Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
O àKRKF.S MEfiYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM 1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap A magyar realista piktúra legszebb hagyományait folytatja moszféra színhatásait, mesterien ábrázolva a légtávlatot, amelynek a vonal mellett még inkább a szín az igazi kifejezője festészetében. Ezeket a festői jelenségeket bővíti az ég fényeinek, a vízfelszín változásainak művészi visszaadásában. Szó sincs azonban itt sem a természet, a látvány másolásáról', sem pedig a jelentős festői irányzatok — a plein air, az impresszionisták és a nagybányaiak — utánzásáról. Messzebbre nyúl vissza: menta quattrocento és Cinquecento mestereinek vívmányaiból, s pályakezdő éveinek zsíros színfelrakása helyett saját kísérleteinek eredményeként vékonyan festett foltjai, légies színei teljesen megújítják festészetét. E mellett új szerkesztői eljárásokat — rálátásos ábrázolásmódot — alkalmaz. Perugino képeinek tanulmányozása újabb kísérletekre inspirálja: az őtelített, mégis áttetsző zöldjei újfent megtermékenyítik piktúráját. Mindez azt eredményezi, hogy Rudnay—az egykori mester— drámaiságával szemben — megőrizve mindazt, amit mesterségben elsajátíthatott tőle — művészetének az egyszerűség, a természetesség lesz a fő jellemző vonása. Ezáltal teremt szuverén művészetet, s lép tovább az elődökön, gazdagítva, továbbfejlesztve mindazokat az értékeket, amelyeket ők a festészetben létrehoztak. Egyik képén a gazdag részletező erő, a másikon közölnivalóinak epigrammatikus rövidségei tömörítése ragad meg bennünket. Csáki-Maronyák József mint vérbeli realista festő, tájképeiben is a valóság ábrázolását tárja elénk. Mint kitűnő kolorista és impresszionista iskolázottságú mester a hatalmas levegőtengeren átszűrve ábrázolja a színeket, s ezáltal választékos, élvezetes és mégis hiteles látvánnyá komponálja azokat a valóságelemeket, amelyekkel gondolatait, közlendőit kifejezni akarja. Mindezeket jól kamatoztatta „Szüret Tihanyban” című képének megfestésén. A kép a messzi távlat hatását kelti, a távolban látszik a tihanyi dombvonulat a barokk apátsági templomnak a hegytetőn kibontakozó épületével, a falu egy-egy házának a messzeségből elősejlő fehér falaival és cseréptetőivel. A kép előterében a szőlőben szorgoskodó alakok, állva, hajladozva vágják a tőkéről a termést. Egy lovas szekér körül szintén sür- gölődő-forgolódó figurák. Itt- ott ritkuló lombú fa teszi változatossá a tájat. A művész egy dombról vezeti a szemlélődő tekintetét a közeli és távoli tájra, hogy aztán a föléje boruló ég bárányfelhőinek fény-árnyék játékával teremtse meg a tér mélységét. Feladatát a topográfiai pontosságnak a festőifantáziával való párosításával valósította meg, a távlati és rálátásos ábrázolást bravúros technikai megoldással szinte „panoráma-stílussá” fejlesztve tovább. Üde és szőke színvilágával festői képet alkotott. A gondolati szimplifikálás, a mondanivaló leszegényíté- se, a formai henyeség, a geo- metrizáló sematizmus, a non- figuráció szabadosságának előretörése és térhódítása idején is volt ereje és hite Csáki- Maronyák Józsefnek járni a maga útját. Közel hat évtizedes festői pályáján töretlenül halad elképzeléseinek megvalósítása felé. Műveivel hitet tesz az ember szolgálata, az emberi jóság és a természet szépsége mellett. Festményeinek míves tartalmasságával és formai összhangjával fejezi ki véleményét világunkról, a természetről és az emberről. Hargitai József Az ember jó, és a természet szép Dús lombú fák, bokrok, cserjék jótékony csendjében, alkotásra inspiráló szigetként a kert végében húzódik meg a műtermes budai ház. Csengetésemre jól ismert, mély zengésű hang válaszol: — Már jövök. A hűséges házőrző farkaskutya félelmetesen csaholva közeledik a kapuhoz, hogy majd körülszaglássza a jövevényt, s a gazda szavára meg- juhászodva bújjon kuckójába. Itt él Csáki-Maronyák József, de többnyire csak a teleket tölti itt, mert nyaratna Tihanyban dolgozik. Szemem a hallban „Öreg horgász” című, édesapjáról festett képét keresi a falon. Hiányzik, kiállításra vitték el tőle. Már megszoktam, hogy belépéskor mindjárt e képre esik a tekintetém; emlékezetem élénken őrzi az emberábrázolás e holbeini erejű remekművét, amelyen a festő a színfelrakáson túl is éreztetni tudta a jó rajz jelenlétét, s amelyben a festői virtuozitást oly megindító, mély művészi átélés telíti. Édesapjáról készült arcképeit már első kiállításukkor a kritika is nagy elismeréssel fogadta alapos és biztos karakterérzékükért, nemes festői értékeikért. Leányairól, feleségéről lírai bensőséggel komponált arcképeket festett, amelyek ragaszkodó szeretetének megható kifejezői. Kiállításról kiállításra jelentkezett remek portréival. Legnépszerűbbek pályatársairól, művészbarátairól, írókrók, zeneművészekről — Konecsni Györgyről, Kurucz D. Istvánról, Bencze Lászlóról, Ék Sándorról, Illyés Gyuláról, Kodály Zoltánról — festett arcmásai. Történelmünk két jeles egyéniségét — a Kossuthot és Petőfit —- ábrázoló portrék az olasz állam tulajdonában vannak. A magyar állam adományaként az olasz állami egység megteremtésének százéves évfordulóján egy küldöttség élén Ortu- tay Gyula adta át őket az olasz kormánynak. — Nos hát, mielőtt a búvár lemerülne — fordul hozzám a tiszántúli ember derűs nyugalmával, megfontolt beszédtempójával beszélgetésünkre célozva —, először is igyunk meg egy feketét, s amíg azt elkészítem, addig meg csak szemlélődjél. Több tucat kép mindenfelé a műteremben. Az utóbbi egykét év termése valahány. Csáki-Maronyák József hallatlanul sokoldalú művész. Virágcsendéletek, tájképek, portrék és a szabadtéri életképfestészet remek darabjai sorakoznak körös-körül. Sokan csendéleteire esküsznek. Van miért: margaréták, gerberák, rózsák, napraforgók, mezei virágcsokrok bensőséges szépségben egymás mellett. Ötletesen elrendezett csendéleteit szellemesen egészíti ki különböző tárgyakkal, a háttérben anyag- szerűen traktált kelmékkel, s teszi ezzel nemcsak hangulatossá, hanem emlékezetessé, felejthetetlenné mindegyiket. Ezeknek a megkomponálásá- ban-kivitelezésében hasznoCsáki-Maronyák József műtermében Szüret Tihanyban Kodály kottát ír sítja a legintenzívebben a Rud- nay-vezette stúdiumokon szerzett ismereteket, a különböző tárgyak, szőnyegek, kelmék megfestéséhez elsajátított jártasságot, de kamatoztatja mindazt, amit európai tanulmányútjain a nagyok, Delacroix, Goya, Rembrandt, Velazquez műveinek megfigyeléséből elraktározott magának. Csáki-Maronyák József régóta a Balaton rabja, évtizedeken át kutatja — mindig más-más pontról figyelve meg — napszakok, évszakok szerinti változását, kimeríthetetlen hangulatait, s örökíti meg vásznain tüneményes szépségeit. A Balaton-part dombokkal, hegyekkel kombinált vízparti képeinek megfestésében nagy figyelemmel, felfokozott érdeklődéssel kíséri az atÖreg horgász (a művész édesapjának portréja)
