Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06-07 / 133. szám

.BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­Gyermek­felügyeloi tanfolyam Az Országos Közoktatási In­tézet és a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola június 19-étől intenzív szakképesítést adó gyermekfelügyelői és isko­latechnikusi tanfolyamot indít érettségizettek részére a kísérle­ti középiskolában. A vizsgázta­tást a közoktatási intézet szak­emberei végzik. Belvízrendezés A nagy kiterjedésű belvizes területek emberemlékezet óta óriási gondot jelentenek Méh­kerék lakóinak. A helyi önkor­mányzat csapadékvíz-elvezeté­si tervet dolgozott ki, amelynek lényege, hogy 1994-re teljesen problémamentes állapotot te­remtenek a községben. Az összesen 3,2 millió forintba kerülő belvízrendezési program kivitelezését egyébként már el is kezdték 12 közhasznú munka­végzésre felvett munkással. Tanévzáró zeneszóval Medgyesegyházán az elmúlt napokban került sor a zeneisko­lások tanévzáró ünnepségére. A nyilvánosan meghirdetett hang­verseny nem csak a vizsgázók­nak nyújtott felejthetetlen él­ményt, de a hallgatóság is elis­meréssel nyilatkozott az előadá­sról. A 13 vizsgázó mellett szín­vonalemelő volt a békéscsabai zeneiskolát, valamint a Buda­pesti Zeneakadémiát végzett volt tanítványok fellépése. A „külföldi” művészek mellett szerepet vállalt több helyi peda­gógus, akik szintén magas zenei ismeretekről tettek tanúbizony­ságot. A hangszerek megszóla­lása mellett sanzon, népdalcso­kor, opera részletek és versek is elhangzottak. Műsoron Beetho­ven, Mozart, Schuman, Schu­bert, Chima Rosa, Kodály és Bartók művei mellett még sok ismert zene-, és dalszerző művei szerepeltek. Füzesgyarmati fogadóóra Pelcsinszki Boleszláv or­szággyűlési képviselő Füzes­gyarmaton, a polgármesteri hi­vatalban június 11-én, csütörtö­kön 18 órától fogadóórát tart, majd beszámol parlamenti mun­kájáról. Wegroszta­kiállítás A Magyar—Román Baráti Társaság és a gyulai önkor­mányzat Wegroszta Gyula népi iparművész kiállítására hívja az érdeklődőket. A tárlatot a gyulai nemzetiségi fiókkönyvtárban (Líceum tér 2.) dr. Pilánné Rú­zsa Ildikó nyitja meg június 8- án, hétfőn 16 órakor. VOLT VÍZMŰS DIÁKOK! Iskolánk, a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola veszélyben van. Az egyházi ingatlanok visszaadása kapcsán Békéscsaba önkormányzata az iskola kitelepítésére, leépítésére készül. Ne hagyjuk, hogy iskolánk politikai harcok áldozatává váljék! Gyertek a csabai városháza elé 1992. június 11-én 13 órára, tiltakozzunk egy ostoba döntés ellen! Vízműs öreg diákok KÖRKÉP 1992. június 6-7., szombat-vasárnap Elnökválasztás a tótkomlósi áfésznél2. Csőd előtt prémium (Folytatás az 1. oldalról) — Nagykopáncson olyan alacsony volt a forgalom, hogy nem tudtuk volna kigazdálkodni az alkalmazott bérét — mondja Pipis János áfész-elnök. — Olyan vevőt kerestünk, aki a be­rendezést teljes egészében meg­vásárolja, nem csak a javát sze­mezgeti ki. Minden fogyóesz­közt 50 százalékos áron tartunk nyilván és 100 százalékos áron adtuk el. Ebből nem származott veszteség. — Hangsúlyozom, a felügye­lő bizottság már túl van néhány vizsgálaton, és tételesen fel tu­dom sorolni, mikor mennyiért vásárolt az áfésztől a főkönyve­lő. A vasúti kiskocsma berende­zését, 30 széket és öt asztalt, összesen 37 ezer 81 forint 50 fillérért vette meg két évvel ez­előtt, a két fagylaltgép közül az egyik 104 ezer 800 forintba került, a másik 146 ezer 875 fo­rintba. Hozzáteszem, ezeket a szerződéses üzemeltetést válla­ló magánszemély hagyta fizeté­si kötelezettsége fejében a szö­vetkezetünkre. Az építőanya­gok vásárlásáról is tételesen be tudunk számolni, visszaélés nem történt. Egyébként ez ügy­ben rendőrségi vizsgálat is folyt, s ők sem találtak hiányosságot. — Én már hozzá vagyok szokva a feljelentgetéshez — mondja nem kevés cinizmussal Mary Antal. — Egyébként a csanádpalotai kocsma nem az enyém, hanem a feleségemé. A berendezést ő vásárolta, szerin­tem reális áron. Erre külön oda­figyeltem. Nekem nem haverom és nem is rokonom Nyerges úr, aki sokáig szerződéses jogvi­szonyban állt a szövetkezettel, majd később vált önálló válla- kozóvá és vette meg a tehergép­kocsit úgy, hogy a fenntartását ő fizette, s a motort is ő vette. Ezért tűnik a kívülállónak úgy, mintha áron alul vásárolta volna meg. —Azt hogyan tudják megma­gyarázni, hogy 1991-ben papí­ron nyereséget mutatnak ki, majd az 1992. év elején felvesz­nek az egymillió forint fölötti eredmény után jelentős prémiu­mot, majd rá néhány hónappal öncsődöt jelentenek be. Nincs ellentmondás a két dolog kö­zött? — Nincs. A tavalyi ered­ményünk pozitív volt, a prémi­umkifizetést a küldöttgyűlés március 25-én hagyta jóvá. A mostani csőd amiatt van, hogy nem kapunk további hitelt a bankból, a kintlévőségeinket nem tudjuk beszedni, a tagok a célrészjegyeket kezdik vissza­vásárolni, ez forráshiányt jelent, amit csak hitelből tudtunk volna pótolni. Tavaly még senki sem gondolt arra, hogy az idén csőd előtt állunk. Mintegy 5 millió forint hitelre lett volna szük­ségünk ahhoz,, hogy ezt el­kerüljük. Egyébként a szövetke­zetre az igazi veszélyt a gazda­sági anarchia hozhatja. Sorra nyílnak a magánvállalkozások, ez komoly konkurenciát jelent, nem beszélve a „KGST-piacok- ról”, ahol az árut féláron adják és nem kell a származását igazolni. Ez az, ami tönkreteheti a szövet­kezetét, nem a vezetők hanyag­sága — válaszolta az áfész elnö­ke. Nem tudjuk, hogy a tagság is úgy vélekedik-e, mint Pipis Já­nos, s az is a jövő titka, hogy elnök lesz-e Mary Antal. PappJános Miért mutogat másokra az SZDSZ? A Magyar Demokrata Fórum bé­késcsabai szervezete érthetetlennek tartja az SZDSZ városi szervezeté­nek más pártokra mutogató nyilat­kozatát e rendkívüli körültekintést és türelmet igényló' kérdés városi rendezését illetően. Annál is inkább, hiszen a polgármesteri funkciót és a kulturális bizottság elnöki szerepkö­rét is közismerten SZDSZ-es képvi­selő tölti be. Vajon ki tehetne többet az SZDSZ számára is oly fontos „vi­lágnézetileg semleges" gimnáziu­mért, ha nem ők? Mi akadályozta meg az SZDSZ-es képviselőket ab­ban, hogy a május 28-ai közgyűlésen előterjesztett — az oktatási iroda ál­tal kidolgozott — megoldási javasla­tok közül válasszanak és vállalják a politikai döntés felelősségét? Sajnálatosnak tartjuk, hogy a legutóbbi választási kampány oly so­kat hangoztatott érdekeit a szabad- demokraták csak a városban lezajló azon pozitív folyamatokra értelme­zik, melyek valamennyi közgyűlési párt és a polgármesteri hivatal jó néhány kiváló szakembere erőfeszí­tésének eredményeként születtek. Ugyanakkor a Belvárosi Gimná­zium és a Tevan Nyomdaipari Szak- középiskola gimnáziumi évfolyamai mellett létrehozandó további „ön- kormányzati gimnázium” létesítésé­nek túlhangsúlyozása azt az ideoló­giai és politikai kiúttalanságot jelzi, melynek során egyidejűleg szeretne az SZDSZ egyházbarát képében megjelenni és egyidejűleg ideológia- mentes is lenni. A Magyar Demokrata Fórum békéscsabai városi szervezete Vendégkommentár Szörnyű béke! Nem szörnyű-e az a béke, melyben — mialatt a sportpályá­kon csúcsok születnek, mialatt kacsalábon forgó üzletházak épülnek, korszerű autók, vonatok futnak be a nyüzsgő forga­lomba, mialatt orvosok százai, határtudományok tudósai tanak- szanak és tanácskoznak, hogy kisgyerek szeme világát, „gyó- gyíthatatlan”-ok életét megmentsék, mialatt „négyszázmillió ember” a tévé előtt, szörpöt szörpölve, kíváncsian keresi Euró­pa legszebb dalát—azalatt Európának szinte a (beteg) szívében egy rémületre is már képtelen város, egy nép s egy ország könyörög a „harcos”-oknak, hogy egy picit hagyják abba eszelős játékukat, míg a még életben levők megpróbálják összeszedni és eltemetni épp az imént vagy két héttel ezelőtt átlőtt vagy széttaposott gyereküket, férjüket, testvérüket, szü­leiket, kiket a kések vagy a tankok hemyótalpai még összeszed­hető állapotban hagytak az utcákon, a lángoló házak udvarán? Nem szörnyű-e az a béke, melyben—mialatt gyógyszer, víz és kenyér nélkül pusztul egy ártatlanul vérző és éhező nép—mi (mintha mindehhez semmi közünk sem lenne) Európa dalát keressük, s a csillogó-káprázatos rendezvényben lessük: vajon hányadikok leszünk! Pedig tudhatnánk: utolsók vagyunk. Nem szörnyű-e az a béke, melyben „valameddig el kell vérezni”, hogy a megtámadottak segítséget kaphassanak (gyógyszert, kenyeret, takarót), azoktól, akik az aréna nézőte­rén megbotránkozva, aggódva és irtózva nézik a „verseny”-t, de lényegében tétlenül? Nem szörnyű-e a béke, melyben — az aréna immár elázott porondját sort fogva és vacogva — nézzük a ballisztika bravúr­jait, a menekülők káoszát, a mások életének „föláldozás”-át; és várjuk, hogy latrok szólítsanak vesztőhelyre bennünket? Nem szörnyű-e az a béke, melyben a már többet nem veszít­hető anyák gyásza, s a gyereküket még féltők könyörgő-követe- lő-kétségbeesett szava és könnye sem indít meg bennünket szótlanságunkból — mialatt hóhérokat váltanak föl pihent „személyzet”-tel fordulókra? Európa dalát lesve, nem Európa szégyene-e, hogy nemes figyelmünket megosztja a tévéreklám, mely szerint a Zastavá- ban elkészült a CZ-99-es pisztoly, s érdemes idejében je­leznünk igényünket, mert újratöltés nélkül tíz golyót lehet kilőni belőle, azaz a Zastava szavatolja, hogy mielőtt vele bennünket eltalálnak, magunk is gyilkossá válhatunk? Ágoston Mihály, az újvidéki Magyar Szó munkatársa „AZ ÉHEZŐKET NEM LEHET STATISZTIKÁ­VAL TÁPLÁLNI.” (Lloyd George) Pedagógusnapi ünnepséget rendeztek tegnap a békéscsabai vá­rosházán. Kruchió Gábor gimnáziumigazgató és László Gábor, a „611-es” igazgatója „Arany Katedra” kitüntetésben részesült. Huszonötén a „Pedagógus Szolgálati Emlékérem” tulajdonosai lettek, negyvenkilencen pedig pénzjutalmat vehettek át. Képün­kön Pap János polgármester Baukó Mihály igazgatónak gratulál Fotó: Lehoczky Péter Mit vétett a körmorán? „Lesöpörték a véleményünket...” A kérdést — amelynek szomorú aktualitását az adja, hogy a napok­ban déli határainkon egy egész ma­dárkolóniát kilőttek — dr. Tóth Al­bert országgyűlési képviselő ünne­pi szónokként tette fel tegnap Gyu­lán. A kormoránok sorsa csupán egy apró intő példája annak, miként pusztítja az ember maga körül a vi­lágot, nem tisztelve az élet szentsé­gét, miként „rongálja” a Földet. A megyei ünnepséget, ahol erről, és hasonló kérdésekről szó esett, a Környezetvédelmi Világnap alkal­mából rendezte junius 5-én a gyulai Erkel művelődési központ előtt a Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, valamint a Termé­szetvédők és Természetbarátok Bé­kés Megyei Egyesülete. Nadabán János, a felügyelőség igazgatója mondott megnyitót, s ezután lépett a mikrofonhoz dr. Tóth Albert képvi­selő, a Parlament Környezetvédel­mi Bizottságának tagja. Emlékezte­tett mindenekelőtt az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi vi­lágkonferenciájára, amelynek nagy kérdése így hangzott: mi lesz a Föld sorsa? Ekkor született a jelmondat: „Csak egy Földünk van!” Most is­mét világméretű tanácskozásra gyűltek össze, ezúttal Rio de Janei- róban, hogy a húsz éve feltett kér­désre; mi lesz velünk, a választ megkeressék. Az előadó felidézte Szentgyörgyi Albert esszéjéből a híressé vált sorokat: „Pazarolni, szemetelni és atombombákkal ját­szani szigorúan tilos!” Riónak, mi­ként Stockholmnak — vélekedett a képviselő — üzenete lesz, amely valamennyiünkhöz szól, a Föld jö­vője valamennyiünkön múlik, a Föld sorsa mindannyiunk szemé­lyes felelőssége. Foglalkozott végül a magyar Alföld sorsával — ez a táj egyfajta sajátos világértéket képvi­sel. Az ünnepségen ezután a riói vi­lágkonferenciára hirdetett fotópá­lyázat; a gyermekek számára rende­zett aszfaltrajzverseny nyertesei­nek, valamint legeredményesebb természetjáróknak adták át a díja­kat, jelvényeket. Az ünnephez illő­en faültetéssel zárult a rendezvény. Tóth Ibolya (Folytatás az 1. oldalról) lasztási kampánycélra fordítot­ták, elsősorban a baloldali kö­zösségek támogatását nem java­solták. Végül is az egész határo­zati javaslatot újabb megtárgya­lásra visszairányították az IKA- nak. „Úgy érezzük, hogy a szak­mai értékelés helyett mi is politi­kai döntés áldozatai vagyunk, a véleményünket pedig nem ve­szik komolyan” — mondták A Mezőhegyesi Mezőgazda- sági Kombinát vendége volt a napokban dr. Raskó György. A földművelésügyi államtitkár es­te a Nónius Szállodában találko­zott a nagyvállalat vezetőivel. — Nagyon kollegiális, majd­hogynem barátinak mondható ez a találkozó—kezdte üdvözlő beszédét dr. Megyeri Zsolt vál­lalati biztos. — Raskó úr meghí­vásának az volt a célja, hogy feletteseink lássák: a termelés­ben előrelépés történt Mezőhe­gyesen... Megyeri Zsolt szavai után az államtitkár felidézte a csaknem egy évvel korábbi látogatását: Pénteken 10 órakor ünnepi megemlékezésre hívta az Oros­háza város önkormányzatának kórháza és az igazgatóság tudo­mányos műszerügyi bizottsága az orvosokat és az érdeklődőket a kórház fennállásának 25. év­fordulójára szervezett szakmai találkozóra és a műszertechni­kai kiállításra, amelyen részt vett dr. Jávor András, a Népjó­léti Minisztérium államtitkára. Délután a családorvosi ellátás szakmai, szervezeti és pénzügyi koncepciója került napirendre. tegnapi tanácskozásukon a fia­talok. Hosszas elemzést követő­en a jelenlévő szervezetek képviselői egyhangúlag hatá­roztak: javaslatukat változatla­nul visszaküldik a közgyűlés­nek. A képviselőket levélben kérik, hogy a pályázat kiírásá­nak szellemében, az IKA javas­latát figyelembe véve döntse­nek. — A gazdaság adatai ijesztően rossz jövőt jósoltak. Talán nem diplomatikusan, talán túlságo­san élesen fejeztem ki akkor a türelmetlenségemet. Sajnos vál­tozás ezután sem történt, ezért került ide Megyeri úr, aki az önök segítségével néhány hó­nap alatt olyan fantasztikus munkát végzett, amely méltán vívta ki a tárca elismerését. Az állam a közeljövőben 500 millió forintos garanciavállalással se­gíti Mezőhegyest. Egy olyan re­gionális központot szeretnénk itt kialakítani, amely segíti és integrálja a privatizálódó mező- gazdaságot. M. Gy. A szakemberek megbeszélték a családorvosi ellátás és az orvos- választás szakmai követelmé­nyeit és a betegek tudnivalóit. A kerekasztal vendégei meg­egyeztek és egyetértettek ab­ban, hogy az új rendelkezés egyaránt szolgálja majd az or­vos és a beteg érdekeit. Ugyan­akkor nem titkolták azt sem, hogy az átmeneti időszak ke­mény adminisztratív munkát ró az orvosokra és nagy türelmet igényel a betegektől is. P.J. Sarakba szorítva Súgók Természetesen nem a szín­házi súgókról lesz szó, akik munkájukat végezve súgnak. Sokkal inkább azokról, akik ezt nemcsak munkaidőben te­szik, hanem amikor csak tehe­tik, állandóan. Az egyik fajtá­juk a be-súgó, e változatnak történelmi tapasztalataink szerint nagy hagyománya van és természetesen — tényleg természetesen? — még ma is létezik. Ezúttal nem róluk, ha­nem a másik típusukról, a fiil- be-súgókról essen szó. Ok azok, akik nem akarnak vagy nem tudnak — még vagy már —a hatalmi piramis csúcsára kerülni, ezért a háttérben ma­radva, fülbesúgva irányíta­nak. Nevezhetnénk őket ele­gánsan szürke eminenciás­nak, nagy kombinátornak is, ám ezzel felértékelnénk őket. Legnagyobb erejük abban van, hogy v a n, akinek súgja­nak. Akad olyan vezető, aki úgy érzi. neki kell egy be-súgó és egy fülbe-súgó is. A termé­szet törvénye szerint előbb- utóbb egymásra is találnak. Aki igényli a súgókat, az per­sze saját alkalmatlanságáról állít ki bizonyítványt, ám ez a hatalom bűvöletében nem tű­nik fontosnak. Mintaliogy az sem, hogy lassan súgói bábjá­vá válik. Am amikor a báb po­zíciója bizonytalanná válik, a súgó — igazi élősködőhöz méltóan — azonnal ,,leválik” róla. Vagyis, a báb tetszés sze­rint cserélhető, de a súgó örö­kéletű. Legalábbis addig, amíg alkalmatlan vezetők van­nak és kerülnek hatalomra. Meddig is ?! Gila Károly B. Zs. Félmilliárdos garancia 25 éves az orosházi kórház

Next

/
Thumbnails
Contents