Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18-19 / 169. szám

0 y 1992. július 18-19., szombat-vasárnap CSALÁD OTTHON \ Ct r feBÉKÉS MEfíYEI HÍRLAP Gazdaképzés a siÉg™™p-ban (3.) Lapunkban hétről hétre közöljük a televízió 2-es csatornáján jelentkező gazdaképző sorozat anyagának állattenyésztési részét, melynek előadója és szakmai felelőse dr. Böő István Békés megyei állatorvos. A világ legkisebb lovai Miniló-sétáltatás a párizsi utcán Apró termetű lovak kitenyésztésével már több évtizede kísérleteznek a szakemberek világ­szerte, főként a közismert Shetland-szigeti pó- nifajtákból kiindulva. Az első rekordméretű, 68 centiméter marmagasságú példányt 1913-ban sikerült produkálnia egy angol lótenyésztőnek. A múló évek során egyre nőtt az érdeklődés a törpe lovacskák iránt: a tehetős előkelőségek ajándékba, az állatbarátok „otthoni használat­ra”, a cirkuszigazgatók szórakoztatásra, az ál­latkertek pedig tancélokra vásárolták — igen borsos áron — a mini lovakat. (Ekkortájt hatá­rozták meg azt is, hogy egy ilyen törpe ló maximálisan 86 centiméter marmagasságú le­het.) Érdekesség, hogy a törpített lovacskák méretükhöz képest meglehetősen sokat esznek, és igen hosszú életűek. (Altlagban 25 évig élnek, tovább, mint a normál méretű lovak.) A Guiness-féle rekordok könyvébe bekerült „törpeségi csúcsot” egy argentin tenyésztő érte el 54 centiméteres marmagasságú lovacskáival. Mondják, hogy ezek már akár szobai tartásra, az ember közvetlen környezetében való életre is alkalmasak. Arra mindenképpen, hogy gazdá­juk pórázon sétáltassa őket az utcán. Érdekességként hadd jegyezzük még meg, hogy a másik végletet, a világ legnagyobb lovát egy délkarolinai gazdálkodó tenyésztette ki: a lóóriás magassága 2 méter 13 centi, súlya 1360 kiló! Illem és jó modor Zárt állattartó épületek Bennük viszonylag kis alap­területen nagyszámú állat ter­mel, a munkafolyamatok job­ban gépesíthetők, így várható­an számuk — elsősorban a ba­romfi- és a sertéságazatokban — a fiatalabb korosztály udva­rában is növekszik. Építőanyagok: jó legyen a hő- és nedvességgazdálkodá­suk, mert ez erősen befolyá­solja az istálló levegőjének ál­lapotát. Legyenek könnyen tisztíthatok, fertőtleníthetők, a rágcsálókkal (egér, patkány) szemben pedig ellenállók. Határolószerkezetek (falak, tető): fő feladatuk, hogy az épületen belüli levegőminősé­get minél jobban függetlenít­sék a külső időjárástól, hiszen 4itt a termelés télen-nyáron fo­lyamatos, és a két évszak kö­zötti külső hőmérsékletinga­dozás elérheti a 40—50 fokot is (télen —10 fok, nyáron +30 fok), de ez egy napon belül is lehet 10—15 fok, amelyhez ha az állatnak alkalmazkodnia kellene, sok energiájába kerül­ne. A falak anyaga kő és beton kivételével minden lehet, de legjobb a vályog (nyáron a me­leget nem engedi be, télen nem engedi ki, vagyis nyáron hű­vös, télen meleg), a tégla, vagy az olyan üreges fal, melyet kő­szénsalakkal töltünk, vastag­ságuk: 400—500 mm. Ablakok: számuk, elhelye­zésük, felületnagyságuk akkor jó, ha nappal egyenletes meg­világítást adnak, ez kedvezően hat az állatokra is. Általában az istálló alapterületének egy- tizedét kitevő ablakfelület szükséges. Jó ha tudjuk, hogy a napfény legmélyebben a keleti — Láttam az ötvenéves érett­ségi találkozójuk fotóit. Mint­ha odatévedt volna. Csak nem az fiatalsága titka, hogy — mint mondják — mindig sze­rette a nőket? — Talán, hogy én szeret­tem, s szeretem őket. —És ezt viszonozzák? — Igen. Tulajdonképpen a kedvességet, figyelmet, gyön­gédséget. — Úgy mondja, mint egy kiszámított hatás elemeit. Csak éppen a pénzt felejti ki. — Dehogy felejtem! Kell belőle valamennyi, mert ször­nyű, ha nincs, de közel sem a legfontosabb. Mint ahogy az sem, hogy szép-e egy férfi. — Elég, ha jóképű, vagy sármja van? Esetleg jó dumá­ja? — Istenem, mért tesz úgy, mintha nem tudná?! Kinek ez, kinek más, kinek együtt az egész. Kinek meg valami más. — Jó sok idő telt el a két házassága közt. Innen a ta­pasztalat, meg még élőbbről? — Tényleg volt alkalmam épp elég... — Végül is, mi a hódítás titka? — Szerintem, királynőt lát­ni a nőben, mert az is mind valamiképpen, s gyengédség­gel hódolni neki. Nincs nő, aki ne erre a kettőre vágyna. *** és nyugati tájolású falakon el­helyezett ablakokon át hatol az épületbe, hogy azonos ablak­nagyság mellett a fekvő abla­kok kb. 20 százalékkal több fényt engednek be, mint a füg­gőlegesek, hogy az ablakkáva rézsűs kiképzése a napsugarak áthaladási területét majdnem kétszeresére növeli, hogy a piszkos ablakok a fény 50 szá­zalékát, a befagyott ablakok pedig akár 80 százalékát is visszatarthatják. Fiaztatók- ban, elletőkben, előnevelők- ben (ahol különösen fontos a hőmérséklet) a dupla üvegezés ajánlott, mert így „nem szökik meg” a meleg. A tető hőszigetelése még fontosabb, mint a falaké. Erre lehetőleg természetes anyago­kat (fa, nád) használjunk, eze­ket festéssel, vakolással ne fedjük le, mert akkor az épület nem tud „lélegezni”. A padozat talán a legfonto­sabb épületkömyezeti ténye­ző. A természetes alomanyag­nál (tiszta, száraz, penészmen­tes búzaszalma) jobb padozat nincs, mert az jó hőszigetelő, rugalmas, meleg, kényelmes fekhelyet ad, beszív minden nedvességet, megköti a vizele­tet és annak bomlástermékeit, a levegőből alászálló port, a porra tapadó kórokozókat, így naponkénti cseréje egyúttal tiszta környezetet is ad. A mes­terséges padozat akkor jó, ha felső rétege meleg, rugalmas, könnyen tisztítható, gyorsan száradó, felső rétege vízzáró, azon gödrök, repedések, ki­emelkedések nincsenek, te­herbíró, kopásálló, a rágcsá­lóknak és a vegyi hatásoknak ellenáll. Könnyen belátható, hogy e sok követelménynek egyidejűleg egyik művi pado­zat sem felel meg igazán. Az agyagpadló nem jó, mert — Már egy órája beszél­getünk mindenféléről, csak a nők nem kerültek szóba. — Nem szívesen mondok rosszat senkiről.-—Jót nem is tudna ? — Hacsak az édesanyámról nem... —De hiszen a két házassága valami jót is csak adott? — Látszólag, hogy aztán fejbe verjen, s ráébredjek, egyik nő olyan mint a másik. —Milyen? — Önző, számító. Csak ad­dig kedves, amíg akar valamit, aztán örömmel kínozza az em­bert. Ne higyje, hogy túlzók, engem mind a két feleségem elintézett. Testileg, lelkileg, anyagilag kifosztottak. — Házasságon kívül sem volt szerencséje a nőkkel? — Nem is igen próbálko­zom, félek tőlük. — Gondolja, hogy csak a nőkben van a hiba? S méghoz­zá mindegyikben? Nem csak rosszul választott? — Ki tudja? Lehet, hogy túlságosan válogatós voltam. A hibát néztem a lányokban, miközben folyton a hibátlant kerestem. S azt vettem el, aki annak mutatta magát. Csak ne kétszer dőltem volna be ugyanannak a trükknek! — A legszebb férfikorban van, s legközelebb már azt átázik, jó hővezető, nehezen tisztítható, nem fertőtleníthe­tő. A tégla nem jó, mert hideg, átereszti a vizet, takarítása ne­héz. Javítható, ha a téglák köz­ti hézagokat bitumennel ki­töltjük, majd föléje 30—40 mm vastag, homokkal vert bi­tumenréteget húzunk. A deszka olcsó, de nem tar­tós, rothad, gyorsan tönkre­megy. Jobb akkor, ha nem köz­vetlenül az alapra tesszük, ha­nem attól — gerendák beépíté­sével — 200—300 mm-rel magasabbra. A beton nem jó, mert hideg, a hőt jól vezeti, gyorsan nyir- kosodik. Betont kizárólag az etetőtér, a trágyafolyosó és a kifutó burkolására használ­junk, fekvőtérre sohasem! A kívánalmaknak legin­kább az aszfalt felel meg, ha alá hőszigetelő anyagot (pl. sa­lakot) teszünk. Készítése: 20 százalék bitumen+80 százalék homok, sóder, apró kavics, jól összekeverve. Új istállók építésekor időál­ló, viszonylag kedvező tulajdonságú padozatot készít­hetünk a következő módon: a földfeltöltésre terítsünk kb. 10 cm vastagságú kavicsot üveg­cserepekkel (jól véd a patká­nyoktól), erre tegyünk kb. 8 cm betonréteget, majd a be­tonra húzzunk 3 cm vastagsá­gú aszfaltot, ezt száradás előtt rovátkázzuk be (így nem fog csúszni). Még jobb, ha beton és az aszfalt közé hőszigetelő anyagot (pl. salakot) is rakunk. Szopós és tejelő állatok alá csak a meleg padozat megfele­lő. A kisüzemekben is egyre gyakrabban használt rácspa­dozatokkal az egyes állatfa­joknál foglalkozunk. Dr. Böő István is tudja majd, mire vigyáz­zon... — Olyan nincs, hogy legkö­zelebb! Soha! Engem többet egy nő sem csap be! *** —Hány éves vagy, Lacika? — Tizenhárom. — Már lassan nagy fiú le­szel. Talán érdekelnek is a lá­nyok? — Nem is tudom..., olyan igazán még egy se... —De azt látod, hogy szépek és okosak-e? — Már amelyik... — Mégis, neked milyen tet­szene? — A szép is, meg okos is. Nem bírom a butaságot. — Nocsak! Pedig úgy tart­ják, hogy a férfiak óvakodnak az okos nőktől. Hátha később te is ilyen leszel. — Nem hinném. Szerintem csak a buták félnek az okosok­tól, azért, hogy túltesznek raj­tuk. — Azt hiszem igazad van. S abban is, hogy még nem érde­kel a szerelem. A lányok hamarabb kezdik. A húgom tízéves és már két fiú teszett neki. —De azért te is nézegeted a lányokat. És mit látsz? — Én? Hát azt, hogy min­den edzésen tíz lány engem néz a uszodában... Vass Márta A férfiak, nők és a számítógép A férfiak sokkal inkább „sze­mélyes” kapcsolatba kerülnek számítógépükkél, míg a nők csak „üzleti” szemszögből te­kintenek a monitorra és a bil­lentyűzetre. Ezt egy kaliforni­ai tanulmány állapította meg. E szerint a férfiak általában még nevet is adnak gépüknek, valamint jobban lelkesednek a technikai vívmányokért. A nők viszont ritkán vesznek kezükbe műszaki ismeretter­jesztő anyagot. „Pedig alapjá­ban véve nem félünk a csúcs- technológiától” — állítja Gi­sela Wilson a framinghami In­ternational Data Corporation- tól. Szerinte a nők számítógép­hez fűződő viszonya pofon- egyszerű: „Mi csak alkalmaz­ni akarjuk ezt az átkozott vaca­kot és elvárjuk, hogy minden különösebb rimánkodás nél­kül jól működjön”. A férfiak és nők közötti hoz­záállásbeli különbség nem a szakértelem, hanem az eltérő megközelítés miatt jön létre. A fiúkat gyakran bátorítják, hogy foglalkozzanak külön­böző berendezésekkel. A kí­nált játékprogramok többnyire harci jellegűek, amelyektől a lányok több lépés távolságot tartanak. Ebből kifolyólag a férfiakra a technikai lehetősé­gek nagyobb hatást gyakorol­nak, mint a lányokra, állítja Wilson. A számítógéppel fog­lalkozó hölgyek számára a computer csak computer ma­rad. A vizsgálat azt is felfedte, hogy a nők 80 százaléka — amennyiben túltette magát kezdeti ellenszenvén — úgy véli, hogy a gép megkönnyíti munkáját. Ferenczy Europress Közeleg az olimpia, s a barce­lonai versenyek nálunk is mil­liókat vonzanak majd a képer­nyők elé. Érdemes tehát fel­idézni az illemtan szakembe­rének néhány tanácsát a tévé­nézéssel kapcsolatban. Mielőtt vendéget hívunk vagy éppen elígérkezünk, vessünk egy pillantást a műsor­ra; s lehetőleg olyan időpontra tegyük az összejövetelt, amikor nincs érdekesnek, izgalmasnak ígérkező közvetítés. Váratlanul, előzetes jelzés nélkül betoppanni valahova— tapintatlanság, amit csak vala­milyen rendhagyó körülmény (sürgős közlendő stb.) ment­het. Ha mégis előzmény nélkül állítunk be, s a háziak tévéz­nek, fogjuk rövidre a látoga­tást, esetleg — ha invitálnak — nézzük velük az adást. Házigazdaként viszont az számít udvariatlanságnak, ha a vendégek megérkezésekor nem zárjuk le a készüléket, s társalgás közben félszemmel- füllel a képernyőt figyeljük. (A hívatlan vendég persze ezt nem veheti zokon.) Kivételt akkor tehetünk, ha a társaság nagy többsége — feltehetően nem puszta udvariasságból — kifejezetten szeretné látni az éppen pergő műsort. Ilyen esetben azonban a házigazdá­nak gondoskodnia kell arról: az se unatkozzon, akit nem­igen érdekel a közvetítés. Ha közös tévézésre invitá­lunk otthonunkba ismerősö­ket, fölösleges, sőt zavaró az adás közbeni beszélgetés, ado­mázás, munkahelyi, családi ügyek iránti érdeklődés—erre inkább a szünetekben vagy a tévéprogram után keressünk alkalmat. A kollektív televíziózás örömét bosszúsággá változtat­hatják a gyakori, hangos meg­jegyzések, szellemeskedések, a sűrű jövés-menések. Nem kell programba iktatni na­gyobb traktát, terített asztallal, több fogással — elég, ha kávé­val, frissítővel, esetleg kis tál­cán szendiccsel kínáljuk ven­dégeinket. FEB A lányok, a lányok... Tényleg angyalok?

Next

/
Thumbnails
Contents