Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-08 / 134. szám

1992. június 8., hétfő HAZAI TÜKÖR ÍRÉKÉS MIMI HÍRLAP Vállalkozók hírbörzéje Az Apport Kft. Garzon Szálló­ban működő vállalkozói klubjának minapi találkozóján a tagok esz­mecseréjén túl Erdó'sné dr. kovács Agnes, a megyei munkaügyi köz­pont osztályvezetője előadást tar­tott a munkanélküliek foglalkozta­tásának kedvezményeiről. (Békés­ben a munkaképes lakosság 14,2 százaléka — 20-25 ezer ember — állástalan. Egyharmaduk szak­munkás, 13 százalékuk szellemi foglalkozású, a többiek betanított és segédmunkások. Hatvan száza­lékuk férfi, 22 százalékuk 25 év alatti.) Mészáros Gábortól, a Posta­bank békéscsabai fiókjának veze­tőjétől megtudhattuk, hogy ez az év a kisbankok tönkremenetelének éve lehet. (A nagyokat az állam megmentheti.) A fiókvezető be- muttatta a starthitelüket, melyet a meglévő vállalkozások fejleszté­séhez is igénybe lehet venni. Janu­ártól várható a belföldi akkreditív beindulása is: a cégek csak a bank­nál letétbe helyezett pénz ellené­ben szállítanak. Az exkluzív vállalkozói klub— melynek tagjai között felfedez­hettük dr. Futaki Géza országgyű­lési képviselőt is — július elsején 17 órától tartja legközelebbi fog­lalkozását a Garzonban; K.A.J. Szobrot, díszkutat az ostölgyesbe Békés megye főispánja, Lu­kács György a 1900-as évek ele­jén, amikor a tbc népbetegség­ként pusztított Magyarországon Korányi Frigyessel együtt val­lotta: ...a XX. századnak az lesz egyik legnagyobb feladata, hogy a tüdővész hatalmát meg­törje.” Az ügy mellé állt és köz­adakozás eredményeként (or­szágos egyesületté bővítve az adakozók körét a József főher­ceg szanatóriumi egyesületben) 1907. október 12-én megnyit­hatták a gyulai Lúgos-erdei Tüdőszanatóriumot. A Fekete- Körös menti 65 holdas őspark­ban, gyönyörű természeti kör­nyezetben ma is 330 ággyal mű­ködik a kórház. Sajnos van létjo­gosultsága, hiszen a környezeti és életmódbeli ártalmak követ­keztében a mellkasi betegségek száma nem csökken. A betegek közérzete, a természet szépsége a művészetek jelenlétét is meg­kívánná. így gondolja ezt dr. Kási Gyula főorvos, aki azon munkálkodik, hogy valamilyen művészeti alkotás kerüljön a tüdőkórházba. — A művész és az orvostár­sadalmat mindig közelíteni sze­rettem volna egymáshoz — mondja a főorvos. — Szerepünk volt egy nyarankénti művésztá­bor működtetésében, ma már er­re nemigen létezik anyagi fede­let. A művészeknek sem áll módjában adományként nyújta­ni az alkotásaikat egy-egy egészségügyi intézménynek. A pulmonológiai szakkórház egyik hálás betege özvegy Vass Gáborné Pálinkás Erzsébet ala­pítványt tett a kórház javára, amelyhez várja a beteg emberek iránt felelősséget érző polgárok, magán- és gazdasági csoportok adományait. A PULMONART Alapítvány a betegeket szolgál­ja majd célkitűzéseivel, hogy az intézmény még jelenlegi állapo­tában is megkapó parkját, séta­útjait rendezze, díszszobrokat és szökőkútat helyezzen el, a művészeteket terápiás célra használja. Nem sajnálom az időt és min­den lehetséges segítőtársat meg­keresek, aki támogathat bennünket. így jártam például az ICHTYS Alapítványnál is, amely az egyházakat, a keresz­ténységet felölelő egyesület és műszerrel, anyagiakkal vagy bármivel segítheti a kórházunk gyógyítómunkáját, netán a mű­vészeti alkotás telepítő szándé­kunkat. Szívesen segítenénk mi is a különböző karitatív szerve­zeteknek, amelyeknek szerin­tem jobban össze kellene fogni­uk és nem szétforgácsolni az erőiket. A Máltai Szeretetszol­gálat budapesti központjában ugyancsak felajánlottuk a tény­kedésünket, akár egy gyulai sze­retetszolgálat megalakításával, ahol orvosi, pszichológiai ta­nácsadást is nyújthatnánk. Kérjük, aki tud, segítsen a mi alapítványunknak is! A kurató­rium elnöke Koszta Rozália fes­tőművész. Nevünk, címünk, számlaszámúk: PULMO­NART Alapítvány, 5703. Gyu­la, Sitka 1. OKHB Rt. Gyulai Fiókja 262-10728. Köszönjük. B.Zs. Olvasóink írják Gyermeknapi események A Penza-Iakótelepi óvoda dolgozói a gyulai Munkácsy Mgtsz lovasiskolá­jába vitték el óvodásaikat május 26-án. Sok látnivaló akadt: a karámban futkosó lovak, lovaskocsik, hinták, kiscsikók. Minden gyermek kipróbálta — vezette és szerelte—a kiállított traktorokat is. A bátrak egyedül lovagoltak, a kevésbé bátrak párosával, illetve felnőttel ültek fel Rendes hátára. Lovaglás után kocsikázás következett, majd a tanyamúzeum megtekintése. A gyerekek jó étvággyal fogyasztották el az ebédet. A jó hangulatú, sok és érdekes élményt nyújtó kirándulás emlékezetes marad gyermekeink számára. Köszönet az óvoda dolgozóinak, hogy összehangolt munkájuk során ilyen színvonalas, tartalmas gyermeknapi kirándulás valósulhatott meg. A Penza-Iakótelepi óvoda szülői munkaközössége * Május 30-án, szombaton a VII. kerületi nagycsaládosok egyesülete szerve­zésében az egyesületi gyerekek, állami gondozott gyerekek, valamint a kerület gyermekei részvételével gyermeknapot tartottak. Volt záskbafutás, kötélhú­zás, lángosevés, lisztfújás, léggömbfújó verseny stb. A gyerekek ingyen fagyit, ebédre finom gulyáslevest kaptak. Délután került sor a tombolahúzásra. Az egész napos rendezvényen részt vett Tímár Imre, a kerület képviselője, a rendezvény egyik támogatója is. Ezennel szeretnénk megköszönni, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is tudtak áldozni azért, hogy a gyermeknapon résztvett 150 gyermek igazán jól érezze magát. A VII. kerületi nagycsaládosok egyesületének vezetősége, Békéscsaba Tótkomlóson május 30-án felejthetetlen délutánunk volt a zsúfolásig meg­telt művelődési házban. Az óvodások kitettek magukért. Volt szavalat, szerep­lés, köszöntő szavak édesanyákhoz, óvónénikhez, búcsúzás az óvodától. Elis­merésünket fejezzük ki mindannyian a szép, szórakoztató, felejthetetlen műso­rért. Balogh Erzsébet, Tótkomlós * A gyermeknap akkor igazán a gyermekeké, ha mi, felnőttek részesei vagyunk az örömüknek, élményüknek. így volt ez a mi óvodánkban is Keverme- sen, ahol a szülők és a gyermekek együtt kirándultak május 31-én, vasárnap. Szegedre. Együtt néztük meg a vadasparkot, a Tiszát és együtt játszottunk. Szép emlékeket hoztunk haza, amelyet sokáig megőrzünk! Köszönjük az iskola igazgatójának, hogy lehetőséget adott a kirándulásra. A kevermesi 1-es számú óvoda Véletlenül lelt kincsek A Mezőkovácsházi Városi Könyvtár vezetőjével, Balogh György-gyei éppen helytörténe­ti eseményekről beszélgettünk, amikor az asztalon két könyvrit­kaságot pillantottam meg. Az egyik kötet Ady Endre százhet­vennégy ismeretlen verse volt 1923-as, a másik a Harmónia Sacra 1937-es kiadásban. A könyvekről kiderült: teljesen véletlenül, a tavaszi papírgyűj­tés alkalmával kerültek Balogh György tulajdonába, aki így mu­tatja be a ritkaságokat: — Az Ady kötetről két érde­kességet lehet elmondani. Az egyik, hogy Ady halála utáni el­ső kiadásról van szó, melynek tulajdonlása — főként vidéken —ritkaság számba megy. A má­sik érdekessége az összeállító személye: Földessy Gyula iro­dalomtörténész, aki kutatásai révén ,,Ady minden titkainak tu­dója”. Ezért nem csodálkozha­tunk azon, hogy össze tudott gyűjteni 174 olyan verset a köl­tőtől, amelyek más Ady kötet­ben sem előtte, sem utána még nemigen jelentek meg. — A má­sik könyvritkaság — folytatja — a Harmónia Sacra a Magyar Kórus Énekeskönyve, amelyret Bárdos Lajos, Kertész Gyula és dr. Rajeczky Benjamin szer­kesztette. Igazán ritka értéke helytörténeti szempontból van, mert a könyvet a battonyai szár­mazású, európai hírű festőmű­vész, Molnár C. Pál 20 famet­szete díszíti. A művészetpárto­lók részére — éppen különle­gessége miatt — a fametszete­ket a könyvtár 20 példányban sokszorosíttatta és megjelentet­te. H.M. Kevés utánajárással, olcsóbban Az Orosházi Sütő- és Édesipa­ri Vállalat 18. számú üzemét a battonyaiak nemes egyszerűség­gel csak „a” kenyérgyárként em­legetik. Flack István üzemveze­tőtől megtudtuk, hogy ezt az egy­séget is privatizálják hamarosan. E tekintetben nagy még a bizony­talanság, de a vállalkozó szellem itteni térnyerését bizonyítja, hogy a közelmúltban élelmiszerbolttá alakították át a korábbi kenyér­boltjukat. —A munkálatokat két hét alatt végezte el vállalatunk építőbri­gádja — mondja Flack úr. — Az üzlet megnyitásával egyrészt új munkahelyeket kívántunk te­remteni, másrészt pedig igye­keztünk kedvezni az ide járó vá­sárlóknak. Nálunk gyakorlatilag minden alapvető élelmiszert, ital- , dohány- és vegyi árut beszerez­het a kedves vevő. Hozzáteszem: viszonylag olcsón, azaz az aján­lott fogyasztói áron. A bolt sze­mélyzete öt főből áll, három el­adó korábban is a mi alkalmazot­tunk volt. A forgalom? Nem pa­naszkodhatunk, úgy tűnik, kiala­kult a vásárlói körünk. M.Gy. Hamar népszerűvé vált a bat­tonyai kenyérgyár élelmiszer­boltja Fotó: Fazekas Ferenc Csődbe jutottak Legutóbbi közlésünk óta újabb Békés megyei cé­gekről tudtuk meg, hogy csődeljárás, felszámolási vagy végelszámolási eljárás folyik ellenük. Az alábbi­akban olvashatják — a Heti Csődértesítő alapján — az újabb listát. Csődeljárások Aranykalász Mgtsz, Mezőberény; Békés Megyei Áfészek Árub., Ért., Ip. és Szóig. Szöv. KV., Békéscsaba. Felszámolási eljárás Primér Innovációs Környezetvédelmi, Ter. és Szóig. Ksz., Békés­csaba. Végelszámolási eljárások Fámi Kereskedelmi Szolgáltató Export-Import Kft., Mezőbe­rény; Néveri és Társa Kereskedelmi és Vendéglátóipari Bt., Vég­egyháza; Opál Kereskedelmi Bt., Gádoros. Walter Lord: A Titanic pusztulása 26. A nagy lépcsőház elülső bejá­ratánál, az első és második ké­mény között, a zenekar vidáman játszotta a ragtime-ot — a mu­zsikusok már mentőmellényt vi­seltek. Az utasok is nyugodtak vol­tak, bár némelyikük most koc­kára tette a szerencséjét — és ugrott. Frederick Hoyt elkísérte feleségét a D csónakig, majd be­ugrott a tengerbe, és arra évie­kéit, ahol a csónaknak szerinte el kellett haladnia. Jól számított. Néhány perc múltán a'D csónak mellette csapkodta a vizet, és a férfit gyorsan beemelték. Egész éjszaka csuromvizesen evezett, nagy energiával, nehogy meg­fagyjon. De az utasok többsége inkább csak ácsorgott vagy nyugodtan járkált fel-alá a csónakfedélze­ten. A New York-i és a phila­delphiai „felső tízezer” tovább­ra is összetartott — John B. Tha­yer, George és Harry Widener, Duane Williams kis csoportban állt, közelükben a kisebb „sztá­rok”: Clinch Smith és Gracie ezredes. A multimilliomos As- tor egészen félrehúzódott, a Straus házaspár meg ismét nyugágyakban hevert. Jack Thayer és Milton Long azon vitatkozott, beugorjanak-e vagy sem. A mércének használt daru azt mutatta, hogy a Titanic egyre gyorsabban süllyed. Tha­yer ugrani akart, hátha bele tud csimpaszkodni egy ledobott üres mentőcsónakba (ha Ligh- toller és Hemming végre kisza­badítja az egyiket), aztán vala­hogy csak eljut a többi csónak­hoz; halványan rajzolódtak ki 5- 600 yardnyi távolságban. Jack jó úszó volt, sokkal jobb, mint újdonsült barátja, Long, aki igyekezett is lebeszélni Thayert: nehogy beugorjon. Gracie ezredes kölcsönadta hatalmas zsebkését a tengeré­szeknek, akik a tiszti szállás fe­lett kikötött csónakokkal ve­sződtek. Keményen dolgoztak, összeszorított fogakkal. Gracie eltűnődött, hogyan is erősíthet­ték oda ilyen ügyetlenül a két összecsukható csónakot. Néhány fedélközi utas már megtalálta az utat a csónakfe­délzetre, mások a fokozatosan emelkedő hajótat felé húzódtak. A hátsó fedélzet, amely a har- madosztályúak sétahelye volt, egyszeriben vonzó lett az előke­lőbb utasok számára is. Olaus Abelseth, a szegény norvég kivándorló egyike volt azoknak, akik elérték a csónak­fedélzetet. Egész este a hajó vé­gében tartózkodott unokatestvé­rével, sógorával és a két norvég lánnyal. Sok fedélközi nővel és férfival együtt céltalanul várta, hogy valaki végre közölje velük, mitévők legyenek. 1 óra 30 körül az egyik tiszt kinyitotta az első osztályhoz ve­zető ajtót és a nőket a csónakfe­délzetre parancsolta. Pontosan 2-kor a férfiakat is felengedték. Sokan maradni akartak—ide ér el nyilván utoljára a víz. Abel­seth, unokatestvérével és sógo­rával mégis felment, abban a re­ményben, hogy talán még van odafönn mentőcsónak. De az utolsó éppen akkor evezett el. így hát csak álldogáltak; kis­sé zavarta őket, hogy az első osztályon vannak, és persze amiatt is szorongtak, hogy nem önszántukból kerültek ide. Abelseth figyelte, hogyan vias­kodnak a matrózok az össze­csukható csónakokkal. Az egyik tiszt, akinek több emberre volt szüksége, odaszólt a fedél­közieknek: — Van tengerész maguk között? Abelseth, aki huszonhét évé­ből tizenhatot töltött a tengeren, már majdnem előlépett. De uno­katestvére és sógora kérlelte: — Ne jelentkezz, maradjunk csak együtt. így hát együtt maradtak. Za­varban voltak és keveset beszél­tek. Abelseth látta, hogy a Straus házaspár felkel a nyugágyból; éppen mellettük sétált el a két öreg. — Kérlek — szólt az öreg­úr a feleségéhez —, ülj be az egyik mentőcsónakba. Leg­alább te menekülj meg. — Nem megyek — felelte a felesége —, hadd maradjak veled. — Abel­seth elfordult, zavarában félre­nézett. A hajó belsejében az üres lak­osztályok halálos csendje maga is drámai légkört teremtett. Az à la carte étterem kristály csillárai természetellenes szögben függ­tek, de még mindig szórták a fényt, megvilágítva a francia di­ófa lambériát és a rózsaszín per­zsaszőnyeget. A kis asztali lám­pák közül jó néhány felborult, rózsaszín selyem ernyőjük mel­lettük hevert. Valaki az élés­kamrában motozott: talán szíve­rősítőt keresett. A XV. Lajos stílusú hall, óriá­si kandallójával csendes volt és üres. A pálmakert is kihalt—aki elhaladt mellette, alig hihette, hogy négy órával ezelőtt még választékosán öltözött hölgyek és urak üldögéltek itt, vacsora utáni kávéjuk mellett kamaraze­nét hallgatva. Ugyanez a zene­kar most vidám dalokat zöngi- csélt a fedélzeten. A dohányzó nem volt teljesen üres. Amikor egy szobapincér 2 óra 10-kor benézett, csodálkoz­va látta, hogy Thomas Andrews egymagában ül odabenn. And­rews mentőmellénye egy kár­tyaasztal zöld posztóján hevert. Karját mellén összekulcsolva ült a híres tervező, és kábultan meredt maga elé. Nem volt ben­ne sem energia, sem akaraterő. Egy pillanatnyi halálos csend után a pincér félénken megkér­dezte: — Mr. Andrews, meg sem próbálja? Andrews nem válaszolt, talán nem is hallotta, hogy hozzá szól­tak. A Titanic építője némán bá­mult a tat felé. Kint a fedélzeteken a tömeg még mindig várt. A zenekar is játszott. Voltak, akik Thomas R. Byles tiszteletessel együtt imád­koztak, mások gondolataikba mélyedtek. Volt is min gondolkodniuk. Smith kapitány most már hiába tépelődött azon a négy üzene­ten, amelyet a nap folyamán ka­pott a jégveszélyről — s azon az ötödiken is hiába, amelyet talán nem látott, de amelyik pontosan megjelölte a helyet, hol várható a végzetes jéghegy. Azután a hőmérőt is tanulmányozhatta volna; a higanyszál a hét órai 43 Fahrenheit fokról (kb. 6 °C) este tíz órára 32 fokra (0 °C) süllyedt, a tenger hőmérséklete este tíz órakor 31 fokra, vagyis fagy­pont alatti értékre. Jack Phillips, a szikratávírász is elmélkedhetett: ez volt a hato­dik figyelmeztetés a jégveszély­ről, éjjel 11 -kor jelentkezett a Californian, de Phillips azt fe­ledte: hallgasson. Ez az üzenet sohasem jutott fel a hídra. (Folytatjuk) A hajó belsejében az üres lakosztályok halá­los csendje maga is drámai légkört teremtett. Az à la carte étterem kristály csillárai ter­mészetellenes szögben függtek, de még min­dig szórták a fényt, megvilágítva a francia diófa lambériát és a rózsaszín perzsa­szőnyeget. A kis asztali lámpák közül jó néhány felborult, rózsaszín selyem ernyőjük mellettük hevert. Valaki az éléskamrában motozott: talán szíverősítőt keresett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents