Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

.puits MEIiVEI HÍRLAP 1 1 KÖRKÉP 1992. július 7„ kedd O Hétvége razziával A hétvégén — csakúgy, mint az ország más területein — megyénkben ismét közlekedé­si razziát tartott a rendőrség. Mint ismeretes, a nagylaki ha­tárátkelő forgalmát július 4-én 22 órától a gyulavári átkelő felé terelték, s ezért a személy- gépkocsik 3-4, a kamionok 5-6 órás várakozás után indulhat­tak tovább. Az akció ideje alatt 4 személyi sérüléses baleset történt, ebből 3 súlyos, 1 könnyű sérüléssel járt. Súlyos balesethez hívták a rendőröket Békésre is július 3-án, ahol a 20 éves helybéli D. A. a Petőfi utca kereszteződésénél nem adta meg az elsőbbséget, s elütött egy segédmotorjával közlekedő asszonyt. A razzián egyébként összesen 4 ezer 206 gépjárművezetőt ellenőriztek, 362 esetben szondáztattak, eb­ből 24 mutatott alkoholfo­gyasztást. Gyorshajtás miatt 8, ittas vezetésért 12 esetben sza­bálysértési feljelentést tettek, ezenkívül 153 magyar gépjár­művezetőt bírságoltak meg (összesen 38 ezer 800 forintra) és 13 külföldit (4 ezer 400 fo­rintra). Megkerült a holttest Megkerült a holtteste annak a 24 éves gyulai fiatalembernek, akinek vízbe fulladásáról szombati számunkban adtunk hírt. D. R. Gyula külterületén egy bányatóban fürdött, ami­kor a parttól körülbelül 25 mé­terre a vízben elmerült. A holt­testet a Gyulai Könnyűbúvár Sportegyesület tagjainak se­gítségével hozták a felszínre. A rendőrség folytatja a vizsgá­latot. Verekedés után halál Tragédiával végződött egy kocsmai verekedés július 4-én Dobozon. A Sportbüfében szórakozott társaságával a 46 éves M. J. Italozás közben szó­váltásba keveredett ismerősé­vel, az utcán pedig verekedés­sel folytatták nézetelté­résüket. Később M. J. biliárdo- zott egy kicsit a büfében, az­után hazament. Nem sokkal a hazaérkezése után lett rosszul, és már orvosi segítséggel sem lehetett az életét megmenteni. Az előzetes rendőrségi vizsgá­lat szerint a verekedésnek nincs köze M. J. halálához, amelyet súlyos szívinfarktus okozott. Az ügyben folytatják a rendőrségi vizsgálatot A nyertes szám: 001467 Az Elektroház múlt pénteki sorsolásán — ahol a nyere­mény egy színes tévé — a 001467-es számú sorsjegyet húzta ki Sajben György békés­csabai lakos, aki egyúttal átve­hette az általa előző héten nyert tévét. Az új nyertes a pénteki sorsoláson veheti át a készüléket az üzletben, ahol egyben felkérik a következő nyertes sorsjegy kihúzására. Próbaárverés 1992. július 8-án 18 órakor Battonyán, a művelődési ház­ban dr. Sepsey Tamás államtit­kár előadást tart a kárpótlásról, valamint gyakorlati példán próbaárverést mutat be. Együtt maradni a szövetkezetekben Az átalakulás akkor lesz sikeres, ha a traktorokat, teherszál­lítójárműveket nem a gaz, és az „idő vasfoga” veszi kezelésbe FOTÓ: FAZEKAS FERENC A Békés Megyei Mezőgazda- sági Termelők és Szövetkezők Szövetségének Elnöksége leg­utóbbi, Újkígyóson megtartott ülésén beszámoló hangzott el a megyében lefolytatott csőd­eljárás tapasztalatairól és a fő mezőgazdasági termékek pia­ci helyzetéről. Győrfi Károly titkár a körzeti tanácskozások tapasztalatairól tájékoztatta a testületet. Többek között a kö­vetkezőket mondta: — A körzeti tanácskozások iránt minden eddigit felülmúlt az érdeklődés, a részvételi arány megközelítette a száz százalékot. A szövetséghez tartozó 32 Békés megyei tsz részletes információi alapján elmondható, hogy a vagyon­nevesítésre vonatkozó döntés minden szövetkezetben érvé­nyes. Tudomásunk szerint se­hol sem volt példa bíróság előtti megtámadásra. A szer­vezeti változások az értesítés kiküldésének idejét követő két hónapon belül jelenthetőek be. A tsz-ek harmadában a határ­idő lejárt június 26-án, további 25 százaléknál pedig június végén. A kiválók számára biz­tosított előny alapján az üze­mek egyötöde csak július vé­gén, augusztusban tekinti le­jártnak a szervezeti változások bejelentésének határidejét. A gazdaságok háromnegyedé­ben kell vagyonmegosztási közgyűlést tartani. A kiválási szándék az üzemek felében nem éri el csak a néhány száza­lékot. Ezek egy része közgyű­lés és árverési procedúra nélkül rendezhető. A szövetke­zetek harmadánál pedig a vál­tozás lényegesen megváltoz­tatja majd az eddigi szerveze­tet, a tsz több kisebb egységre bomlik. A társasággá alakulást sehol sem tervezik, a keverme- si és az Orosházi Dózsa Tsz viszont részvénytársasággá alakult át. Érdekes, hogy a ki­válást bejelentő csoportok többsége szövetkezetként kí­vánt dolgozni, de előfordul bt. és kft. is. Néhány helyen,konk­rét elképzelés van a már átala­kult szövetkezet keretein belül működő kettős tagsági viszo­nyú társasági-szövetkezeti formákra, ahol a jogutód szö­vetkezetjogi személyiségű ta­gokkal holdingszerűen műkö­dik. Az első vagyonmegosztás­sal foglalkozó közgyűlés július 9-én lesz a megyében. A lehető legszélesebb körű felvilágosí­tásra van szükség. Nagyon za­varó volt például Zsíros Géza képviselő úr hirdetése és szó­rólapja, amely minden fonto­sabb megállapításában pontat­lan és féloldalas volt. A határ­idő nem július 30., ahogy írja, hanem ahány üzem, annyiféle időpont; vagy a tsz-ben marad­ni egyszerűen nem lehet — mert ilyen nem lesz! Sőt, kilé­pő tag sem kérhet vagyont csak a kiváló', a csoportos kiválás­nál nincsenek létszámkorlá­tok; aztán a kiválás után nem társaságot, hanem szövetke­zetét érdemes alakítani a je­lenlegi jogszabály szerint... Mindenesetre a pontos tájé­koztatás érdekében ajánlható mindenki figyelmébe a Szám­adás című lap július 9-ei szá­mának melléklete, amelyben a valóságos információk olvas­hatók! Ahol jelentős szervezeti változások várhatók, ott meg kell kezdeni a hitelezőkkel va­ló tárgyalást, természetesen a tagi érdekcsoportok képvise­lőinek bevonásával. A legtöbb helyen a tagság együtt akar maradni az új szövetkezet ke­retei között, ezért meg kell in­dítani az új alapszabály elké­szítését, a jövendő gazdálko­dási formáció körvonalazását. Tudni kell azonban, hogy az új típusú szövetkezet teljes ki­építése több éves folyamat lesz. Lovász Sándor Segítség a menekülteknek A Máltai Szeretetszol­gálat békéscsabai szer­vezete a lakossághoz fordul, hogy a hazánk­ban tartózkodó me­nekülteket segíthesse. Mától vasárnapig min­den nap reggel 8 órától délután 4 óráig gyűjtést szerveznek a Máltaiak békéscsabai raktárhe­lyiségében, a volt men­tőállomáson (megköze­líthető' a Városháza vagy a Körös-part fe­lől). A lakosság a rászo­rulóknak pénzadomá­nyokat, ruhaneműt, ci­pőt, gyermekholmit, gyógyszereket hozhat. A Máltaiak a lakosság segítségét kérik, hogy segíthessenek. „A VILÁG NAGY ESEMÉNYEINEK A TÖRTÉNETE JÓ­FORMÁN NEM EGYÉB A BŰNTET­TEK TÖRTÉNETÉ­NÉL.” (Voltaire) Levágják az aranytojást tojó tyúkot? „Keresnem kell egy tornyot” Páskándi-bemutató a Gyulai Várszínházban (Folytatás az 1. oldalról) esetleg néhány évtized —, amikor jelet hagyhat maga után: nem hiába botorkált e vak világban. Apró szentjá­nosbogárfények vibrálása a múlt, s az író, ha történelmi drámát alkot, felerősíti a haj­dani feszültségeket. Úgy lát­tatja az elmúlt korok embereit, hogy a cselekedeteikből vala­miféle erőt kapjunk, jó vagy rossz példát vehessünk min­dennapi tetteínkhéz. Mint minden valamire való drámai mű, így Páskándi Géza Tornyot választok című darab­ja is sok mindenről szól. A Gyulai Várszínház idei első prózai bemutatójának szá­momra legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a sze­replők — harcaikat meghar­colva — kivonultak a színről. Földi pályám zárul, immár semmivé lett. A többi néma csend. Házsongárdi temető! De na­gyon el kellene már menni, fejet hajtani a tudós pro­fesszor, Apáczai Csere János uram hamvai előtt. Bejárni kincses Kolozsvár utcáit, látni Gyulafehérvárt, eleveníteni a holtukban is közös emlékein­ket. Fájó hangulatok hiteles kalauzának fogadva Páskándi Géza drámáját, amelyben akár magunkra ismerhetünk. Bor­zadva látni, hogy a XVII. szá­zadi Erdélyben is felparázslot- tak a gyilkos viták, félt a nép a hatalomtól, s a hatalom rette­gett a szellem szabadságától. Amikor Páskándi Géza e darabját írta — bőven az „el­múlt rendszerben” —, drámá­jának erős figyelmeztetése volt, hogy mi csak a nagyobb hatalmak játékszerei va­gyunk: II. Rákóczi Györgyöt a török szultán elmozdította a fejedelmi székről, s helyette egy buta főkapitányt tett Er­dély élére. Most, 1992 nyarán, joggal reménykedünk, hogy végleg elmúlt a külső hatal­mak, a mindenkori szultánok fenyegetése, mégse hiábavaló a várszínházi történelemidé­zés, hiszen van még e drámá­nak mához szóló „üzenete”. Mondom, sok mindenről szól Páskándi Géza munkája, ám a sokszínűség nem párosul egyenletes minőséggel. Külö­nösen a második felvonásban, amikor a női szereplők — Moór Mariann, Peremartoni Krisztina és Fazekas Andrea — is több feladatot kaptak, s általuk végre emberi sorsok üt­köztek, akkor vesszük észre, hogy a korábbi hitvita, politi­kai szószaporítás, mennyire bő lére eresztett volt. Két kivá­ló színész, Szakácsi Sándor és Balázsovits Lajos, bármilyen bravúrosan elővezetett szó­párbaja sem pótolhatta a fe­szes drámaiságot. Az előadást rendező Sík Fe­renc legnagyobb érdeme, hogy három bemutatóra is ele­gendő szereplőgárdát vonulta­tott fel, fogott össze. Koncz Gáborra bízta II. Rákóczi György megformálását, aki sokszínű, markáns játékával kívánt egyensúlyt teremteni. (Szinte geometriai értelemben is vigyázva a súlypontokra: középen a fejedelem, jobbról- balról a két vitázó, akik mintha libikókát játszanának, úgy pat­tannak fel, s ülnek vissza, ép­pen ahogy a vita „hevében” szólniuk rendeltetett. Hiába, no, kínos helyzeteket teremt, ha olyasmit kell kitalálni, ami a dráma gyengéjét talán elfed­heti.) Mértani szabályokhoz igazodva született két emléke­zetes alakítás — az előadás fontos pillérei —Sörös Sándor és Rubold Ödön jóvoltából. A Nemzeti Színház férfi gárdá­jából különösen tetszett Bits­key Tibor, Csikós Gábor, Szé- lyeslmre és Csurka László ala­kítása. Az egyszerűségében is erő­teljes díszletet, valamint a kor­hű jelmezeket Gombár Judit tervezte. Mióta Sík Ferenc a gyulai vár kapitánya, jó idők járnak a környék gyertyaöntőire. Fogy a faggyú: a színházi esteken gyakorta megjelennek a gyer- tyás emberek. Fényt és meleg­séget jelentenek a tüzek, néha pedig az eltávozott lelkekért lobban a láng. Szép szokás. Idén történt meg először, hogy nem értettem, mivégre a fák­lyás bevonulás. Hiszen az elő­adás végén a haragos nép. a „plebs” tódult a színre, égő gyertyákkal a kezében, s álltak be a pontosan kimért helyeik­re. Közben a csillagok, fenn a magasban, megértőén hunyo- rogtak. Andódy Tibor A kérdés azokban fogalmazó­dott meg, akik részt vettek Ele­ken a községházán tartott fóru­mon. Kádár Péter országgyű­lési képviselő a magyar mező- gazdaság jelenlegi helyzetéről elmondta, 1985-ig húzóágazat volt, s bár a termelés azóta fokozatosan csökkent, a me­zőgazdaság még mindig töb­bet tesz le az asztalra, mint amennyit ráfordítanak. Megyénk alapvetően érde­kelt a mezőgazdaság sorsának alakulásában: nemcsak a tulaj­donrendezés fontos, azzal is foglalkoznia kell a politiká­nak, hogyan élnek meg a föld­ből tulajdonosai. A keleti pia­cok összeomlásával nem si­került ugyanilyen mértékben meghódítani a nyugatit. Moszkvában ma nem magyar élelmiszereket árulnak, a gaz­dasági diplomácia nem fordí­tott kellő figyelmet keleti szomszédainkra. A termelés megindulásához hiányoznak az alacsony kamatú hitelek. Pálmai Péter, az SZDSZ megyei szakértője az átalaku­lás időszakában, amely szerin­te 10—12 évig is eltarthat, a mezőgazdaságban növekvő munkanélküliséget prognosz­tizált. A törvénymódosítás, amely határidőket szab, főként arra jó, hogy tisztábban lásson az ország, ki mit akar termi a földdel. A megyei statisztika szerint a vagyon 18—-20 szá­zaléka üzletrész formájában a mezőgazdaságon kívülállók kezébe jutott. Sokan kiszorulnak a mező- gazdaságból úgy is, hogy va­gyonuk eladására kényszerül­nek. Dobi Imre, a helyi téesz termelési főmérnöke elmond­ta, Eleken a vagyon 25 száza­léka került külső kezekbe. Mikor jönnek már úgy ide, hogy van egy falukép a tarso­lyukban? — tette fel a kérdést Nánási Mihály. A fórum vendégei szerint a világos helyzetkép felmutatása már fél siker. A megoldást közösen kell kiválasztani, párbeszéd­del a politika és a vállalkozók között. Sz. M. Sarokba szórtéra Környezetszennyezés Sokan és sokféleképpen szennyezzük környezetünket. Most a lelki szennyezésről ne essen szó, azt úgyis nap mint nap elszenvedjük. Ezúttal a valódi környezetszennyezésekről ejtenék pár szót, amelyeket saját bőrömön tapasztalok. Például a szeghalmi piactér egy-egy forgalmas nap után nagyméretű szemétdombra emlékeztet. Nem is beszélve a város igazi szeméttelepéről, amelyet nemrég, mint elretten­tőpéldát mutattak meg, és teljes joggal. Persze az sem dob fel, amikor azt hallom, hogy a környék­beli holtágban többek között mázsás disznódögöt találtak nemrég. Vagyis aktívan és folyamatosan szennyezzük kör­nyezetünket. Az így okozott kárt ma még nem érezzük eléggé. A természet nem tud azonnal visszaütni, amit néha sajnálok. Micsoda pofonokat tudna kiosztani! Hosszabb tá\ on persze a természet bosszút áll. ám erre a mai szennye­zők nem gondolnak. Pedig gyermekeink, unokáink egészsé­géről van szó, melyet most határozhatunk meg. A felelőssé g itt és most a miénk. Gila Károly „Féljetek másképpen élni, mint ahogyan kell!” (A koldusok jelenetében Rubold Ödön és Sörös Sándor) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents