Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
àRÉKËS MEGYEI HÍRLAPGAZDASÁG 1992. augusztus 10., hétfő Ki kivel kukoricázik? A szakemberek szebb napokra várnak Nem kell fekete lobogót lengetni a növényvédelem fölött A nemezetgazdaság regressziója s a mezőgazdaság válsága miatt a mezőgazdaság költségvetésből élő intézményi háttere is komoly megrázkódtatásokat él át. Mezőgazdasági megye lévén, ez különösen érzékenyen érinti a Viharsarkot. Az előbb említettek következményeként a Békés Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomásnál — ahogyan az országos hálózatban is — lényeges strukturális átalakítás és létszám-, valamint feladatleépítés történt. Ennek módjáról, hatásairól, s a jövő terveiről beszélgettünk az állomás igazgatójával, Bagyinka Tamással, az igazgatóhelyettes Halmágyi Tiborral és a gazdasági vezetővel, Varsányi Pállal. Egyelőre dobozban a kukorica A január 1-jei átszervezés, összevonás révén úgy tűnik, alaposan megnyirbálták a Békés megyei állomás létszámát és tevékenységi körét. A Földművelésügyi Minisztérium mi alapján minősítette le ennyire Önöket? B. T.: — Szó sincs leminő- sítésről. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet értékelni tudjuk, néhány szóban ki kell térjek az átszervezés előtti helyzetre. 1989. január 1-jén az addig egységes növényvédelmi hálózat szervezetileg két, tevékenységében is jól elkülönült apparátusra oszlott. Az ekkor megalakult, bérmunkát és díjtételes szolgáltatásokat végző növény- és talajvédelmi szolgálat idén január 1-jével anyagi csőd miatt, miniszteri utasítás alapján megszűnt, így újra egységes szakigazgatási intézményrendszer jött létre. Ez jelenleg a növényegészségügyi és talajvédelmi állomások hálózata, amely kifejezetten állami hatósági feladatok ellátását végzi, tehát bérmunkát nem vállalhat. A 20 állomás mindegyike alapfeladatként kell ellássa az illető megyében a növény- és talajvédelmi szaktanácsadást, a járvány- és gradációelhárítást, a növényegészségügyi (karantén) feladatokat, és a tevékenységi körébe tartozó hatósági ellenőrző funkciót is. A létszámcsökkentésről: január elsején országos csökkentést hajtottak végre, ez nálunk majdnem 50 százalékos létszámleépítést jelentett. A talajtani laboratóriumunknak is le kellett válnia szervezetileg az állomásról. Egyébként a 20 állomás közül 9 kapott alaptevékenysége mellett speciális laboratóriumi feladatokat, további 6 speciális szakfeladatokat lát el, mely a hatósági feladatok szakszerűségét alapozza meg. Az országban négy talajtani laboratórium maradt meg a szervezetnél,, ezek kapacitása jelenleg elegendő a termelői igények kielégítésére. Mi csak alaptevékenységet ellátó állomás vagyunk, 7 növényvédelmi — és űj csoportként — 3 talajvédelmi felügyelő dolgozik nálunk, hogy minél elérhetőbbek legyenek a termelők számára. H. T.: A hálózat szervezeti felállásáról az FM döntött. Az, hogy a növényvédelmi szolgálatot megszüntették az érthető, mert országosan anyagi csődbe került. Ebben a mező- gazdasági közegben nem volt rá fizetőképes kereslet. Ugyanakkor a növényvédő szer engedélyezéséhez továbbra is végzünk vizsgálatokat, és növényvédő szer technológiai, fejlesztési vizsgálatokat is. De az kétségtelen, hogy e mezőgazdasági profilú megyében véleményem szerint szükséges lenne a hatósági intézményrendszer erősítése. Ezt az élet előbb-utóbb megköveteli majd. Konkrét hatósági feladatainkon túlmenően nagy súlyt helyezünk a mezőgazdasági termelők tájékoztatására is. Levélben kerestük meg az önkormányzatokat, amelyben felajánlottuk a körzetükben élő termelőknek az évek során felhalmozódott és még hasznosítható talajtani adatbázisunkat. Folytatjuk a növényvédő szerek szakszerű felhasználásához nélkülözhetetlen károsítok előrejelzését is a szőlő, gyümölcs, zöldségfélék és szántóföldi növények esetében. Az állomásunkra behozott növényminták vizsgálatát pedig ingyenesen vállaljuk, ahogyan korábban is. — Hogyan élték meg az átszervezést? Nem lehetett könnyű majd negyven dolgozónak felmondani. B. T.: — Nehéz napok voltak. Mi hárman, január elején több napon át osztottunk, szoroztunk, ki maradhat a szűk keretben. Az alapelv a megbízhatóság, szaktudás és a munkához való hozzáállás volt. H. T.: — Ebben a létszámban egyetlen személy volt biztos, az új igazgató személye. Őt a főosztály február elsejével nevezte ki. Ebben nem volt szavunk. Az összes többi személyi kérdést házon belül oldottuk meg. Adott volt a feladat, az új szervezeti felépítés, a létszámkeret, s ehhez kellett egy ütőképes csapatot kialakítani. Szakember utcára nem került, természetesen ez a nagyarányú létszámleépítés nem mehetett végbe zökkenő- mentesen. V. P. — Van azért munkaügyi vitánk, de nem ez a jellemző. Olyan munkaterületeket számoltunk fel, amelyek a feladatok megszűnéséből eredtek. A létszámleépítés egy ideig természetesen — a végkielégítés, felmondási idő miatt—komoly költségekkel jár, amit ki kell gazdálkodnunk. — Ha már a gazdálkodást szóba hozta: Önök költségvetésből, maradványrendszerben gazdálkodnak. Mit csinálnak ezzel a hatalmas irodaházzal? A jövőre gondolva nem kellene elkótyavetyélni... V. P.: — Ez az épület tizenöt éves, és valóban nem lenne célszerű eladni. Nemrég sikerült a tetőszerkezetet felújítani, most a fűtéskorszerűsítés folyik központi pénzből. A szabad helyiségeket bérbe adtuk, s ami fontos, mezőgazda- sági termelő vagy kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásoknak. Mivel bérmunkát nem végezhetünk, ez a bevétel csak részben fedezi a ráfordítási költségeinket. A korábbi, meglehetősen amortizálódott gépparkunkat is értékesítettük, hiszen használatuk már nem fér bele az állomás profiljába. Ha gondjaink akadnak is, és egy átszervezés során bőven akad, biztosítani tudtuk pénzügyi egyensúlyunkat. — Most kétségtelen, hogy padlóközelbe került a mező- gazdaság. De bízzunk benne, hogy néhány év alatt fordul a kocka. Ezért kellene a mező- gazdaságot szolgáló, ellenőrző szakmai, intézményi háttérrel óvatosabban bánni. Éppen elégszer szervezték át és variálták eddig is. Önök bíznak a jövőben? B. T.: — Természetesen, hiszen munkánk lesz bőven. A felszabadultabb termelési, értékesítési rendszerben sokan vissza fognak élni a növényvédő szerek használatával. Éppen a fogyasztók érdekében ennek ellenőrzését erősítenünk kell. Az új növényvédő szerek sokat tudnak, de a kórokozók hamar hozzászoknak, tehát új szereket kell kipróbálni. Ezt ma is végezzük. A nagyüzemek kisebb egységekké alakulnak át, s nem biztos, hogy a talajvédelemmel kapcsolatos előírásokat a korábbiaknak megfelelően tartják be. Itt is fokoznunk kell az ellenőrzést. Az egyre szigorodó, nemzetközileg is vállalt előírásokat a karanténmunkában szintén folytatjuk. H. T.: — A következő néhány évben a mezőgazdasági termékek minőségének biztosítása érdekében elsősorban a szaktanácsadást kell erősítenünk. Jelenleg a mezőgazda- sági termelők többsége — érthető okokból — nem képes a szaktanácsokért Fizetni, és nem rendelkezik megfelelő szakmai ismerettel sem. Ezért — éppen a fogyasztók védelme érdekében — kívánatos, hogy ne történjenek visszaélések és hibák. Emiatt a szaktanácsadási feladatokat — átmenetileg — az állami hatósági apparátus vállalja el. Folyamatosan bele kell szólnunk ellenőrzés, tanácsadás formájában a termelés rendszerébe. Mi komplex technológiákat adunk a termelő kezébe, de a helyszíni jelenlétről sem mondhatunk le. Emellett szükség van speciális laboratóriumi háttérre is, amely a tápanyag-visszapótlás és a növényvédelem szakszerűségét, a fogyasztók és a környezet védelmét szolgálja. —-A laboratóriumokat részben megszüntették... H. T.: — Lehet, igaza van a mostani FM vezetésnek, hogy a nagy értékű, korszerű berendezéseket érdemes központosítani egy-egy régióban a kapacitás jobb kihasználása érdekében. Ha így gazdaságosabban tudja ellátni az igényeket a laboratórium, ám legyen, így — jelenleg — valóban nincs szükség minden megyében például talaj- és növényvizsgáló laborra. Hasonlóképpen észszerűnek látszik az analitikai laborok bizonyos összevonása is. De azzal a véleménnyel nem tudok azonosulni, hogy a megmaradó laborok esetleg egy, a Békés megyeinél kisebb mezőgazdasági súlyú megyébe kerüljenek, hiszen a józan ész azt diktálja, hogy e szolgáltató laborok te- lephelyileg közel legyenek azokhoz, akiket szolgálni hivatottak. B. Sajti Emese Mint arról néhány napja hírt adtunk, „meleg hangulatú” találkozó zajlott le a Békés megyei csemegekukorica-termelők, a Békéscsabai Konzervgyár és a Kereskedelmi Bank Rt. (volt OKHB) között. A termelő— bank—gyártó hármasfogat vergődése ma igazán nem mondható sem egyéninek, sem viharsarki specialitásnak. Van egy termék, amire a piacon igény mutatkozik. Esetünkben a csemegekukorica. Vannak mezőgazdasági termelők, akik e kényes növény termesztésére — érvényes, haszonnal kecsegtető szerződés alapján — vállalkoztak. Van a gyártó, aki közben csődbe ment, de számára és dolgozói számára is fontos lenne a vállalt termék gyártása. És van a bank, amely ugyan kecsegtette az előző kettőt hitelfolyósítással, de a közben kialakult jogigazdasági helyzetben egyszerűen nem teljesíthette vállalt kötelezettségét. Arra már szót sem érdemes vesztegetni, hogy a magyar gazdaság helyzetéről mit sem tudó kukorica egyszerűen nem volt hajlandó elnapolni beérését. Nos, e hármasfogatból nyilván a legnagyobb kockázatot viselő termelők voltak a végsőkre is elszánva a múlt heti, döntő tárgyaláson. A dolog még tavaly kezdődött, amikor a szarvasi, kondo- rosi, csabacsűdi, kevermesi, kamuti és nagyszénási termelőknek elmúlt évi kukoricájáért azzal „fizetett” a gyár, hogy adóssága fejében, mintegy 4,3 millió forintért kiadták a vetőmagot. Szerződés is született az idei csemegekukorica átvételéről tonnánként (± 20 százalék eltéréssel) 7 ezerforintos árban. Időközben azonban csődeljárást indítottak a Békéscsabai Konzervgyár ellen, amely három hete közölte is a termelőkkel, nem ér a neve, illetve a termelőkkel megkötött szerződése, mert nem kap hitelt a feldolgozáshoz. Mit tehetett a több mint száz termelő? Választottak képviselőket, akik beindították a rakétát, s a Kereskedelmi Bank Rt.-hez fordultak. Előszobáz- tak, nyílt levéllel, botránnyal fenyegetőztek, de a bank széttárta karjait mondván, a május 6-án született csődegyezség, amely alapján a hitelező bankok elvállalták a gyár működtetését a BÉKO Vagyonkezelő Rt.-n keresztül, már a múltté. Első sajtótájékoztatóját tartotta a júniusban létrejött Világ- kiállításért Egyesület vezetősége. Molnár József az egyesület elnöke bemutatta a társadalmi alapon működő egyesület emblémáját és szólt elképzeléseikről is: — Azt szeretnénk, ha a budapesti Expo olyan kiállítás lenne, amely humanitásával és környezetbarát kialakításával is kivívná a látogatók elismerését — kezdte nyilatkozatát az elnök, majd hozzátette: az egyesület rendkívül fontosnak tartja, hogy a világkiállítás sok ezer ember számára teremthet több éven át biztos megélhetést. Az egyesület vezetősége szerint fontos szerepe lehet az Expo sikerében a vidéknek is. Az érdeklődők többsége — ha már felkeresi fővárosunkat — Hogy miért? Egyrészt azért, mert a csődegyezséget — kb. 3oo millióért sorban álló — néhány hitelező nem írta alá, s — mondotta a bank képviselője — ugyebár nincs az a hülye bank, aki egy ilyen vállalatnak hitelezne. Márpedig a Kereskedelmi Bank Rt. nem hülye. Különben is, az AVÜ vagy a bíróság lassúsága miatt még nincs új tulajdonos, a csődeljárást nem szüntették meg, akkor pedig a törvény tiltja a hitelezést. Ám lenne megoldás, a bank is próbálkozott már, egyelőre sikertelenül, de ha a termelők keresnek és találnak maguknak a kukoricás dobozok megvásárlására és a termelés finanszírozására külkereskedelmi céget, akkor ők elegánsan hiteleznek. A gyártás és értékesítés kulcsa tehát a termelőnél találtatik, hiszen az ő érdeke, hogy ne menjen tönkre a több mint száz millió értékű terménye. Na, itt lép a képbe a kukorica, amelyik beérett. Néhány termelő, nem bírva a kukoricá- zást, kénytelen volt besilózni a nemes csemegét. Az ő baja, mért nem tartotta vissza az érést. Mások saját szakállukra elzötyögtették Dunántúlra, a Nagyatádi Konzervgyárba az éppen beért kukoricájukat, ahol csőd ide vagy oda, vidáman megvásárolták a kukoricát. És mit csinál a szerződést tavaly megkötő BÉKO? Valószínű, most már tudja, hogy minden bizonnyal szívesen látogat majd vidékre is, ahol nemcsak idegenforgalmi látványosságokra lesznek kíváncsiak. A napokban nyilvánosságra kerülő programályázat tág lehetőséget teremt majd a falvak, városok bemutatkozására is. Az Expo nem lehet sem ráfizetéses, sem nullszaldós. Csak akkor válthatja be a rendezők reményeit, ha nyereséggel zárul a sokéves program. Ma még azonban keveset tudni a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokról, s a lakosságot is tájékoztatni kell a rendezéssel kapcsolatosan várható terhek- ről, azokról a kiadásokról, amelyekre közös pénztárcánkból kell fedezetet találni. Törvényben kellene szabályozni — sürgetik az egyesület szakemberei —, hogy a várható beegymilliárdra rúg a tőkehiánya, hogy a korábbi évek megalomániás gépberuházásai elfuserált ötletek voltak, s hogy a gyárban radikális változtatásokra lenne szükség. Csak azt nem tudja, kivel, mivel és hogyan. A régi vezetés már nincs, amely a szerződés- kötéskor még bízott a csemegekukorica nyereséges gyártásában, az ÁVÜ által kinevezett vállalati biztos pedig — tulajdonos hiányában — egyszerűen gardedamnak érzi magát, akit cselekvésképtelenségre kárhoztattak. Azért, ahogy Shakespeare nagyon jól látta, minden jó, ha jó a vége, így a hármasfogat is némi indulatos szópárbaj után megkötötte az egyetlen lehetséges kompromisszumot. Itt vége is lehetne a történetnek, csak e sorok írója attól tart, hogy vérszemet kapnak majd a hasonló szerződést kötött paradicsom- és paprikatermelők. Hát kérem, nem akarom elkeseríteni őket. Ugyan jogállamban élünk, ahol a szerződést elvileg nem lehet csak úgy egyoldalúan felbontogatni, de alapos gyanúm van arra, hogy a szóban forgó termelőknek ugyanúgy maguknak kell kikaparni a gesztenyét, akarom mondani a paradicsom- és paprikafeldolgozáshoz a hiteleket, ahogyan a nem sokat kukoricázó kukoricások tették. B. Sajti Emese vételek mekkora hányada forgatható vissza a vállalkozók és beruházók pénztárcájába, s mennyit lehet az államadósság csökkentésére fordítani. Szeptembertől a Budapesti Műszaki Egyetemen Expo- szabadegyetem indul, amelynek havonta ismétlődő előadásain szót kapnak majd mind a rendezésben érdekelt szakemberek, mint a közvélemény képviselői, így kíván az egyesület fórumot teremteni a hasznos eszmecserének. Budapest főpolgármesterének védnökségével kisebb és nagyobb gyermekek számára rajzpályázatot hirdetnek, azzal a kimondott céllal, hogy a holnap nemzedéke is kifejezhesse gondolatait az ország e fontos kérdésében. (domi) FEB A vidék részvételére is számítanak
