Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

1992. július 29., szerda

TÉNY-KÉPEK

áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

Elkallódott tehetségek Mezőkovácsházán?

Egy férfi és egy nő

Több mint 3000 verset írt, maga rajzolta képeket akaszt a falra, annyi saját készítésű kézimunkája van, hogy egy népművészeti bolt is megirigyelhetné. Csodálatosan énekel, memóriája vetekszik egy kisebbfajta komputerével és ráadásul titokzatos belső erű képességének birtokosa. Azt hihetnénk valami csodalény, pedig a fentiek tulajdonosa nem más, mint a Mezőkovácsházán élő, 56 éves Bagi Lajosné. Tehetsége mellett csak szerénysége volt nagyobb, amikor próbáltuk rábeszélni verseinek és életének bemutatására. Eközben tudtuk meg, hogy férje sem kevésbé tehetséges, amely elsősorban kézügyességére és önszorgalomból elsajátított kertszobrászatára értendő. Róluk van tehát szó.

Ami megtörténhetett volna

,,Hírnévre sosem vágytam én,

Én csak egy egyszerű asszony vagyok,

És mindég az leszek és az maradok.

Nem szédített a pompa, a gazdagság Én csak egyszerű maradok tovább. ”

Talán nem is sejti Bagi Lajosné, a sokak által ismert Adél néni, hogy megfogalmazása mennyire fedi a valóságot. A verseim című írása tulajdonképpen az ars poeticája is eddigi munkájának.

— Beregszászon születtem

1936-ban, ahol szeretett szüleimmel éltem és gyermekkorom is töltöttem — kezdi Adél néni a bemutatkozást. Magyarországra 1972-ben

jöttünk édesanyám betegsége miatt. Az orosházi kórházban mindennap meglátogattam, vittem a főtt ételt, magam etettem. Minden orvosi és emberi igyekezet mellett sajnos hamar elvesztettem — törli le a megcsillanó könnycseppeket. Nekem a határtalan szülői szeretet, az otthon töltött évek egy életre bevésődtek. A lányommal megbeszéltük, annak idején Beregszászról hoznak egy marék földet a síromra. Ez lesz végső megnyugvásom. De térjünk vidámabb dolgokra — kacsint hamiskásan a szemüvege alól.

— A legelső szakmám a fodrász volt, majd kitanultam a paplankészítést. Nem volt elég, mert mindig elégedetlen voltam önmagámmal — folytatja. A paplanosoktól a beregszászi bőrgyárba mentem dolgozni. No, itt aztán kemény munka folyt, de megtettem

ami tőlem telt. Mindig olyan izgő-mozgó típus voltam, hogy csak úgy égett a kezem alatt a munka. Mások is látták, ezért kiemeltek az öntögető gépre. Kidolgoztam akár öt fiatalt is, pedig a három műszak nagyon fárasztó volt. Házasságkötésünk után sem lett könnyebb, hisz mindketten egész nap „húztuk az igát”. A kislányom születésekor nem volt akkor, hogy három évig otthon maradhassunk. Hat hétig hazajártam szoptatni. Menni kellett, nem volt mese, de sosem panaszkodtam.

— Mikor kezdett verseket fabrikálni?

— Már otthon is megvolt, hogy mosogattam és elméláztam. Mindig olyan ábrándozó a természetem. Kifantáziál- tam egy dalt, s elénekeltem. Irigykedtek is a barátnők: „de gyönyörűen énekeled!” — mondogatták. Mulatni is szerettem, táncolni, énekelni, így megszámlálhatatlan dalt tudok. De nem ám úgy, mint a mai dalnokok az első két strófát, én mindet tudom véges végig — nyomatékül azonnal elénekel 3 Budapestről szóló dalt.

— Nem vagyok képzett a zenében, de megítélésem szerint nyugodtan felléphetne a nyugdíjas énekkarban — vallom be, mire ő csak legyint. —

Öreg vagyok már bohóckodni — tereli el a szót. A verseket akkor kezdtem igazán, amikor átjöttünk. Régóta megvolt bennem, de kellett volna egy kis biztatás. Nem volt, aki felfedezze a szókincsemet. Anyám biztos felismerte volna, de ő már nem élt. Egyébként az ő betegágya mellett „mentem bele” ebbe a rettenetes kézimunkázásba, hogy levezessem a feszültséget és lekössem magam — mutatja a kis szobába előkészített, frissen mosott, vasalt térítőkét.

— Eközben pedig titokban volt vagy 150 versem. Féltem, hogy másoknak nem tetszik. A férjem egyik reggel véletlen észrevette, hogy írok, de akkor már úgy 200-at elégettem. Rosszulesett, hogy nem értékelik. Megsértődtem és egy hétig nem írtam. Aztán „csak azért is!” — makacsoltam meg magam, s úgy döntöttem: ha nekik nem kell, akkor majd magamnak írok.-—Milyen témákat választ a versfaragáskor?

— Ilyen, olyan, mindenfajta. Mivel nem járok sehova, csak az elképzeléseimre, a környezetemben tapasztaltakra, esetleg a tévében látottakra hagyatkozom. írom, ami az eszembe jut, vagy elképzelem. Sokszor elég egy szó, ami megfog, egy hallomás és máris itt van a fejemben a strófa. Éjszaka felébredek és gyorsan megírok 4-5 verset. Sport, család, katonaság, szülők, szomszédok, gyerekek, állatok, virágok, napfény és még sorolhatnám az ihletet. Csak érzem a kényszert és kibuggyan belőlem. Ilyenkor gyorsan leírom egy újságpapírra, egy szalvétára, uzsonnazacskóra, ami éppen kéznél van. A kötényem zsebében főzés közben is van egy kis darab papír a ceruzával. Ez a piszkozat, amit később a kockás füzetembe letisztázok. Rengeteg vers van bennem, amit variálok, összevonok, szétszedek, de csak később írom le. Mindent megírok képzeletben, ami csak megtörténhetett volna. Nekem természetes, hogy soha senkinek nem adtam ki, egyet-kettőt elajándékoztam, a többit

itthon őrzöm. Mert ez én vagyok a magam egyszerűségében.

— Mondana néhány példát a témaköreiből?

— A címek kifejezik a verset. írtam én mindenről, ím kiragadva néhány példa: Elnyűtt ruha, Május 1., Randevú, Erdő szélén, Részegség, Foci, Az én kutyám, Szülőföldem, Jó lenne a tengeren, Kárpátalja, Édesanyám, Nyár, és még sorolhatnám. Kedvelem a gyerekeknek szóló kis verseket, így fabrikáltam abból is néhányat — s máris mondja fejből, mint a vízfolyás:

,jMssan hull a fehér hó,

Lesz belőle hógolyó.

Hó golyóból hólabda, Hólabdából hóember.

Csengettyű szól, csúszik a szán, Így lett vidám a határ."

Majd következik a sünike, az őzike, a kutyus és számtalan állat, virág. Érdekességként kezembe nyomja a leírt verseket és megkér, ellenőrizzem pontosan mondja-e. Meglepetésemre egyetlen szót sem téveszt a megállás nélküli felsorolásban.

— Minden versem szó szerint tudom, hisz belőlem nőtt,

belőlem fakadt. Még álmomból felébredve akár 300-at is el tudok mondani — teszi hozzá csodálkozó tekintetem láttán.

— A szemem és a szívem rendetlenkedik, de szerencsére a memóriám kiváló, amelyre kicsit büszke is vagyok.

A férj mint megértő társ

— Az az igazság, hogy a feleségem későn kezdte, s úgy hiszem a belső feszültségét oldja fel. A túlfűtöttsége, hangulata mindig is befolyásolta

— mondja a férj. Először a munká miatt nem értem rá, azért néha meghallgattam, amit írt. Ma is késő este fekszik és korán kel. Sokat ír és kézimunkázik. Tele a lakás térítőkkel, sőt az Andi (a kis unoka) staférja is kész van. Egy darabig együtt dolgoztunk a Mezőgépnél, de a feleségem beteg lett, így végleg itthon kellett maradnia. Én ma is be- bejárogatok, a nyugdíj mellett jól jön az a kis kiegészítés.

— Úgy hallottuk éppen a vállalat kapcsán, hogy mestere a kerteknek, a virágoknak. Hol tanulta?

— Építészmérnök szerettem volna lenni, nem sikerült. Kertészetet tanultam ugyan, de a rajz és a virágszobrászat öntevékenységem eredménye. A vállalatnál sok vendég megcsodálta és akkor még érdekesnek tartotta a Lenin-fejet, a magyar címert. A virágnapórán reggel naprakészre cseréltem a dátumot, a kiváló vállalati címet formáló virágágyásokhoz külön rendelésre hozattam a palántákat. A bokrok, a fák, a fű, a növények mind előre megtervezett formában éltek. Megterveztem, szabad kézzel, papíron megrajzoltam, majd elkészítettem. Kézügyességemet, valamint a feleségemét is a munkában hasznosítottuk. Andrea, az unokánk örökölte ezt a tehetséget, hátha ő többre viszi nálunk.

—Miben tud segíteni a feleségének?

— A verseket én olvasom fel az ismerősöknek, néha átnézem, segítek a letisztázásá- ban. Most már több időm van, hogy meghallgassam és véleményt mondjak.

— Van-e közös ars poeticájuk?

— Szeretjük az igazságot, a becsületes, tiszta embereket. Szeretjük a vidámságot, mindenkivel igyekszünk barátságot kötni. Az elméletünk az, hogy hozzon az élet bármit, a legegyszerűbb embernek is tudnia kell meglelni a számára felemelőt, azt az apróságot, ami megszépíti az életet. Soha semmit nem szabad feladni! És végül: szeretnénk a mi átlagos, egyszerű nyugdíjas éveinket békében leélni.

Halasi Mária

Bagi Lajos és felesége, Adél néni unokájukkal, Andreával, aki feltehetően örökölte a nagyszülők kézügyességét. A lakás előtti kiskert növényremekei Lajos bácsi munkáját dicsérik, miközben felesége fejében talán éppen erről fogalmazódnak az új verssorok

Visszaéltek a Perfekt jó hírnevével i

r~^r~ . . -■ . i Mit kínál az igazi?

Csinos kis kavarodás keletkezett a Perfekt körül. Mondhatnánk, hogy tökéletesen ártatlanul meghurcoltatott két tisztes vállalkozás, a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Vállalat, valamint az általa létrehozott Perfekt-stúdió Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Kft. neve.

— Néhány hete a Mai Napban és az Esti Hírlapban cikkek jelentek meg arról, hogy egy magát Perfekt Oktatási és Szolgáltató Kft.-nek nevező vállalkozás furcsa módszerekkel látott hozzá tevékenységéhez, egyelőre felmérhetetlen károkat okozva nekünk — mondja Klaukó Mátyásné, az ország egyik legnagyobb, a PM Továbbképző Intézetéből kinőtt oktatásszervező vállalatának, a Perfekt 2-es számú, Békés—Csongrád megyei ki- rendeltségének vezetője. — A nevünket felhasználó vállalkozásjó pénzért mindenféle, a cégük szolgáltatásainak színvonalától és komolyságától messze távol álló tanfolyamokat hirdetett meg. Méghozzá erőszakosan: ugyanis az ajánlattevő levélért a kíváncsi címzettnek előzetesen 250 forintot kellett átadnia a postásnak.

— Hogyan tudnak védekezni ez ellen?

— Igyekszünk köztudottá tenni az esetet, hogy a Perfekt jó hírnevét és az érdeklődők bizalmát megőrizzük. Az egész országban évente 20 ezer hallgatója van pénzügyiszámviteli tanfolyamainknak.

Végzőseinknek 5 ezernél több szakképesítést nyújtó oklevelet tudunk átadni. Az oktatáshoz évi 400 kiadványt készítünk 200 ezer példányban. S persze a megszokott színvonalon újabb és újabb képesítést nyújtó tanfolyamot szervezünk.

— Milyen jellegűeket?

— A múlt év őszén költség- vetési szakon képesített könyvelői, felsőfokú költségvetési, mérlegképes könyvelői, adó- tanácsadói, középfokú adó- és pénzügyi ellenőri és okleveles könyvvizsgálói tanfolyamot szerveztünk. Más, hasonló profilú oktató cégektől eltérően mi a képzésen túl a szakvizsgákat is megszervezzük és biztosítjuk. Azaz a tanfolyam ugyan bárhol elvégezhető, de

vizsgázni hozzánk kell jönni. A január 1-jén életbe lépett jogszabályváltozásokra figyelemmel átképzést szerveztünk a számviteli törvény, az új adózási jogszabályok, az új Munka Törvénykönyve és a társadalombiztosítási jogszabályok témaköréből.

—S mit kínálnak ősztől?

— Valamennyi korábbi témában indítunk tanfolyamot, s az igények figyelembevételével más céltanfolyamokat is tervbe vettünk. Az okleveles könyvvizsgálókat—a képzési idő felére csökkentésével — intenzív tanfolyamon képezzük ki. Nagy az érdeklődés a nem pénzügyi, számviteli felsőfokú iskolai végzettségűek körében a mérlegképes könyvelői képesítés megszerzése iránt. Akik már elvégezték a tanfolyamot, s legalább négyéves szakmai gyakorlatot tudnak felmutatni, okleveles könyvvizsgálói tanfolyamunkra jelentkezhetnek. A mérlegképes könyvelői szakot Békéscsaba mellett Orosházán és Szarvason is beindítjuk. Középfokú adó- és pénzügyi tanfolyamot indítunk a megyeszékhelyen és Szeghalmon.

— Foglalkoznak a munka- nélküliek átképzésével is?

— Szarvason a DATE főiskolai karával, Békéscsabán önállóan indítunk adó- és pénzügyi átképzést. A munkaügyi központ a teljes részvételi díjat biztosítja a jelentkezőknek, s az itt töltött időszak munkaviszonynak számít.

— Említést tett céltanfolyamokról is.

— Szeptember végén kétnapos képzést szervezünk „Az önkormányzatok és a vállalkozások” címmel. Az előadók között szerepel a VOSZ főtitkára, a megyei vagyonátadó bizottság elnöke, a megyei kárrendezési hivatal vezetője, s több más jeles szakember. Ugyanakkor indítunk alapfokú könyvviteli tanfolyamot a kettős könyvvitelt végzőknek. Az egyszeres könyvvezetésre kötelezetteknek kisvállalkozói könyvvezetést oktatunk, s mindenkinek szüksége lehet az adózási ismeretekről és a társadalombiztosítás ez évi szabályairól szóló tanfolyamunkon hallottakra.

K. A.J.