Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

1992. július 15., szerda- fc****­-----------1 MINDENT BELE R ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mit tegyünk, ha ufóval találkozunk? Márpedig ufók... Márpedig ufók vannak! Ismerősöm sze­rint elég csupán 3 pohár vod­ka, s egész éjjel csak úgy röp­ködnek előttünk a jajvörös és hupikék, villogó és folyamatos fényű . ufók. Antialkoholista barátaimnak tudom ajánlani, hogy este 11 és 3 óra között látogassanak meg egy olyan helyet, ami, földileg” kevésbé forgalmas, „űrbelileg" vi­szont annál inkább! Remek randevú helyszíne lehet például Gyomaendrőd vagy a székesfehérvári búza­kor. Aki ennyi ajánlatból sem tud válogatni, annak megma­radtak az álmok és a gondola­tok, melyekben sajátos techni­kánk segítségével magunk irá­nyíthatjuk az eseményeket. Bárhogyan próbálkozunk, könyörögjünk, hogy valódi, cégbíróságon bejegyzett, gyártási és motorszámmal, ér­vényes felszállási engedéllyel rendelkező ufóval találkoz­zunk, s ne egy félig kivilágított autóval, helikopterrel vagy repülőgéppel. Tegyük fel, hogy megvan az ufó. A kölcsönös közeledés el­vét alkalmazzuk! Így elkerül­hető, hogy rámenősnek vagy gyávának tűnjünk. Ez a taktika megtéveszti az ellenséget: nem fog elmenekülni, de támadni sem. Előnye még, hogy fé­lelmünket legyőzhetjük, s fel­készülhetünk az emberiség ne­vében a kapcsolatfelvételre. A megfelelő közelség elérése esetén — ha bármilyen ag­resszivitást észlelünk — hivat­kozzunk alapvető emberi joga­inkra, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára, az ENSZ-re, a helsinki és egyéb megállapodásokra. Végső próbálkozásként fennhangon érdeklődjünk az emberhajku- rászási engedély felől. Ha pe­lenkánk megtelt, a „szégyen a futás, de hasznos” elvvel vál­junk kámforrá. Ha kellemes a fogadtatás és felkínálják a kí­sérletezés lehetőségét, kér­dezzük meg, rendelkeznek-e az illetékes minisztérium engedé­lyével. Természetesen nem kö­telezhetnek bennünket „ön­kéntes véradásra”, s nem olt­hatnak be különböző anyagok­kal stb. Búcsúzáskor vidáman és megkönnyebbülten inte­gessünk a távozók felé, s kérjük meg őket, hogy látogassanak me g máskor is. SzaT Ha ufó őnagysága megunja társaságunkat és elillan, ne pró­báljuk feltartóztatni. Legfejlebb adjunk neki néhány érett búzaszálat Színházi sarok „...én sohasem politizáltam” E heti beszélgetőpartnerünk Sörös Sándor, aki a Tornyot választok című Páskándi-darabban az egyik koldus szerepét alakította. 1974-ben végezte el a főiskolát Yarkonyi Zoltán osztályfőnöksége alatt, majd a Vígszínházba szerződött, ahol 16 évet töltött. Egy év szabadűszás után tavaly óta a Nemzeti Színház tagja. A gyulai közönség már találkozhatott vele Sütő András Álomkommandó című darabjában. — Milyen érzés 16 év után el­jönni egy színházból? — Nagyon nehéz. A Víg­színház szellemiségében min­denféleképpen hordoz, hordo­zott valamit, amitől nem könnyű megválni. Emellett — s ez nem elhanyagolható szempont — azon ritka épüle­tek közé tartozik, amely igazi színházi épület. —Miért jött el? — Az a szellemi forrás, ami iránt feltétlen tiszteletet és odaadást éreztem, az utóbbi időben kezdett szertefoszlani. A színház nagy öregjei — Pá- ger Antal, Bulla Emma, Su­lyok Mária, Bilicsi Tivadar — sajnos elmentek közülünk, Várkonyi Zoltán halála után rengeteg színész elszerződött. Úgy éreztem, én is kikoptam, nem volt már ami idekössön. — Mit vár a Nemzeti Szín­háztól? — Úgy szerződtem ide. hogy nem volt igazán célkitű­zésem, ajánlatot kaptam és jó szerepeket. A színésznek első­sorban az a dolga, hogy maxi­málisan eljátssza a rá ösztön szerepet, és nem az, hogy je­lenlétével politikai tartalmat töltsön be, bármennyire is sze­retnék ezt néhányan. Én azt gondolom, a színész színész- kedjék és ne politizáljon. Sajnos, ma a Nemzeti Szín­ház szemére vetik, hogy a kor­mánypárt színháza. Én úgy gondolom, hogy az egész nemzet színházának kell len­nie. Olyan célt kell szolgálnia, amely megfelel a magyar nemzet érdekeinek. Amennyi­ben ezért nacionalistának vagy bármely másnak titulál­ják, az azokra nézvést kínos, akik ezt mondják. Nekem ezekről van meg a vélemé­nyem. De hozzáteszem, én so­hasem politizáltam. — Az On által megformált koldus fizikailag és lelkileg is embert, színészt próbáló fel­adat. — Valóban voltak nehézsé­gek. s az idő sem nekünk dolgo­zott. Ez körülbelül hasonló helyzet ahhoz, mint amikor egy gépírónő egy oldalt le tud gépel­ni x idő alatt, de ha éppen szük­séges, a fele idő alatt is meg tudja csinálni. Mi is így va­gyunk. erőltetett tempót igé­nyelt, nagyobb odafigyelést, több munkát, de remélhetően minden úgy működik majd, ahogyan kell. Az előadás majd eldönti. — A munka után pihenés vagy újabb színházi feladat kö­vetkezik? —Egyelőre úgy tűnik, hogy a nyár már a pihenésé lesz. Mindig ügyelek arra, hogy le­gyen időm regenerálódni, hogy aztán újult erővel kezd­hessem a következő évadot. Muzslai Katalin „Aki hamarabb tudja a hírt — hamarabb tud másképpen élni.” Páskándi Géza Tornyot választok című színművének egy jelenetében Rubold Ödönnel fotó: kovács Erzsébet Most szóljon, aki nem mer a szemembe nézni! Szembeszédek Ameddig csak akarja, elnök úr! Akkor is bírom a tekintetét, ha öt karikát látok a szemüvege helyén... Ó, édes Istenem... pardon, tanár úr, tudja, mennyire imádok merengeni, miközben repül velem az idő... Mikor is indul a gépem? És vajon merre? Nem, nem! Én már fel sem merek nézni! Ön, elnök úr nálam is szigorúbb! FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents