Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-17 / 194. szám
1992. augusztus 17., hétfő HAZAI TÜKÖR Készülnek az új tanévre Roczkó Krisztina: „A felső tagozaton nem lesznek összevont osztályok” fotó: ménesi györgy Olvasóink írják Hol az igazság? Doboz közelében. Szanazugban működik a Viking Szálló. Tulajdonosának fizetett emberei vannak, akik rendszeresen kezdeményeznek verekedéseket. Ezekről a randalírozásokról már írtak a lapok. A verekedésekfelelősségétfiatalokra, magyarokra és cigányokra hárítja a rendőrség. Ezelőtt 2 héttel a tulajdonos embereivel megveretett egy dobozi fiatalembert, majd a cipőjét csókoltatta vele. A kérdés, akkor miért nem hívattatta ki a tulajdonos a kommandós egységet úgy, mint 1992. július 21-én éjjel, amikor az emberei kezdeményezték a verekedést a csabaiakkal azért, mert nem volt hajlandó kifizetni az emberek bérét. Ekkor megijedt, és kihívatta a kommandós csoportot. A jogállamban fel lehet-e hatalmazva a kommandós egység arra, hogy ártatlan embereket verjenek meg? Akkor a Belügyminisztérium miért híreszteli, hogy nincs fajgyűlölet? Hogyan lehet az, hogy egy 15 éves kiskorú gyermeket a rendőrség arra kényszerít, hogy a szülőjelenléte nélkül írja alá a jegyzőkönyvet és mivel ezt nem tette, bántalmazással kényszerítették az aláírás megtételére. Látván ezt, odaszóltam az egyik nyomozónak, hogy hogyan lehet az, hogy szülő nélkül hallgatják ki ezt a gyermeket, amikor az anyja 8 óra óta itt áll. A nyomozó egy kis türelmet kért. Pár perc múlva behívták a gyermek édesanyját. A gyermek a kihallgató nyomozó előtt elmondta az anyjának, hogy lefejelték és gyomorszájba vágták, ezzel kényszeríts e az aláírásra. Ez vall a Békéscsabai Rendőrkapitányságra, mivel olyan vezetők állnak az élén, akik nemcsak hogy fajgyűlölők, hanem egyenesen elégetnék a cigányokat. Kérdem én, erre vállalkozott a Békéscsabai Rendőrfőkapitányság, hogy így tartson rendet Békés megye területén? Hogy szegény magyar család gyermekeit és cigány fiatalokat rágalmaz a rendőrség olyan dologgal, amiben nem vett részt. Tanúja voltam, amikor három fiatalembert kiengedtek az ügyeletes kijáraton, ahol mi szülők tartózkodtunk. Előbb egy magas, szőke fiatalember jött ki, aki azt mondta, nagyon összeverték. Majd egy vékony, sovány, hosszú hajú fiatalember jött ki, cigarettát kért. Amikor meggyújtotta, megláttam, hogy a bőrdzsekije tiszta vér. Megkérdeztem tőle, mit csináltak vele? Elmondta, hogy bent voltak a barátjával a sátorban, onnan rántotta ki őket a kommandós. Kértem csináltasson az orvossal látleletet. Ha nem. akkor én majd szólok az apjának, és a többi szülőnek, hogy jogtalanul bántalmazták. Ezért minden szülő feljelentést fog tenni a Békéscsabai Rendőrkapitányság ellen, és a kommandós egység jogtalan támadásáért. El kívánjuk mondani, hogy a Békés Megyei Rendőrfőkapitányság hibát követett el, mikor azt nyilatkozta, hogy a dobozi fiatalok verekedtek. Ugyanis velünk, szülőkkel nem tudják elhitetni, hogy all dobozi fiatal szembe szállt volna annyi emberrel, mint amennyit a rendőrkapitányság az újságban közölt. Tizenegy dobozi fiatal van előzetes letartóztatásban, köztük két kiskorú. Nem a dobozi fiatalok a bűnösök, hanem a békéscsabai csövesek és a Viking tulajdonosa, aki szervezte a verekedést. Kérdem én, erről miért nem ír az újság, a sajtó? Az a kérdés is felmerül, a rendőrség ezek után miért nem veszi őrizetbe a Viking tulajdonosát és embereit is, hiszen elég „kálváriát”, rendbontást követtek már el eddig is mind az üdülőterületen, mind Dobozon. Kérjük, engedjék szabadlábra a dobozi fiatalokat, hisz nem ők szervezték a verekedést, hanem azok, akik Békéscsabán és Szanazugban randalíroznak. A rendőrség eljárása sem elfogadható. Ugyanis micsoda eljárás az, hogy a gyanúsítottakat 15 órán át, arccal a falnak, tarkóra tett kézzel állítják, és aki meg mer mozdulni, veréssel válaszolnak. Ilyen módszerekkel könnyű embereket szóra bírni, hamis vádakat elismertetni, hisz a szabadulás reményében lehet hogy még olyan dolgokat is magukra vallanak, amit el sem követtek. Ilyen módszerekkel könnyű a dobozi fiatalokra fogni, hogy ők voltak a tettesek. A rendőrség és a kommandós egység durvasága, eljárása egyszerűen felháborító, ezért a belügyminiszterhez és a köztársasági elnökhöz fogunk fordulni! „ . . J n 3 Dobozi szülök Változó munkaalkalmassági vizsgálatok A munkaalkalmassági egészségügyi vizsgálatokkal kapcsolatosan 1981-ben született egy rendelkezés, amely már kevésbé volt szigorú a korábbiaknál (például vérvizsgálatot már nem írt elő). Hosszú éveken át ehhez tartották magukat a kereskedelemben, az étkeztetésben, az egészség- ügyi intézményekben dolgozók munkaadói. A Népjóléti Minisztérium 8/1992-es április 15-i rendelete változtatott az előíráson. — A járványügyi kutatások előrehaladása indokolja, hogy panaszmentes esetben most már nem szükséges a székletvizsgálat— tájékoztat dr. Mu- csi Gyula megyei tisztiorvos. — Ezt általában tudják már az alkalmassági vizsgálatot végző orvosok. Az új munkáltatók, a vállalkozói szféra vezetői sok esetben mégis kötelezik a munkavállalókat erre a vizsgálatra. Azok nyilvánvalóan sérelmezik, hiszen miután már nem kötelező a szűrés, a járványügyi szolgálat pénzért végzi el. Azok a munkaadók, akiknél például a külföldi megrendelő előírása a szűrés (hús-, élelmiszerfeldolgozók), ott kölcsönös megegyezés alapján általában a munkáltató fizet. Továbbra is érvényben van a kötelezettség, hogyha valakinek a családjában (netán éppen saját magánál) hasmenéses vagy ismeretlen eredetű lázas betegség tapasztalható, erre hívja fel az orvosa figyelmét. Ha járványügyi indokból szükséges a szűrés, akkor továbbra is térítésmentes. b. Zs. Pierre Pescer: 13. — így beszélsz velem? — így! Miért ne beszélnék így... ki nem állhatlak. Ostoba, gyerekes és kibírhatatlan nő- személy vagy... gyűlöllek a kérdéseiddel együtt és mióta a feleségem vagy, csak szégyenkezem miattad! — Akkor miért vettél el? — szipogta rémülten mrs. Hobson. A férfi kitört. — Hogy miért? Ne félj, nem a szép szemedért... érted, nem azért! Most már tudhatod, hiszen úgyis itt fordulunk fel valamennyien... Egyszerűen a pénzedért vettelek el... Csodálkozol rajta? Azt hiszed, egy ilyen ostoba, korlátolt teremtést, mint te vagy, szeretni is lehet? Az asszony görcsösen zokogott. — Nem igaz... hazudsz... ezt a nászutamon kell megtudnom... A férfi keserűen nevetett. — Nászút! Szép kis nászút... Ostoba! Fred Johnson valamivel arrébb, összevont szemöldökkel figyelte a jelenetet. Arra gondolt ebben a pillanatban, hogy milyen ostobák az emberek. Mert miért kell veszekedni? Úristen, miért kell veszekedni, amikor lehet szépen, csendeBattonyán, mint ismeretes, a helyi önkormányzat döntése értelmében augusztus l-jétől két önálló (román és szerb) nemzetiségi általános iskolája van a városnak. A szerb iskola igazgatónőjével, Roczkó Krisztinával a nyári felújításikarbantartási munkák közben beszélgettem. — Ennek az épületnek 40 éven keresztül nem volt igazi gazdája. Borzalmasan elhanyagolt állapotban vettük át— mondja. — Toldozgatták, foltozgatták, de igazából soha semmit nem fejeztek be rajta. Úgy gondolom, hogy a mostani felújítás után legalább tíz évig használható lesz az iskolaépületünk. Hasonló munkák folynak a román iskolában, nagyjából ugyanezekkel a gondokkal kell megküzdenie az ottani igazgatónak, Alexandra Blaga kollégának is. —A tárgyi feltételek megteremtésén kívül önöknek, új intézményvezetőknek van még egy nagyon fontos feladatuk: ki kell alakítaniuk szeptemberre a tantestületeket. —A szerb iskola tantestülete körülbelül egy héttel ezelőtt összeállt. Az anyanyelvet ketten fogjuk tanítani egy kolléganőmmel. A történelem és földrajz tárgyak oktatását egy nyugdíjban lévő, szerb származású, igen kiváló tanárnő vállalta. Az úgynevezett reál tárgyakat magyarul tanítjuk, ehhez is megvannak a szakembereink. Sikerült szereznem magyar szakos tanárt is, mégpedig olyat, akire a német nyelv tanítását is rá lehet bízni. — Kérem, mondjon néhány szót az osztályokról! — Korábban két-két osztályt összevontak. A tanulócsoportok egyik részének aktív órája volt, a másiknak csendes. Már a pályázatomban megfogalmaztam, hogy a felsen élni... Ő most már látja, hol van ennek a titka, a csendes, nyugodt életnek... meg is tanítaná rá a feleségét, ha valaha hazakerülhetne innen... dehát arra nincs semmi remény... az teljes lehetetlenség... Daniels nyugodtan bámészkodott maga elé. Ez az ember leszámol az életével, mert ennél az embernél nem volt nagy dolog, hogy leszámoljon az életével. Hadirepülő volt és mint ilyen jónéhány szór leszámolt az életével. Ez egyszer úgylátszik, jól számolt... dehát ez sem nagybaj! Hirtelen felkapta a fejét. Mrs. Maxbell vetette magát a lába elé. — Te... — lihegte a nő — szeretlek... nem érted még mindig? Szeretlek... könyörgöm, higgy... —Hiszek! — dörmögte Daniels. A milliomosnő szeméből patakzottak a könnyek. — Akkor vizet... vizet kérek... megfulladok... — Nem lehet szomjas. A többiek nagyon jól bírják... önnek is bírni kell... a vízzel takarékoskodunk, mert kevés van! Az asszony felugrott. Gyűlölettel nézett Danielsre és rikácsolni kezdett. — Úgy... nincs víz... majd én... sőbb osztályok szétválasztását elengedhetetlenül szükségesnek tartom. Ősztől lesz külön ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályunk. Ebből aztán az következett, hogy még szereznünk kellett két új tantermet. Ezeket a Petőfi Mgtsz irodájában rendezzük be, a bérleti díjat az önkormányzat fizeti. — Erről jut eszembe: valamelyik reggel a rádióban a művelődési tárca egyik illetékese igen elismerően nyilatkozott a battonyai önkormányA tenger felé rohant. Daniels fásultan nézte. Tudta, hogy ez az esztelen asszony beleug- rik a vízbe, dehát azzal sem nagyon törődött. Végső esetben majd kihúzza és leken neki néhány pofont... De mrs. Daniels nem ért el a vízig. Egy női kar elkapta és megállította. A stewardess. Mrs. Maxbell rábámult, aztán a vállára borult és zokogni kezdett. — Stewardess... vizet... vizet adjon... A lány sajnálkozva rázta a fejét. — Sajnos... nem tehetem... — Megfizetem... — rikácsolt mrs. Maxbell — nézze! — Egyetlen mozdulattal lekapta ujjáról a brilliánsgyűrűt és a part felé dobta — nézze... menjen... ez a magáé... csak a vizet... vizet... Süket fülekre talált. A gyűrű ottmaradt a földön és senkinek eszébe sem jutott, hogy utánanyúljon. Jelentéktelen dolog volt ebben a pillanatban a bril- liánsgyűrű. Sokkal feléje nőtt a pohár víz. A víz, amit nem lehetett megkapni. A briliánsgyűrű nem oltja a szomjúságot... Tom Petterson önkéntelenül mosolygott, amint figyelte a jelenetet. No lám — állapította meg —, mégiscsak zatról. Önnek milyen a kapcsolata a város vezetőivel? — Április 15-ei kinevezésem óta minden segítséget megkaptam az önkormányzattól. Első helyen említeném a polgármestert, Takács Dezső urat. A nap bármely órájában hozzáfordulhatok, mert ő igazán tudja, mi az, hogy iskola. Nem véletlenül, hiszen hosszú éveket töltött a tanári pályán... — Köszönöm a tájékoztatást. Sikeres szeptemberi tanévkezdést kívánok valamennyiüknek. ragyogó társaságba keveredett. Ahol egy korty vízért bril- liánsokat kínálnak... Hát nem volt érdemes sikkasztani? Már magában véve ez a látvány is megérte... Hä most még egyszer visszakerül az életbe, akkor sokkal okosabban és tapasztaltabban kerül vissza. így pedig okosabban és tapasztaltabban fog meghalni. És végeredményben az is valami. Megfogta miss Parker karját és elhúzta a rikácsoló milliomosnő elől. — Jöjjön... hagyja... Kissé távolabb mentek. A fiú átölelte a lányt és maga felé fordította a fáradt kis arcot. — Kislány... nagyon akarja, hogy megmeneküljünk innen! Imádkozzon. Vagy valami ilyesmi... látja, nekem soha nem volt erős akaraterőm, én még azt sem tudom, hogy kell nagyon akarni valamit... Én azt nem tudok. Azért fordulok magához. Imádkozzon, hogy megmeneküljünk innen... Valami egészen csodálatos boldogság várna ránk. Olyan tapasztalaton, olyan dolgokon mentünk keresztül mindketten, amelyek egy életre elegek... mi már nagyon sokat* tudunk... Imádkozzon, hogy megmeneküljünk innen... Megcsókolta a lányt. Miss Parker elhanyatlott a karjában és úgy érezte, ebben a pillanatban kellene tulajdonképpen meghalni. Ebben a pillanatban, amikor végzetesen, halálosan és visszavonhatatlanul beleszeretett ebbe a fiatalemberbe, akinek harmickétezer elsikkasztott dollár van a zsebében. Hirtelen kinyitotta a szemét és a fiúra nézett. — Ha... ha megmenekülnénk, mi lenne az első dolga?... A fiú ajka körül elmélyült egy keserű vonás. — Hogy mi? Természetesen első dolgom lenne a pénzt visszavinni. Mr. Barrisson tárt karokkal fogadna... ebben biztos vagyok... A pénzéről már lemondott és most ajándékba kapná vissza... és a második dolgom mindjárt az lenne, hpgy megkérdezzek egy aranyos, okos kislányt, akar-e a feleségem lenni? Miss Parker tág szemmel nézett rá. — És... ha akar? — Akkor diszpenzációval esküdnénk. A boldogságot nem szabad sokáig váratni, kislány, mert hamarosan elrepül és aztán bottal üthetjük a nyomát... Shunter, a szerelő felébredt. Fájt a feje és kínzó képek gyötörték... A feleségéről álmodott, álmában odahaza volt és nem volt semmi baj, nyugodt és boldog volt és most olyan rettenetes ez a kopár sziget. Olyan kibírhatatlanul rettenetes! Danielsre nézett. — Még mindig semmi? A pilóta felvonta a szemöldökét. — Miért? Miféle újságot vár...? A szerelő bágyadtan vont vállat. — Magam sem tudom... de várok valamit. Sam Garrick még mindig a bankjegyeivel bíbelődött. Amikor közelkerült valaki hozzá, félős pillantással nézett rá és eltakarta a bankjegyeket. Halkan mormogott is... nem lehetett tudni, számol vagy imádkozik. Mrs. Hobson valahol leroskadt és zokogott. Teljesen lesújtotta férjének előbbi közlése... Hogy őt nem lehet szeretni... őt csak a pénzéért vette el... és ő ostoba és gyerekes és elviselhetetlen... Hobson dühödt léptekkel járkált le-fel. Bosszantotta, hogy így odavágta a feleségének, de azért örült is neki. Életében egyszer nyílt lehetett... viszont... nem lehet tudni, nem hamarkodott-e el valamit? Eh... kizárt dolog most már, hogy megmeneküljenek. Semmi remény nincs rá! Flock, a zenebohóc még mindig imádkozott. Az eget nézte és a feleségét látta és eszelősen, megállás nélkül egyre csak azt suttogta: — Jövök... várj... jövök! Most már nagyon hamar jövök! Willy Maxbell még mindig miss Parker mellett settenkedett. Amint egy pillanatra egyedül maradt a lány, melléje lépett. — Te... — lihegte a fülébe — légy okos... ne vonakodj... mit akarsz? Az egész élet órákból áll... Miért teszel tönkre?! ( Folytatjuk) Kaland a levegőben
