Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

1992. július 22., szerda szemben a jóhiszemű harmadik fél ugyanolyan védelemben fog részesülni, mint amilyet hasonló körülmények között az a jóhiszemű harmadik élvez, akinek jogai más Szövetséges és T ársult Hatalom állampolgárainak jogaival kerültek összeütközésbe. 6. A jelen Mellékleti J részének semmiféle rendelkezése sem magyaráz­ható oly módon, mintha Magyarországot vagy állampolgárait a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikének területén olyan találmányok tekinteté­ben juttatná szabadalmi jogok birotkába, amelyek a jelen Szerződés harma­dik Mellékletében névszerint felsorolt cikkekre vonatkoznak és amelyeket Magyarország vagy valamelyik állampolgára Magyarországon vagy vala-. mely másik tengelyhatalom területén, vagy valamilyen a tengelyhatalmak hadereje által elfoglalt területen állított elő vagy jelentett be olyan időben, amikor a kérdéses terület a tengelyhatalmak haderőinek vagy hatóságainak hatalma alatt állott. 7. Magyarország a jelen Melléklet előző rendelkezéseiben meghatározott előnyöket Franciaországra, valamint azokra az Egyesült Nemzetekre is ki fogja terjeszteni, amelyek nem tartoznak a Szövetséges vagy Társult Hatal­mak közé, de amelyeknek Magyarországgal szemben fennálló diplomáciai kapcsolatai a háború alatt megszakadtak és amelyek kötelezik magukat arra, hogy azokban a kedvezményekben, amelyeket Magyarország számára az előző rendelkezések biztosítanak, Magyarországot részesíteni fogják. 8. E Melléklet A) részének semmiféle rendelkezése sem értelmezhető jelen Szerződés 26., 29. és 31. cikkével ellentétes módon. B) Biztosításügy 1. Előző biztosítási állományának az Egyesült Nemzetekhez tartozó biztosító vállalat részéről történő visszaszerzése csak a biztosító vállalatok­kal szemben általában alkalmazott feltételekhez köthető. 2. Amennyiben az Egyesült Nemzetek valamelyikéhez tartozó biztosító vállalat üzleti tevékenységét Magyarországon újból folytatni kívánja és amennyiben kitűnik, hogy a Magyarországon való működéshez előírt biztosítékul szolgáló letétek vagy tartalékok az azokat alkotó értékpapírok elvesztése vagy elértéktelenedése következtében értékükben csökkentek, a magyar koitnány kötelezi magát arra, hogy a meglévő értékapírokat 18 hónapon át olyanoknak fogadja el, mint amelyek a letétekre és tartalékokra vonatkozó törvényes előírásoknak megfelelnek. V MELLÉKLET Szerződések, elévülés,forgatható értékpapírok A) Szerződések 1. Minden olyan szerződést, amelynek teljesítéséhez olyan szerződő féllel való érintkezés lett volna szükséges, aki a jelen melléklet D) részében foglalt meghatározás értelmében ellenséggé lett a 2. és 3. bekezdésben foglalt kivételektől eltekintve, úgy kell tekinteni, mintha azt abban az időpontban, amikor a szerződő felek valamelyike ellenséggé lett, felbontot­ták volna. Az ilyen felbontás azonban nem érinti a jelen szerződés 31. cikkében foglalt rendelkezéseket és egyik szerződő felet sem menti fel az alól a kötelzettség alól, hogy az előlegképpen vagy elszámolásra kapott összegeket, amennyiben ezek tekintetében a maga részéről nem teljesített, visszafizesse. 2. A fenti 1. bekezdés rendelkezései ellenére kivételnek a felbontás hatálya alól és a jelen Szerződés 29. cikkében foglalt jogok érintetlenül hagyásával érvényben maradnak bármely szerződésnek azok a részei, ame­lyek elkülöníthetők és amelyeknek teljesítéséhez olyan szerződő féllel való érintkezés, aki a jelen Melléklet DJ részében foglalt meghatározás értelmé­ben ellenséggé lett, nem volt szükség. Hu valamely szerződés egyes rendel­kezési nem különíthetők el, a szerződést úgy kell tekinteni, mint amely a maga teljességében fel lett bontva. Az előbbiek bármelyik, a szerződés vagy a szerződő lelek valamelyike felett fennhatósággal bíró Szövetséges és Társult I lutalom által kibocsátott belső törvények, rendeletek vagy szabá­lyok alkulntii/ásának, valamint a szerződés rendelkezéseinek a fenntartásá­val értendők. 3. Semmiféle, ennek a Mellékletnek AJ részében foglalt rendelkezés nem magyarázható úgy, mintha olyan jogszerűen és az ellenségek között kötött szerződésnek megfelelően teljesített ügyletet is hatálytalanítana, amelynél a teljesítés valamelyik Szövetséges és T ársult Hatalom kormányának engedé­lyével történt. 4. Fent említett rendelkezések ellenére biztosítási és viszontbiztosítási szerződések az érdekelt Szövetséges vagy Társult Hatalom kormánya és Magyarország kormánya között kötendő külön megállapodás tárgyát fog­ják képezni. ŐJ Elévülési idő I. Ha valamely, személyeket vagy javakat érintő jogviszonyban az Egyesült Nemzetek olyan állampolgárai és olyan magyar állampolgárok vannak érdekelve, akik a hadiállapot fennállása következtében akadályozva voltak abban, hogy bírói jogvédelmet keressenek vagy a jogaik megvédésé­hez szükséges alakszerűségeknek eleget tegyenek, minden elévülési időt és eljárási, illetőleg biztosítási intézkedések megtételére kiszabott határidőt, tekintet nélkül arra, hogy ezek a határidők a háború kitörése előtt vagy után kezdődtek-e, úgy kell tekinteni, mint amelyek a háború tartamára, egyrészt magyar területen, másrészt pedig annak az Egyesült Nemzetnek területén, amely ezen bekezdés rendelkezésének előnyeit viszonossági alapon Ma­gyarországra is kiterjeszti, nyugodtak. Ezek a határidők a jelen Szerződés életbelépésétől újból tovább folynak. Jelen bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a kamat- vagy osztalékszelvények bemutatására, valamint a sorsolás vagy bármely egyéb körülmény következtében kifizetésre kerülő kötvények bemutatására megállapított határidők esetében is. 2. Ha annak következtében, hogy a háború miatt valdmely cselekmény teljesítését elmulasztották vagy valamilyen alakszerűségnek nem tettek eleget, valamelyik Egyesült Nemzet állampolgárának kárára magyar terüle­ten végrehajtási intézkedéseket foganatosítottak, a magyar kormány az ilyképpen hátrányosan érintett jogokat visszaállítja. Ha az ilyen visszaállítás lehetetlennek vagy méltánytalannak bizonyulna, a magyar kormány gon­doskodik arról, hogy az Egyesült Nemzetek állampolgára a körülmények szerint jogosnakés méltányosnak látszó támogatást kapjon. C) Forgatható értékpapírok 1. Ellenségek közötti viszonylatokban a háború előtt kiállított forgatható értékpapír nem tekinthető érvénytelennek csupán azért, mert kellő időben elfogadásra vagy fizetésre bemutatva nem lett, vagy mert a kibocsátók vagy forgatók az el nem fogadásról vagy a nemfizetésről értesítve nem lettek, vagy mert az értékpapírt megóvatolni elmulasztották, vagy mert valamilyen alakszerűségnek aháború alatt nem tettekeleget. 2. Amennyiben az a határidő, amely alatt a forgatható értékpapír elfoga­dására vagy fizetésre bemutatandó lett volna, vagy amelyben a kibocsátókat vagy forgatókat az el nem fogadásról, illetve a nemfizetésről értesíteni kellett volna, vagy amely alatt az óvás eszközlendő lett volna, a háború tartama alatt járt le, és amennyiben az a fél, akinek az értékpapírt bemutatnia vagy megóvatolnia, vagy az el nem fogadásról vagy a nemfizetésről értesítést adnia kellett volna, ezt a háború tartama alatt mulasztotta el, úgy a bemutatás, az el nem fogadási vagy nemfizetési értesítés vagy az óvatolás eszközlésére a jelen Szerződés életbelépésének napjától számítva legalább háromhónapos határidőt kell engedélyezni. 3. Ha valaki, akár a háború előtt, akár annak tartama alatt később ellenséggé lett személynek vele szemben történő kötelezettségvállalása következtében forgatható értékpapír alapján kötelezetté vált, úgy ennek az ellenséggé lett személynek az a kötelezettsége, hogy az előbbit e kötelezett­ségek tekintetében kártalanítsa, aháború kitörésének ellenére fennmarad. DJ Különleges rendelkezések 1. Az ebben a Mellékletben foglaltak szempontjából a természetes vagy jogi személyeket attól az időponttól kezdve kell ellenségnek tekinteni, amikor az üzleti összeköttetés velük az ilyen személyek vagy jogügyletek tekintetében irányadó törvények, rendeletek vagy szabályok értelmében tiltott cselekménnyé vált. 2. A jelen Mellékletben foglalt rendelkezések, az Amerikai Egyesült Államok jogrendszerére tekintettel, az Amerikai Egyesült Államok és Ma­gyarország között nem alkalmazhatók. VI. MELLÉKLET Bírói határozatok A magyar kormány megfelelő intézkedéseket hoz annak lehetővé tétele végett, hogy az Egyesült Nemzetek bármelyikének állampolgárai a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy éven belül bármikor megfelelő . magyar hatóságokhoz fordulhassanak minden olyan határozat felülvizsgá­lása iránt, amelyet a magyar bíróság 1941. évi április hó 10-e és jelen Szerződés életbelépése közötti időben olyan eljárás során hozott, amelyben az Egyesült Nemzetek állampolgára a maga ügyét akár mint felperes, akár mint alperes megfelelően előadni nem volt képes. A magyar kormány gondoskodni fog arról, hogy amennyiben az Egyesült Nemzetek valamelyi­kének állampolgárait ilyen határozat következtében sérelem érte volna, abba az állapotba helyeztessék vissza, amelyben a határozat hozatala előtt volt, vagy pedig olyan támogatásban részesüljön, amely az adott körülmények között jogosnak és méltányosnak látszik. Áz „Egyesült Nemzetek állampol­gárai" kifejezés minden olyan társulatot vagy egyesületet is magában foglal, amely az Egyesült Nemzetek valmelyikének jogszabályai szerint szervező­dött meg vagy jött létre. A magyar békeszerződés Párizs, 1947. február 10. Az esemény háttere és történelmi következménye A párizsi békekonferencia 1946. július 29-én ült össze a Luxemburg palotában. A békekonferencia megvitatta a Németország öt európai szövet­ségesével kötendő békeszerződések tervezetét, amelyeket a Potsdamban létesített Külügyminiszterek Tanácsának 1945. szeptember—októberi lon­doni elsőés 1946. április—júliusi párizsi második ülésén, valamint az 1945. decemberi moszkvai hármas külügyminiszteri konferencián (1. ott) dolgoz­tak ki. A viták középpontjában az olasz békeszerződés (1. ott) egyes nyitott kérdései állottak, a többi békeszerződés másodrangú kérdésként szerepelt. A magyar békeszerződés tervezete már befejezett tényeket rögzített és azt— kisebb gazdasági jellegű módosítások kivételével — változatlan formában fogadták el. Az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarország­gal és Finnországgal kötött békeszerződéseket egy időben, 1947. február 10-én írták alá. A négy kisebb német szövetségessel kötött békeszerződések fő rendelke­zései általában megegyeznek a fegyverszüneti egyezmények vonatkozó rendelkezéseivel. Magyar viszonylatban azonban a két időpont között több változás történt. A szovjet csapatok iasi—kisinyovi áttörése és a vele egy időben, 1944. augusztus 23-án bekövetkezett román kilépés a háborúból megnyitotta a Balkán és a Duna-medence felé való előrenyomulás kapuját. Románia a szeptember 12-én kötött fegyverszüneti egyezmény 1. pontjában kötelezte magát, hogy legalább 12 gyaloghadosztályt bocsát a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság rendelkezésére a Németország és Magyaror­szág elleni háborúban. Az egyezmény 19. pontja akként rendelkezett, hogy a szövetségesek semmisnek és érvénytelennek tekintik az 1940. évi bécsi döntést és „egyetértenek abban, hogy Erdélyt (vagy annak nagyobbik részé/) visszakell adni Romániának, feltéve ha ezt a békerendezés megerősí­ti”. 1944 szeptemberében és októberében a hadműveletek elérték Magyaror­szág területét és a szovjet csapatok délkelet és északkelet felől átlépték az ország határait. Magyarország a közép- ésdélkelet-európai katonai-politikai események középpontjába került. Magyarországnak a háborúból való kilé­pésére és a hitleri Németországgal való szembefordulására azonban nem került sor, sőt a kiugrási kísérletek meghiúsulásával és a végzetes október 15-ei Szálasi-puccsal az ország súlyos és hosszú harcok színterévé változott. A szovjetek által elfoglalt Debrecenben Dálnoki Miklós Béla tábornok vezetése alatt megalakult új magyar kormány csak 1945. január 20-án kötötte meg a fegyverszüneti egyezményt. A román fegyverszüneti egyez­ménnyel ellentétben a magyar fegyverszüneti egyezményben már nincs szó Erdély kérdéséről. Magyarország a fegyverszüneti egyezmény 1. ej cikke értelmében köte­lezettséget vállalt „olyan mérvűszárazföldi, tengeri és légierők fenntartására és rendelkezésre bocsátására, amelyek a Szövetségi (Szovjet) Hadseregfő­parancsnokság fővezetése alatti szolgálatra rendeltethetnek. Ezzel kapcso­latban Magyarország legalább nyolc nehéz fegyverzettel ellátott gyaloghad­osztályt állít ki." A magyar hadosztályok megszervezésére, felszerelésére és bevetésére azonban nem került sor. Ebben többek között szerepet játszott a Benes-féle Csehszlovákia befolyása is, hiszen Magyarország részvétele a Németország elleni háborúban javította volna az ország nemzetközi helyze­tét a békeszerződések megkötésekor. A magyar békeszerződés az 1938. évi és 1940. évi bécsi döntéseket semmisnek és érvénytelennek nyilvánította, és Magyarország határait az 1938, január 1-jén fennállott határok szerint állapította meg, kivéve a pozsonyi hídfő három magyar községét, amelyeket Csehszlovákiához csa­toltak. Jugoszlávia kifejezetten semmiféle területi igényt nem támasztott. A békeszerződés 23. cikke 200 millió dollárban állapította meg a Szov­jetuniónak és 100 millió dollárban a Csehszlovákiának és Jugoszláviának teljesítendő jóvátétel összegét. A magyarjóvátételi kötelezettségek teljesíté­se szovjet viszonylatban 1953. január 20-án befejeződött. A Romániával kötött békeszerződés egész Erdélyt Romániának juttatta, viszont megerősítette az 1940. szeptember 7-ei craiovai szerződést Dél- Dobrudzsának Bulgáriához való csatolásáról, úgyszintén az 1940. június 26—28-ai szovjet—román jegyzékváltást a Szovjetunió szuverenitásának helyreállításáról Besszarábiában és Észak-Bukovinában. A Bulgáriával kötött békeszerződés Bulgária határait az 1941. január 1- jén fennállott határoknak megfelelően állapította meg, azaz megerősítette az 1940. évi craiovai szerződést Dél-Dobrudzsának Bulgáriához való vissza­csatolásáról, de görög ésjugoszláv területek megszállását vagy bekebelezé­sét érvénytelenítette. Az 1944. október 28-ai fegyverszüneti egyezmény értelmében Bulgária — előre meg nem határozott létszámú — csapataival részt vett a Németország elleni háborúban. A Finnországgal kötött békeszerződéssel elvették Finnországtól és a Szovjetuniónak visszaadták Petsamo (Pecsenga) tartományt, amelyet az 1920. október 14-ei és a második világháború alatt létrejött 1940. március 12-ei békszerződésben szerzett meg. Az utóbbi békeszerződés egyéb területi rendelkezéseit (Viipuri, valamint a Ladoga-tó nyugati és északi partja) továbbra is érvényben hagyták. Az Aaland-szigetek demilitarizálva marad­tak. Az 1947. évi párizsi békeszerződések nem változtatták meg az első világháború után Közép- és Délkelet-Európában kialakult többnemzetiségű kisebb államok rendszerét. Változás annyiban történt, hogy ezek közül kettő föderatív állammá alakult át. Jugoszlávia nemzetgyűlése — az AVNOJ 1943. november 29-ei jajcei határozata alapján — 1945. november 29-én kikiáltotta az önálló köztársaságokból álló Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaságot. Romániában 1952—53-ban Marosvásárhely székhellyel meg­alakították az Autonóm Magyar Tartományt. Az 1960—61. évi közigazga­tási reformmal a tartomány határait megváltoztatták, megalakítva a Maros- Magyar Autonóm Tartományt (Regiunea Mures Autonoma Maghiara), de kettős nevét és autonóm jellegét az újabb közigazgatási átszervezés során 1968-ban megszüntették. Békeszerződés A Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, Nagy-Britannia és Eszak- írország Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, a Fehérorosz Szocialista Szovjet Köztársaság, Kanada, Csehszlovákia, India, Új-Zéland, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság, a Délafrikai Unió és a Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság mint azok az Államok, amelyek Magyarországgal háborúban állnak, s az európai ellenséges államok ellen jelentős katonai erőkkel cselekvőleg folytattak háborút, a továbbiakban: „Szövetséges és Társult Hatalmak”-nak nevezve, egyrészről, és Magyaror­szág másrészről; tekintettel arra, hogy Magyarország, miután a hitleri Né­metország szövetségesévé vált, és annak oldalán részt vett a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, e háborúért a felelősség rá eső részét viseli; tekintettel azonban arra, hogy Magyarország 1944. évi december 28-án megszakította kapcsolatait Né­metországgal, Németországnak háborút üzent és 1945. évi január hó 20-án fegyverszünetet kötött a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kormányaival, ame­lyek a Magyarországgal háborúban állott összes Egyesült Nemzetek nevé­benjártak el; és tekintettel arra, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak és Magyarország békeszerződést kívánnak kötni, amely az igazságosság elvei­hez alkalmazkodva rendezni fogja a fent említett események következmé­nyeként még fennálló kérdéseket és alapja lesz a közöttük való baráti kapcsolatoknak, lehetővé téve ezzel a Szövetséges és Társult Hatalmak számára, hogy támogassák Magyarországnak arra irányuló kérelmét, hogy az Egyesült Nemzetek tagjává legyen és az Egyesült Nemzetek irányítása mellett kötött egyezményekhez is csatlakozzék; ennélfogva megállapodtak abban, hogy kijelentik a hadiállapot megszűnését és e célból a jelen Béke- szerződést megkötik, s ehhez képest kijelölték az alulírott meghatalmazotta­kat, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatása után a következő rendelkezésekben állapodtak meg. I. rész MAGYARORSZÁG HATÁRAI 1. cikk. 1. Magyarország határai Ausztriával és Jugoszláviával ugyanazok maradnak, mint amelyek 1938. évi január hó 1-jén voltak. 2. Az 1940. évi augusztus hó 30-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknekés érvényteleneknek jelentetnek ki. Magyaror­szág és Románia között az 1938. évi január hó 1-jén fennállott határ ezzel visszaállíttatik.

Next

/
Thumbnails
Contents