Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap 0 KEP MEGYEI hírlap hétvégi magazinja A Békéscsabai István Malom Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! KíNáLó „Különösen az 1904, valamint az 1906 őszén tett tartózkodása volt emlékezetes, mindkét esetben Lédával töltött hosszabb időt...” Hogy hol, és ki töltött hosszabb időt? Lapozzon, és a 6. oldalon olvassa el dr. Papp János irodalmi sétájáról szóló írását. „— Magyarország nem elég gazdag ahhoz, hogy engem ingyen utaztasson—s ezzel visszaadta a szabadjegyet.” A ma is aktuális történet elejét, és az ingyenjegyet visszautasító irodalomtudós nevét szintén a 6. oldalon „A boldog békeidők politikusai” című összeállításban megtalálhatja. , Jó tanács, csak férfiaknak: jobb ha a szeleteket nem mi készítjük el, hanem a hentes (vágja el ő a kezét)... Eme jótanácsot a 8. oldalon Kiss A. János kollégánk adja a konyhába vonuló férfitársainak, miközben elmeséli, hogyan kell elkészíteni az ufót rántva. „Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy megyénk hölgyei hogy élik meg a korkülönbségeket életük párjával...” Ha Önök pedig arra kíváncsiak, milyen válaszokat kapott Csete Ilona kolléganőnk, üssék fel a 9. oldalt. Mit tud a hazugságvizsgáló telefon? Mondták Ahogyan bizonyos hazai körökben gerjedezik a nemzeti küldetéstudat, nem tartom kizárhatónak, hogy még az én nemzedékemből, de már a fiaméból is egyesek minden lelkifurdalás nélkül összeállítanának egy új II. magyar hadsereget, és a frontra hajtanák azért, hogy egy majdani kormányfő ne csak lélekben érezhesse magát 15 millió magyar miniszterelnökének. (Tanács István újságíró) Csehszlovákia határait az első világháborút követő nemzetközi szerződések határozták meg. Hetvenöt évvel később a magyar nacionalisták érvei félreérthetetlenek: „Magyarország ezeket a szerződéseket Csehszlovákiával írta alá. Csehszlovákia nem létezik többé. Ezért szükséges újratárgyalni a Szlovákia és Magyarország közötti határt.” (Jan Urban liberális cseh értelmiségi) Szerintem a legközelebbi, az 1994-es is úgynevezett rendszerváltó választás lesz, csakúgy, mint az előző is volt. Eszerint az emberek nem valami mellett, hanem valami ellen szavaznak majd. Ez nem más, mint az elutasítás gesztusa. Ha a mai viszonyok nem változnak alapvetően — bár megjegyzem, fordulatra jelenleg nem látok esélyt, ebből a gödörből a kormánypártok már nem tudnak kijönni —, akkor azt gondolom: ez lesz a leendő választás lénye- ge.(Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere) Az államok ne hátráltatásnak, hanem segítségnek fogják fel, ha a szomszédos államban többségi nemzetként élő közösség az ő területükön élő kisebbségüket kulturálisan segíti vagy azzal a kapcsolatokat ápolja. Természetesnek kell tekinteni, hogy a romániai, szlovákiai vagy szerbiai gyermekek Magyarországon iskolába járhassanak vagy akár azt, hogy a magyarországi szlovák iskolának — amely remélem, jól fog működni — szlovákiai segítsége támadjon. (Glatz Ferenc történész) Fürkésző Ugyan ki emlékszik már a Tízek Társaságára! Pedig tagjainak nevét olvashattuk az általános és középiskolai történelemkönyvekben. A társaság a történelmi emlékű Pilvax kávéház négyszögű faasztalánál tartotta összejöveteleit, s eredetileg azért tömörültek benne fiatal írók és költők, hogy „a magyar nép nyelvét irodalmi értékre emeljék”. A történelem azonban többet kívánt tőlük, 1848. március 15-én az események sodrába lökte őket: Petőfi Sándort, Jókai Mórt, Tompa Mihályt, Kerényi Frigyest, Lisznyay Kálmánt, Pákh Albertet, Obemyik Károlyt, Bérczy Károlyt, Degré Alajost és a gyulai születésű Pálffy Albertet. A nagy nap főszereplői lettek valamennyien. Méltatlan lenne tőlünk, ha hagynánk, hogy a feledés homálya takarja be emléküket. — Kenyeres lakás, Békéscsaba? Jó estét kívánok, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Kenyeres Zoltánt keresem, egy kis beszélgetésre szeretném kérni, mégpedig a kenyérről. — Jó estét kívánok, Kenyeres Zoltán vagyok. Beszélgessünk. —Szereti a kenyeret? — Igen, szeretem, akármilyen féle-fajta. Azt hiszem, mindenevő vagyok, egy a lényeg, hogy friss legyen. A közeli francia pékségben igen finomakat sütnek. — Azért az illatos füstölt szalonna a foszlós magyar cipóval, paprikával, paradicsommal az igazi! — így igaz, de én a zsíros kenyeret szeretem nagyon. Talán gyerekkori emlékek miatt. Nagymama keresztet vetett az egész kenyérre, aztán hatalmas karéjt szegett, rá szép fehér házi zsírt kent, hozzá meg paprikát, paradicsomot. — Mi jut még eszébe a kenyérrel kapcsolatosan? — A megélhetés. Ez hál’ istennek engem nem érint, de ott lebeg az ember feje fölött a munkanélküliség, a kenyérgond és vele a kenyérféltés. —Mennyit vesznek egyszerre? — Naponta vásárolunk, inkább kevesebbet. Ha hét végén megmarad valamennyi, akkor hétfőn bundáskenyér a vacsora. Én imádom az aprított tejet is. — Nem mindenki használja fel okosan a maradékot. Sok a kenyér a kukákban. — Sajnos! És szerintem nem tudják annyira felemelni az árát, hogy ne kerüljön a szemétbe. —A nevét szereti? — Már megszoktam. Szeretem, noha az iskolában a cipótól, a bucitól a pitéig én minden voltam. —Kenyerespajtása van-e? — Az az igazság, hogy az ilyen nép-nemzeti kifejezéseket nem nagyon szeretem. Barátom van, nem is egy, akivel megosztanám a kenyeremet. — Közel augusztus 20-a. Szent István napját hol ünnepük? — Úgy tervezzük, hogy meglátogatjuk a szülőket Nyíregyházán. — Akkor azt kívánom, még sok friss kenyeret szegjen Önnek és a családnak az édesanyVajon Oskar Lafontaine Saar- vidéki miniszterelnök valóban semmit sem tudott a mellékjövedelmekről, melyek havonta befutottak a számlájára? És Helmut Kohl német kancellár tényleg meg volt győződve arról, hogy a német egység, amit a nyugatnémet polgároknak megígért, egyetlen adópfenniggel sem fog többe kerülni? Ennek tisztázására elég lett volna egyszeri hívás azzal a „hazugságvizsgáló telefonnal”, ami most került az Egyesült Államokban piacra. Ez hasonlóképpen működik, mint a hazugságvizsgáló készülék: a vonal másik végén beszélő személy hangját a stresszről árulkodó jelek szempontjából vizsgálják. Ha valótlant mond, egy tű jelez a vevőkészüléken. („Sajnálom, Kovács úr egy konferencián van és nem lehet vele beszélni” — Pling! — Tehát nincs konferencia.) Nemcsak a politikai vagy az üzleti világban, hanem a magánéletben is érdekes és új felismerésekhez lehet jutni egy rövid telefon- beszélgetés alapján, ha például a férj este hazatelefonál a vállalatától: „Kedvesem, sajnos ma később jövök haza, nyakig ülök a munkában.” (Pling! Pling!) „A telefon nem száz százalékig megbízható” — figyelmeztet John MacCartny, aki üzletében, a washingtoni K- Streeten az ilyen készülékek mellett James Bond-felszere- léseket, például rizsszem nagyságú mikrofonokat és fényképezőgépeket is árul, melyeket be lehet szerelni egy autóantennába. „Hogy megtudjuk, valaki hazudik-e vagy sem, ahhoz — összehasonlítási alapként — legalább egyszer az igazat kell hallanunk tőle.” Még a legnagyobb csalót is igazmondásra kénysze- ríthetünk egy olyan közömbös kérdéssel, mint például: „Maguknál is ilyen meleg van?” A Control System Ltd. hazugságvizsgáló telefonja, amely külsejében csaknem olyan, mint a közönséges telefon, 2000 dolláros árával (mintegy 160 000 forint) nem mondható olcsónak. Ha azonban költségigényes vizsgáló- bizottságokra vagy drága válóperekre gondolunk — szinte ajándéknak tekinthető. Ferenczy Europress ja! „Ki gy őzve világot fog át, de közben elveszti önmagát diadala olyan szomorú, mint meghasadt fejen a koszorú” Ibsen. E bejegyzés írója: Kállai Ferenc színművész Fekete Környezetszennyezés Hetek óta rakosgatok íróasztalom egyik sarkáról a másikra egy levelezőlapot. Nekem küldték, pontos rajta a címzés, a szerkesztőségi postafiók száma is hibátlan. Mindössze egy szépséghibája van, feladója anonim, ismeretlen. Alighanem el kellett volna dobnom a lapot, csak hát az ember nehezen ad túl a neki címzett sorokon. Rágódik rajtuk, ide teszi, oda csúsztatja és töpreng mit is kezdjen velük. Különösen, ha oly „magvasak”, mint ezen a postai levla- pon lévők: „Megkérem, hogy ne árasszák el Gyulát a Békés Megyei Hírlap mutatványszámaival, ez az az újság, amelyik az emberek túlnyomó többségének ingyen sem kell. A feleslegesen kidobott forint százezreken felül semmi szükségünk az ilyen nagyfokú környezetszennyezésre is, már pedig ez az, a szó valós és átvitt értelmezésében is. Csatlakozzunk a »Zöldek« mozgalmához,termeljünk és terjesszünk minél kevesebb szennyet! A sok felháborodott gyulai lakos közül egy, aki ezeket leírta.” Az ügy előzményéről annyit, hogy pár hete Gyulán úgynevezett mutatványszámos akciót rendeztünk. Új előfizetők szervezésére nemzetközileg bevált gyakorlatot alkalmaztunk, ingyenlapokat küldtünk két héten keresztül olyan családoknak, amelyekhez eddig nem járt a Békés Megyei Hírlap. Ha megtetszik nekik, talán megrendelik, ha nem, hát nem. Nos erre reagált a lap feladója. Mindig meghökkent, amikor mások munkájának lebecsülésével találkozom. Amikor a lekezelő felsőbbrendűség, a sértő odamondás, a másikba rúgás szándéka bújik meg a szavak mögött. Kevés olyan munkát ismerek, amelyben ne tudnék értéket felfedezni. Levélírónk e kevesek közé sorolta lapunkat. Ha ettől boldog, lelke rajta. Vele szemben én boldogtalan vagyok. Nem azért mert belénk rúgott, vagy mert lekezelt bennünket. Hanem azért, mert megüzente, nem híve az okos párbeszédnek, Kár, a lelkek elsivárosodása tovább tart. Árpási Zoltán
