Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11-12 / 163. szám
1992. július 11-12., szombat-vasárnap 3**«^*^—I CSALÁD - OTTHON f iRÉKÉS megyei hírlap Gazdaképzés a Sbîéobeuîmp -ban (2.) Itt a névjegy reneszánsza! Lapunkban hétről hétre közöljük a televízió 2-es csatornáján jelentkező gazdaképző sorozat anyagának állattenyésztési részét, melynek előadója és,szakmai felelőse dr. Böő István Békés megyei állatorvos. A jó állattartó épület — kielégíti az állatnak a tartással kapcsolatos igényeit; — az egyes munkálatok (gondozás, etetés, takarítás stb.) benne rövid idő alatt, jól elvégezhetők; — lehetőség szerint védelmet nyújt a fertőző betegségek kórokozóival szemben; — környezetbarát (trágya, hígtrágya, legyek, rágcsálók nem szennyezik a környezetet), lehetőség szerint biztosítja az ember—állat—növény hármasának egyensúlyát, beilleszkedik a remélhetően egyre kulturáltabb vidéki életformába. Az istállók, ólak, egyéb állattartó épületek számtalan változatban épültek és épülnek ma is. Ezek alaptípusairól az egyes állatfajoknál beszélünk, most azokkal az általános, de lényeges tényezőkkel ismerkedünk meg, amelyeket állatfajtól és épülettípustól függetlenül mindenütt meg kell teremtenünk. Az épület helye Ahol lehetőség van rá, korszerűsítsük a lakóépület és a gazdasági udvar kapcsolatát! A lakást, az azt körülvevő virágoskertet, pihenőkertet és az állattartó épületeket kerítéssel vagy élősövénnyel válasszuk el, jó módszer, ha a lakóépület és a gazdasági udvar küzé — ahol van hely — ültessünk fasorokat, ennek nemcsak esztétikai, de humán- és állategészségügyi, valamint környezetvédelmi jelentősége is van. Ne építsünk mély fekvésű helyre, nedves környezetbe vagy oda, ahol a talajvíz magasan áll, hogy az istálló és környéke mindig száraz legyen! A járulékos épületeket is az udvar legmagasabb részére célszerű építeni, ha ilyen nincs, a szintkülönbséget feltöltéssel kellene kiegyenlíteni. így könnyebb lesz a csapadék és a szennyvíz elvezetése is. Az istállónak lehetőleg a rövidebb oldala nézzen észak—déli irányba. Karámos, kifutós épületnek viszont a hosszú, zárt oldala nézzen az uralkodó szélirány felé, hogy a nyitott oldal szélámyékban legyen. Az állattartó épület lakástól, ásott kuttól való távolsága legalább 15—20 m. Elismerem, ez ma nehezen megvalósítható, de az újraéledő tanyákon, majdani farmokon vegyük figyelembe a védőtávolságokat is! Járványvédelmi szempotok A kórokozók elleni „háborúra” békeidőben kell felkészülni! Csekély törődéssel milliós károkat előzhetünk meg. A gazdasági udvar felé lehetőleg egy bejárat nyíljon, előtte legyen egy mosdótál a kézfertőtlenítéshez. (Ezekkel szinte sehol sem találkoztam, de higgyék el, jelentőségük óriási!) Kézfertőtlenítéshez a gazdaboltokban is kapható Losant használjuk 0,5—2 százalékos oldatban (sötét, teaszínű legyen), lábbeli fertőtlenítéséhez bármilyen, peremmel ellátott fémtepsi vagy fatálca megteszi, benne egy ronggyal, faforgáccsal, szalmaszecskával, amelyet felhígított, 3—5 százalékos klórlúggal vagy formáimnál naponta meglocsolunk, vagy klórmésszel beszórunk. Még jobb megoldás, ha a gazdasági udvar bejárata előtt egy kis betonmedencét létesítünk, ezt jól felhasználhatjuk kisgépeink kerekeinek fertőtlenítésére, de tenyészállataink csülökápolására is. Közegészségügyi szempontból is fontos, hogy ne utcai ruhában és cipőben dolgozzunk állataink körül. Az istálló nem kiállításai csarnok, ezért a személyforgalmat lehetőleg korlátozzuk! A járványvédelem legbiztosabb módja a zárt állomány létesítése, vagyis az, hogy idegen állatot minél ritkábban hozzunk udvarunkba. Jól tudom, ez a kisgazdaságokban majdnem lehetetlen, hiszen a tenyészállat-utánpótlást is csak kevesen tudják saját maguk megoldani, a hízóalapanyagot pedig sokan vásárolják. Jelöljünk ki udvarunkban egy úgynevezett megfigyelő istállót (karantént), a behozott állatot ide tegyük, s csak 5 hetes megfigyelés után vigyük végleges helyére. Ez lehet nagyon egyszerű helyiség is, lényeg, hogy a többi istállótól, óltól elkülönüljön, s külön eszközkészlete (seprű, lapát, vödör stb.) legyen. Kiürítése után mindig fertőtlenítsük! Az abrakfogyasztó ágazatokban (sertés, baromfi) egyre gyakoribbak az eddigi nagyüzemi szakosított telepekhez hasonló technológiájú, azoktól legfeljebb méreteiben különböző zárt állattartó épületek. Ezek legfontosabb környezeti kérdéseivel (levegőminőség, padozat) a jövő héten foglalkozunk. Dr. Böó István Tartozik egy vallomással Szereti Ön Kempfert plébánost? — Hogy szeretem-e? De még mennyire! Minden csütörtök este hét órakor megnéztem a tévében. Egy ilyen csupa szív és lélek papot muszáj szeretni. — Találkozott az életben hasonlóval? — Gyermekkoromban. Kettővel is. És ezért szerencsésnek tartom magam. Kend- rella plébános úr a szülőfalumban tanított a négy elemin át. Bár kimondottan intellektuális típus volt, értett a falusi gyerekek nyelvén is, és sohasem unatkoztunk a hittanórán. Utána meg csoportosan kísértük. — Úgy tetszik, szeretettel emlékszik rá. — Sohasem felejtem el, akárcsak Apor báró gyulai plébánost, aki később győri püspök lett. Negyedik polgáriban ő volt a hittantanárunk. A báró... így hívta az egész város. Most is előttem van a kedves arca, hallom halk szavát a sze- retetről. Perű, megértés, jóság sugárzott belőle. Máig úgy tartják, nagyon népszerű volt... — Lehetett is, mert ő mindenkiben az embert látta, akár szegény, akár más vallású vagy nemzetiségű volt, nem tett különbséget. Ahol tudott, segített. Rengeteget tett a szegényekért. Hogy nem mindennapi pap. azt a hívek érezték, s hogy embernek is milyen kiváló: tudta az egész város. És szerette. — Persze, hogy szeretem Kempfert plébános urat, hisz az egész szerepe, egyénisége, de maga az alakot életre keltő színész is szeretetre méltó. Az volt Rentz ügyvéd is a Két férfi — egy eset című sorozatban. — Mit értékel a plébánosban legjobban? — Azt, hogy mint lelkipásztor nem fölötte áll a kisvárosnak, hanem vele él. Barátságos, közvetlen, bárki bizalommal fordulhat hozzá, nem utasítja el. _ — Egy közpkorú férfi, mint Ön, nem túl idealizáltnak tartja? — Mondok magának valamit. Több mint tíz éve volt egy magyar tévésorozat, a 78-as körzet. Hősét, a fiatal tanácstagot Schütz lia játszotta, remekül. O volt az, aki komolyan, szinte szó szerint vette a feladatát: képviselte az embereket. Törődött velük, intézte ügyes-bajos dolgaikat, valósággal verekedett értük. Minden kritika lehúzta, sematikusnak nevezte, pedig csak szórakoztatni akart a jó példával. — A Kempfert-Jéle sorozat is ilyen jó példa? —Annak a telitalálata, mert a maga nemében kiváló. Szerintem legalábbis. Nemes a mondanivaló, szimpatikus a főhős és még izgulni is lehet. A mai világban, amikor a valóság is vértől csöpög, s egyre jobban eluralkodik a gyűlölet, az önzetlenség, a jó szándék és a jótett felmutatása egy hosszú sorozatban kulturális és erkölcsi jótétemény. — Ha csak lehet, megnézem a Testestől-lelkestől című Filmsorozatot. Tetszik nekem, ahogy plébános központi figurája lett a német kisvárosnak, s egyben a bajbajutottak, elesettek támasza a hitélet felélénkítése mellett. Evangéliumi kép, modem formában. Csak nem tudom, hány hasonló létezik? — Jól sejtem, hogy valami olyat gondol, bárcsak minden pap ilyen lenne? — Persze, csak hát nem vagyunk egyformák. Még az egyházi emberek sem. A népnek pedig a filmbelihez hasonlók kellenének. Nem tudom régen hogy volt, ehhez túl fiatal vagyok, de ezt a szoros baráti kapcsolatot az egyházi és világi élet között nagyon vonzónak tartom. — Kempfert plébános igazi emberbarát és pszichológus egy személyben... — Pont ez kell, különösen a fiataloknak! Hogy megértse őket valaki és ne ítélkezzen mindjárt, hanem sgítsen. Mindegy, hogy melyik felekezet papja, ha érzi a felelősséget. —És cselekszik? — Feltétlenül! És ez a film épp ezért tesz sokkal nagyobb szolgálatot az egyházaknak, mint a vallásos műsorok. Szinte kívánja az ember, hogy a Kempfert plébános közösségéhez tartozzon. Vass Márta Ha volt olyan nyomda, amely névjegyek készítésére specializálta magát, az elmúlt évtizedekben nemigen dúskálhatott megrendelésekben. Mert „felsőbb régiókban”, diplomaták, külkereskedők, politikai vezetők körében ugyan használatban maradt a kis fehér kártya, de a köznapi érintkezés tartozékaként kiment a divatból. Napjainkban azonban ismét polgárjogot kapott az udvarias gesztus: akik először találkoznak, üzleti, hivatali stb. kapcsolatba kerülnek egymással, búcsúzáskor átadják névjegyüket — mintegy jelzéseként annak a reménynek, hogy a kontaktus nem szakad meg, a személyes kapcsolat folytatódik. A névjegy — már rendeltetésénél fogva is — árulkodik tulajdonosáról. Szokásos tartalma: pontos név, munkahely, beosztás, telefonszám, s újabban a telex vagy a telefax száma. Mindez kiegészülhet a lakcímmel és az otthoni telefonszámmal, ám ez utóbbi adatok névjegyre nyomattatását érdemes kétszer is meggondolni. Az íratlan szabályok szerint ugyanis akinek ilyen kártyát nyújtunk át, az joggal feltételezheti, hogy a hivatalos időn kívül otthon is bármikor kereshet bennünket, szívesen rendelkezésére állunk. Vannak, nem is kevesen, akik többféle tisztséggel, címmel, ranggal, szakmai vagy egyéb kitüntetéssel rendelkeznek. Ha valamennyit odazsúfolják nevük alá, akarva-akaratlan a hivalkodás látszatát keltik. Ezt elkerülendő célszerű — bár némi többletköltséggel járó — megoldás két-, netán háromféle névjegy készíttetése. így alkalmanként azt nyújthatjuk át a partnernek, amelyik annak személyéhez, szakmai profiljához vagy a kapcsolat jellegéhez „passzol”. Néhány további, a hazai és nemzetközi gyakorlatban kialakult névjegyszabály: a fényes vagy matt fehér kártya normál mérete 10x5 centi — ez jól elfér az irattárcába. A családi és keresztnév pontosan, rövidítés nélkül szerepeljen rajta. Az arányos szövegelosztás jegyében az a szokás alakult ki, hogy névjegy bal alsó sarkában tüntetjük fel a cég, munkahely nevét, címét, a jobb alsóban pedig a lakásét. Ha azonban privát adatainkkal — az előzőekben melí- tett okok miatt — „takarékoskodni” akarunk, szintén érdemes külön, magáncélra szóló névjegyet csináltatni. (-szóma) FEB Füstbe ment tápanyag Környezetvédelmi tájékoztató a tarlóégetésról Megkezdődött az aratás, a betakarítással egy időben azonban füstfelhőbe burkolózik a táj, és kezdetét veszi egy olyan időszak, amely a környezetvédelem számára hosszan tartó készenléti állapotot jelent. Az utóbbi évtizedekben ugyanis elterjedt a mezőgazdasági negyüzemekben a tarlómaradványok elégetéssel történő eltávolítása. A regionális környezetvédelmi hatósághoz 1989-ben 46 mezőgazdasági nagyüzem nyújtott be kérelmet 4787 heknem szüntethető meg. A kérdés másik oldala viszont az, hogy rendszeres növényvédelmi munkával és a kezelési idők betartásával a fertőzés kiterjedése megakadályozható. Az égetés pillanatnyilag költségtakarékosnak tűnik, mivel egy szál gyufa felhasználásával, egy munkaművelettel előkészíthető a talaj a következő növénykultúra számára. Ugyanakkor az értékes anyag megsemmisítése és a környezetszennyezés miatt valójában ez a megoldás a legdrágább hosszabb távon. szélirányra és a csapadékviszonyokra kell tekintettel lenni. A szélsebesség 1,5—5,5 m/sec értékek között változhat. A szél nem fújhat lakott település vagy egyéb védendő objektum irányába. A begyújtás utáni folyamatos égés csak száraz növényi maradványokon biztosítható, ezért eső vagy harmatképződés után meg kell várni a talaj és a növényzet felszáradását. Amennyiben az agrometeorológiai előjelzés szerint eső várható, az égetést nem szabad megkezdenni. Az égetést de. Tarlóégetés 1991 nyarán Zsadány határában fotó: kovács Erzsébet tár gabonatarló elégetésére. 1990-ben 19771 hektár, 1991- ben pedig 19017 hektár volt az égetésre kérelmezett terület nagysága. A tarlóégetés környezeti hatása egyértelműen káros. Az égés során keletkező magas hőmérséklet tönkreteszi a talajban élő hasznos mikroorganizmusokat és egyéb élőlényeket. A növényi szervesanyag elégetésével pedig elpusztul a humusz utánpótlásának egyik formája. Az oxigénhiány miatt 90 százalékban tökéletlen égés során korom, szén-mono- xid, nitrogén-oxidok, mérgező szerves vegyületek, rákkeltő anyagok kerülnek a levegőbe. A mezőgazdasági üzemek — a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet végrehajtási utasításával összhangban — kérelmüket általában növényegészségügyi indokokkal szokták alátámasztani. Az égetés elméletileg végső esetben valóban indokolt lehet, ha a terület fertő- zöttsége olyan mértékű, hogy semmilyen más módszerrel Az eddigi gyakorlattal ellentétben a 24/1992.(1.28.) sz. kormányrendelet a tarlóégetés és a növényi szárégetés engedélyezését a települési jegyző hatáskörébe utalta. A mezőgazdasági üzemeknek tehát nem a környezetvédelmi felügyelőségen, hanem az illetékes polgármesteri hivatalban kell kérelmüket benyújtaniuk. A tarlóégetéssel kapcsolatos állásfoglalás kialakításakor a jegyző figyelembe veszi a növényvédelmi hatóság szakvéleményét. Növényi szármaradványok égetése esetén pedig a környezetvédelmi feíügyelőség működik közre szakhatóságként. Ezután következzék néhány olyan szempont, melyet minden nyílt téri égetésnél figyelembe kell venni: — Védőtávolság tekintetében az Országos Építési Szabályzat 1. számú melléklete a mérvadó. A települések szélétől és az összefüggő erdőktől 1000 m-es védőtávolságot kell tartani. — A meteorológiai tényezők közül a szélsebességre, a 10 és du. 3 óra között kell lebonyolítani. — A tarlóégetésnél fontos az égetendő terület nagysága is. Az égetést mozaikszerűen kell végezni. Egy mozaikrész nagysága a 15 hektárt nem haladhatja meg, és a következő területnek legalább 1000 m távolságra kell lennie. A bejelentéshez mellékelt térképen be kell jelölni à fertőzött területet és az égetni kívánt összterületet. A területek nagyságát számszerűen is fel kell tüntetni. A szabályoktól eltérő égetések esetén a terület tulajdonosának (használójának) légszennyezési bírságot kell fizetnie. A környezetvédelem jelenleg kénytelen a tarlóégetést eltűrni. Csak ajánlani lehet viszont a Nyugat-európai gyakorlat követését, amely szerint az értékes anyag a talajba visszaforgatva újra pozitív tápanyag- forrásként jelentkezik, ahelyett, hogy „(üstbe menne”. Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Gyula
