Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-08 / 134. szám
,BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPKORKEP 1992. június 8., hétfő Pünkösd üzenete Keresztényhitfesztivál Sokan várakoztak szombaton a békéscsabai Korzó téren, hogy a Békéscsabai Hit Gyülekezet által szervezett zenés igehirdetés részesei legyenek. A budapesti vendégekkel érkező autóbusz elromlott, ezért kétórás késéssel kezdődött a program. Az egyre több hívőt számláló közösség rendszeresen vasárnap délután 4 órakor találkozik Békéscsabán a megyeháza udvarán lévő faházban. A lány kizuhant Futótűzként terjedt el a hír Lökösházán, hogy egy 16 éves lányt kidobtak a vonatból. Információnk szerint a medgyesegy- házi diáklány a szerelvényből véletlenül zuhant ki, bűncselekmény nem történt. A gyulai kórház baleseti osztálya ügyeletes orvosától azt is megtudtuk, hogy állapota kielégítő. Arany Katedra A békéscsabai pedagógusnapi kitüntetettek között Kruchió Gábor gimnáziumigazgató mellett László István, a 611. számú szakmukásképző iskola igazgatója részesült Arany Katedra kitüntetésben. „AZ ÖREGKOR KÉTSÉGTELEN EGÉSZSÉGI ELŐNYE, HOGY AZ EMBER MÁR SOKAT A POHÁR MELLÉ ÖNT ABBÓL AZ ALKOHOLBÓL, MELYET MEG AKAR INNI.” (André Gide) <Folytatás az 1. oldalról) lélek. A pünkösdi üzenet a XX. század emberének, nekünk szól, akik sokszor annyira csak a termelés, csak a fogyasztás, az anyagiak kérdéseivel foglalkozunk, hogy az akut lélekfeledés tünetei mutatkoznak rajtunk. Önvizsgálatra biztatva így szólt: „Nézzünk körül most ezen az ünnepen, tekintsünk be a hallott igék tükrében, és vizsgáljuk meg magunkat és környezetünket! Vajon tényleg békés ez a Békés megye, békés ez a város, Békéscsaba? Hát nem éppen arról a veszélyről hallunk, olvasunk sokat, hogy teljes az egyet nem értés, a harag és meg nem értés, durvaság és erőszak? Hát nem azt tapasztaljuk naponta, hogy a tiszteletlenség és gyűlölet vesz erőt embereken? Es ez a korszellem burjánzik.” A továbbiakban arra emlékezett dr. Harmati Béla, hogy pünkösd ünnepe az egyház születésnapja, mert Jeruzsálemben ezén A Magyar Nőorvos Társaság Dél-magyarországi Szekciója tavalyi ülésén határozott úgy, hogy a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő orosházi kórházban rendezze meg idei tudományos konferenciáját. Az eseménynek egy másik helyi rendezvény is aktualitást adott, hiszen — immár hagyományos — műszerkiállítást is a hét végén tartották a városban. Dr. Kovács István osztályvezető főorvos még egy magyarázattal szolgált a konferencia kapcsán: — Dr. Zelenka Lajos halálának 10. évfordulója tiszteletére is terveztük ezt az ülést. Sokunk tanítómestere volt a főorvos úr. Tavaly, amikor a gyulai összejövetelünkön felvetettem ezt a javaslatot, mindenki támogatott. Orosaz ünnepen kezdődött a jézusi gyülekezet élete. Majd azzal a gondolattal folytatta, hogy az egyházaknak, évtizedek korlátozott lehetőségei után most hazánkban felelőssége, hogy a hirdetett igét éljék meg, a jézusi igazságot, ezt az erkölcsöt és ezt az etikát éljék és tanítsák. A régi egyházi iskolákat, így az evangélikus nagytemplom mellett álló békéscsabai gimnáziumot, mint volt egyházi iskolájukat is ezért szeretnék visszakapni, mert felelősséget éreznek a gyülekezeteik, az egész társadalom iránt. Felelősséget arra, hogy oktassák a jézusi és egyben humánus erkölcsöt. A továbbiakban emlékezett és emlékeztetett a pedagógusok, a nevelők tiszteletére ezen a vasárnapon, amikor régi szokás szerint őket köszöntjük. Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés után a püspök gyermekeket keresztelt meg, majd úrvacsorát vettek az oltár elé járulóhívek. Tóth Ibolya házán 20 évvel ezelőtt volt konferenciánk. Az orosházi kórház legnagyobb osztályának szakemberei nemcsak szervezőkként, hanem aktív részvevőkként is szerepeltek a kétnapos tudományos programban. Az előadásokat egyébként két téma köré csoportosították: a váratlan nehéz megoldást igénylő esetek, és az újnak nevezhető eljárások. Ahogy Kovács főorvos mondta: nem törekedtek magas röptű, „tudományoskodó” előadásokra, hiszen nekik elsősorban a gyógyítás a dolguk és a céljuk. Megfelelő pénzeszközök birtokában Orosházán a három legjobb fiatal előadót pénzdíjazásban is részesítették. Cs. I. Szülész-nőgyógyászok konferenciája Orosházán A szolgálati lakás, ahonnan mihamarabb szeretett volna megszabadulni a családfő felrója apja hirtelen természetét, amiből jutott örökségként rá is, de megemlíti, ezt önfegyelemmel ki akarta magából irtani. Emlékezik arra, hogy családja papneveldébe szánta.) — A sors fintora, hogy gyilkossá váltam... (Megállítom az elbeszélésében, hogy kronológiai sorrendet tartsunk. Kérdezem, hogyan ismerkedett meg a feleségével...) — 1979-ben Frankfurtban, az állomáson vettem egy Nők Lapját. A házassági hirdetések között találtam rá későbbi párom hirdetésére. írtam neki. így ismerkedtünk meg. Fél évig leve- lezgettünk, majd meglátogattam a jövendőbelimet. Aztán úgy határoztunk, hogy összeházasodunk, mert kölcsönös volt a szimpátia. Nem mondhatom, hogy olyan nagy szerelem volt, mintha négy évig^kéz a kézben sétáltunk volna. O 28 éves volt, én 33, amikor megismerkedtünk. Adminisztrációs okok miatt Magyarországon nem eskettek össze bennünket, így Frankfurtban voltunk kénytelenek házasságot kötni 1980. március 28-án. (Istenem, a fiatalasszony akkor nem sejthette, hogy a házasságlevéllel a halálos ítéletét is aláírta...) — Csak 1983-ban sikerült megkapnom a letelepedést Magyarországra, addig külön éltünk, én kinn, a feleségem pedig itt. 1982-ben megszületett a kisfiam. Ahogy a munkám engedte, két-három havonta hazajöttem, segítettem őket anyagilag azzal, hogy különböző dolgokat hoztam, amit eladhattak. Időközben megszerettük egymást, a gyerek is szoros kapocs lett köztünk, bár a problémák itt kezdődtek. Nagyon nem tetszett nekem az az étkezési szokás, amit a feleségem és családja követett. Zsírosán, egészségtelenül táplálkoztak. Ahogy a fiam megszületett, döbbenten észleltem, hogy puffadt, nagy hassal jött a világra. Amikor ezt szóvá tettem, lehurrogtak a feleségem is, anyósom is. Rosszulesett, de azt gondoltam, egyszer, majd ha együtt leszünk, más lesz a helyzet. Hiszen ezer kilométeres távolságból hiába akarok nevelni. Abban a faluban, ahol a feleségem élt, az volt az elv, hogy a betegségtől félni kell, arról nem illik beszélni. Ezt a szokást az asszonyom később sem tudta levetkőzni. (Figyelem A. arcát. Úgy meséli ezt a történetet, mintha olyan nagy bűnt követett volna el az asszony azzal, hogy egészségtelenül étkezett.) Béla Vali (Folytatjuk) Vacsorázzon velünk! Ismét játékra invitáljuk a Kedves Olvasót! Ha szívesen beszélgetne velünk egy baráti vacsora közben, nem kell mást tennie, csupán lapunk számaiból az Önnek legjobban tetsző írás utolsó néhány sorát és a szerző nevét kivágva, nyílt levelezőlapra felragasztva beküldeni szerkesztőségünkbe. Természetesen ugyanígy fotóval is lehet pályázni. Mi a beküldők között kisorsolunk egy hatszemélyes vacsorát, melyen a nyertes négy fővel, s az általa kiválasztott újságíró a hozzátartozójával vesz részt. Tervünk az, hogy év végén egy ünnepi esemény keretében, az Önöktől legtöbb szavazatot kapott kollégánknak átadjuk a közönség díját. Játékunk következő fordulójában a június 8 és 13. között megjelenő írásokból lehet beküldeni, melyet kérünk legkésőbb június 15-én postára adni. A nyertes nevét lapunkban közzétesszük. Kíváncsian várjuk leveleiket! Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Schubkégel Edit nevű (Békéscsaba, Bartók Béla út 31.) olvasónk nyerte a szombat esti vacsora- meghívásunkat, ahol Kovács Erzsébet fotósunkkal találkozott a kis társaság. A békéscsabai Vörös Sárkány Étteremben nem mindennapi különlegességekkel kedveskedtek nekik Fotó: Kovács Erzsébet Kötetlen beszélgetés a Rózsáról — jó szándékkal Pünkösd vasárnapjának délutánján dr. Harmati Béla evangélikus püspök, Táborszky László evangélikus esperes, püspökhelyettes, valamint az egyház iskolabizottságának tagjai a Rózsa Ferenc Gimnázium tanáraival kötetlen beszélgetésen cseréltek véleményt a jó hírű oktatási intézmény jövőjéről. Az eszmecsere után Táborszky László püspökhelyettes urat kértük rövid értékelésre, aki a következőket mondta: — Hasznos volt a tegnap délután, mert megismertük egymás véleméA hétvégén a Békéscsabai Vásárhelyi Pál Műszaki Szak- középiskolában folytatódott a megyeszékhely egyházi—állami gimnázium vitájának újabb fordulója, melyre meghívták Pap János polgármestert és munkatársait. Tóth Mihály igazgató arra kéri pedagógus-kollegáit: alakuljon ki értelmes párbeszéd, az érvek hassanak, ne az indulatok. Előtte azonban Pap János polgármester hosszasan ecseteli: próbáljanak olyan megoldást találni, ami a legtöbb esélyt ad Békéscsaba város oktatásának az előrelépéshez. És még hozzáteszi: az itt dolgozók lássanak tovább az orruknál is... Az igazgató interpellál: higgadtan igyekszik bizonygatni: egy jól működő iskolai műhelyt zilálnának szét. Egymás után kémek szót a tanárok. Van aki azt kéri számon, miért nem kérdezte senki az iskolát eddig, miért csak a riasztócsengőjükre ülnek itt? Van aki azt tudakolja: egyáltalán hogyan kerülhetett a „csizma az asztalra”, hiszen a városban több általános iskola is van, amelyik eredetileg gimnázum- nak épült. Akkor most... jigy idősebb pedagógus megnyugtatja a polgármestert: jó a szemüvege, és jól lát, messzebbre is! Többen is szeretnék tudni: milyen meggondolások alapján foglalt állást úgy a kulturális bizottság, hogy a Vásárhelyiből legyen az állami gimnázium? A nyét. A találkozót mi kezdeményeztük és jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy tizenöt tanár érdemesnek tartotta eljönni. Ami fontos: a jó szándékot mind a két fél feltételezte a másikról, és ez végig meglátszott a beszélgetésen. Egyetértünk abban is, hogy a Rózsa Ferenc Gimnáziumnak a jövője csak úgy képzelhető el, ha javára válik Békéscsabának, a térség lakosságának és az egyháznak. A tanárok és az egyház azt szeretné, ha törvénytisztelő, tisztességes, munkaszerető embereket nevelne a gimnázium. Ezúttal is hangtanárok után vállalati igazgatók, egykori diákok következnek; ők is hosszan és szemléletesen bizonygatják: ez az iskola igenis rengeteg szakembert képezett mindig, rangja van Nyíregyházától Szombathelyig! Egyre többször kerül szóba a Te van Andor szakközépiskola, mint a másik lehetséges befogadó bázis. Pap János beismeri, hogy rossz döntés volt a Rózsában engedélyezni a nyolcosztályos gimnáziumot, majd arra utal, hogy itt a vízműben (is) minden szög és szék az önkormányzaté... A széksorokban értik a célzást, moraj a válasz. A polgár- mester kimondja: tulajdonképpen a szocialista párt és a Fidesz javaslatára vetődött fel a Vízmű, lévén itt szolgálati lakások is vannak és mellette az evangélikus templom. Most ezek a pártok csütörtökön az ellenkezője mellett demonstrálnak. Molnár alpolgármesterrel szemben ő nem tartja képesnek a kormányt az oktatási törvény meghozatalára, noha fontos lenne. A legtöbbet szóló tanárnő két és fél óra múltán: „eddig bíztam benne, hogy fontos amit mondunk és teszünk, és megértik, de egyre kevesebb a reményem.” Még van idő mindent újra átgondolni, hátha újabb rossz döntést hiúsít meg a testület elé kerülő javaslat. Ady-verset hívok segítségül zárásul, két sora talán ide illik: „ Bevallom, hogy néha hazudva / Értem patkószeges, őszi útra”. F. I. súlyoztuk, hogy az egyházi iskolák a nyitottságot egyik legfontosabb értéknek tartják, csak úgy, mint a hazaszeretetet, a befogadást, a toleranciát, a türelmet és a tiszta erkölcsöt. Már csak ezért is reméljük, hogy végül jó megoldás születik. A Rózsa Ferenc Gimnáziumról az ön- kormányzatnak és az egyháznak kell közösen dönteni, de nem mindegy, hogy az érintett pedagógusok miként vélekednek. Renjélem, pünkösd vasárnapján sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz. Lovász Sarakba szárítva „Bete g gyártó” kártya?! ,,Pár évvel ezelőtt, ha nem vették fel a gyereket az óvodába, bementem a párttitkárhoz, elpanaszoltam a bajunkat, intézkedett. Most meg azután kihez menjek, hány párthoz forduljak? Nekem édesmindegy ki van hatalmon, csak dolgozni tudjak és megéljünk belőle. Nem rendes dolog az, hogy 40 éves létemre, az anyósomtól kelljen kenyeret kérni... 1985-től, amióta a városból tanyára költöztem, egyéni gazdálkodóként próbálkoztam eltartani a családom. Sorra-rendre mindennel befuccsoltam, a jószágtartás nem üzlet, a föld kiszáradt, pénzem, jövedelmem nincs. Megérkezett postán a beteg- biztosítási kártyám, hol érvé- nyesítessem? Megjegyeztem ám, amit a Surján miniszter úr mondott, hogy az idén me gkapjuk az orvosi ellátást. Menjünk a polgármesteri hivatalba. Beteges vagyok, hát útra keltem a pecsétért. Kora reggeltől délután 3-ig ide jutottam el a szerkesztőségig, de az biztos, hogy a gyomorfekélyem kiújult! Körbejártam háromszor a polgármesteri hivatalt, a szociális ügyintézőket, a társadalom- biztosítást, mindenki a másikhoz küldött. Nem bírom tovább!!! Magyarországon így gyártják a betegeket?! Minek szaladok mindjárt az újsághoz? — ezt kérdezték. Állítom, ha egy jóérzésű ügyintéző nem segít a saját szakállára, még álmomban is pecsét után loholhatnék. Nem vonom én kétségbe senki jószándékát, de micsoda törvények uralkodnak ebben a világban?” Lejegyezte: B. Zs. Találkozó a tornateremben Patkószeges úton?
