Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
O fcBÉKÉS MEGYEI HÍRLAPAz oldalt szerkesztette: László Erzsébet Telefon: (66) 27-844 ^ ft Szünetelő klubnapok Békéscsaba. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének megyei koordinációs bizottsága júliusban és augusztusban — a nyári szabadságolások miatt — nem tart klubnapot. A vezetőségi ülés és a fogadónap minden hónap első keddjén 14 órakor lesz a békéscsabai helyőrségi klubban. A tervezett volt V. had- osztályi találkozóra előreláthatólag szeptember harmadik keddjén kerül sor. Váradi-kiállítás a Lencsésin Békéscsaba. Váradi Zoltán Békéscsabai városképek és épületrészletek című fotókiállítása július 29-éig tekinthető meg a Lencsési Közösségi Házban (Féja Géza tér 1.), hétköznapokon 9— 16 óráig. Nagycsaládosok taggyűlése Újkígyós. A közelmúltban megtartotta taggyűlését az Új- kígyósi Nagycsaládosok Egyesülete. Százhúsz családnak kézbesítettek meghívót, amelyeket a rendezvényen jutalomra „válthattak” a résztvevők. A Máltai Szeretetszolgálat egykori vezetője, Wágner Sándor segítségével jutottak hozzá a szeretetszolgálat 8 mázsányi adományához, amelyet szét is osztottak a 250 tagú egyesületben. Kapott belőle az Erzsébet szeretetotthon, az öregek napközi otthona és egy óvoda is. A taggyűlésen felolvasták a népjóléti miniszter levelét. Akik elmentek, kedvezményes vásárláson is részt vehettek a helyszínen. Ezen a napon 11 új tagnak adtak belépési nyilatkozatot. Joe Cocker zenéje az ifiházban Békéscsaba. A Békéscsabai Ifjúsági Ház szervezésében megyénk vendége lesz egy hétig két német és egy holland zenekar. A Chime fúvós amerikai rockzenét játszik, repertoárjukon Joe Cocker-számok is szerepelnek. Hakuna Matata jazz-rock együttes, saját számaik mellett világhírű énekesek dalait játsszák. A Projekt Band alkalmi társulat, erre a turnéra álltak össze, ismert jazz, blues- és rockdalokat adnak elő. Békéscsabán július 18-án lépnek fel 21 órai kezdettel az ifiházban. Az oldalt írták: Béla Vali, László Erzsébet, Muzslai Katalin és Szekeres András A fotókat Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter készítette------------------------------------------- BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE \------„Körmönfont” történet a kenguruk földjéről Lábunk egy-egy lavór vízben. A „lavórvizes” társam ránézésre hatvanéves. Ráérünk, időnk is van, beszélgetünk. A pedikűrös rákérdez a szomszédomra: — Mikor látom újra? — Ha minden jól megy, négy év múlva visszajövök... A válasz meglepő. Nem állom meg szó nélkül. — Ilyen „sűrűn” tetszik pedikűröztetni? — Nem — mosolyodik el Horváth Magdolna —, csak nekem nagyon messze van ez a pedikűrös. Huszonnégy órát kell repülőgépen ülni egyfolytában, hogy ideérjek... — Miért, a világ végén tetszik élni? — Úgy is mondhatnám. Ausztráliában, Adelaide nevű városkában lakom... — Hogyan kerül valaki a Viharsarokból olyan messzire? — 1947-ben kerekedtünk útra a férjemmel. Párizsig meg sem álltunk. — Volt valami komolyabb oka, hogy útra kerekedtek? — A férjem egy „ici-pici” politikai ügybe keveredett... Kisgazda volt. A választások előtt az ellenzék olyan helyre rakta ki a plakátját, ahova elvben nem lett volna szabad. Erre ő leszakította. Nem volt ugyan baja belőle, csak az Andrássy út 60-ban kellemetlenkedtek neki. így aztán fogtuk magunkat és elmentünk. — Mihez kezdtek idegenben? — Párizsból mi mindenképpen tovább akartunk jutni, éspedig Ausztráliába, mert akkor az volt a „sikk”. Az európaiak oda vágytak. 1950-ben Lehet, hogy egyszer mégis hazaköltözöm... FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER érkeztünk Bonegillába, egy gyűjtőtáborba. A férjem a vasútnál kapott munkát. Én varrónőnek tanultam Békéscsabán, így egy percig sem volt gondom. Egy konfekciós műhelyben kezdtem a pályafutásomat. Aztán teltek az évek és saját divatszalont nyitottam. — Gondolom ott már nem egyedül dolgozott... — Jól gondolja. Nyolc lány segítette a munkámat. — Az nem semmi... Gondolom ehhez már komolyabb tőkére volt szüksége. — Hat évig albérletben laktunk, aztán vettem egy hétszobás házat, ahol az előszobát magyarosan rendeztem be, ha várt a kuncsaft, volt miben gyönyörködnie... Ez már Ade- laideben volt. —Egyetlen szaván nem hallatszik, hogy nem Magyarországon élte az életét... Ici-pici akcentust sem fedezek fel a mondataiban... — A városban legalább háromezer magyar lakik. Gyakran találkozunk, és higgye el a többiek beszédén sem érződik az idegenség... —Sok rokona él még Békéscsabán ? Mikor látogatott haza hozzájuk először? — Három öcsém él még és egy húgom. 1966-ban jöttem haza először és azóta többször is. Képzelje el, rajtam kívül még két csabai lány él a városban, Török Lenke és Uhrin Márta. Velük szoros a kapcsolatom... —Akkor a csabai ízeket sem felejtették... — Nem fogja elhinni, de Adelaideben lehet csabai kolbászt kapni... És kik csinálják? Jugoszlávok... Az íze viszont tökéletes... Oda jár minden magyar kolbászt vásárolni. Jó üzletet - csináltak vele. Olyannyira sokan keresik meg őket, hogy már magyarul is tudnak... — Legutoljára mikor járt itthon? — Három évvel ezelőtt ünnepeltük a 70. születésnapomat itthon a szűk családi körben. így is 41 -en ültük körbe az asztalt. — Igazán nem látszik meg, hogy 73 éves... Nem vágyik végleg hazajönni? — Igaz, kint csak egy elvált férjem van, senki más. De gondoljon bele, negyvenkét éve élek Ausztráliában, az életem nagyrészét ott töltöttem. Azért lehet, hogy egyszer mégis rászánom magam, hogy végleg hazajöjjek... Elriasztó riasztók Juhász Károly ingatlanok, járművek riasztóberendezések forgalmazására szakosodott A közelmúltban új elektronikai szaküzlet és műhely nyílt Békéscsabán, a Kölcsey utca 17. számú házban. — A megyeszékhelyen kevés a szerviz vagy sok a javítanivaló elekrtonikai berendezés? — kérdezem a tulajdonost, Juhász Károly híradás- ipari műszerészt, vállalkozót. — Inkább úgy fogalmaznék: az elektronika területén egyre nagyobb a szakosodás, specializálódás. Jómagam elsősorban ingatlanok és járművek riasztóberendezéseire, speciális zárakra, a Philips, a Moulinex, az Aroma és a Sharp márkák teljes termékskálájának garanciális és azon túli javítására, karbantartására, az említett márkákhoz alkatrész forgalmazására szakosodtam, valamint bizományosi adásvétellel foglalkozom — kezdi Juhász Károly, aki immáron 16 éve a riasztóberendezések szerelésében a „császár”. A megyében jó néhány otthon és kereskedelmi egység betörés elleni védelmét tervezte meg, alakította ki. — A szaporodó vagyon elleni bűncselekmények révén a riasztóberendezések iránt nőtt az érdeklődés, de mivel drágák, az emberek csak akkor szánják rá magukat ezek beszereltetésére, amikor megtörtént a baj. — S máris mutatja azt a passzív, infraérzékelős riasztót, jpnit lakásba ajánl: jellemző rá, hogy mindenféle mozgást érzékel, még azt is, ha a papagáj kirepül a ketrecéből. — A közelmúltban szereltem egy lakásba olyan riasztót, mely betörés esetén a rendőrségen rádión jelez. Nem olcsó, de nagyon megbízható készülék — folytatja. — De egy behatolni szándékozó előtt nincs akadály, hatástalaníthatja... — A mai riasztók hatástalanítása nagyon nehéz, úgymond lehetetlen. Mire elhallgat a készülék, addigra a rendőrség is megérkezik. — Újdonság? — Kettő is van. Az egyik: a közelmúltban kezdtük meg szerelni egy csabai szakemberpáros szabadalmát a „hang-fényjelzést”. A másik: a mikrohullámú sütők külső sugárzásmérését, s ezen hibák javítását végezzük, amit csak mi csinálunk a megyeszékhelyen. 1992. július 15., szerda Kié a város? A minap egy szorgos házmesterasszony zsörtölődése késztetett gondolkodásra. Délelőtti, ház körüli söp- rögetéséből indult vissza a lakótelepi házba, miközben morcosán dünnyö- gött, csak úgy magának. A hanyag szemetelőket, az éjszakai randalírozókat szidta, levonva a lesújtó következtetést: úgy néz ki ez a város, mint a senki földje, mintha nem lenne gazdája... Az ember bizony elbátortalanodik, midőn felteszi a kérdést: tényleg, kié Békéscsaba? A több mint 250 éve idetelepedett szlovákok utódaié? Vagy azoké, akik faluról, tanyáról Csabára „menekültek” a munka, a könnyebb élet reményében, s most a munkanélküliség, a riasztó szegénység sodorja őket a bizonytalanságba? Az értelmiségé, amely talán soha nem talált itt igazi megbecsülésre vagy a fiataloké, akik egyre nehezebben tudnak e földön gyökeret verni? Netán a hovatovább „haza járó” közelebbi és távolabbi szomszédból jött piacozóké, seftelőké, az éjszakai élet felpezsdítőié? Esetleg a halál torkából idemenekülteké, akiknek most ez a föld jelenti a megmaradást? Nehéz lenne megmondani, kinek erősebb, kinek gyengébb a kötődése Békéscsabához. Főleg ha arra gondolok, mennyit és milyen feleslegesen öklözi egymást a megye és a megyei jogú város önkormányzata a feladatok meg a pénz osztásakor. Az embernek néha olyan érzése támad, mintha az itt lakók, a helybéliek, azok, akik még egy picit magukénak szeretnék érezni ezt a várost, nem is számítanának a nagy forgatagban, civakodásban. Pedig valahol biztosan megvan az a bizonyos vezérfonal, csak végre rá kellene találnunk és elindulnunk a nyomában. Kolping napközi A gyerekek az óvónő és a Kolping-tagok irányításával mutatták be a szülőknek, mi mindent tanultak a két hét alatt FOTÓ:LEHOCZKY PÉTER A József Attila-lakótelepi Óvodában a belvárosi Kolping család két hetes napközit hirdetett 4—8 éves gyerekek számára. Az ötlet megálmodója Balogh Andrásné óvónő. A gyermekmegőrzésen túl változatos programokat kínálunk az apróságoknak — kezdi a tájékoztatást. A Kolping család tagjainak irányításával kézimunkáznak, festenek, barkácsolnak. Dr. Bu- kovinszky Istvánné francia dalok, játékok tanításával igyekszik kedvet ébreszteni a nyelv- tanulásra. Délutánonként Lau- rinyecz Mihály lelkész irányításával bibliai történetekkel ismerkednek a gyerekek. Kedden délután meghívtuk a szülőket is, lássák, mi mindenre jutott idő e két hét alatt. Nyitott szemmel Békéscsabán, az Andrássy út—Jókai utca sarokról elköltözött a kürtöskalácssütő. A helyén mindössze (?!) egy árva csap éktelenkedik. Lehet, hogy gáz, lehet, hogy víz törne fel, ha valaki szórakozásból kinyitná. Talán nem kellene megvárni ezt a pillanatot...
