Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
1992. július 15., szerda- fc****-----------1 MINDENT BELE R ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mit tegyünk, ha ufóval találkozunk? Márpedig ufók... Márpedig ufók vannak! Ismerősöm szerint elég csupán 3 pohár vodka, s egész éjjel csak úgy röpködnek előttünk a jajvörös és hupikék, villogó és folyamatos fényű . ufók. Antialkoholista barátaimnak tudom ajánlani, hogy este 11 és 3 óra között látogassanak meg egy olyan helyet, ami, földileg” kevésbé forgalmas, „űrbelileg" viszont annál inkább! Remek randevú helyszíne lehet például Gyomaendrőd vagy a székesfehérvári búzakor. Aki ennyi ajánlatból sem tud válogatni, annak megmaradtak az álmok és a gondolatok, melyekben sajátos technikánk segítségével magunk irányíthatjuk az eseményeket. Bárhogyan próbálkozunk, könyörögjünk, hogy valódi, cégbíróságon bejegyzett, gyártási és motorszámmal, érvényes felszállási engedéllyel rendelkező ufóval találkozzunk, s ne egy félig kivilágított autóval, helikopterrel vagy repülőgéppel. Tegyük fel, hogy megvan az ufó. A kölcsönös közeledés elvét alkalmazzuk! Így elkerülhető, hogy rámenősnek vagy gyávának tűnjünk. Ez a taktika megtéveszti az ellenséget: nem fog elmenekülni, de támadni sem. Előnye még, hogy félelmünket legyőzhetjük, s felkészülhetünk az emberiség nevében a kapcsolatfelvételre. A megfelelő közelség elérése esetén — ha bármilyen agresszivitást észlelünk — hivatkozzunk alapvető emberi jogainkra, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára, az ENSZ-re, a helsinki és egyéb megállapodásokra. Végső próbálkozásként fennhangon érdeklődjünk az emberhajku- rászási engedély felől. Ha pelenkánk megtelt, a „szégyen a futás, de hasznos” elvvel váljunk kámforrá. Ha kellemes a fogadtatás és felkínálják a kísérletezés lehetőségét, kérdezzük meg, rendelkeznek-e az illetékes minisztérium engedélyével. Természetesen nem kötelezhetnek bennünket „önkéntes véradásra”, s nem olthatnak be különböző anyagokkal stb. Búcsúzáskor vidáman és megkönnyebbülten integessünk a távozók felé, s kérjük meg őket, hogy látogassanak me g máskor is. SzaT Ha ufó őnagysága megunja társaságunkat és elillan, ne próbáljuk feltartóztatni. Legfejlebb adjunk neki néhány érett búzaszálat Színházi sarok „...én sohasem politizáltam” E heti beszélgetőpartnerünk Sörös Sándor, aki a Tornyot választok című Páskándi-darabban az egyik koldus szerepét alakította. 1974-ben végezte el a főiskolát Yarkonyi Zoltán osztályfőnöksége alatt, majd a Vígszínházba szerződött, ahol 16 évet töltött. Egy év szabadűszás után tavaly óta a Nemzeti Színház tagja. A gyulai közönség már találkozhatott vele Sütő András Álomkommandó című darabjában. — Milyen érzés 16 év után eljönni egy színházból? — Nagyon nehéz. A Vígszínház szellemiségében mindenféleképpen hordoz, hordozott valamit, amitől nem könnyű megválni. Emellett — s ez nem elhanyagolható szempont — azon ritka épületek közé tartozik, amely igazi színházi épület. —Miért jött el? — Az a szellemi forrás, ami iránt feltétlen tiszteletet és odaadást éreztem, az utóbbi időben kezdett szertefoszlani. A színház nagy öregjei — Pá- ger Antal, Bulla Emma, Sulyok Mária, Bilicsi Tivadar — sajnos elmentek közülünk, Várkonyi Zoltán halála után rengeteg színész elszerződött. Úgy éreztem, én is kikoptam, nem volt már ami idekössön. — Mit vár a Nemzeti Színháztól? — Úgy szerződtem ide. hogy nem volt igazán célkitűzésem, ajánlatot kaptam és jó szerepeket. A színésznek elsősorban az a dolga, hogy maximálisan eljátssza a rá ösztön szerepet, és nem az, hogy jelenlétével politikai tartalmat töltsön be, bármennyire is szeretnék ezt néhányan. Én azt gondolom, a színész színész- kedjék és ne politizáljon. Sajnos, ma a Nemzeti Színház szemére vetik, hogy a kormánypárt színháza. Én úgy gondolom, hogy az egész nemzet színházának kell lennie. Olyan célt kell szolgálnia, amely megfelel a magyar nemzet érdekeinek. Amennyiben ezért nacionalistának vagy bármely másnak titulálják, az azokra nézvést kínos, akik ezt mondják. Nekem ezekről van meg a véleményem. De hozzáteszem, én sohasem politizáltam. — Az On által megformált koldus fizikailag és lelkileg is embert, színészt próbáló feladat. — Valóban voltak nehézségek. s az idő sem nekünk dolgozott. Ez körülbelül hasonló helyzet ahhoz, mint amikor egy gépírónő egy oldalt le tud gépelni x idő alatt, de ha éppen szükséges, a fele idő alatt is meg tudja csinálni. Mi is így vagyunk. erőltetett tempót igényelt, nagyobb odafigyelést, több munkát, de remélhetően minden úgy működik majd, ahogyan kell. Az előadás majd eldönti. — A munka után pihenés vagy újabb színházi feladat következik? —Egyelőre úgy tűnik, hogy a nyár már a pihenésé lesz. Mindig ügyelek arra, hogy legyen időm regenerálódni, hogy aztán újult erővel kezdhessem a következő évadot. Muzslai Katalin „Aki hamarabb tudja a hírt — hamarabb tud másképpen élni.” Páskándi Géza Tornyot választok című színművének egy jelenetében Rubold Ödönnel fotó: kovács Erzsébet Most szóljon, aki nem mer a szemembe nézni! Szembeszédek Ameddig csak akarja, elnök úr! Akkor is bírom a tekintetét, ha öt karikát látok a szemüvege helyén... Ó, édes Istenem... pardon, tanár úr, tudja, mennyire imádok merengeni, miközben repül velem az idő... Mikor is indul a gépem? És vajon merre? Nem, nem! Én már fel sem merek nézni! Ön, elnök úr nálam is szigorúbb! FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
