Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

1992. július 6., hétfő

pedig, ha Magyarország ez alatt az idő alatt tartozásának törlesztésével hátralékban maradna, minden kiegyenlített részösszeg fizetése a Bizottság tetszése szerint későbbi évekre elhalasztható vagy olyan módon kezelhető, aminőt a Szövetséges és Társult Kormányok a jelen Szerződés jelen részében megszabott eljárásnak megfelelően meg fognak állapítani.

164. cikk. A Jóvátételi Bizottság 1921. évi május hó 1-jétől kezdve időnként köteles megvizsgálni Magyarország jövedelmi forrásait és teljesítőképességét és miután méltányos módon alkalmat nyújtott Magyarország képviselőinek meghallgatására, ez alapon a 163. cikkhez képest belátása szerint a határidőket kitolhatja s a megállapított fizetési feltételeket megváltoztathatja; nem engedheti el azonban a tartozásnak semmilyen részét sem a Bizottságban képviselt Kormányoknak erre vonatkozó külön meghatalmazása nélkül.

165. cikk. Magyarország 1920-ban és az 1921. év első négy hónapjában oly részletekben és oly módon (aranyban, árukban, hajókban, értékpapírokban vagy más módon), amint azt a Jóvátételi Bizottság megállapítja, a fent említett követelésekre méltányos részfizetést teljesít, amelynek nagyságát a Jóvátételi Bizottság állapítja meg: ezt az összeget elsősorban a megszálló hadseregnél, az 1918. évi november hó 3-ai fegyverszünet után felmerült s a 181. cikkben tárgyalt költségeknek fizetésére kell fordítani; annyi élelmiszer és nyersanyag, amennyi a Szövetséges és Társult Főhatalmak Kormányainak megítélése szerint szükséges ahhoz, hogy Magyarország képes legyen jóvátételi kötelezettségének teljesítésére, szintén fizethető a nevezett Kormányok jóváhagyásával az említett öszegből. A fennmaradó összeg Magyarország jóvátételi tartozásaiból levonandó. Magyarország azonfelül letétbe helyezi a II. Függelék 12. §-a c) pontjának intézkedése értelmében az említett kötelező jegyeket.

166. cikk. Magyarország beleegyezik abba is, hogy gazdasági erőforrásai közvetlenül felhasználtassanak jóvátételre, úgy, amint ezt a kereskedelmi hajózásra, a természetbeni újjáépítésre és a nyersanyagokra vonatkozólag a III., IV. és V. Függelékek részletezik; természetesen azt az értéket, amelyet az átruházott javak és ezeknek a javaknak a Függelékek szerint megvalósult felhasználása, az ott meghatározott megállapítás szerint képviselnek. Magyarország javára kell írni és azt az előző cikkekben megszabott tartozásból le kell vonni.

(A 166. cikkben említett III. Függelék értelmében Magyarország a Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül köteles minden magyar tulajdonban lévő kereskedelmi és halászhajó kiszolgáltatására. AIV. Függelék értelmében Magyar- ország köteles a Szövetséges és Társult Hatalmak által előterjesztett kimutatások alapján ugyanannyi állatot, gépet, vasúti anyagot, felszerelést, esztergapadot és a kereskedelmi forgalomban szereplő hasonló árucikket kiszolgáltatni, mint amennyit Magyarország lefoglalt, felhasznált, elpusztított vagy amelyek közvetlenül a hadműveletek következtében semmisültek meg. Továbbá Magyarország köteles az elpusztított területek újjáépítésére szükséges anyagok: kő, tégla, tűzálló tégla, fedőcserép, épületfa, ablaküveg, acél, mész, cement, gépek, fűtőkészülékek, bútorok és egyéb árucikkek gyártására és szállítására. Az V. Függelék értelmében Magyarország opciót biztosít a szövetségeseknek épületfa és fatermékek, valamint vas és vasöntvények a Szerződés életbelépésétől számított öt éven át való szállítására, opciót biztosít továbbá a Szerb-Horváth-Szlovén Állam javára öt éven át a pécsi szénbányából származó vontatószén szállítására.)

167. cikk. A folytatólagos fizetéseket, ideértve az előző

cikkekben tárgyaltakat is, amelyeket Magyarország a jóvátételi követelések kielégítésére teljesít, a Szövetséges és Társult Kormányok egymás közt a méltányosság és mindegyikük jogai alapján előre megállapított arány szerint osztják fel.

À felosztásnál a 173. cikkben és a III., IV., és V. Függelékben megállapított jóváírások értéke oly módon számít, mint az ugyanabban az évben teljesített fizetéseké.

168. cikk. A fentebb megállapított fizetéseken felül Magyar- ország a Jóvátételi Bizottság részéről megállapított eljárás szerint visszaszolgáltatja mindazt a készpénzt, valamint visszaszolgáltatja mindazokat az állatokat, különféle tárgyakat és értékpapírokat, amelyeket elvett, lefoglalt vagy zár alá vett, amennyiben az azonosság megállapítása akár Magyarországnak, akár szövetségeseinek területén, akár azokon a területeken, amelyek a jelen Szerződés teljes végrehajtásáig Magyarországnak vagy szövetségeseinek birtokában maradnak, lehetséges lesz.

169. cikk. A Magyar Kormány kötelezi magát, hogy a 168. cikkben megszabott visszaszolgáltatásokat és a 163., 164., 165. és 166. cikkekben megszabott fizetéseket és szolgáltatásokat azonnal teljesíti.

172. cikk. A jelen Szerződés jelen részének rendelkezései nem érintik a jelen Szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címének rendelkezéseit.

173. cikk. Magyarország javára írandó jóvátételi kötelezettségek címén a következő tételek:

a) a jelen Szerződés X. részének (Gazdasági rendelkezések)

III. és IV. címe alapján Magyarország javára megállapított végleges fizetési egyenleg;

b) mindazok az összegek, amelyek Magyarországot a IX. részben (Pénzügyi rendelkezések) és a XII. részben (Kikötők, vízi utak és vasutak) megszabott jogátruházások folytán megilletik;

c) mindazok az összegek, amelyeknek Magyarország javára való írását a Jóvátételi Bizottság elrendeli, vagyontárgyaknak, jogoknak, engedélyeknek (koncesszióknak) és egyéb érdekeknek a jelen Szerződésben megszabott bármely más átruházása alapján.

Semmi esetre sem írhatók azonban Magyarország javára a 168. cikk értelmében foganatosított visszaszolgáltatások.

II. cím

Különös rendelkezések

177. cikk. Magyarország visszaszolgáltatja az érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányok mindegyikének, az őt megillető részben, a közintézményeinek birtokában lévő mindazokat a hivatalos iratokat, okmányokat és történeti feljegyzéseket, amelyek közvetlen összefüggésben állanak az átengedett területek történetével és amelyeket ezekről a területekről 1868. évi január hó 1. napja óta szállítottak el. Ez az utóbbi határidő Olaszország tekintetében a Királyság kikiáltásának időpontjától (1861) kezdődik.

178. cikk. A volt Osztrák-Magyar Monarchiából keletkezett új Államok és azok az Államok, amelyek a nevezett Monarchia területéből részesedtek, a maguk részéről kötelezik magukat arra, hogy a Magyar Kormánynak visszaszolgáltatják azokat a hivatalos iratokat, okmányokat és feljegyzéseket, amelyek húsz évnél nem régebbiek és amelyek közvetlen vonatkozásban állanak a magyar terület történetével vagy közigazgatásával s esetleg az átcsatolt területen vannak.

t

1992. július 6., hétfő

A trianoni békeszerződés

Párizs, 1920. június 4.

Az esemény háttere és történelmi következménye

A trianoni békeszerződés az imperialista célokból folytatott első világháborút lezáró imperialista békerendszer terméke, amelynek szigorú feltételeit a háborúban győztes hatalmak kényszerítették rá a legyőzött félre. A trianoni szerződést az 1919-ben megkötött versailles-i, saint-germaini és neuilly-i békeszerződések létrejötte után, csak 1920. június 4-én, a honvédő háborút folytató Magyar Tanácsköztársaság külföldi katonai intervencióval történt megdöntése után írták alá az antant által uralomra juttatott Horthy-rendszer megbízottai.

Foch marsall 1919. március 27-én Párizsban a négyek tanácsa elé terjesztette a Szovjet-Oroszország és a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenciós háború tervét.

A Magyar Tanácsköztársaság 1919-ben áprilistól júliusig sikeres honvédő háborút folytatott az északi (felvidéki) és keleti (tiszai) fronton egyaránt támadó ellenséges csapatok ellen.

A Tanácsköztársaságot az antanthatalmak (francia és olasz irányítás alatt) verték le csehszlovák és román csapatok segítségével. 1919. július 24-én indult támadásra a román királyi csapatok második vonala, a hónap végén áttörte a tiszai frontot, majd augusztus 4-én és 5-én bevonult Budapestre.

Előzőleg Horthy tengernagy megjelent az antant közép- és délkelet-európai katonai megbízottainak Pétain francia marsall elnökletével tartott július 5-ei nagyszebeni tanácskozásán. Itt találkozott Mardarescu tábornokkal is, akivel megegyezett a román csapatoknak a tiszai védővonal elleni támadása tekintetében. Horthy csak a román csapatok kivonulása után, 1919. november 16-án tartotta meg bevonulását Budapestre.

A trianoni békeszerződés végleges szövegét 1920. május 6-án adta át Millerand francia miniszterelnök, mint a békekonferencia elnöke a magyar delegációnak. A békeszerződés szövege mellé csatolt Millerand-féle kísérőlevél kilátásba helyezett ugyan kisebb határkiigazításokat későbbi időpontban, de ez nem jelentette a Magyarország által kívánt nagyobb magyarlakta területek visszacsatolásának a lehetőségét. Áz 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében Magyarország területének kétharmadát, lakosságának több mint felét vesztette el. Területe 282 ezer négyzetkilométerről (Horvátországgal együtt 325 ezer négyzetkilométerről) 92 ezer négyzetkilométerre, lakóinak száma 18 millióról 7,6 millióra csökkent. Az új határok nem vették figyelembe az etnikai alapokat, több milliós magyar és vegyes lakosságú területet csatoltak el. Az etnikaiak helyett hatalmi szempontok domináltak. Jóllehet a versailles-i békeszerződés négy helyen írt elő népszavazást, a magyar delegációnak ez irányú kérését — Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát- Szlovén Állam közös jegyzékbe foglalt tiltakozására — elutasították. Magyarország tekintetében csupán egy helyen, Sopron és környékén volt népszavazás, Ausztria tekintetében Karintiában, a Karavankák vidékén, 1920. október 11-én. Ausztria a békekonferencián népszavazást kért Pozsonyban is azzal az érveléssel, hogy ha már nem magyar, akkor inkább német, mint szlovák város. Kérését elutasították.

A békekonferencián különben megegyezés nélkül tolták félre a magyar bizonyítékokat, térképeket. A területi változásokat még a háború alatt kötött titkos egyezmények és egyéb megállapodások alapján döntötték el. Teleki Pál elbeszélése szerint a konferenciaasztalnál vele szemben ülő Lloyd George halkan annyit szólt át neki; „Too late, Sir” (Túl későn, Uram).

A trianoni békeszerződés sokkal súlyosabb területi és egyéb

rendelkezéseket tartalmazott, mint a Károlyi-kormány által Belgrádban 1918. november 13-án kötött fegyverszüneti egyezmény.

A békeszerződés új viszályok és ellentétek forrása lett a Duna- medencében, ami kitűnő lehetőséget nyújtott a nacionalizmus kölcsönös felszítására, az itt élő népek megosztására és egymás elleni kijátszására az imperialista politikát folytató nagyhatalmak expanzív törekvései szolgálatában. A Duna-medence államai az együttműködés helyett az egymással szemben álló hatalmi csoportosulásokhoz csatlakoztak.

A trianoni békeszerződés 14 részből, ezen belül 364 cikkből és ezeknek számos függelékéből áll. Jóllehet nagy terjedelme miatt (a Magyar Törvénytárban 130 oldalt tesz ki) teljes szövegében nem hozhatjuk, az itt közölt anyag hű képet ad a szerződésről, annak felépítéséről, jellegéről és legfontosabb rendelkezéseiről, ideértve a jóvátételi, pénzügyi és gazdasági rendelkezéseket is, amelyek élesen rávilágítanak a szerződés imperialista jellegére, a legyőzött ország lakosságára kirótt, gazdasági teherbíró képességével arányban nem álló súlyos kötelezettségekre.

A békeszerződés a többi Párizs környéki békeszerződésekhez hasonlóan — a jóvátételek fizetésére egyetemlegesen kötelezte Németországot és szövetségeseit. A jóvátételi kötelezettség mértékét nem határozta meg, hanem a Jóvátételi Bizottságot bízta meg azzal, hogy a német jóvátétel teljes összegének megállapítása után vesse ki Magyarországra a jóvátételi tartozásnak reá eső részét és állapítsa meg a fizetési határidőket és módozatokat. A jóvátételi követelések megfizetésére a Párizs környéki békeszerződések általános zálogjogot létesítettek, így magyar viszonylatban a trianoni békeszerződés 180. cikke kimondotta, hogy „Magyarország minden vagyona és jövedelme rangsorbani elsőbbséggel szavatol a jóvátételi követelések megfizetéséért”.

A Jóvátételi Bizottság 1924. február 21 -én, az egyetemlegesség elvének elvetése nélkül, Magyarország terhére 200 millió aranykoronában állapította meg az 1924-től 1943-ig terjedő időszakban fizetendő jóvátétel összegét és ugyanerre az időre felfüggesztette az általános zálogjogot.

Az első hágai jóvátételi konferencia (1929. augusztus 6—31.), amely jóváhagyta a német jóvátételt újólag rendező Young - tervet, a nem német jóvátételek rendezésére külön bizottságot létesített. A második hágai jóvátételi konferencián (1930. január 3—20.), amelyen teljes és végleges megegyezés jött létre a német, osztrák és bolgár jóvátételre nézve, a magyar jóvátétel és a vitás pénzügyi kérdések tárgyában jegyzőkönyvi megállapodásban állapították meg az egyetértést és négy egyezménytervezetet (függeléket) parafáltak. A végleges rendezést a párizsi tárgyalások (1930. február 5—április 28.) befejezésekor aláírt párizsi egyezmények (egy bevezető egyezmény és négy további egyezmény) hozták létre. Ezekben a magyar kormány összes kötelezettségeinek teljes és végleges rendezésére a már korábban megállapított 200 millió aranykoronán felül további 310 millió aranykorona fizetését vállalta (23 éven át 1966-ig, évi 13,5 millió aranykorona). Zömben ezekből a felemelt fizetésekből kellett fedezni az optáns perek magyar földbirtokosainak kártalanítását. Az 1930. április 28-ai párizsi egyezmények értelmében az általános zálogjog végleges megszüntetésével Magyarország visszanyerte pénzügyi szuverenitását, a Jóvátételi Bizottság megszűnt és a teljesítendő fizetések legonyolítását a Nemzetközi