Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-13 / 164. szám
1992. július 13., hétfő' LEVELEKBŐL jflÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Nonstop igazoltatás? Tisztelt Horváth János! A Békés Megyei Hírlap július 6-ai számában megjelent levelével kapcsolatban lenne néhány észrevételem. Én örülök neki, ha sűrűn látok igazoltató rendőrt vagy határőrt. Akkor vagyok nyugodt ugyanis, hisz tudom és érzem, hogy értem és nem ellenem irányul a ténykedésük. Akinek vaj van a fején, az pedigféljen és okkal féljen! Hogy ezek a szervek minket meg tudjanak védeni a nemkívánatos elemektől, kénytelenek meggyőződni arról, hogy kivel állnak szemben. Ennek egyik módja az igazoltatás. Mert még Önnek az orrára sincs ráírva, hogy kicsoda. A Ceausescu-rendszerről és a kommunista rezsimről írott kitételei nem kapcsolódnak a témához, így szót sem érdemelnek. Annál inkább a kártérítés! Ön kártérítést követel, de kitől? A határőröktől, a rendőröktől vagy a zsiványoktól, csavargóktól, akik miatt szükség van ezekre az intézkedésekre?! Azt írja, szégyenteljes dolog ez. Uram! Olvassa el nyugodtan még egyszer, amit írt és gondolja át. Ha egy pici szégyenérzete támadna a sorok ismételt olvasásakor, örüljön neki. Akkor még van remény. Farkas Imre, Gyula ■#- Mk Tisztelt Horváth Úr! Érdeklődve olvastam a Békés Megyei Hírlapban július 6-án megjelent írását. Az Ön által jelezett időpontban a területileg érintett határőrőrsökön Romániából a Magyar Köztársaság területére tiltott határátlépést elkövető 40 fő felkutatása céljából kerültek intézkedések bevezetésre. Ön bizonyosan újságolvasó ember, s így tudomása lehet arról, hogy az idestova két éve kifejlődő, egyre nagyobb méreteket öltő migrációs folyamat, valamint az annak talaján kialakuló embercsempészet következtében milyen jelentős nyomás nehezedik a magyar— román határszakaszra. Egyre több, ebben az évben már 51 ország állampolgára próbált meg többezres nagyságrendben illegálisan országunkba beszökni. Az ország érdeke, a közrend, a közbiztonság egyértelműen megköveteli, hogy a határain ne alakulhassanak ki ellenőrizhetetlen folyamatok, hogy ne az ország mélységében kelljen a hazánkban illegálisan tartózkodó külföldiekkel szemben intézkedéseket foganatosítani, hogy ne kelljen óriási pénzeszközök ráfordításával a nemkívánatos személyek kiutaztatásáról, hazájukba történő visszajuttatásáról gondoskodni. Épp ezért a határőrség alapvető feladata, hogy lehetőségeihez mérten még a határ közelében elfogja azokat az egyre inkább ázsiai, afrikai államokból érkező, határainkat illegálisan átlépő személyeket, akiknek a megjelenése, a hazánkba történő bejutása nem biztos, hogy kívánatos, akik esetleg veszélyt jelenthetnek az egyébként is gondokkal terhelt közbiztonságunkra. Épp ezért, mint parancsnokot megelégedéssel tölt el, hogy a bevezetett intézkedések során határőreink a feladataikat becsülettel végezték. Ami pedig a ,,nonstop” igazoltatást illeti, bizonyára túloz vagy számítása pontatlan. Ugyanis az Ön által jelzett időben és útvonalon, az Ön által is jól ismert szolgálati helyeken volt csak járőr. Ha tehát Ön körülbelül a 60 kilométeres utat egyszer tette meg a gyulai kórházba történő utazás céljából Lökösházáról kiindulva Eleken keresztül és vissza — bár érthetetlen módon — „Elektől Dombegyházáig’’, s mindezt — természetesen a kórházban eltöltött néhány percet is beleértve — „13.30 és 14.30 óra között”, akkor is csak legfeljebb négyszer ellenőrizhették, az Ön által állított — és mellesleg megállításonként legalább két percet, összesen tehát 34 percet igénybe vevő — 17 alkalommal szemben. Engedje meg, hogy nem kis bátorságot és sebességet tanúsító gépjárművezetői teljesítményéért ezúton fejezzem ki elismerésem. Végül érthetetlennek tartom, hogy amikor a határőr- területi lakosság részéről jelentős segítségnyújtást és a — kétségtelen, hogy esetenként feleslegesnek tűnő, vagy éppen kisebb bosszúságot okozó intézkedéseinkkel, igazoltatásainkkal, de mindenféleképpen országos érdekeket szolgáló — feladatvégrehajtásunkkal szemben kellő megértést tapasztalunk, Ön zaklatásnak veszi a járőr okmányellenőrző munkáját. Annál is inkább, mivel tudomásom szerint Önnek jelentős ismeretei és tapasztalatai vannak határőrizeti kérdésekben. Pál János, az Orosházi Határőr Igazgatóság vezetője Áldatlan-álmatlan éjszakák! Mélyen tisztelt Illetékesek! Hajnali 4-kor kezdek a levélírásnak, hiszen aludni már többé nem tudok. S ez így megy két hete nap mint nap. Nem, nem álmatlanságban szenvedek, még csak rossz alvó sem vagyok — kutyaugatásra riadok fel éjjelente többször. Békésen a Piac térre beköltözött egy gazdátlan kutya. Senki sem sajnálná tőle a helyet, ha szép csendesen meghúzódna. Am a nap 24 órájában az ő ugatásától visszhangzik a környék. Mi pedig, a Fáy utca első házainak lakói, szenvedünk. Mivel elérkezett az igazi nyári meleg, nyitott ablaknál tudunk csak—bár tudnánk — aludni. Az egyik szomszéd — nyugdíjas tanácsi dolgozó, tehát kolléga — telefonon kérte meg a helyi önkormányzat ezért felelős dolgozóját: vitessék el a kutyát. Másikunk személyesen járt benn az illetőnél. De „illetékes elvtárs" csak széttárja a karját, vállat von: „Hááát... ha meg tudjukfogni...” Valószínűnek tartom, ha két éjszakát az ő ablaka alatt ri- csajozna át ez a kutya, harmadik nap már biztosan meg tudná fogatni. De hát kit érdekel, hogy a napi 10-12 órát dolgozó fizikai munkás éjjel ki szeretné magát pihenni, a nyugdíjasok, a 80 év fölötti nénikék, a két infarktuson átesett férfi, a 17 hónapos kisgyerek délután is szeretne egyet aludni??!! Arról már nem is beszélve, hogy a mi kedves kutyusunk harsogó ugatással szalad az autók, motorosok és biciklisek mellett. Csoda, hogy még nem ütötték el; csoda, hogy ijedtében még nem esett el egy-két kerékpáros. Nem igaz, hogy nem találnak semmi módot a kutya elszállítására. Nincs egy altató lövedék, egy ketrec, benne egy csalogató húsdarabbal, vagy bármi? Nem hiszem, hogy nincs mód, a szándék, a segíteni akarás, a beleélőképesség hiányzik. És a naiv állampolgár még azt gondolná, hogy az önkormányzatok egyikfeladata a lakosság szolgálata, jelen esetben nyugalmának biztosítása. Belátjuk, tévedtünk. Ezúton kérünk elnézést, hogy pitiáner kutyaügyünkkel a tisztelt hivatalt zavarni merészeltük. Név és cím a szerkesztőségben Minden a régi? A július 9-ei számban közöltek egy fotót a dobozi „hősi emlékműről” . Annak mindkét nyelvű feliratán egy-egy vastag fehér csík díszeleg. Csodálkoztam, hogy ifjú munkatársuk nem kérdezett rá annak eredetére, hiszen az ilyen táblákon nem jellemző a lefestés. Nos, a fehér festék egy-egy dátumot takar: 1956. november 10. Doboz község hálálkodó dolgozó népe tehát így köszönte meg az újra és újra felszabadító szovjet hadseregnek, hogy '56-ot leverte. Ez a felirat 1991. áprilisában, amikor '56 évfordulója már nemzeti ünnep volt, még ott díszelgett. A fehér festék akkor került rá, amikor erről a szégyenletes dologról a rádióból értesült a közvélemény, ennyi volt a dobozi ön- kormányzat reakciója. Dr. Csuta Lajos, Szeghalom — Mindjárt jön a nagyi, csak leszaladt egy kicsit koldulni... A református lelkész fia volt az első A közelmúltban, 1992. július 1- jén, a Békés Megyei Hírlapban olvashattuk többek között az alábbi mondatot — hogy a füzesgyarmati képviselőtestülete); “...abban is döntöttek, hogy Füzesgyarmat első díszpolgára, a nemrég elhunyt költő, He gye si János legyen...” Hát kérem, nem’ Hegyesi János költő az első díszpolgára a falunak, hanem már 1907-ben; Csánki Dezsőnek (1857—1933) a levéltáros-történetírónak ítélte oda az akkori képviselő- testület, születésének 50. évfordulója alkalmából az első díszpolgári címet! A sokgyermekes Csánki Benjámin ref. prédikátorfiát érte e megtisztelő érdem, ki ragyogó polgári pályát futott be; 51 éven át volt az Országos Levéltár dolgozója! Az Országos Levéltárra méltán lehetünk büszkék mi békésiek, s közelebbrőlfüzesgyarmatiak, hogy a budai várban, a bécsi kapunál felépült (1913—1917) 75 évvel ezelőtt, a ma is a kor szakmai követelményeinek megfelelően az Országos Levéltár —s ez Csánki Dezső fő érdeme! Csánki Dezső több szervnek és szervezetenk volt tagja, pl. többek között a Magyar Történelmi Társulatnak, Történelmi Emlékbizottságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának... stb. Szerkesztett őfolyóiratot, de kitűnő néprajzi-ismeretterjesztő író is volt... Legfőbb érdeme és legnagyobb jelentőségű munkája volt, 1886-ban hat kötetben írta meg: A Hunyadiak kora Magyarországon c. fantasztikus jelentőségű könyvét, amelyet Teleki József kezdett el, s az ő buz- góságának köszönhető, hogy e mű reánk maradt és méltán vált híressé. Ezt az életművet nevezték el a történészek „Csánki- nak"... Amelyből ma is, holnap is sokat tanulhat a történettudomány és művelői! Ezek alapján és még sok más tevékenysége alapján nyerte el 85 évvel ezelőtt az első díszpolgári címet! A mostani „határozat” semmit sem veszít különben értékéből, érdeméből, hogy Hegyesi János költőnek ítélték oda a második díszpolgári címet! Csak elismerésre méltó a testület ilyen irányú gesztusa, hogy a mi kedves és szeretett szülőfalunknak újabb díszpolgára lett, hisz eleddig úgysem ismerték el Hegyesi János munkásságát a faluban! Borbíró Lajos Békés Megye Önkormányzata pályázatot hirdet területi „Év lakóháza címmel. A pályázat nyilvános. Alkotásával részt vehet az 1988. január 1. óta Békés megye területén (használatbavételi engedéllyel) megvalósult magánerős lakóépület dokumentációjával minden működő (építtető, tervező, kivitelező) olyan épülettel, melynek kezdettől fogva ismert volt az építtetője vagy lakója. A pályázat célja: az építészeti és környezetkultúra fejlesztése, a példásan megépített lakóházak megismertetése, valamint a magánerős lakásépítésben részt vevők és érdekeltek jó együttműködésének ösztönzése. Részvételi feltételek: A pályázók (és hozzájárulást adók) vállalják a teljes nyilvánosságot, a bírálóbizottság részére az épületet és környezetét megtekinthetővé, hozzáférhetővé teszik. Az országos pályázaton (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium) csak a területi pályázaton már elbírált, eredményes pályaművek vehetnek részt. Az alkotó közösség nem együttes pályázata esetén a kimaradó érdekelt fél írásos hozzájáruló nyilatkozata szükséges. Az épület meg kell feleljen a használatbavételkor érvényes rendezési tervnek, az OÉSZ előírásainak, az építésügyi és egyéb hatósági követelményeknek. A kategóriánkénti első helyezettek részt vesznek az országos pályázaton. Benyújtandó: Teljes építési engedélyezési tervdokumentáció, építési és használatbavételi engedély másolata, jelentkezési lap a pályázók adataival (nevek, címek, személyi számok, nyilvánosság vállalási és hozzájáruló nyilatkozatok, alkotói részvétel %-os aránya), legalább 4 db 12/18 cm-es fénykép az épület külső különböző nézőpontjairól, belső fotók a szükséges számban. Eredményesség esetén a pályázók vállalják kettő héten belül még egy példány dokumentáció benyújtását. A pályázat személyes vagy postai benyújtásának határideje: 1992. augusztus 31., Békéscsaba, megyeháza. További információt Juhász Attila pályázati előadótól lehet kérni [Békéscsaba, Derkovits-sor, megyeháza, III. em. 322. szoba, (66) 21-833/320-as mellék]. Postacím: 5601 Békéscsaba, pf. 118. — Kincset ér ez az ember! Ezer jobbnál jobb ötlete van, milyen helyi adót lehetne kivetni...
