Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-25 / 200. szám

A füzesgyarmati lovasakro­baták Szerkesztő: Gila Károly Telefon: (66) 71-139 Kis hírek Kiválók a fúvósok Szeghalom. — Augusztus 19-én Budapesten vette át a Szeghalmi Ifjúsági Fúvószenekar vezetője, Kiss Tamás karnagy a „Kiváló Együttes” kitüntetést. A most már „papíron” is kiváló ifjú zené­szek a múlt héten egyhetes „edzőtáborban” vettek részt Vár­helyen. Mindez nem akadályozta őket abban, hogy az ünnepek alatt három nap alatt hat helyen ne adjanak sikeres koncertet. A pusztáról a csúcsok közé Bucsa. — Jól végződik az idei vakáció 21 bucsai kisgyerek szá­mára, akik 5 felnőtt kíséretében a svájci Theufen-be utaztak né­hány napra, viszonozva az ottani­ak májusi látogatását. A kapcso­lat kialakításában jelentős szere­pe van Jakab László református lelkésznek. Kopjafaavatás Zsadány. — Augusztus 20-án kedves ünnepség keretében avat­ták fel a templomkertben az erdé­lyi testvérfalujukból, Erdőfüléből származó kopjafát. Az ünnepsé­gen részt vettek az it-ttartózkodó erdőfüleiek is. Emlékmű Szeghalom. — Nem kevés huza­vona után úgy tűnik, véglegesen eldőlt a kérdés, hova kerüljön a város második világháborúban elesettjeinek emlékműve. A nemrég megtartott egyeztető tár­gyaláson Előd Ákos tervező és az érintettek a legfontosabb kérdé­sekben megegyeztek és a közmű­áthelyezési gondok rendezése után megkezdődhet a kivitelezés, így az elképzelések szerint az idei halottak napjára már állhat a Sza­badság téren a város új dísze. Földrendezobizottság Füzesgyarmat. — Az önkor­mányzat legutóbbi ülésén meg­alakította a helyi földrendező bi­zottságot. Az is elhangzott, hogy megközelítőleg 15—20 000 aranykorona az igény, melyhez a földterület rendelkezésre áll. Munkanélküliség Körösújfalu. — Átmeneti csök­kenés után ismét nőtt a munka- nélküliek száma a faluban. Jelen­leg már 29 százalék körüli az arány, ami a térség egyébként is rendkívül magas hasonló aránya­it nézve is feltűnően magas. Az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy többen akkor sem mennek el dolgozni, ha erre lehetőségük lenne és nem túl nagy a vállalko­zókedv sem a faluban. Az oldal fotóit Gila Károly és Lehoczky Péter készítette SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1992. augusztus 25., kedd A remény a nyeremény A család hölgytagjai Köztudomású, hogy térségünk az ország egyik legelszegé- nyedettebb része. Hogyan él­nek itt például a nagycsaládo­sok, akiket egyszerre több minden is sújt. Ezért látogat­tuk meg Körösújfaluban Elek Istvánékat. A család minden tagját ott­hon találjuk és ez —hétköznap lévén — nem öröm. A férj tél óta munkanélküli, előtte a he­lyi Tsz-ben dolgozott, mint traktoros, a feleség a négy gye­rek közül a legkisebbel gye­sen van. Éppen a krumpli fel­szedésében zavartuk meg őket. Talán ezért, talán másért a férj nem túlságosan barátsá­gos, hamar vissza is tér a nagy­fiúval a kertbe. A feleség kész­ségesebb, beavat bennünket havi pénzügyeikbe. A bevétel legjelentősebb tétele a 13 000 forint családi pótlék, a férj 7000 Ft munkanélküli-segélyt kap, a gyes 4800 forint. Éz összesen 24 800 Ft. Az állandó kiadások közül a havi 7000 forintos részletfizetés, a kétha­vonta jelentkező 1500 Ft körüli villanyszámla és 2000 Ft körüli vízdíj a legnagyobb tétel. Lehetőségeihez képest segít a helyi önkormányzat is, például a havi törlesztőrészlet egy részét átvállalja és havi 1200 Ft értékben tejjegyet is biztosít. Már most erősen ag­gódnak a tél miatt, hiszen szenük, fájuk még nincs. Pilla­natnyilag a legnagyobb gon­dot az jelenti, hogy a nagyfiú ősztől Békéscsabán, a szak­munkásképzőben tanul tovább és bizony — bár ebben önkor­mányzat igyekszik segíteni 2- 4 ezer forintos segéllyel— ez alaposan megterheli a családi kasszát augusztusban. Ez a kassza egyébként időnként ha­marabb kiürül, mint szabad lenne, ilyenkor szerencsére se­gítenek rokonok, a szülők. A másfél szobás, főzőfülkés lakás csak úgy elég hat ember­nek, ha minden hely ki van használva. Elekéknél a luxust a televízió és a magnó jelenti, a közös családi nyaralás is csak álom. .Amikor a jövőről kérdez­tem, a feleség elkomorul. Neki hamarosan lejár a gyese, a férj képtelen elhelyezkedni, a téli tűzrevaló sincs meg, mindez nemigen ad okot túlzott derű­látásra. Marad a remény. Egy jobb korban vagy egy lottó­nyereményben. Az egyik csak bejön... Csendélet a kukoricásban Ha ló nincs, a harckocsi is jó a tanyán Minta mindenkinek A minap két, messziről jött ember­rel beszélgettem. Kilométerben tá­volról érkeztek, hiszen Erdély fe­nyőkkel és borvizekkel teli belsejé­ből látogattak hozzánk. Külön- külön is érdekes emberek, hiszen egyikőjük lófő székely, a másik tős­gyökeres román. Mindketten ugyanabban a kisfaluban laknak, melynek lakossága túlnyomórészt magyar. Most egy kérdés; melyi- kőjük a falucska polgármestere? Nem, nem a lófő székely, hanem a román, aki mellesleg szebben beszél magyarul, mint sok idehazai hivatásos nyilatkozgató. A székely atyafi szerint a település nagyon jól választott, amikor a jó szakember román falubéliből polgármestert csinált. Előt­te és azóta is köztiszteletnek örvend. A polgármester elmondta, náluk nincs nemzetiségi ellenségeskedés, a legnagyobb egyetértésben él ott a székely és a román. Ha a nagypolitika —elsősorban a román, de bizony néhány hazai politikusunkra is igaz—nem ugrasztja őket össze, a másik nemzetiségét tisztelve próbálnak úrrá lenni közös bajaikon. Példa lehetne sokaknak ez a kis falucska. Minta, hogy kicsiben sikerült. És nagyban...!? Aktív a nyugdíjasklub A nyugdíjasklub nótás kedvű tagjai itt a Sárréti Népdalkört erősítik Meglehetősen mozgalmas a szeghalmi nyugdíjasklub éle­te. Mint arról Sáfián György- né, a klub vezetője tájékoztat bennünket, zajlik az élet ná­luk. Legbüszkébben arról be­szél, hogy a közelmúltban Nagyszénáson megtartott nyugdíjas KI MIT TUD?-on több kategóriában is sikeresen szerepeltek. A csoportos ének kategóriában másodikok let­tek, míg az egyéni versmon­dók között Hideg Gáborné harmadik lett. Ókét meghívták a szeptemberi tótkomlósi foly­tatásra is. Nemrég háromnapos, jó han­gulatú kiránduláson vettek részt Pécs környékén. A második fél­éves munkatervükben is szere­pel egri és sárospataki kirándu­lás, mellette közös névnapok megtartását, egészségügyi elő­adásokat terveznek. Igen jó a kapcsolatuk a térség hasonló klubjaival, kölcsönösen láto­gatják egymás rendezvényeit. Ismeretlen nagyjaink Bogdán Lajos A szeghalmi református eklézsia pásztorául sok-sok kiváló lel­készt választott meg, akik a 18— 20. században—az élet különbö­ző területein — az egyházi, a társadalmi és a kulturális.életben kiemelkedő szerepet töltöttekbe. E rövidke írásban nincs lehető­ség részleteiben is rangsorolni e nagyszerű férfiúkat, csupán fel­villantani a nevüket okulásul: ÁNGYÁN JÁNOS 1798— 1805-ig működött itt és a neve­léstudományban országosan is jeleskedett. CSÁNKY BENJÁ­MIN lelkész közel tízévi munkál­kodás után 1914-ben a debreceni egyetem professzora lesz. Utóda, PAPP LÁJOS, aki a század elejé­től 1930-ig lelkészkedett, megír­ta a szeghalmi református egyház történetét. TILDY ZOLTÁN 1945— 46-ban miniszterelnök, 1946— 1948-ig köztársasági el­nök, majd 1956-ban Nagy Imre kormányának államminisztere. A felsorolás végére került ko­vásznál BOGDAN LAJOS, mert az ő munkásságáról többet szán­dékozunk elmondani, mivel eb­ben az esztendőben emlékezünk meg halálának 140éves évfordu­lójáról. Bogdán Lajos Kovásznán születet, 1835-ben került a deb­receni teológiára, s annak elvég­zése után a nagy tekintélyű Bu­dai Ézsaiás püspök káplánja, s ez bizony nagy tisztesség! Nem so­káig szolgált Debrecenben, mert a szeghalmi egyház a templom­építő Rázsó József halálával megüresedett lelkészi állásra meghívta őt és 21 évesen, 1839. május elsején foglalta el hivata­lát. Felvilágosult, a magyarsá­gért, a népszabadságért, a márci­usi fiatalok eszméiért lelkesedő fiatalember már Debrecenben is kinyilvánította érzéseit. Végső soron itt, Szeghalmon tudatosult benne erős meggyőződéssel a kossuthi eszme. Tettekre volt szükség, lelkesítő szavakra, s eb­ben híven teljesítette felsőbbsé- gének, a vésztői származású, a szentesi Tessediknek is nevezett Kiss Bálint esperes utasításait, hogy a férfiak a fegyverforgatás­ban, a nők pedig a sebkötözéshez szükséges tépéscsinálásban gya­korolják magukat. Az 1848—49-es szabadság- harc mámora arra késztette Bog­dán Lajost, hogy kinyilvánítsa meggyőződését írásban is. A szarvasi Réthy Nyomdában megjelentette a Polgári szózat cí­mű röpiratát, melynek sem a tar­talmát, sem a terjedelmét nem ismerjük, mert eddig sehol sem került elő. Szónokolt és lelkesí­tek lóra ült és kísérte a szeghalmi felkelők csapatát a táborba. Min­denütt ott volt, hol bátorításra és segítségre volt szükség. A gyászos Világos után állan­dó zaklatásnak, elhurcolásoknak volt kitéve, megfigyelés alatt tar­tották és minden módon gátolták lelkészi munkájában, magánéle­tében. Idegzete végül is megrop­pant, mérget ivott, önkezével ve­tett véget életének. Az Isten szol­gájának ilyen megoldást szé­gyen és tilos megtenni, így a ko­rabeli anyakönyvben a halál okaként hastífuszt jelöltek meg. 1852. augusztusában nagy rész­vét mellett temették el. 34 évéből 13-at Szeghalmon töltött el. Tisztelői hatalmas fejfát állítot­tak sírjára, mely az epreskerti te­metőben a két világháború kö­zött még állt. Vajon ki emlékszik a sír helyére? MiklyaJenő A környék legerősebb embere kerestetett a Sárréti Pikniken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents