ország szarvasmarha-állománya 1344 ezer darab volt, az előző év hasonló időszakában mérthez képest 14,7 százalékkal kevesebb. A tehénállomány csökkenése meghaladta a 10 százalékot. A sertésállomány 6385 ezer darab volt, az egy évvel korábbihoz képest 21,8 százalékkal (1775 ezer darabbal) kevesebb. Ebből az anyakocák száma 494 ezer volt, 16,4 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Vágómarhából 34,9 százalékkal (16 973 tonnával) és vágósertésből 44,9 százalékkal (95 504 tonnával) csökkent a felvásárlás, de tehéntejből is 12,7 százalékkal (62 millió literrel) kevesebbet vásároltak fel a termelőktől. Egy nyugdíjas olvasónk (név és cím a szerkesztőségben) levélben a következőket panaszolja: „Ha van szemét, ha nincs, fizetni kell” (mármint a szemétszállításért— a szerk.). „Mi ketten lakunk két szoba-konyhában, az egyikben élünk, alszunk,, a másikba néha átmegyünk egy könyvért, vagy ablakot nyitni. Sőt, még átjárunk az előszobán is! Igaz, úgy három hetente porszívózni is mindenhol szoktunk. De miből lesz itt a szemét? Gázkazános központi fűtésünk van, ami pedig elégethető, azt a régi kazánban eltüzeljük, mivel spórolni kell mindennel. A nyugdíjasok legtöbbjének tejre, konzervre ritkán jut. A tasakot felhasználjuk a hűtőbe, zöldséget tárolunk benne. A kövesút, a gáz, a víz társulás formájában a mi pénzünkből épült. Most meg fizetnünk kell még a szemételszállításért is. Tiltakozunk ellene. Pedig pár hete már mutatkozik, nem lesz itt annyi szemét, mint a költség.” A szemétdíj mértékének megállapításáról kérdeztük Bánfi Adámot, a békéscsabai Városüzemeltetési Iroda vezetőjét. Elmondta, hogy a díjmegállapításban az önkormányzat nem vehette figyelembe az egyedi panaszokat, ezért — követve az országos szokást — helyiségenként határozták meg az összegeket. Azok a családok, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az 5700 Ft-ot, a Szociális Irodától a szemét- szállítási díj átvállalását kérhetik. Még aZ ősszel tervezik a szociális segélyre szorulók egységes támogatási rendszerének kidolgozását. SzaT Mariska néni és a reklám Tudom én, tudom, hogy a jó bornak is kell a cégér! Na, de amit a tévé csinál, az már mégis sok. Bár az is lehet, hogy csak nekem, nekik talán még kevés is a letiltott egy milliárdhoz képest, hisz valahogy muszáj pótolni. Mégis, a guta kerülget, pláne, ha olyat látok, amit kézből megkontrázhat akár egy közepes háziasszony is. A rizsre gondolok, amelyiknek minden szeme külön, egyedül áll, s már a csomagoláson is látni, hogy jó sokba kerülhet. Pedig ilyen tökéletes, agyon dicsért rizst bárki főzhet otthon egy negyed óra alatt. Ha a jól megmosott rizst kevéskeforró zsíron üvegesre pirítja, majd fölengedi annyi vízzel, hogy két ujjnyira ellepje. Só, egy kis végéta, s lassú főzés. S akkor garantáltan külön áll minden szem! És kész az olcsó és finomköret. Mivel, mint látható, a fenti recepttel magamat reklámoztam, senki sem hiheti, hogy reklámellenes vagyok, csak a túlzásokat nem szeretem. Azt a tenger üdítőitalt! Hisz így már lassan a második nemzedéke nő föl az olyan gyerekeknek, akik az ivóvizet tán nem is ismerik. Az anyatejről azonnal az üdítőre váltanak. Pedig nem olcsó mulatság, amire rászoknak. Lehet, hogy engem fukarnak tartanak, de mégis megmondom, még a strandon se veszek semmilyen üdítőitalt még az unokáimnak se. Itthonról visszük a lehűtött citromos teát. Szóval több olyan reklám van, amit sokaitok, de olyan is van, ami nincs. Nem hirdeti senki például az ásványvizet, ami pedig maga az egészség, s külföldön is nagy becsben áll. A valaha világhíres magyar ásványvizek meg sehol sincsenek, holott nagy fantázia van bennük és sok pénzt hozhatnának. Ha többet törődnénk azzal, ami a mienk, s nem sajnálnánk rá a reklámot. Se itthon, se kint. Vass Márta Forró Pál: Pezsgős vacsora 2. Hófehérke nem is sejtette, hogy mennyire egyezett kívánsága az enyémmel. Rajtam valóban csak az segíthetett volna, ha az idő megáll és valami örök mozdulatlanságba dermedünk. De erről sajnos szó sem lehetett. Máris több, mint kér órája ültünk az étterem kis külön szobájában, a pincérek bár diszkréten udvarias, de mégis érezhető türelmetlenséggel várták, hogy mikor távozunk. A pezsgőtől és szerelemtől kábultan csak úgy körülbelül tudtam magamban egy kis számítást tenni. Legalább nyolcszáz frankot tett ki a számlánk, de lehet, hogy ezret. A Dubois-étte- rem árai fantasztikusan magasak voltak. — Mi az, szívem? Miért lettél ilyen komoly? Miért nem csókolsz úgy, mint az előbb? — kérdezte Hófehérke. — Szívem — mondottam és éreztem milyen keserű lesz a számíze — nekünk most el kell válnunk. — Miért?—kérdezte megütközve. —Mert én egy elátkozott, szerencsétlen ember vagyok. Mert életemben egyszer akartam boldog lenni, de ezt a boldogságot a becsületemmel, talán az életemmel kell megváltanom ! — Nem értelek! — mondta Hófehérke nyugtalanul. — Nem is értheted, hiszen magam sem értem. Hófehérke, gyönyörűségem, ide hallgass. Ne tarts gonosznak, sem becstelennek. Úgy toppantál az életembe, mint egy tündérmese és én olyan szerelmes vagyok beléd, hogy majdnem meghalok. Boldogságot akartam vinni az életedbe, valami nagyszerűt akartam ajándékozni neked. És ezt az estét adtam neked, királyi gazdagsággal, pedig koldus vagyok és egy frankom sincsen. Vedd a kabátodat Hófehérke és távozz innen. Tégy úgy, mintha összevesztünk volna és rohanj el. —És mi lesz veled?—sápadt el Hófehérke. —Hát valószínűleg átadnak a rendőrnek. Talán meg is vernek. Mit bánom én? Olyan gyönyörért, mint amilyent tőled kaptam, mindent érdemes kockáztatni ! Hófehérke egy árnyalattal még halványabb lett. Riadtam nézett rám. — Kalandor vagy? — kérdezte és a hangja remegett. — Szerelmes vagyok, bolond, fiatal, művész! Nem érted ezt? Az előbb szerettél és most gyűlölsz... —Hazudtál! — Lehet így csókot hazudni? Soha ember nem volt még sze- relmesebb, mint én, Hófehérke. Ez a szerelem elsüllyesztette körülöttem a világ minden ko- miszságát és elhitette vélem, hogy gazdag és hatalmas vagyok. Miért teszel ezért szemrehányást? Hiszen csak én bűnhődöm ezért. Te nyugodtan távozhatsz Hófehérke és ne emlékezz semmire, csak a csókjainkra. — Nem megyek! Elszömyedtem. — Őrült vagy! Neked nem szabad, ez kizárólag az én magánügyem, megtiltom! Hófehérke makacsul rázta a fejét: — Maradok! Majdnem megbodolndultam. Könnyek jöttek a szemebe és kezemet tördelve kiáltoztam: — Menj! Az ajtóban feltűnt a főpincér két pincér társaságában. — A számlát parancsolja? — kérdezte pimaszul, noha jól látta, hogy kínos magánügyet bonyo- lítgatok és szó sem volt számláról. Valamit hebegtem, hogy majd később, de Hófehérke indulatosan fordult a főpincérhez. — De igen, fizetünk... mennyit tesz ki a számla? —Kilencszáz frank !.. . Hófehérke kis lakktáskája után nyúlt és egy ezerfrankost dobott a főúr elé. Sóbálvánnyá dermedve néztem ezt a jelenetet. A pincérek visszavonultak. — Mi ez? — dadogtam. — Mit jelent ez? —Azt jelenti — mondta ridegen és gúnyosan Hófehérke —, hogy nem csak maga hazudott, hanem én is. Maga azt hitette el velem, hogy gazdag, nekem pedig tetszett, hogy kis hivatalnoklánynak néz. — Hófehérke... — Megőrült? Mi jogon mer tovább is így nevezni? A farsangi komédiának vége. Maga egy közönséges csirkefogó, akit én a börtönből mentettem meg. — Kérem... én ezt a pénzt visszafizetem! — Természetesen. Ezt el is várom. De én az ígéretekben nem bízom. Maga kilencszáz frank erejéig a szolgálatomra tartozik állni. És ezt vegye szó szerint. Éppen ma bocsátottaméi az inasomat. Holnap beállhat a helyére. Havi fizetés háromszáz frank, tehát három hónapig köteles nálam maradni. Ez a legkisebb büntetés, amiért ennyire megfeledkezett magáról. Hogy hívják? — Maurice Dontin! — Holnap jelentkezzék a palotámban. Boulevard Hauss- mann 89. Hidegen biccentett és kiment a fülkéből. Olyan pillantássl mért végig, amely lehetetlenné tettí még csak a kísérletét is annak, hogy kíséretemet felajánljam. Sírva fakadtam kétségbeesésemben és tehetetlen dühömben. A legnagyobb boldogság ormáról zuhantam a legsötétebb nyomorúságba. Vérig megalázva, halálos letörtséggel támolyogtam ki a vendéglőből. Egész éjszaka nem aludtam. Minden csepp vérem tiltakozott a szörnyű megalázás ellen, hogy inasnak menjek ahhoz az asszonyhoz, akit imádtam, akinek száját csókjaimmal égettem és aki éppen ilyen szenvedélyesen csókolt vissza. Nevetséges figura leszek a szemében. Micsoda kegyetlen ötlet. Csak asszonyi bosszú tud ilyesmit kitalálni. Mennél többet törtem fejemet az ügyön, annál kevésbé értettem. Emlékemben visszaidéztem az előző est minden kis rész- letét.Tapasztaltférfivoltam. Sok nővel volt már dolgom. Csalhatatlanul éreztem, hogy Hófehérke éppen olyan őszintén lángolt értem, mint én érte. De hár akkor hogyan tudott ennyire átváltozni? Igaz, súlyos ostobaságot követtem el, de láthatta, hogy csak a szerelem bolondított meg. Miért akar hát ennyire megalázni? Nem megyek le hozzá. Úgyis gazembernek tart. Legfeljebb még jobban kiábrándul belőlem. De mennél jobban derengett odakint a reggel, annál bizonyosabban éreztem, hogy ezt a dolgot mégsem lehet ilyen egyszerűen lezárni. Rémülten állapítottam meg, hogy szerelmes vagyok. Egészen hülyén és menthetetlenül szerelmes. Nem tudok élni Hófehérke nélkül. Látnom kell, beszívni párfőmjét, hallani a hangját, látni a mosolyát. Tudtam, hogy ez tisztára téboly. A céltalan önkínzás leg- szömyűbb faja. Hát hogyan éljek mellette cselédként, holott mint diadalmas férfi akartam életébe tömi. Nem, ez elviselhetetlen gyötrelem lenne! De a lelkem mélyén apró ördögök incselkedtek. Előre Maurice! — vihogták — hátha csak tréfa az egész. Ilyen mulatságos módját választotta annak, hogy viszontlássátok egymást. Meg akart egy kissé leckéztetni és ha csakugyan jelentkezel, talán csak egyetlen parancsot ad: csókolj és szeress! Lassanként teljes bizonyossággá szilárdult bennem ez a reménykedés. Hát persze hogy így lesz! Milyen hülye vagyok! Igazán kár volt magam ezért izgatni. Most már fütyürésző jókedvvel csomagoltam be a dolgaimat. Valóban úgy fogok beállítani, mint aki az inasi állást jön elfoglalni. Ne higyjen ostoba fráternek. Ha tréfa, megmutatom, hogy méltó, szellemes partner vagyok. Valósággal felvillanyozva gyűrtem ruháimat a bőröndbe és elragadtatva gondoltam arra, milyen nagyszerű lesz a földkerekség legcsodásabb asszonyához költözni. Micsoda remek teremtés! Milyen szenzációs ötlettel hidalta át azt a kényes kérdést, hogy állandóan egymás mellettélhessünk. Kilenc órakor csengettem be az elegáns magánpalotába. A ko- moma azzal fogadott, hogy a grófnő még alszik, nem szokott déli tizenegy előtt felkelni, de ő már értesült arról, hogy én vagyok az új inas, menjek a szobámba, öltözzem át, kössek kötényt magam elé és majd együtt kitakarítjuk a lakást. Őszintén szólva ez nem nagyon tetszett. Nem szeretem a háztartási alkalmazottakat bevonni az ilyen diszkrét ügyekbe. Ez a buta Blanche még valóban azt hiszi, hogy inasnak szerződtem. No, majd bámulni fog a kicsike! (Folytatjuk)
