Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11-12 / 163. szám

►BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP* LOCSI-FECSI 1992. július 11-12., szombat-vasárnap ír Feszplötyi, avagy mell szenzáció az USA-ban Majd szétfeszül a... szegénynek HORIZONT-FOTÓ A hirdetések nélkül a templom egereinél szegényesebbek, sivárabbak lennének hét­köznapjaim. Egyik másikon egyszerűen felakad a szemem. Az elején még elcsodál­koztam, hogy miféle rafinériákkal keltenek bennem ingerenciát a reklámok. Immáron természetesnek veszem, hogy a lábam kis- ujjától a fejem búbjáig megtalálták a gyen­ge pontjaimat a rafinált reklám menedzse­rek. S ahogy egy-egy szlogen, versike vagy bájos női arc hatni tud rám..., jobb arról nem beszélni. „A reklámra való ráharapási csúcsomat” — természetesen csak átvitt értelemben — a minap a Nők Lapjában megjelent hirdetés jelenti. Mell szenzáció az USÁ-ból — hirdeti a szöveg, naná, hogy fotókkal illusztrálva. Az újdonság lényege egy kis párnácska, amely segítségével az ereszkedésnek indult—haj­^ .................................................... ­d án magasabb „pozíciókat” elfoglaló — női kebleket oly peckessé, feszessé (szó szerint) lehet tenni, hogy menten kiguvad vala­mennyi halandó férfi szeme. Jómagámnak beletelt vagy négy-öt percembe, amíg a visszagyömöszköltem helyükre őket, pedig csak három ártatlan — hajjaj mennyire nem az! — illusztráló fotót tanulmányoztam. Feszplönyinek neveztem el magamban a szemfényvesztő párnácskákat. Lehet, hogy nem kellene hozzá magyarázatot fűzni, de elmondom, honnan e szóösszetétel: Amikor a gyanútlan — méginkább szerelemre éhes — férfi társaim rápillantanak az utcán, strandon, moziban, buszon vagy munka­helyükön a párnácskákkal peckesített, meg­vadított, a márvány keménységét sejtető didkókra, akkor az egész világ hirtelen oly, de ojy feszessé válik! Feszül ott minden... Mert ne felejtsük, amit az egyik legnagyobb magyar szellemóriás Karinthy Frigyes már réges régen tudomásunkra hozott (nem szó szerint, de lényegében): Ha egy ember belép a szobába, aki történetesen férfinak szüle­tett, akkor olyan „mértékben” alakul át fér­fivá, mint amilyen „mértékben” nő az az ember, aki odabent van. Igen ám, de semmi nem feszülhet a végte­lenségig. Példa rá, a magyar mondás: Majd szétfeszül a szive szegénynek. Férfi társaim az elemi erejű, dupla feszítés hatására hu­száros akciókba kezdenek. A cél pedig, na mi lenne a cél... S azt is tudjuk, hogy az esetek igen nagy százalékában az erőfeszí­tés végül eredménnyel jár, hiszen a fogadó- készség eleve beprogramoztatott a szebbik nem gépjeibe. „Jaj, de szép szőrös lábai vannak ennek a Pistinek.” S eljő a beteljesülés magasztos, régen (vagy nem is olyan régen) várt pillanata, amikor férfi társaink kézzel fogható sikert érnek el. De jajj, szegény fejüknek, az acé­los keménységűnek látszó, a márvány szi­lárdságával vetekedő, a mágnesként elemi erővel vonzó szilaj keblek hirtelen elindul­nak lefelé, és megmutatják igazi alakjukat, pontosabban alaktalanságukat. (És még a nők mondják, hogy micsoda alak ez a Pisti). S ím, eljön a plötyi állapot, ami megint csak oda—vissza érvényes, ha elfogadjuk a már előcitált klasszikus megállapítást. Ha valaki jobb szót tud e dupla sodrású állapot plasztikus (nem plasztikai) ábrázo­lására, érzékeltetésére akkor én meghajtom a fejemet, addig viszont éljen, és virágozzék a feszplötyi, a női nem legújabb csapdája az ártataln férfi társaim megrontására. Lovász Sándor Még mindig a világranglista élén Falun több az életunt, mint a nagyvárosokban Az öngyilkosságok arányszá­ma — az utóbbi évek stagnáló, illetve csökkenő tendenciája mellett is — a világ országai közül hazánkban a legkedve­zőtlenebb. A szomorú tényt a KSA most közzétett tanulmá­nya rögzíti. A számok tanulsá­ga szerint Magyarországon százezer lakos közül átlag 15- 20-szal többen vetnek véget önkezűleg életüknek, mint az ugyancsak magas arányszá­mokat produkáló Ausztiában, Dániában, Franciaországban, Svájcban és Japánban. A jelenség nem újkeletű: már a 20-as és 40-es évek kö­zött a második helyen álltunk (Ausztria mögött) az öngyil­kosságok világranglistáján. A második világháború után nagyjából az ötvenes évek kö­zepéig némi javulást lehetett regisztrálni, majd fokozatos romlás után 1983-1984-ben mélypont, ezt követően pedig lassú javulás következett. Úgy tűnik, hogy ez tavalyelőtt, ta­valy megállt — de nincs hite­les prognózis arra, hogy a to­vábbiakban a fekete statiszti­kai görbe le- vagy fölfele ha­lad. A szakemberek ugyanis a legkülönbözőbb összefüggé­sek elemzésével sem találják az egyértelmű választ arra, hogy miért áll hazánk az élet önkéntes eldobásában a nem­zetközi statisztikák élén im­már hosszú évtizedek óta. Amint arra nincs megnyugtató magyarázat, hogy lényegében a századforduló óta miért Csongrád és Bács-Kiskun me­gyében a legmagasabbak az öngyilkosságok arányszámai. (A két említett megye mögött egyébként szintén hagyomá­nyosan gyakori e halál-ok Bé­kés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagy- kun-Szolnok és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében.) A mérhető mutatók — a gazda­sági fejlettség, illetve fejlet­lenség, az alkoholfogyasztás mértéke, stb. és az élet eldobá­sát választók számának alaku­lása között a szekemberek nem találtak értékelhető össszefüggést. A statisztikákból azonban bizonyos demográfiai és egyéb következtetések egyér­telműen levonhatók. A férfiak jóval gyakrabban menekülnek a halálba, mint a nők; az arány 70-30 az előbbiek „javára”. Az is egyértelmű, hogy zöm­mel az idősebb generáció te­kinthető veszélyeztetettnek: az önpusztítók 70 százaléka 40 évnél idősebb. Lényeges té­nyező a családi állapot: a háza­sok között sokkal ritkább az öngyilkosság, mint az egye­dülállók körében. A két világháború között ez a halálnem inkább a városla­kók közül szedte áldozatait - újabban azonban a kisebb te­lepülések alkotják a fő ve­szélyzónát. Jellemző, hogy például 1990-ben 100.000 la­kos közül Budapesten 32-en, a megyei városokban 34-en, a városokban 40-en, a közsé­gekben pedig 46-an lettek ön­gyilkosok. (bolt) Ferenczy Europress Szívtiprók A FÉRFI, aki tetszik nekünk Idős vagy fiatal, szőrös vagy jól ápolt, „döglesztő” vagy esetlen, ostoba vagy „sziporka”, alacsony vagy magas — nem mindegy. Női szemmel—elsőbenyomás­ra —sok minden megállapítható a terem­tés koronájáról. Ha jön velünk szemben az utcán, vagy éppen előttünk, feszít”, ha a buszon együtt nyomorgunk, ha a stran­don letapossa a törölközőnket, ha az áru­ház ajtajában maga elé enged, azonnal femérjük a helyzetet, díjazzuk így vagy úgy a FÉRFI-t. Ön, Te és egyáltalán mi nők mit nézünk meg a férfiakon ? Kérdé­seinket természetesen csak is kortalan, gyengébb nembélieknek tettük fel. íme a válaszok! A fürdőnadrág és a két napos borosta öltöztet... FOTÓ: FAZEKAS FERENC — Nem látom meg a férfia­kat (sem), ugyanis rövidlátó vagyok... De! Akiért még a szemüvegemet is felteszem, az az összbenyomásával hat rám. Valamivel felhívja ma­gára a figyelmemet, s amikor ez megtörtént, azonnal a sze­mébe nézek. A tekintet szá­momra sokat elárul. Utána rá­pillantok a kezére. Nem a ko­szos körmöktől, az olajos kéz­től irtózom, hanem a tövig vá- gottól, sőt! A tövig rágottól. A dolgos kéz nekem nagyon vonzó. * * * — Ha kisportolt, jó barna a teste, akkor megnézem. Saj­nos kevés srác ad az ilyesmire. Alig van jó alakú, igazán csi­nos fiatal fiú, ezért be kell érni azokkal, akikkel találkozunk nap mint nap. Számomra a fér­fi tekintete a legfontosabb. Amivel egyáltalán nem foglal­kozom, az a láb. Egy tartós kapcsolatban természetesen minden másként alakul. Az én barátom nem a külcsínével, hanem az okosságával keltette fel az érdeklődésemet. ** * — Sok férfi akkor is muto­gatja magát, amikor semmi alakja sincs. Bezzeg tőlünk, nőktől elvárják, hogy csinosak legyünk! Kevés fiút nézek meg magamnak, rosszak a ta­pasztalataim. Ha csinos az il­lető, szinte biztos, hogy ha megszólal, kiábrándulok. ¥ * * — Imádom, ha egy férfinek férfias a járása, az egész lényé­ből sugárzik az erő, a magabiz­tosság. Ha ez a „fajta” szembe jön velem az utcán és ráadásul meleg bársonyos tekintettel párosul a megjelenés, akkor elolvadok. Az ilyen pasik tet­szenek nekem! * * * — Attól függ, hol látom meg az illetőt. Ha előttem megy az utcán, megnézem a fenekét. Szerintem nemcsak egy nőnek lehet csinos hátsó­fertálya! Ha szembejön velem és ráadásul napszemüveget vi­sel, ez már fél siker. Hogy ne mondhassa senki, egyoldalú volt a faggatódzás, ezért utolsó riportalanyunk­nak egy igazi, tapasztalt FÉR- Fl-t választottunk. Válasza így hangzott: — A nő mit néz meg legelő­ször a férfin? Ugyan, mi mást, mint a pénztárcáját?! Cs-ili A szemüveges férfi. Döntsék el Önök, hogy szívtipró-e * Aznavour passziója Warren Beatty csont és bor Charles Aznavour újabb villát vásárolt Saint Tropezben — csakhogy kedvében járjon felesé­gének, Ullának. „Ulla szeret költözködni. In­kább veszek egy új házat, minthogy a feleségem lecseréljem. A ház mindenképpen olcsóbb. Ezenkívül imádok bútorokat pakolni” —jelen­tette ki a 68 éves örmény származású francia sanzonénekes. A nemrég még hollywoodi Casanovának becé­zett Warren Beatty már csak két nőnek él: feleségének, Annette Benningnék és lányának, Kathlynnek. A házasság más változást is hozott az életben: megszállott egészségmániákus és kalóriaszámláló lett. Amikor felesége a terhes­ség után radikális fogyókúrába fogott, Warren is követte. A nők bálványa rövid idő alatt 10 kilót adott le, egyesek szerint csont és bőr. Csábító csingilingik Fát a fülbe! Hölgyeim! Nem kell milliomos férj, nem kell hónapokig spórol­ni, hogy mutatós, deko­ratív fülönfüggó't ve­hessenek maguknak! Az idei év divatja a fa. A bizsuk könnyűek, jól illenek a nyári ruhák­hoz, harsány színük­kel a kreol hört is fel­dobják. Strandra biki­nihez is mutatós. Képünkön az orosházi Medál Butik egyik leg­újabb garnitúráját lát­ják. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette

Next

/
Thumbnails
Contents