Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-08 / 160. szám
1992. július 8., szerda HAZAI TÜKÖR Nemzetközi érettségi hazánkban is Gyógyítás vállalkozásban A Szegedi Deák Ferenc Két- tannyelvű Gimnáziumban hétfőn megkezdődött a Nemzetközi Érettségit Adó Szervezet — International Baccalaureate Organisation, röviden IB — első európai nyári munkaértekezlete. A 31 ország 75 iskolájából érkezett 275 pedagógus július 10-éig szemináriumok keretében vesz részt az IB-tan- tervben szereplő 20 tárggyal kapcsolatos továbbképzésen. Az 1B-program ma az egyetlen nemzetközi tanterv; 5 kontinens körülbelül 500 iskolájában tanítják. A diákok három fő- és három melléktárgyat választanak az érettségire a következő tantárgycsoportokból: első nyelv, választható idegen nyelvek kategóriája, humán, valamint természettudományi tantárgyak, készség- tárgyak, továbbá ismeretelmélet. A speciális képzés kétéves, s a sikeres vizsgát követően kapják meg a diákok a nemzetközi érettségit. Az IB-diplo- mával rendelkezőket a világon mindenütt felveszik az egyetemekre, ha az egyéb követelményeknek megfelelnek. A szegedi tanácskozáson természetesen hazai pedagógusok is részt vesznek. A tervek szerint ez év szeptemberétől Magyarországon is lehetőség nyűik a nemzetközi érettségi megszerzésére: a fővárosi Karinthy Frigyes Kéttannyel- vű Gimnáziumban világbanki hitellel megkezdődik a speciális képzés. (MTI) Elsőként élt a lehetőséggel Július 1-jétől megszűnt a körzeti orvosi rendszer, helyébe a családorvoslás lépett. A volt körzeti orvosok é hónaptól kezdve önkormányzati alkalmazottként vagy vállalkozóként folytathatják megelőző-gyógyító tevékenységüket. Békés megyében dr. Hajnal Iván, Battonya város főorvosa élt elsőként az új lehetőséggel. Először arra kértem, szóljon mindkét változatról. — Ha az orvos amellett dönt, hogy önkormányzati alkalmazásban marad, akkor személyi jövedelmét továbbra is a hivataltól kapja. Minden járulékos tevékenységet, minden papírmunkát a hivatal végez, a pénzügyi fedezetről, az asszisztenciáról is az önkormányzat gondoskodik. Ha viszont az orvos a vállalkozás mellett dönt, a „háttérről” teljes egészében neki kell gondoskodnia. Természetesen a régi feladatai is megmaradnak, ezek közül a legfontosabb a területi ellátási kötelezettség, a készenléti és a hétvégi ügyelet vállalása. —Miben érhető hát tetten a vállalkozás? — A társadalombiztosítás nem az önkormányzatot, hanem magát a vállalkozást finanszírozza. Az így kapott pénzzel az orvos gazdálkodik: fizeti a rezsit, a rendelő bérleti díját, a munkabért, a tb-járulékot, az adót; vásárol műszereket, gyógyszereket. — Ne haragudjék, miért vesz az orvos ilyen terheket a nyakába? — Éppen az elmondottak miatt. Igaz ugyan, hogy egyelőre a rendelkezésemre álló pénz se nem több, se nem kevesebb a korábbinál, kivéve a biztosítási kártyák után járó „prémiumot”. De — és ez a lényeg! — én osztom be, én döntök a felhasználásáról, természetesen szigorúan szakmai szempontok alapján. —Hol keressék önt a jövőben a betegei ? — Az eddigi rendelőmben. Ugyanazzal az asszisztensnővel, ugyanazzal az orvosímokkal fogok dolgozni, mint eddig. Számukra a váltóőr. Hajnal Iván: „A jövőt a szabadfoglalkozású, vállalkozó orvosokra épülő egészségügy j elenti” fotó: ménesi György zás annyi, hogy ezután a bérüket tőlem, illetve a Protomed Bt.-től kapják majd, nem pedig az önkormányzattól. — Végül is engem, a potenciális beteget kevésbé érdekel az, hogy az orvosom vállalko- zó-e vagy alkalmazott. Igazából a megelőző- gyógyító munka színvonala a fontos. Általánosságban kérdezem: javulhat-e az egészségügyi ellátásunk színvonala attól, hogy engedélyezték az orvosoknak a vállalkozást? — Általánosságban válaszolok: igen. így nagyobb ugyan az orvos felelőssége, de nagyobbak a lehetőségei is. A jövőt a szabadfoglalkozású, vállalkozó orvosokra épülő egészségügy jelenti. Ha nem így gondolnám, bele sem vágtam volna. Ménesi György Ökológia — angol nyelven Lakossági megtakarítások Szeghalmon, szép környezetben, a várhelyi táborban rendezték az amerikai békeszolgálatos nyelvtanárok és a helyi Péter András Gimnázium közös környezetvédelmi táborát. A 21 magyar diákon kívül 11 külföldi is részt vett a közös munkában, amelynek hivatalos nyelve az angol volt. Természetesen nemcsak ökológiáról esett szó, a szabadidős programban az öt angol nyelvtanár baseballt tanított és focizni tanult. Ez a tábor része egy országos sorozatnak, mely négy hasonló táborból áll. Mint azt az egyik szervezőtől, Ancsin Krisztinától megtudtuk, a tábor ideje alatt a gyerekek környezetvédelmi szemlélete megváltozott, gyakorolták az angol nyelvet és ráadásul jól érezték magukat. Gila A korábbinál kisebb ütemben ugyan, de tovább nőttek májusban a lakossági megtakarítások - derül ki a Magyar Nemzeti Bank nyilvánosságra hozott végleges adataiból. Az ötödik hónap végén a pénzintézeteknél a megtakarítások bruttó összege 884 milliárd forint. Ez valamivel kevesebb az előzetesen számítottnál, de mintegy 7 milliárd forinttal meghaladja az április i szintet. Elsősorban a bankban elhelyezett betétek összege növekedett gyorsan, szintjük elérte a 477.9 milliárd forintot. A pénzintézeti értékpapír-állomány 197.9 milliárd forintra növekedett. A nettó megtakarítások is növekedtek mivel a lakosság továbbra is tartózkodik az eladósodástól. Legalábbis azok, akik tehetik visszafizetik hiteleiket, és új hitel! csak kevesen vesznek fel. „Petkó! Nagyon hiányzol!” 1992. június 4-e, az osztály létszáma 44, hiányzik Portik Péter. Ekkor még nem gondoltuk, hogy soha többet nem látunk téged. Délután jött ahír:,,Autóbaleset történt... Peti meghalt". Másnapig mindenki reménykedett, hogy az egész csak egy „szívatás". Pénteken, mikor megláttuk a fekete zászlót... Ültünk az osztályban, peregtek előttünk a képek. Vártuk, hogy berobogj, s elmeséld, hogy milyen „balhét" csináltál már megint. A „balhé" megvolt, de te már nem tudtad elmesélni. A lázadás, a száguldás volt az életed és—sajnos—a halálod is. Mentél a kanyarban .játszottál a halállal és most ő nyert. Pedig a karambolok, amiket megúsztál, figyelmeztethettek volna a veszélyre. Számodra pont ez volt a fontos, mely a rövid életedet kitöltötte. Te nem tudtad, hogy másoknak miért vagy olyan fontos, és mennyire hozzátartozol az életükhöz. Ami mástól sértés lett volna, az tőled természetes volt. Egy csattanás, egy autóroncs, egy üres szék az osztályban, egy üres hely a szurkolók között. Ennyi maradt. Nem, nemcsak ennyi! Megmaradt a szeretet, az együtt eltöltött órák minden öröme és izgalma. Keletkezett egy hatalmas űr, amit senki nem tölthet be. Ajándék volt az élettől, hogy ismerhettünk, s veled lehettünk. Petkó! Nagyon, nagyon hiányzol! AIII/A (osztálytársaid) Lord: Vándor Nem félek amíg élek, várnak a messzeségek, városok, országút pora Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel Vándorlók, nem állok meg soha Élete valahol véget ér, szíve már nem dobog... Amerre járt megszerették, és ha néha megkérdezték: Honnan indult, mi a célja? O vidáman csak ezt dalolta: Nem félek... Napfeljöttől naplementig... Reggel 5 óra tájt álldogáltunk e júniusi napjeljöttkor, a füzesgyarmati Klapka—Bacsó Béla u. sarkán, s vártuk a termelőszövetkezet autóbuszát, mely egynapos kirándulásra vitt bennünket —nyugdíjas klub tagjait. A polgármesteri hivatal, a kultúrház és nyugdíjasklub vezetés jóvoltából — országjárásra... Az útvonalunk: a Sárréten keresztül, Debrecenen, Nyíregyházán át Tokaj, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Hollóháza célpontig... Hollóházán megtekintettük az 1831-ben alapított, sok viszontagságon keresztül világhírnévre szert tett kerámiaipart, illeh’e a múzeumot! Sok szépet láthattunk, színpompás díszvázákat, tányérokat, tálakat, figurális tárgyakat és más remekműveket! Felejthetetlen perceket töltöttünk a hollóházi kerámiamúzeumban—igazán nagy élményt nyújtott. Sárospatakon híres várat tekintettünk meg -— a Rákócziak haladó szellemi életét, történelmét „tárta" elénk, mely hegyalja népének múltja. Kegyelettel hajtottunk fejet „e múlt" felett, s merítettünk új erőt a továbbiakhoz! Tokaj világhírű borát, az aranyló aszút mi is megkóstáltuk. Megtekintettük a múzeumot és a város nevezetességeit. Gazdag élménnyel indultunk haza a Sárrétre. Köszönjük a kirándulást, az illetékeseknek hogy a kispénzű nyugdíjasoknak lehetőséget adtak, hogy napfeljöttől naplementig körbejárjuk a fél országot— nagy, nagy örömünkre! Borbíró Lajos nyugdíjas, Füzesgyarmat Walter Lord: A Titanic pusztulása 48. Washington Dodge-ot is aggodalom gyötörte, főként az ötesztendős ifjabb Washington komiszsága miatt. Dr. Washington nem látta családja érkezését, és Mrs. Dodge sem vette észre, hogy férje a fedélzeten áll. A kis Washington látta ugyan az apját, de azt hitte, hogy pompás tréfa lesz, ha nem szól a mamának. így azután nyomban elbújt. Végül is Ray, a Dodge család hűséges stewardja rontotta el a tréfát, amikor összeterelte a családot. A Carpathián egyre sűrűbben állt a korlát mellett a tömeg, mert a hajó utasai is előjöttek kabinjukból. Volt, aki különös módon értesült a történtekről. Mr. Charles Mars- halit és feleségét a szobapincér ébresztette: bekopogott luxuslakosztályuk ajtaján. —- Mi történt? — kérdezte Marshall. — Az unokahúga óhajtja meglátogatni, uram — felelte a steward. Marshall elámult. Úgy tudta, hogy mind a három unokahúga a Titanic első útján vesz részt, tegnap este még szikratáviratot is küldtek neki. Hogyan kerülhettek a Carpathiá- ra? A steward ekkor közölte vele, mi történt. Néhány perc múlva Marshallék családi összejövetelt tartottak Mrs. E. D. Appletonnal (másik két unokahúguk csak később érkezett), kislányuk, Evelyn pedig rohant a fedélzetre; már eddig is kimaradt a látványosságból. Igazán különös látvány tárult Evelyn szeme elé. Északnak és nyugatnak végtelen jégmező, hatalmas jéghegyóriások és kisebb tömbök sodródtak a hullámokon, a jégáradat előőrsei: valóban fantasztikus látvány. És a minden irányból a hajó felé igyekvő mentőcsónakok egészen különös képet nyújtottak ebben a jégvilágban, az óceán kellős közepén. Még furcsábbak voltak a csónakok utasai. Miss Sue Rule tekintete megakadt egy asszonyon, deréktól lefelé törülközőt viselt szoknya helyett, a vállára vetve viszont értékes estélyi szőrmekeppet. Valóságos álarcosbál: csipkével szegélyezett estélyi ruha... kimonó... szőrmebunda., egyszerű horgolt kendő... pizsama... gumicsizma... fehér szatén estélyi cipő. De a katasztrófa az öltözködési formalitások korában történt, ezért aztán sok nő viselt kalapot, a férfiak zöme pedig ellenzős sportsapkát, tweed szövetből. És mindenekfölött a kísérteties csönd. Alig beszélt valaki. Ez mindenkinek feltűnt, de mindenki másként magyarázta. P. M. A. Hoques tiszteletes, a Carpathia egyik utasa úgy vélte, a hajótörötteket annyira megviselték a borzalmak, hogy valósággal megnémul- tak. Rostron kapitány azt gondolta, egyszerűen csak elfoglaltak: föl kell kapaszkodniuk a létrán, átöltözniük... Lawrence Beesley szerint sem a szavuk nem állt el, sem teendőjük nem volt valami sok — az élmény volt olyan nagyság- rendű, amit felfogni sem lehetett. Némelykor kisebb izgalom támadt. Miss Peterson egy Emily nevű kislányra lett figyelmes, aki a sétafedélzeten kuporgott és zokogva kiáltozott: — Jaj, mama, mama. Rosszul vagyok. Mama, mama! Amikor a 3-as mentőcsónak utasait szedték fél, az egyik nő, aki csak hálóinget és fölötte kimonót viselt, váratlanul felült a csónak fenekén. Rámutatva egy másik asszonyra, akit éppen fölhúztak a fedélzetre, sikoltozni kezdett: — Nézzék azt a förtelmes nőszemélyt! Felháborító! A hasamra lépett! A förtelmes perszó- na! A fedélközi ebédlőben egy szegény olasz asszony hisztérikus rohamot kapott. Ordításából csak egy szót lehetett érteni — Bambini! — Egy olasz pincér csitítani kezdte, és elsősorban azt igyekezett megtudni tőle, mi a baj. A szerencsétlen erre azt sikoltozta: mindkét kisgyermeke elveszett. Az egyik hamarosan előkerült, de az asszony zokogva tartotta fel két ujját: kettő volt! Végre előkerült a másik is — a teakonyhában melengették a sütő mellett. 8 óra 15 percre a 12-es kivételével valamennyi csónak beérkezett. Az utolsó csónak alig vánszorgott, még mindig pár száz yardnyi távolságban volt a hajótól. A szél fölerősödött, a tenger is viharosabban hullámzott. A zsúfolt csónak majdnem a pereméig merült, már bele-belezúdult a víz — körülbelül hetvenötén szorongtak benne. A Carpathia korlátja mellől lélegzetét visszafojtva figyelte a tömeg, hogyan küszködik a csónakkal Lightoller. A tiszt csaknem megfagyott már, uniformisát kemény jégpáncél borította. Vállára csuklyás körgallért vetett Mrs. Elizabeth Mellenger. Lábánál Mrs. Mellenger tizenhárom éves kislánya, Madelaine kuporgott, bámulattal tekintve fel a hős tisztre. (Azóta is féltve őrzött emléktárgya az a csuklyás körgallér.) A csónak utasai szorosan egymáshoz bújtak, hogy a ruhájuk száraz maradjon, és imádkoztak a menekülésért. Az ilyen pillanatokban felébred az emberi találékonyság. Gracie ezredes megpróbált felrázni egy férfit. Hiába: már halott volt. Amikor azután észrevette, hogy hosszú gyapjúharisnyát visel a megboldogult, habozás nélkül lehúzta róla. 8 óra 20 perckor a 12-es csónak még mindig 200 yard- nyira volt a hajótól. Rostron segíteni akart nekik, közelebb ment 100 yarddal, és a Carpathia orrát feléjük fordította. Lightoller minden erővel az orr által védett, szélárnyékos hely felé igyekezett, amikor egy hirtelen szélroham felkorbácsolta a tengert. Előbb egy, majd egy másik hullám csapott be a csónakba. A harmadik éppen csak elérte. De egy perccel később a bátor Lightoller révbe ért — most már fedezte csónakját a hatalmas gőzhajó. (Folytatjuk) Amikor a 3-as mentőcsónak utasait szedték fel, az egyik nő, aki csak hálóinget és fölötte kimonót viselt, váratlanul felült a csónak fenekén. Rámutatva egy másik asszonyra, akit éppen fölhúztak a fedélzetre, sikoltozni kezdett: — Nézzék azt a förtelmes nőszemélyt! Felháborító! A hasamra lépett! A förtelmes perszóna!
