Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
1992. július 15., szerda Autók, utak, határok felülnézetből Razzia a Kék Villámmal Merre induljunk? Pilótánk, Székely Dénes kikeresi térképén az útirányt — Nem kell itt félni, olyan még nem volt, hogy repülő a levegőben maradjon — viccelődik vidáman Székely Dénes hadnagy, a Kék Villámra keresztelt rendőrségi helikopter pilótája. Pedig rosszul indult a reggelje szombaton. Köd szállt Budapestre, késve indulhatott útnak. Menyhárt Imre őrnaggyal (mindketten az ORFK dolgozói) eligazítják két utasukat. Őszintén szólva, első helikopterutamon rám is fér néhány jó tanács. Persze könnyű a többieknek; Kovács Sándor főhadnagy, a Békés Megyei Rendőr-kapitányság közlekedési osztályáról profinak számít: valaha ejtőernyőzött. Jószerével otthonosabban mozog a repülőn, mint a földön. Túlzás lenne állítani, hogy a kiváló, egykori szovjet gyártmány készítésénél túlóráztak volna hangtompító ügyben, így aztán — fülhallgatóval a fejünkön — legfeljebb mutogatással kommunikálhatunk. A felhők között aztán könnyen hozzászokik az ember a jóhoz; csodálatos a panoráma, nem is gondolnánk, milyen gyönyörű a táj Békés megyében. És az a végtelen nyugalom! Alattunk piciny tanyák az utak mentén, udvaraikon zajlik az élet. Kondoros felé egy fiatal- asszony sárgabaracklekvárt kavar a nagy üstben. A libacsapat riadtan rohan védelmet keresve — megijedtek a látványunktól. De hogy minden állat így fél? A tehenek lustán kászálódnak fel — „marhára” kitoltunk velük. A kutyák meg mind ugatnak torkuk szakadtából, szakítópróbára téve láncukat. A földek, a learatott gabonatáblák tele vannak „ufó- nyomokkal”, ámde azok kísértetiesen hasonlítanak a földi munkagépek nyomaihoz. Néhány „agrárszakos ufó” is a látóterünkbe kerül, amint éppen a beérett őszi árpával bíbelődik. Nos, magam megengedhettem ennyi „lógást”, nem így a rendőrök. Elvégre az utak, a közlekedés figyelésére szálltunk fel. Amit látunk, megnyugtató. Hétvégi, szombati csönd, amerre a szem ellát. Kondoros, Szarvas, Bé- késszentandrás felé alig látunk járműveket, amelyek a magasból inkább hasonlítanak pici match boxokra, játékautókra. Ilyen ritka forgalomban még a kerékpározó fiatalok is élvezik a sportot, a napsütést, a mozgást. Milyen jó nekik is! Visszafelé kíváncsian keresgéljük a horizonton a gyulai határátkelőt. Kovács főhadnagy és Menyhárt őrnagy leTaktikai megbeszélés indulás előtt. Jobbról: Batiz Gyula, Kovács Sándor, Székely Dénes és lapunk munkatársa fotó: kovács Erzsébet mondóan legyint, szinte egyszerre. Nincs torlódás, hosszú sor, mintha nem is lenne „török invázió”. Vasárnap Orosházáról indulunk. A sűrűn csöpögő eső figyelmeztet: nem lesz könnyű utunk. Alig szállunk fel, rá kell döbbennünk. Szarvas felé csak jókora kerülővel juthatunk el, nem repülhetünk az ijesztően sötét viharba. Az élet is kihalt a földeken; birkáék a fák alá menekültek. Szarvastól Gyoma- endrődön, Szeghalmon át már elviselhető az időjárás. Gyo- mánál az erdő szélen bográcsban főznek — talán halászlét -— a kirándulók. A strandok, a vízpartok csöndesek. Úgy látszik, a felhős délelőtt nem csalogatta ki az embereket a szabadba. A forgalom pedig továbbra is gyér, néha egyetlen járművet sem fedezünk fel az előttünk belátható útszakaszon. Legfeljebb Békés és Békéscsaba között sűrűsödik a forgalom, s aztán Gyula felé! Nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy megállapítsuk, ez az útszakasz jócskán telített. Igaz, dél körül hivatalosan még nem terelték el a forgalmat a nagylaki átkelőről, de így is sokan visszafordulnak onnan, bízva a gyulai határátkelő gyorsaságában. Nos, gyorsaságról biztosan nem számolhatunk be, mert Gyulánál végeláthatatlan kocsisor várja a sorompó fel- emelkedését. A kamionok közül pedig sokan a Veszély— Doboz közötti úton várakoznak. Mégiscsak van török invázió. Az első napról Kovács főhadKoncentrálás a műszerfalra és... indulhat a vasárnap délelőtti razzia nagy, a másodikról Batiz Gyula százados összegez: nyugodt, csöndes forgalom az utakon, balesettel, szabálytalansággal szerencsére nem találkoztunk. Zsúfoltság pedig csak Békéscsabától a határig található. Egyébként minden rendben. Velünk is. Mintha hímes tojásra szállnánk, Székely Dénes oly’ finoman teszi le hétszemélyes szitakötőnket a csabai repülőtéren. Igyekszik, mert délután még a Hungaroring felett teljesít szolgálatot. Soha rosszabb utat a levegőben. És soha rosszabb napot az utakon, a közlekedésben! L. E. „Miért nem jön velünk egyszer repülőzni?” — kérdezték a rendőrök néhány héttel ezelőtt. Azt hittem, tréfálnak. Mit keresnének a rendőrök a levegőben? Aztán kiderült, nagyon is komolyan beszélnek; a hétvégi razziák egyik fontos szelete a helikopteres ellenőrzés. Vágjunk hát bele! A múlt hét szombatján és vasárnapján több órát töltöttünk a levegőben a rendőrökkel, miután gyomrunkat, fejünket eligazítottuk, s megnyugtattuk lelkünket: vannak ugyan repülős balesetek, de miért pont most történne bármi is. Különben is, ha valami baj van, szólunk a rendőröknek. BŰNBE(L)ESÉS Hol mér a traffipax? Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30—14.00 óráig, a második helyszínen 14.30—22.00 óráig végeznek méréJúlius 15.: Július 16.: Július 17.: Július 18.: Július 19.: Július 20.: Július 21.: seket. A helyszínek és az időpontok szolgá latszervezési okokból kivételesen változhat nak. Békéscsaba—Orosháza (47-es út); Békéscsaba belterület (44-es út). Békéscsaba—Gyula (44-es út) Békéscsaba belterület (44-es út). Békéscsaba belterület (44-es út) Békéscsaba belterület (44-es út). Békéscs.—Békés—M.-berény (47-es út) Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út). Békéscsaba—Orosháza (47-es út) Békéscsaba—Szeghalom (47-es út). Békéscsaba—Mezők.-háza (4434-es út) Békéscsaba—Gyula (44-es út). Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út) Békéscsaba—Békésszentandrás (44-es út), Nem mén... Talán olvasták: a múltkoriban szilaj önbizalommal megadtam két, istállóból elkötött ló „személyleírását”. Lótenyésztési szakírói gyakorlatom csekélynek mondható, ha pegazusokról lenne szó, azt is mondhatnám: ez volt első szárnypróbálgatásom. így eshetett meg, éppen ezen az oldalon, hogy a nagyobbik ló legékesebben bizonyítható személyi állapotát a következőképpen határoztam meg: kancamén. Magamtól sohasem vettem volna annyi bátorságot, hogy így megtáltosodva keresztezzem a lovak és a lószakértők nemét és pályáját. Mindenesetre sikerült világra segítenem egy hermafro- ditát. Közismert, hogy a biztos tudás nem igényel utóellenőrzést. Ha kancamén, hát kancamén. Beleesett már hasoló verembe az újságcsinálás nálam avatottabb képviselője is. Példának okáért Mark Twain. Vakációzni készült az amerikai kisváros mezőgazdasági lapjának egyszemélyes szerkesztősége. A helyettesítőül jelentkező Mark Twain nagy lelkesedéssel látott munkához. Egyebek mellett vezércikkben hívta fel a figyelmet a farmerek időszerű tennivalóira. „A fehér répát nem szabad letépni, mert megsérül. Sokkal jobb, ha f elküldünk egy fiút, s me grázatjuk vele áfát” — írta. Aztán: „A guano szép madár, de tenyésztése nagy figyelmet igényel.” Meg: „Nyilvánvaló, hogy a szemes termésre kedvezőtlen esztendő következik. Hasznos tehát, ha a gazda augusztus helyett már júliusban elveti a kukoricaszárat, s kiülteti a hajdinakását.” Továbbá: „A tök az egyetlen ehető narancsféleség, amely megterem északon is, kivéve az uborkát, és a törökszegfűt.” Mi több: ..Most, hogy meleg idő közeledik, s a gúnárok kezdik lerakni petéiket...'” Ezen kívül Mark Twain — mint írja — megállapította, hogy a rozs az anyarozs magja, vígan szólt a tehenek vedlési időszakáról; s háziállatnak ajánlotta a pajkos, kedves görényt. Hogy mit szóltak mindehhez az olvasók? Ezt egyelőre fedje jótékony homály... Ennyit, hát mentegetőzésként az amúgy megbocsájtha- tatlanra. Gondolom, az olvasók nagy tömegei azóta is egyfolytában rágják a körmüket: vajon fiú volt az a fránya ló, vagy leány? Meg kell mondjam, kancának született, amiből az a kemény, egyenes következtetés vonható le, hogy nem mén. Ebből pedig nyugodtan következtessenek arra, hogy nekem meg a lószakírás nem „mén”... Kiss A. János
