Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR iRÉKÉSMEf,VEI HÍRLAP A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Ellenállási Szövetség Emlékérme Olvasóink írják A pártból kizáródott! Az 1992. augusztus 4-én megjelenő Békés Megyei Hírlap (Hazai Tükör) rovatában Ancsin Árpád, volt MSZDP vásori vezető tollától vezettetve megjelent, ellenem szóló vádokra kívánok válaszolni. Ez az írás a tagságunkat, a közvéleményt sem hagyta részvétlenül. A városi MSZDP központunkban (Melós) 1992. augusztus 6-án a zsúfolásig megtelt teremben az összevont taggyűlés felháborítónak, igaztalannak minősítette e megtévesztő, személyeskedőírást és íróját. így hát az ismert szalámizó taktika nem jött be „nálunk”, ugyanis először a vezetőt kell lejáratni, utána a tagság könnyebben „gyúrható" elmélete és gyakorlata, eredményt hoz. Elszámították magukat, itt igazi rendszerváltást akaró és hívő szociáldemokraták vannak, akik nélkülem is továbbvinnék a zászlót, bármi is „történnék” velem. A kommunistákkal való szembenállásom miatt nem először fenyegettek „bíráltak” meg, ezen már nem lepődöm meg, de azon sem, hogy Ancsin Árpád is ezt teszi, csak eddig ezt nyíltan valószínű nem tehette. De mi már tudjuk, hogy megtette volna, erre sok jel utalt. Szervezetünk testvéri szeretettel van minden tagja felé, a demokrácia legnagyobb hívei és annak gyakorlói vagyunk, ezért itt sohasem született, és nem is fog születni egyszemélyi döntés. Ón uram, ott követte el a legnagyobb „hibát”, amiért a „társai” joggal megróhatták, hogy több mint 6 hónapig elfelejtett tagdíjat fizetni. Ami a felénk való tartozásait illeti, egy más , fórumon” fogjuk azokat visszakövetelni Öntől. Az hogy Ön az MSZDP országos választmányának régen nem tagja, minden szociáldemokrata tudja, de Ön jól tudja, hogy miért nem az. Nem kívánok személyeskedni, ahogy Ön tette, csak egy még mindig meglévő jelenségre hívtam fel a figyelmet. Legyen ez tanulság minden demokratikusan gondolkodó, cselekvő párt, szervezet, ember számára. Botyánszki György Békéscsabai MSZDP elnök, MSZDP-MSZDKSZ ORSZÁGOS FŐTITKÁR A nők bálványa rendőrkézen Vámtanácsadó Vámtanácsadó címmel új, havonta megjelenő szakmai hírlapot ad ki a West End Kft. A tizenkét oldalas kiadvány mindenki számára közérthető nyelven ismerteti a vámjog- szabályok legújabb változásait. A hírlap készítői olyan információs forrásnak szánják a lapot, amelyből az előfizetők a gyakorlatban hasznosítható ismeretekre tehetnek szert. Felhívják a figyelmet például a különböző vámmentességekre és vámkedvezményekre, valamint ezek alkalmazási feltételeire. Megoldást kínálnak olyan problémákra, melyek a vámhatósági eljárások során merülhetnek fel. A Vámtanácsadó első száma szeptember elején jelenik meg. A lap kizárólag előfizetőknek készül. Csökkent az ország szántóterülete Az ország szántóterülete, ez év május 31-ig, 6 ezer hektárral csökkent az elmúlt évi 4713 ezer hektárhoz képest — állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal. A területből 234 ezer hektárral kevesebbet vetettek be a termelők az előző évihez viszonyítva. A vetetlen terület a tavalyi 101 ezerről 329 hektárra emelkedett ez időszakban, ami az ország összes szántóterületének 7 százalékát jelenti. A búza idei vetésterülete jelentősen csökkent, a kukoricával hasznosított területek nagysága viszont nőtt. A kukorica 1200 ezer hektáros idei területe viszont a tavalyinál 8,5 százalékkal nagyobb. Szintén csökkent az idén a rozs, a cukorrépa és a szántóföldi zöldség vetés- területe. A zöldségek tekintetében az elmúlt 10 év folyamán ilyen kevés szántóföldi zöldségterület utoljára 1983- ban volt. Pierre Pescer: 12. Egyszerre fakadt fel a napfényes hajnal és tizenkét holtfáradt, megviselt és karikásszemű embert talált a kis szigeten, amely most már ismét teljes egészében kiemelkedett a tengerből. Egyetlen pillanatra sem hunyta le senki a szemét ezen az éjszakán, most úgy pislogtak bele a reggelbe, mint akik halálos betegek. Csupán a fáradhatatlan Daniels kezdett pattogni. — Stewardes, kiosztja a reggeli adagokat. Egy szendvics és egy pohár konyak. — Igenis... A pohár konyak valamennyire magához térítette az utasokat. Felélénkülő szemmel bámultak egymásra és a tengerre. A nap egyre magasabbra emelkedett az égen, aranysugarakat szórt szerteszét... a viharnak nyoma sem volt. Szelíd, napos reggel villogott a tenger felett. Ez a napos reggel sem öntött beléjük túlságos optimizmust. A helyzet reménytelen volt és tudták, nemsokára bekövetkezik a második dagály. Valószínűleg az utolsó. Mert meddig lehet ezt bírni?... rettenetes! A repülőgép szürke teste ott himbálózott a vízen, gunyorosan csillantak meg rajta a napsugarak. A zenebohóc gyűlöA Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztere — a Magyar Ellenállási Szövetség kezdeményezésére, az előző kormányok több évtizedes mulasztását pótolván -—, 1992. július 28-án kiadott 15/ 1992. számú rendeletével a német megszállók elleni harcra önként jelentkezett magyar katonák érdemeinek elismerésére „Független, Demoktrati- kus Magyarországért” emlékérmet alapított. Az emlékérmet azoknak adományozza, akik az Ideiglenes Nemzeti Kormány toborzó felhívására önként jelentkeztek, majd 1945. május 9-ig felvétettek a Magyar Honvédség állományába, valamint a Honvédség hadrendjén kívül szervezett náciellenes magyar katonai alakulatokba. Az emlékérem posztumusz is adományozható a túlélő házastársaknak, vagy a posztumusz kitüntetett leszármazottjának. Várjuk jelentkezésüket az 1945-ös Honvédelmi Minisztérium szervezőinek, beosztottjainak; a honvéd kerületi kiegészítő parancsnokságok, bevonulási központok katonáinak. A jászberényi 1., a pécsi 4., a szegedi 5., a debreceni 6. és a miskolci 7. honvéd hadosztály; (Szerk. megj.: az 5. hadosztály Csongrád és Békés megyékből szerveződött, a jelentkezésnél bármely szövetség tagja jelentkezhet!) —; a debreceni 1. őrzászlóalj; a határportyázó századok, a folyami flottila; az aknakutató alegységek; a kórházak; szertárak; intézetek állományában szolgáltaknak, valamint a M. Kir. Honvédség 24. hadosztályának átállt és Haj- máskérre elvonult tisztjeinek és katonáinak. lettel nézte ezt a testet, arra gondolt, ennek köszönheti a halálát, ezt a rettenetes véget... ennek a himbálózó acélépítménynek... Csend volt a szigeten. Az emberek elfáradtak. Csak néhány pillanat múlva hallatszott halk mormolás... Flock imádkozott. Haja a homlokába hullott, csapzott volt, szabályos őrült benyomását keltette ebben a pillanatban. Tom Pet- terson szánakozva nézte. Flock néha felnézett vizenyős, kissé zavart szemeivel, egyszer Tóméval találkozott a pillantása. Felállt, elébe fintor- gott. — Maga... — szólalt meg szaggatottan — maga azt hiszi, bolond vagyok? Hát nem... téved. Én készülők az útra... a feleségemhez... nemsokára találkozunk... nagyon szerettem... Majdnem úgy, mint Luciát... de vele nem fogok találkozni. Mert Lucia még él... Ó, milyen kár... Lucia még él... Istenem... A kezét tördelte. Tom Pet- terson szánakozva nézte. Egyszerre csak lépteket hallott. A stewardes állt mellette. — Mr. Petterson... — Parancsoljon. — Mr. Petterson... én nagyon nagy hálával tartozom magának. — Szóra sem érdemes ! Továbbá a hadrenden kívül alakult Budai Önkéntes Ezred, a Temesvári 1. önkéntes magyar hadosztály, az 1. magyar vasútépítő hadosztály, a magyar vasútépítő dandár, az 1. magyar távbeszélő-építő zászlóalj egykori tisztjeinek, tiszt- helyetteseinek és honvédéinek. A leveleket és a jelentkezéseket az alábbi címre kérjük: Magyar Ellenállási Szövetség, 1Ó54. Budapest, V. Zoltán u. 16. IV. emelet. Várjuk mindazokat, akik a háború éveiben önként vállalkoztak a nácizmus elleni harcra, és 1945. május 9-ig beléptek valamely náci ellenes magyar katonai alakulatba és mindmáig hívek maradtak az egykor vállalt függetlenségi eszméhez, a demokratikus Magyarországhoz ! Kiegészítés Kiss András hadtörténész-ezredes 1992. augusztus 7-én a Magyar Televízió „Reggel”-műsorában elhangzott nyilatkozata alapján; Az Emlékéremre bármely Szövetség (MESZ., MEASZ., — De. Nagyon is szóra érdemes. Ki tudja, mi történt volna, ha maga nem lép közbe. Ezek az elfásult emberek semmivel sem törődtek, már... Daniels sem vesz az ilyesmiről tudomást. A fiú nem válaszolt. A tengerre bámult, aztán gyors pillantása végigsepert a szigeten. Hanyattfeküdtek a nedves földön az emberek... Némelyik még ott szorongatta kezében a fél szendvicsét és az üres konyakospoharat. Tom Petterson halkan felnevetett. — Nézze csak... milyen különös! — mutatott Mrs. Maxbell felé — Látja, hogy csillog az ujján a brilliáns... hát nem különös? Hogy ez milyen szánalmasnak, ostobának és butának tűnik ebben a pillanatban. És milyen jelentéktelennek... Pedig más körülmények között... Miss Parker csendesen mondja: — Más körülmények között is. Soha nem törődtem azzal, hogy brilliáns is van a világon. Tudtam, hogyha van, akkor sem az én számomra. Tehát nincs... Tom Petterson végigsimított a homlokán. —Milyen okos. Ha én is így gondolkoztam volna. Hogy vannak dolgok, amelyek hiába vannak, tulajdonképpen mégstb.) tagja jogosult, ha a 15/ 1992./VII.28./ rendeletben előírt követelményeket igazolni tudja és mielőbb a rendeletben megszabottak szerint jelentkezik, majd a jelentkezése alapján részére megküldött úgynevezett „Jelentkezési lapot” kitölti, bizonyító erejű mellékletekkel (emléklap, katona-könyv, katonai igazolványok, leszerelési jegy stb. eredetben, vagy fénymásolatban, xerox-másolatban (ellátva a megadott címre) MESZ. 1054. Budapest, V. Zoltán u. 16. IV. emelet címre) megküldeni. — Azok is jelentkezhetnek, akik nem szövetségi tagok, de részt vettek az ellenállási küzdelemben és a nácizmus elleni antifasiszta harcban és ezt igazolni tudják katonai, honvédségi iratok útján. — Az emlékérmek és oklevelek első adományozására 1992. december 21-én kerül sor. — Kiss András hadtörténész-ezredes úr TV-nyilatkozata minden érdeklődőt megnyugtatott arról, hogy érdeme szerint mindenki meg fogja kapni az elismerést, függetlenül attól, hogy melyik Szövetséghez tartozik. — A Honvédelmi Miniszter úr csak praktikussági okból bízott meg egy szervezetet az ajánlással (a Magyar Ellenállási Szövetséget) és egy szerveze- - tét a felterjesztéssel (a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottságát) a 15/1992. H. M. sz. r. 2. §. 2. pontjában előírtak szerint. — Ez az elrendelt „szolgálati út” és ezt kell követni mindenkinek a H. M. rendelet végrehajtása során, s a különböző Szövetségek békés együttműködése kívánatos ezen a téren is a korábbi és a jelenlegi közös célkitűzések megvalósítása érdekében. sincsenek, mert nem a mi számunkra vannak. Ha én is felismertem volna... — Akkor nem sikkasztott volna — mondta csendesen a lány. A fiú mereven nézett rá. — Honnan tudja?... — A körözés... csak magára kellett nézni. A fiú maga elé révedt. Arra gondolt, hiába, mégis csak így a jó, ahogy van. Hogy el fog pusztulni ezen a szigeten... Lám, egy ember előtt máris elárulta magát, ennyire nem tudja fegyelmezni magát, ennyire meglátszanak rajta az indulatai. Hányszor került volna még szökése alatt olyan helyzetbe, hogy elárulhatta volna magát... Úristen! Mereven nézett maga elé. Valami keserűség fojtogatta a torkát, amikor megszólalt: — Látja... vannak az életben találkozások, amelyeknek az a hibájuk, hogy későn történtek... Ha mi korábban találkoztunk volna... és ha maga korábban mondja el ezeket a dolgokat... A lány halkan szólt közbe: —- Más nem akadt, aki elmondta? A fiú legyintett. — Nem. Soha nem az a fontos, hogy mi a tanács, hanem az, hogy ki adja? Ha maga mondta volna ezeket, szót fogadtam volna... Mert újat nem mondott tulajdonképpen, semmi újat. Mindezt én is tudtam és el is ismételgettem önmagámnak. Nem a nagy élet minden... nem a bárok... nem a Mi kell a hódításhoz? Jó duma, határozott fellépés, jó megjelenés — ezt a receptet vallja, illetve vallotta magáénak csütörtökig K. F. gádorosi úr, aki monogramjától soha nem akart megválni, de a nevét inkább megváltoztatta. Kovács Ferencként mutatkozott be a hölgyeknek és sokminden más mellett azt is beleszőtte mondandójába, hogy Kuvaitban dolgozik, összeköttetései vannak. A gyanútlan nő (nevezzük első számú áldozatnak) a bizalmas beszélgetésért cserében bizalmat szavazott K. F.- nek. Odaadta gépkocsiját, pezsgő, dzsessz és nem a nők, nem mámoros és révült, kusza percekből áll az élet... mindezt tudtam én is és önmagámnak is álmodtam. De teljesen hiába. Mert önmagámnak nem hittem el. Nem volt érdemes elhinteni. Látja... magának elhittem volna... Érdemes lett volna... és akkor ma egyikünk sem volna itt a szigeten. Miss Parker félig lehunyt szemmel hallgatta. És a fiú átölelte, magához szorította... A lány kicsit megremegett a karjában... Aztán összetapadt az ajkuk. Egy pillanatig tartott csak a csók. Rekedt, gúnyos hang csattant fel mögöttük. Willy Maxbell hangja. — A... hát ezért kaptam én tegnap verést... erénycsősz úr... Kibontakozik az ölelésből. Tom Petterson megfordult, egyenesen szembe Maxbellel. — Takarodj innen! — mondta halkan, de nagyon fenyegetően —, takarodj! — Nem parancsolsz! — üvöltötte Maxbell—, nekem itt csak a pilóta parancsol... de még ő sem... Koszos disznók vagytok valamennyien... Pfúj... Eltántorgott. Valamivel beljebb a szigeten ezalatt furcsa dolgok történtek. Mrs. Maxbell hisztériás rohamokat kapott és vízért zokogott. Tulajdonképpen nem is volt olyan túlzottan szomjas, csak maga az a tény, hogy nem kaphat vizet, ő, akiamit azután kissé romos állapotban kapott vissza. A kár 300 ezer forint. A hölgy (nevezzük második számú áldozatnak) a szórakozóhelyen ismerte meg a jóképű férfit. Az idő elröpült felettük, ezért késő éjjel befogadta lakására. Reggelre azonban K. F. eltűnt a hölgy nadrágjával és a pénzével együtt. A nők bálványa szerda este szabadult az őrizetből a fenti esetek miatt. Vére azonban tovább hajtotta, csütörtökön ismét a rendőrség oltalma alá került, mert egy újabb „hölgyáldozattól” 7 ezer forintot tulajdonított el. __XE nek azelőtt soha egyetlen percre nem lehetett kielégítetlen kívánsága, egyszerűen megőrjítette. Levetette magát a földre és a haját tépte. — Vizet... vizet kérek... meghalok szomjan... Senki nem törődött vele. Daniels a földön ült és az eget kémlelte. A montőr elnyúlva aludt a földön és a feleségéről álmodott. Sam Grrick még mindig nedves bankjegyeit rakosgatta a földre, miközben különféle számtani műveleteket mormolt magában, Patty Bronson pedig bánatos szemmel nézegette a bankjegyeket és arra gondolt, hogy ezekért a színes és értéktelen rongyokért pazarolta el az életét. Istenem... milyen könnyellmű is volt. Hirtelen fuldokló zokogás tört ki rajta, ez azonban nem keltett nagyobb feltűnést. Mrs. Hobson ebben a pillanatba is az urát kínozta. — Dear... — lihegte — megmenekülünk valaha?... gondolod, Joe.... megmenekülünk!? Az ura nem válaszolt. Már rég nem törődött neje kérdéseivel, Mrs. Hobson azonban szüntelenül ontotta kérdéseit és később szemrehányásait is. — Látod... daddy mondta, hogy ne repülővel jöjjünk... látod, ő... Hobson felhördült. —Fogd be a szád ! Fogd be a szád, mert a tengerbe doblak! Az asszonyból felcsuklott a zokogás. (Folytatjuk) Kaland a levegőben
