Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-29 / 178. szám
iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPRászedettek vagy áldozatok? Történet a póruljárt megrendelőkről és a balszerencsés vállalkozóról Hogyan tegyünk szert gyorsan és könnyen nagy nyereségre? Gázia gázsija 1. Bár manapság gombamód szaporodnak az új államok, mégse keressék a térképen Gáziát. Ez a birodalom már a nagy széthullás előtt is rennállt, s reméljük — ha nem is ezer — egy-két szállal (gázvezetékkel) a jövőben is kötődni fog hozzá a még mindig Nagy Testvér (utódja). Az energiaracionalizálási programok révén házak, gyárak, városok tömege jegyezte el magát a gázszolgáltatással. Ez a frigy — reménykedjünk — az örökkévalóságig szólónak ígérkezik, mert a legtöbb helyen nincs is mód más energiával pótolni a színtelen, szagtalant. (Ami bűzlik a gázban, utólag kerül bele.) Az örökkévalóság persze költői túlzás: egyes vélemények szerint még életünkben búcsút inthetünk e kényelmes és viszonylag olcsó energiának, mások valamivel derűsebben látják a jövőt. Az elmúlt hetekben felháborodott sarkadi lakosok kerestek meg, mint mondták, végső elkeseredésükben. Tavaly novemberben és decemberben az V-VI. kerület 54 lakója szerződést kötött Szondi József kábeltévé-szerelővel, hogy lakásaikat egy kiépített kábeltévé-hálózatba kapcsolja. A szerződés szerint két hónap "múlva helyezték volna üzembe a rendszert. Mivel ez nem történt meg, a 8-8 ezer forintos előlegeket fizető sar- kadiak március 5-én ügyvéden keresztül szólították fel a szerelőt, hogy a felvett előlegeket fizesse vissza, mert a bizalom megrendült iránta, s a megrendelők elállnak a szerződéstől. Mivel erre válsz nem érkezett, a károsultak a bírósághoz fordultak. A bíróság május 12-én ismételten felszólította a vállalkozót a pénzek visszafizatésére. Mivel Szondi József a bírósági határozattal szemben nem élt ellentmondási jogával, így a kibocsájtott fizetési meghagyás június 1-jétől jogerőre emelkedett. A károsultak egy részét képviselő ügyvéd, dr. Puskás János mindehhez a következőket fűzte: — Most kiállíthatjuk a végrehajtási lapot, de ki tudja, mire megyünk vele!? Ezért is döntöttünk a nyilvánosság mellett, hiszen összesen 432 ezer forintról van szó. Az üggyel kapcsolatban természetesen felkerestük a vállalkozót is, aki a következőket mondta: — Sohasem állt szándékomban megrövidíteni egyetlen ügyfelemet sem, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ezzel a további megrendeléseimet is kockáztatnám. De sajnos ebben a mai világban néha kevés az emberi akarat és a jószándék. Az történt, hogy a felvett előleg egy részéből tetőtartó szerkezeteket vettem tartozékaikkal, ami közel 280 ezer forint. Ezeket mindenki megláthatja, hiszen felszereltem a házak tetejére. A többin megvásároltam a parabolatükröt és a fejeket, ez otthon van nálam. Itt aztán megrekedtek a dolgok. A hosszan tartó betegségemet már nem is mondom, hiszen végül i$ a fő ok a meghiúsult hitelfelvétel volt. Számítottam rá, hogy a sarkadi önkormányzat megelőlegezi nekem a munkák folytatásához szükséges pénzt vagy valamelyik banktól hitelt kapok. A képviselők leszavazták a dolgot, a bankoknak meg olyan óriási fedezetet kellett volna felmutatnom, hogy ha annyi pénzem lenne, nem is fordultam volna hozzájuk. így aztán nem volt miből megvennem a 700 ezer forintos fejállomást. Teljesen jogos a sarkadiak felháborodása, nem is tudok mit mondani rá. Igazuk van. — Van egy jogerős fizetési meghagyás. Mit lehet tenni? — kérdeztem, hiszen a sarka- diakat ez foglalkoztatja a leginkább. — Idő közben valamennyire felépültem, és bejött egy nagyobb munkám is, ezért június 15-étől folyamtosan fizetem vissza az előlegeket — válaszolta. — Persze egyszerre nem tudok minden károsultat kielégíteni. Eddig több, mint tíz emberrel sikerült rendeznem az anyagiakat, s ahogy jön a pénz, úgy tudok elszámolni a többiekkel is. Aztán majd ha lesz energiám, leszerelem az említett tetőtartókat, és értékesítem őket, hogy ne vesszék kárba, legfeljebb csak a munkám... Beszélgetésünk végén a. vállalkozó még egyszer hozzátette, igen röstelli, hogy a dolog idáig fajult, hiszen merőben más szándékkal fogott ehhez a munkához. — Talán, ha az eredeti 200 jelentkezőből nem lépnek vissza már az elején 150-en, nem reked meg itt a munka... Vagy ha lenne 2 millióm, hogy hitelt kaphassak... — sóhajtotta végül. Magyar Mária Gáziának csak egyik „tartománya” a Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat, mellyel az ügyfeleknek —szó szerint—kiadós vitája támadt. Dohogást tapasztalunk minden mennyiségben, ám a tettek mezejére kivont karddal csak egy „legkisebb fiú” szállt: dr. Tóth János, aki Békés Megye Képviselő-testülete Önkormányzati Hivatala Gazdasági és Területfejlesztési Osztályának főtanácsosa. Amikor „kiütötték” kezéből a hivatali kardot, csupasz kézzel — magánemberként — igyekezett állni a sarat. Hogy megértsük a helyzetet, néhány polgármesteri hivatal még 1991 elején jelezte a megyei önkormányzatnak, hogy a Dé- gáz díjemelésre vonatkozó szerződéskiegészítési javaslattal kereste meg intézményeit. A szerződésmódosítás szerint — s ez ténykérdés — a monopol helyzetű gázszolgáltató a gázmérőn leolvasott mennyiséget egy bizonyos „szorzótényezővel” korrigálja. Ez a kis matematikai művelet 0 és +5,5 közötti százalékkal növeli meg a fogyasztónál leolvasott gázmennyiséget. Ezzel éves átlagban az addiginál úgy 4 százalékkal többet fizettet a fogyasztóval. Tegyük hozzá gyorsan: a Dégáz véleménye szerint ezzel csupán veszteségei nagyobbik részéről szabadul meg. (Bölcselkedésre hajlamos honfitársaim bizonyára máris feltették a kérdést: vajon a fogyasztó okozza-e a Dégáz veszteségeit?) A fogyasztó számlájára A jog könnyen elintézi a dolgot. A gázra vonatkozó ármegállapítás szerint a földgáz mennyiségén nem a gázmérőn leolvasott, hanem az átadott, gáztechnikai- lag normál állapotú, 288,5 Kelvin fok (15 °C) hőmérsékletű, 101,325 kPa nyomású, köbméterben mért gázmennyiséget kell érteni. Ezért egy 1974-es szabvány szerint át kell számítani a leolvasott értéket. Eddig világos ugye? Az átszámításhoz a Dégáz figyelembe veszi a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyére vonatkozó, I méter mélységben mért havi talajhőmérsékletet, az utolsó öt év átlagában. Ezek a hőmérsékletek aztán egy szorzószámot alkotnak. íme (zárójelben a szorzószámok): január 4,9 °C (1,054), február 4,8 °C (1,054), március 5,8 °C (1,050), április 9,8 °C ( 1,036), május 13,6 °C (1,022), június 16,6 °C (1,011), július 19,7 °C (1,001), augusztus 20,2 °C (0,999), szeptember 18,5 °C ( 1,005), október 15,3 °C (1,016), november 10,5 °C (1,033), december 6,6 °C (1,047). A korrekció csekély nagysága ne tévessze meg a nyájas olvasót: tudni való, hogy sok kicsi sokra megy. S a sok kicsi egyetlen kivételtől eltekintve mindig felfelé mozog. A Dégáz Híradó 1991 márciusi számában a cikkíró a hálózati veszteségekről panaszkodik. Ezek között a nem megfelelő vagy hiányos mérési módszereket, a gázmérők 3—4 százalékos mérési hibáját (nem szól arról, hogy ez a fogyasztó rovására is történhet), a leolvasások hiányosságait, a földgáz Dégáz általi átvétele és a fogyasztók részére való átadása során elkövetett elszámolási hibákat, s a gázszivárgásból eredő — tényleges — hálózati veszteségeket említi. Vajon melyik írható a fogyasztó „számlájára”? Egyikért sem felelős, ám valamennyi veszteség bizony az ő számláját terheli. Dr. Tóth János meglepő felfedezésre jutott: a Dégáznak sikerül a hálózati veszteséget hálózati nyereséggé alakítania. Amikor erre a rafinériára felhívta az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium figyelmét, a következő választ kapta: „A hivatkozott ármegállapítás hatályba lépését megelőzően is a gázszolgáltatónak lehetősége volt, hogy a fogyasztott gáz térfogatát az ún. gáztechnikái normál állapotra átszámítsa. A gázszolgáltató eddig ezzel a jogával nem élt, ezt most pótolta, ami azt jelenti, hogy a maximált árnál a fogyasztók eddig olcsóbban kapták a földgázt... Ennek megfelelően az ármaximum érvényesítése nem tekinthető jogellenesnek... Véleményem szerint az ideális megoldást az jelentené, ha a gáz összes paraméterét (hőmérséklet, nyomás, térfogat) azonos helyen lehetne mérni... A Dégáz és a GOV közötti vásárlások és a gáz értékesítése közötti mennyiségkülönbség közvetlenül nem befolyásolja a gáz hatósági árát, csupán a Dégáz jövedelempozíciója változik valamelyest a két mennyiség közötti különbség függvényében.” 1500 feketéző Ez a közvetett valamelyest dr. Tóth János véleménye szerint évi 320 millió forintos jövedelemjavulást jelent a Dégáznak, s csak Békés megyének 100 milliós többletkiadást okoz. A Dégáz 1500 dolgozója 1991 -ben a tervezett 580 millióval szemben 857,3 millió forint nyereséget ért el. A dolgozók az év során átlagosan 50 százalékos béremelésben részesültek, s ezzel a vállalat teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak átlagbére évi 280 641 forintra nőtt. Egyhavi bérnek megfelelő nyereségrészesedést is fizettek. Ha igaz, saját erőből 335 millió forintot ruháztak be, melyből 143 milliót telephelyfejlesztésre — a rossz nyelvek szerint irodaházra— ruháztak be. A járműpark dicséretes fejlesztésén túl 21 kávéautomatát is beszereztek. Ezzel lehetővé tették a vállalat 1500 dolgozójának, hogy naponta ingyen feketézzen (nem tudni, átlagosan hányszor). Példátlanul példás A Dégáz példátlanul példás nyereségnövelése hidegen hagyta a Gazdasági Versenyhivatalt. Akkor sem mozdult meg a fantáziájuk, amikor dr. Tóth János felhívta rá szíves figyelmüket. „Hatáskör hiányában a hatósági földgáz árának áralkalmazási gyakorlata nem a Gazdasági Versenyhivatal illetékességébe tartozik... Fentiek miatt 1992. április 21-ei keltű levele — annak ellenére, hogy több figyelemre méltó megállapítást tartalmaz — a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. szempontjából nem értelmezhető.” Dr. Tóth János akár meg is hökkenhetne a kérdés ilyetén kezelésén: hihetnénk, hogy a versenyhivatalt is köti az eljárási szabály, mely szerint kötelességük lenne a levelet az illetékes fórumhoz továbbítanunk. Kérdezhetik: ezt a fránya felszorzást a lakossági fogyasztóknál is elvégezhetné a gázszolgáltató? El bizony, ha ez csak a jogszabályon múlna. A Dégáz Híradó 1991 márciusi számában olvashatjuk: „A kommunális és háztartási gázfelhasználásoknál a korábbi gázrendeletek nem engedték meg az egy séges átszám í- tást. Az egységesítést ez év második negyedévétől bevezetjük.” Nem vezették be. Ebben „ludas” volt dr. Remport Katalin országgyűlési képviselő is, aki ismereteink szerint igen hatékonyan fellépett annak érdekében, hogy a gázszolgáltatók ne érvényesíthessék a korrekciós tényezőt a lakossági számlák kiállításakor. dr. Vígh Attila medgyes- egyházi jegyző a Dégához írt levelében a következőket mondja: „A gázenergiáról szóló 1969. évi VII. tv. rendelkezéseiben szó sem esik arról, hogy az elfogyasztott gázmennyiséget bizonyos faktorral módosítani kell.” Az önkormányzati intézményeknek megküldött szerződés- tervezetbe azonban bekerült a felszorzás, s a gázügyekben többnyire járatlan óvodai, iskolai és más vezetők többnyire vita nélkül aláírták a megállapodást. Egy hét múlva valamelyest alámerülünk a gázok fizikájába, a gázminó'ség mérésének rejtelmeibe, bepillantunk egy szakértői vélemény megállapításaiba. Megkérdezzük a Dégáz egyik illetékesét a témáról, továbbá — egyebek mellett — arról faggatjuk, hogy miként tudtak eladni 1 milliárd 217,5 millió köbméter földgázt úgy, hogy csak 1 milliárd 191 millió köbmétert vásároltak a termelőtől. Kiss A. János Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései Radnóti után szabadon OI-korban éltem én a földön... (Felvételünk Békésen készült) fotó: fazekas ferenc
