Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
1992. július 15., szerda HAZAI TÜKÖR iÉÉlEEMM Ha van hangulatuk, festenek Használ az eső az őszi növényeknek A nyári esők többet használnak a mezőgazdaságnak, mint amennyi kárt okoznak. Az őszi betakarítású növények legtöbbjének — így a kukoricának, a napraforgónak, a cukorrépának, a zöldségféléknek és a szőlőnek is—használ. Az azonban elkerülhetetlen, hogy ilyenkor kisebb területeken a viharok jelentős károkat is okozzanak némely gazdaságnak. Az aratás menetét értékelve a szakértő kifejtette: lényegében az őszi árpa betakarítása befejeződött, a búza 40-50 százalékát vágták le, a magborsó termésének 50-60 százalékát vitték már magtárakba, míg a tavaszi árpa betakarításához jelenleg fogtak hozzá, s a termés 10 százalékát aratták le eddig. A repce 70-90 százalékát vágták le, a rozs és a zab aratásához pedig később látnak hozzá. Elmaradás tapasztalható viszont az ország több területén az aratás utómunkálataiban — például: a szal- mabehordásban és a tarlóhántásban. / Átvert ügyfelek? Lapozgatom a „Gyomaendrődi nyár” című programfüzetet — amelyet már 9 alkalommal jelentettek meg — és a Katona József Művelődési Központ kiállításainak sorában megtalálom a helyi amatőr képzőművéLilla már keveset fest szék munkáinak tárlatára csalogató sorokat. A dolog számomra azért is érdekes, mert úgy hallottam, itt folytatása van egy-egy kiállításnak. Június 29- én kezdődött, és a múlt héten újabb 4 alkotó hozta el képeit. Diószeginé Bíró Ilona, Kertes Lilla, Arnótszky György és Dancsó Árpád munkáit tekinthették meg a látogatók. Igaz, mire e sorok megjelennek, addig ismét cserélődnek a képek a falakon: Nagyné Veress Róza, Uhrin Pál és Homok Imre mutatkozik be ezen a héten. Visszatérve az előző kis csapathoz két fiatal festőt kértünk arra, hogy mutatkozzanak be Olvasóinknak. Elsőként egy csinos, fiatal lányt ismertünk meg Lilla személyében. — Kertes Lilla vagyok és Nyíregyházán a tanárképzőben végeztem, jelenleg a Kossuth Lajos Tudományegyetem harmadéves hallgatója vagyok. Volt tanáraim ösztönöztek arra, hogy ecsetet vegyek a kezembe. Á gimnáziumban Kocsis Gyuláné, a főiskolában pedig Bodó Károly segített. A képeimen látható élénk, harsogó színeket is Bodó tanár úr színvilágából „loptam”. Lillának egyébként ez már a második bemutatkozása, Arnótszky György azonban először hozta el képeit. A fiatalember így vall az első kísérletekről: — Minden előtanulmány, Gyuri ragaszkodik képeihez képzettség nélkül fogtam ecsetet a kezembe. Orosházán Feldmann Tibor képzőművészeti klubjába jelentkeztem, ahol biztattak. A kiállított képeimet 1978 és 1982 között készítettem, így utólag látom én is azt a kuszaságot, amit tükröznek. Végül is kiforratlan elképzeléssel láttam munkához akkor. Azt festettem, ami megragadott, amiről ábrándoztam. így született az „Álomház” című képem is. Én nem tudok megrendelésre dolgozni, így csak akkor festek, ha inspirál valami. Csete Ilona OTP-tájékoztatás: csak augusztus végétől csökkentik a lakossági betétek kamatait A második félévtől alacsonyabb a lakossági folyószámlán elhelyezett pénzünk után járó kamat. Az OTP ügyfeleinek százezrei érezhetik úgy, hogy rászedték. Hiszen pár héttel ezelőtt — a korábbi átutalási betétszámla megszűnése miatt — hosszú sorok kígyóztak az Országos Takarék- pénztár és Kereskedelmi Bank Rt. fiókjai előtt, hogy (immáron lakossági folyószámlabetét néven) napi kamatelszámolással újítsák meg szerződésüket a pénzintézettel. Az új megállapodásban szereplő 17—26 százalék közötti nettó kamat zsugorodik ezentúl 15—21 százalékra. Keller Judittól, az OTP főosztályvezetőjétől kérdeztük: —Nem furcsa a pénzintézet eljárása? Ha két hónappal korábban, a szerződések megújításakor csökkentették volna a kamatot, az emberek nem érzik becsapottunk magukat? — A szerződésben egyértelműen ez olvasható: „Az OTP Rt. jogosult a folyószámlára, valamint a lekötött betétre meghatározott kamat mértékét egyoldalúan módosítani!”. Közgazdászként ehhez annyit tehetek hozzá, hogy a kamatcsökkenés egyértelműen az infláció mérséklődésének a következménye. Tehát egészében véve ez a módosítás egy mindannyiunk szempontjából pozitív folyamat velejárója. S amit semmiképp sem szabad elfelejteni: egyidejűleg a felvett hitelek után fizetendő kamatok is csökkennek. — Vagyis hozzá kell szoknunk a kamatok folyamatos változásához? — Egyértelműen igen. Valójában a folyószámlával kapcsolatos változások csak az augusztus havi záróegyenleg elkészítése után, tehát VIII. 27-től érvényesek. Ha a számlatulajdonos nem ért egyet a kamatcsökkentéssel, akkor felbonthatja a szerződést. — Mely kamatok csökkennek most július elsejétől? — A letéti jegyek után és néhány egyedi, hosszú lejáratú hitel esetében jár kisebb kamat. A többi változás augusztus elsejével, illetve — a már említett lakossági folyószám- labetét-kamat esetében — augusztus végén lép hatályba. Ferenczy Europress Olvasóink írják Idős embert bántalmaztak... Nem olyan régen — 1992. június 24-én — történt, hogy édesapám, Szalay Tamás (Békéscsaba, Penza-ltp. 11. 1 em. 24. sz. alatti 77 éves lakos) unokáját ment meglátogatni Békéscsaba, Forgách u. 15. sz. alá. Azokat nem találta otthon, így értesítést hagyva kisétált a Körös-partra és gyalogosan ment haza. Út közben elfáradt és leült egy padra. (Nem tudom, hogy a Köröspart melyik utcák által határolt területén.) Ez este 18.30 óra körül volt, nagy meleg! Három fiatalnak — köztük egy lány is volt — szemet szúrt az egyedül ülő bácsi ka ( reklámszatyorral a kezében ) és megtámadták. Nem motorosak voltak. Semmit nem kértek, nem vettek el tőle, csak szinte ijesztgetésképpen arcul akarták vágni, vagy talán — mai nyelven szólva — be akartak húzni neki egyet. Ha nem elég jó a reflexe, akkor beverik az orrát vagy öklükkel arcul csapják. Egy görbe bot volt édesapám kezébe, kérdeztem, hogy miért nem verte őket fejbe. Azt mondta, hogy félt attól, hogy akkor leütik. Hát itt tartunk a nagy fene demokráciában. Semmi biztonság, fényes nappal. Lassan már nem lehet sétálni menni vagy jó levegőt szívni, mert banditákkal van tele a város. Csak az ingyenes (idős embereknek kijáró) autóbusszal lehet közlekedni, benzingőzt belélegezve. Hőgye Kárólyné Elkeseredettek vagyunk Sajnos egyre többen vagyunk, akik elkeseredettek, mert ahogy telik el az időfelettünk, úgy érezzük, hogy semmi szükség nincs ránk. Terhére váltunk a társadalomnak. Hova lettek az ígéretek, az emberi megbecsülés, a biztonságos megélhetés, a nyugdíjasokról való gondoskodás? Ebből mi valósült meg, és hogyan? Ezt ugyanis másképp bírálja el egy kisemmizett nyugdíjas, akinek létminimuma határáról tárgyalnak nagylelkűen a tisztelt honatyáink, visszamenőleg január 1 -jétől. Mire megkapjuk az összeget, értéke már azonos a régivel. Bezzeg akikben bíztunk, mi a létminimum alatt élők, azoknál a maximum határtalan. Én szélsőséges vagyok, és sokan vagyunk, akik csalódtunk, és elviseljük e jelzőt, mert ez nem annyira elviselhetetlen, mint akire azt mondják, hogy gátlástalan törtető, karrierista. Békési Lajos, Békéscsaba Létbizonytalanságban... Utazásaim során megyénkben s a megyehatáron túl is egyre több parlagon hagyott, bevetetlen földet láttam. Tudom, hogy a már évek óta tartó mostoha időjárás sem kedvezett a mezőgazdaságnak, ám a fő okot mégsem ebben látom, hanem a mezőgazdaság létbizonytalanságában, amit a rendszerváltás okozott számunkra. A termelőszövetkezetek magára utaltsága kenyérhiányt fog okozni az országnak. Egymás után jutnak csődbe a tsz-ek... úgy látszik demokráciánkban ez törvény szerű folyamat. Mi fogja, kifogja a jövőben biztosítani az ország éléskamrájának feltöltését? Talán az a magángazdálkodó, aki a nagyüzemi gazdaságok példájára, anyagi támogatás nélkül próbál megküzdeni a földdel? Mire számíthat az ország a jövőben? Rendszeres importra, amiért drágán meg kell fizetnünk? Sokba kerülő életünket tegyük még drágábbbá? Ezek után mi a garancia az elszegényedés megfékezésére? ^ Oláh Ferenc, Okány Walter Lord: A Titanic pusztulása 53. A Carpathia utasai rendkívüli együttérzést tanúsítottak. Tartalék fogkefét ástak elő, ruhát kölcsönöztek, a mentőcsónakokban hozott takarókból mackóruhát varrtak a gyerekeknek. A Macy áruház Portugáliába készülő borbevásárlója valóságos védőangyalként gondozta a Gimbels áruház három bevásárlóját. Mrs. Louis Ogden kávét vitt két élénk színű ruhába öltözött hölgynek, akik félrehúzódva ültek a sarokban. — Menjen innen — mondták azok —, most néztük végig, hogyan fulladt a vízbe a férjünk! Volt, aki szinte úgy érezte: másodszor is megszületett... Lawrence Beesley rádióüzenetet fogalmazott, amelyben hírül adta, hogy életben maradt. Másoknak több idő kellett, hogy magukhoz térjenek. Gracie ezredes egy csomó takaró alá bújt az ebédlőszalon pamlagán, amíg ruháit a konyhában szárították. Bruce Is- may reszketegen ült az orvos szobájában, nyugtató injekciók hatása alatt. Harold Bride egy luxuslakosztályban feküdt: egy nő hajolt föléje, és ő csak azt érezte, hogy kisimítják a haját a homlokából és az arcát dörzsölgetik. Jack Thayer egy szomszédos kabinba került. Egy kedves utas pizsamát kölcsönzött neki és átadta a fekvőhelyét. Most, hogy Thayer befeküdt az ágyba, eszébe jutott, hogy tíz órával ezelőtt is lefeküdt már egyszer. Érezte a vászon- lepedő hűvösségét és eszébet jutott, hogy az imént megivott pohárka brandy az első tömény szesz volt az életében. Vagyis hát: felnőtt lett belőle. Odalent a Carpathia gépei megnyugtatóan egyenletes ritmusban dübörögtek. Odafent az árbocozaton át fütyült a szél. Előttük volt New York, vagy egy philadelphiai otthon. Mögöttük a napsugarak a Titanic borbélyüzletének élénk, vörös-fehér csíkos oszlopán csillogtak, amint a fahengert ide-oda dobálták a hullámok. De Jack Thayer erről már nem tudott, nem is bánta. A brandy megtette hatását. A fiú hamarosan mély álomba merült. Tények a Titanicról — Soha többé nem lesz hozzá hasonló — állította Charles Burgess pék, aki igazán értett a hajókhoz. Negyvenöt esztendeig szolgált az Atlanti-óceánon, ismerte valamennyi gőzöst: az Olympicol, a Majesties t, a Mauretaniát, ahány csak volt. Később pecsenyeszeletelő volt a Queen Elizabeth konyháján. Valószínűleg Burgess volt az utolsó, aki a Titanic egykori személyzetéből még az 1950-es években is tényleges szolgálatot teljesített. — Hát igen, valóban olyan volt, mint az Olympic, de hát mennyivel választékosabb! — emlékezett Burgess. — Nézzük csak az ebédlőszalont. Az Olympicon nem is volt benne szőnyeg, de a Titanicon... istenem, majdnem térdig süppedt benne az ember lába! És a bútorok! Olyan súlyosak voltak, hogy megmozdítani se tudta őket az ember. No meg az a csodás falburkolat... Csinálhatnak nagyobbat, meg gyorsabbat is..., de az a gondosság, meg az igyekezet, amit a Titanicba. beleadtak! Gyönyörűszép hajó volt, remek hajó! Burgess rajongása jellegzetes. A Titanic mindenkit elbűvölt, aki részt vett az építésében, vagy személyzetéhez tartozott. Ez annyira így van, hogy amint múlnak az évek, egyre mesésebb híre lesz. Akik megmenekültek, később azt állították, hogy „kétszer akkora volt, mint az OlympicA valóságban ez a kettő testvérhajó volt, és a Titanic mindössze 1004 tonnával nagyobb vízkiszorítású. Mások felidézik golfpályáit, a teniszszobát, a tehénistállót, ahonnan mindennap friss tej érkezett, és a többi szolgáltatást, ami még a White Star Line hasonló luxusajánlatait is felülmúlta. A Titanic anélkül is impozáns hajóóriás volt, ha nem szépítünk a tényeken. Összsúlya 46 328 tonna, vízkiszorítása 66 000 tonna. Méretei: hossza 882,5 láb (270 méter), szélessége 92,5 láb (28 mé- ger), magassága a vízvonaltól a csónakfedélzetig 60,5 láb (18,5 méter), illetve a gerinctől a négy óriás kémény tetejéig 175 láb, több mint 52 méter. Köznapi hasonlattal: tizenegy emelet magas volt és egyhatod mérföld hosszú. A két szélső hajócsavart négyhengeres dugattyús hajtóművek két sora mozgatta, egy alacsony nyomásos turbina pedig a középső hajócsavart. A hajtóművek teljesítménye együttvéve 50 000 lóerőt tett ki, de ezt akár55 000 lóerőre is fokozni lehetett. A hajó teljes sebessége 24-25 csomó volt, vagyis ennyiszer egy tengeri mérföld óránként, s ha egy tengeri mérföldet 1852 méternek veszünk, a maximális sebesség elérte az óránként 44— 46 kilométert. A hajó legérdekesebb berendezése talán mégis a víz- kamrarendszer volt. A kettős fenekű hajó alsó részében tizenhat zárható rekesz volt. Ezeket tizenöt rekeszfal választotta el egymástól; furcsa módon nem építették őket eléggé magasra. Az első két, valamint a hátsó öt rekeszt csak a D fedélzet magasságáig építették ki, a középső ötöt pedig csak az E fedélzetig. A hajónak mégis sikerült volna vízen maradnia, ha bármelyik kettőt elárasztja a tenger, és mivel olyan összeütközést elképzelni sem tudott senki, hogy két kamránál több rongálódjon meg, a Titanicot „elsüllyeszthetetlen” hajónak minősítették. (Folytatjuk) A Titanic anélkül is impozáns hajóóriás volt, ha nem szépítünk a tényeken. Összsúlya 46 328 tonna, vízkiszorítása 66 000 tonna. Méretei: hossza 882,5 láb (270 méter), szélessége 92,5 láb (28 méter), magassága a vízvonaltól a csónakfedélzetig 60,5 láb (18,5 méter), illetve a gerinctől a négy óriás kémény tetejéig 175 láb, több mint 52 méter. Köznapi hasonlattal: tizenegy emelet magas^volt és egyhatod mérföld hosszú.
