Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-17 / 194. szám
0 A jó csabaiak a posta előtt álló szobrot nemes egyszerűséggel csak „részeg angyalnak” titulálják. Még az angyalok is kókadnak ebben a hőségben, pedig ennek, itt a lábai alatt jó hűs a víz... Az oldalt Béla Vali szerkesztette Látogatás a kórházban Békéscsaba.—A mai naptól a betegek nyugalmasabb gyógyulása érdekében a Réthy Pál Kórházban hétfőn és pénteken nincs látogatás. A hét többi napján látogatási időben kereshetik meg beteg hozzátartozóikat az emberek. Kivételes esetben (súlyos beteg, hozzátartozót vagy családtagot igénybevevő gondozás) az osztályvezető főorvosok látogatási belépőt jogosultak kiadni. Csalánleves 2. Póstelek. — Másodízben rendezik Békéscsaba mellett, a pósteleki kastélyromban a Csalánleves művészeti programot, ezúttal augusztus 19— 20—21 -kén. Az első két napon táborverés, művészeti alkotások rendezése, készítése, évi ivi, büft, szerelem, boldogság, buldogság várja a fiatalokat és a magukat fiatalnak érzőket. Pénteken 10 órától többek között hangköltészeti bemutatók, kastélybalett, csalánle- vesevés és persze koncertek lesznek. Rendkívüli ülés Doboz. — Doboz Nagyközség Képviselő-testülete nem pihen a hosszú forró nyári napokon sem. Augusztus 18-án, kedden 13 órakor ugyanis rendkívüli ülést tart a községháza nagytermében. Napirendjükön szerepel a földrendező bizottság megalakítása. A fontos ügy előadója Szatmári János polgármester lesz. Biciklitolvajok Nem telik el nap, de talán óra sem, hogy az országban, a megyében és azok településein ne lopnának el számtalan kerékpárt. A tulajdonosok zöme nagyvonalúan és lezáratlanul hagyja elhagyatott helyeken a kerékpárját. Persze, hogy ingerük vele a tolvajokat. Ahogy azt a megyeszékhely rendőr- kapitányától megtudtuk, a közelmúltban két bicikütolvaj- bandát is „lefülelt” a rendőrség, akiknek a számláját 25-30 kerékpár ellopása terheli. Az oldal szerzői: Bede Zsóka, Béla Vali, Kiss János, Papp János és Szabó Tibor. A fotókat Fazekas Ferenc és Lehoczky Péter készítették. BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE Drogéria a szobában „Mit tessék parancsolni?” Az újkígyósi kertes családi ház semmiben sem különbözik a többitől. Vagy mégis? A kerítésen tábla hirdeti: Drogéria gyógynövény-, gyógyhatású és kozmetikai cikkek. Az ajtó rendes körülmények között egy szobába vezet. Ezt rendezte be Bartyik Lajos nyugdíjas tanár drogériának. Fiatal kislány áll a pult mögött. — A nagyapát tetszik keresni? Fekszik, kibicsaklott a bokája... Bekísér a sérülthöz, aztán szalad vissza, hogy kiszolgálja a vevőket: — Így könnyű, ha valakinek ilyen ügyes unokája van... — mondom a begipszelt lábú házigazdának. — Unokáim... — válaszol Bartyik Lajos. — Két lányomnak három leánya született, és mind a hárman szeretnek segíteni, pedig a kicsi még csak hatesztendős... Képzelje el, a pöttöm lányka egyszer kiperdült a boltba és hallom, hogy megkérdezi a vevőtől: „Mit tessék parancsolni?” — Hogyan szánta rá magát egy nyugdíjas tanár, hogy gyógynövényeket, szakkönyveket, kozmetikumokat áruljon? — Amíg élt a feleségem, állattartással foglalkoztunk, tudja, a pedagógusok bére nem éppen a legmagasabb fizetések közzé tartozik. Aztán amikor meghalt, abbahagytam az állattartást és elmentem könyvelőnek. 1989-ben megszűnt a munkaköröm és elkezdtem gondolkodni, hogyan tovább? Van a családban egy gyógyszerész, ő adta az ötletet, hogy foglalkozzam gyógynövények és gyógyhatású szerek eladásával. — Gondolom, mielőtt megnyitotta a boltot, tanulmányoznia kellett azok hatását, amit árulni tervezett. — Természetesen még nyitás előtt beszereztem a szakkönyveket és még mindig van mit tanulni, de egyébként biológiából államvizsgáztam. — Mennyire ismerik ezt a „szobányi-boltot” Újkígyóson? — Kialakult már egy vevőkör, akik szívesen járnak ide. A közelmúltban adták át Békéscsabán a Gyóni Géza utcában a képen látható 23 lakásos épületet. Mind a terveket, mind pedig a kivitelezést a Hargita Plusz Kft. végezte. Szakemberek megítélése szerint a város legolcsóbb és legszebb lakásait foglalhatják el a vásárlók. A földszinten üzletek helyezkednek el, fodrász, kozmetika, papírnagykereskedelmi egység, egy számítógépes üzlet és a Kossuth Könyvkiadó egyik irodája A kétsopronyiak hallgatagsága Most pedig finom célozgatásba kezdek. Telefonon, telefonod, telefonálás. Telefonom (zsörtölődő szavakkal e cikket), telefonod (szentségeléssel az életedet, mert az istennek se szólal meg az a dög telefon), telefonálás (nagyritkán ez is összejön), telefonállás: igen, ez az, ami Kétsoprony- ban mindennapos dolog. Egy amerikai orvosprofesszor erre járó hitvese sok évtizedes rutinnal nyúlt a telefonkagyló után (Kétsopronyban is). Ahogy megszokta, ha valami olyan villan agyába, amit az USA-ban tartózkodó fétjével is tudatni akart A huszadik kétsop- ronyi próbálkozás után feladta: a huszonegyediket majd talán a XXI. században kísérti meg. Ez Kétsoptony, s benne a nagy dir- rel-durral odavitt crossbar. Bár ahogy mondják, megvolna itt mimten, ha földkábelen száguldoznának az elektromos jelek. De egyelőre a sürgönyoszlopra feszített, jó öreg drótoknak kell állniuk a sarat. (Éppenséggel légvezetéknek is mondhatjuk.) Meg a szelet, az esőt, s minden mást, amitől bármikor összeérhetnek a pőre vezetékek. S ebben a nagy elektromos töltésű érintkezésben aztán se lát, se hall a kétsopronyi telefon. Ha mentőkre, tűzoltókra, rendőrökre lenne szükségük, jobb ha lóra, kocsira szállnak. (A falubeli italmérésben viszont azt említik, hogy a Magyar Távközkési Vállalat leszállhatna a magas lóról.) Három éve kérdezgetik a Matávot (meg minden jogelődjét), hogy mikor csinálnak már valamit. S mi az a valami, amit csinálni kellene? Komoly válasz eddig nem érkezett, sőt— ez elmozdulás az ügyben — a legutóbbira már semmilyen. Élnek itt úgy 1500-1600-an, s 70-80 szobát, irodát díszítenek a formás telefonkészülékek. Lehet, hogy hallunk még róluk. Reméljük, akkor már telefonon. A román buszok „parkolót nyitottak” Gyakran, elsősorban piaci napokon tapasztalhatjuk, hogy Békéscsabán az And- rássy úton román autóbuszok parkolnak. A piac környéke így is zsúfolt, erre ráadásként a négysávos Andrássy út két szélső sávját elfoglalják. Holott az egyik jelzőtábla szerint megállni és parkolni tilos, a másik pedig megmutatja a parkolási lehetőséget. Előfordult már, hogy a műszaki hibákat is ott javították ki. A rendőrség naponta bünteti a szabálytalankodókat, de hiába. Ideig- óráig tudnak csak eredményt elérni a maximum 500 Ft-os bírsággal. Az ott parkoló újabb román autóbuszok hatására már magyar rendszámú személygépkocsik is igénybe veszik az „új várakozóhelyet”. 1992. augusztus 17., hétfő' Eg az arcom Ég az arcom. Szégyenkezem mások miatt. Pirulok, ha eszembe jut az a két telefon- beszélgetés, amit a minap két bank békéscsabai vezetőjével folytattam. Pedig úgy érzem, nem nekem kell szégyenkeznem. A Postabank megyei vezetője telefonon nem volt hajtandó szóba állni velem. Pedig olyan adatokat szerettem volna csak kapni tőle, amelyeket bárkinek kiadhat, sőt köteles is kiadni, hiszen az ügyfelek szolgálatára ültették a székébe. Fel kelKene) mérnie, hogy nem mi, ügyfelek vagyunk őérte. Hanem fordítva áll a helyzet. A másik, a kellemetlenebb esetem a Kereskedelmi és Hitel Bank helyettes vezetőjével esett meg. (Legalábbis a hölgy, aki kapcsolta, azt mondta, az igazgató nincs, adja a helyettesét!) Tisztességgel bemutatkoztam, megmondtam miért és honnan hívom. Szerettem volna leegyeztetni az igazgatója által előző nap bemondott adatokat. —Olvassa!—adta ki a parancsot a féifihang. — Megtudhatnám a nevét? — így én, hiszen elámultam azon, hogy egy bank helyettes vezetője az én bemutatkozásom után nem teszi ugyanazt. —Minek?—így a név nélküli férfi. — Csak azért, mert én sem burkolóztam a névtelenségbe. Az újságban nem az Ön neve, hanem az igazgatójáé jelenik meg. Önt csak arra kérem, ellenőrizze, nem írtam-e el valamit. —Akkor mondja!—dobja felém ismét a szavakat. —Én pedig az Ón nevét kérem... Mondanom sem kell, nem tudtam meg az ismeretlen úr nevét. Elgondolkodtató, hogy egy illusztris szakma vezető képviselője ennyire nincs tisztában a legelemibb illemszabályokkal! Persze attól még a bankszabályokkal tisztában lehet. Mert az utóbbit már felnőtt korában kellett megtanulnia. Az illemszabályokat—ugye mondanom sem kell— még gyermekkorban! . , / o A lelki élet központja Merészet gondoltak 1989 tavaszán a telekgerendásiak; templomot szeretnének építeni! Az 50-es években — elsősorban a környező tanyákról az állami gazdaság vonzerejének köszönhetően — beköltözött emberek többsége szlovák származású evangélikus. Varga Andrásné nyugdíjas vezető óvónő tolmácsolta a hívek kérését Táborszky László esperes-püspökhelyet- tesnek. Falugyűlés erősítette meg a szándékot, amelyet az akkori községi tanács is támogatott. Térítésmentesen biztosítottak telket a nemes elképzeléshez. Az építési terveket Benedicty Gyula építész, az elektromossági terveket Gálik András villamosmérnök — mindketten a békéscsabai gyülekezet presbiterei —, a belső berendezés elképzeléseit Szabadosné Szászfalvi Ilona belsőépítész ingyen készítették. Sokan vállaltak a telekgerendásiak közül önkéntesen ingyenmunkát, ennek ellenére a templomépítés költségei messze meghaladják a leánygyülekezetté szerveződött telekgerendási hívőközösség anyagi erejét. Gombos Béla alpolgármester ténykedésének is sokat köszönhetnek. Segít a megyei önkormányzat, a békéscsabai gyülekezet, a Békéscsabai Állami Gazdaság, a kormány, a mikkel i finn gyülekezet. Táborszky esperes úr saját erejéből alapítványt hívott életre, a Telekgerendási Templomért elnevezéssel — OTP Bank, számlaszám: 619-006196-0 —, amelyen befizethetők az adományok (levonható az adóalapból). — Reményeink szerint a község lelki életének központja, közösségteremtő és megtartó erőforrása lesz — mondja az esperes. — A templomban az evangélikus istentiszteletek mellett tartanak majd istentiszteletet a reformátusok és a római katolikusok is. Nagy eseményre készülünk szeptember 20-án délután 2 órakor, az első ütem, a templomrész felszentelését ünnepeljük. A hívek és az adományozók áldozat- készségének köszönhetően kerülhet majd sor a fontos kiegészítő helyiségek megépítésére is. Ilyen lesz a telekgerendásiak temploma A drogériában most a tulajdonos egyik unokája a „főnök”
