Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

1992. június 29., hétfő hazai tükör] Versenyfutás az idővel Az AIDS „gyógyszere” a megelőzés Az AIDS-vírussal fertőzött világhírű amerikai kosárlabdázó, Earvin „Magic” Johnson és kisfia, az 1992. június 4-én született Earvin. Az aktív sporttól visszavonult kosárlabdázó gyermeke nem szenved AIDS- fertőzésben telefotó—mti / Újjáalakulva is a régi célokért A közelmúltban újjáalakult Szeghalmon a Sárréti Múze­umbaráti Kör. A titkár, Kele József elmondta, hogy első­rendű feladatnak tekintik a Sárrét egész területén a helyi csoportok működésének segí­tését, esetenként koordinálá­sát. Nem irányítani akarják őket, csak összehangolni te­vékenységüket. Tervük az is, hogy a peterdi ásatást az 1100 éves évfordulóra, 1996-ra be­fejezik. Itt már korábban el­kezdték egy Árpád-korabeli templom és temető feltárását. Évente folytatni szeretnék a munkát és a jelzett időben egy összegzőfüzetben ismertetni azt. Továbbra is kiemelten szeretnének foglalkozni a Sár­rét természetvédelmével, me­lyet a környék egyik legna­gyobb értékének tartanak. A konvertibilitás küszöbén A sajtótájékoztatón elhang­zott, hogy a turista-valutakeret felemelésével kapcsolatos kormányzati lépés lényegében a konvertibilitás bevezetését közvetlenül megelőző intéz­kedésnek tekinthető. A szak­értők szerint jobb lett volna, ha a kormány 500 dollárra emeli fel az éves keretet. Bár így is elégedettek az intézkedéssel, és úgy vélik, megfelelően fel­mérhető a lakosság reagálása. Amennyiben ugyanis a vártnál kisebb lesz az érdeklődés, el­marad a beváltási hullám, nem kell félni a konvertibilitás be­vezetésétől. Ez a konvertibilitás azon­ban várhatóan csak a folyófi­zetéseket fogja érinteni: vagy­is megkönnyíti a lakossági tu­rizmust, illetve javítja a vállal­kozások külkereskedelmi fel­tételeit. A későbbiekben meg­oldható, hogy a konvertibilitás a tőkemozgásokra is kiterjed­jen. Az 1981-ben felismert AIDS (kezdetben LAV-vírus, 1986- tól HIV-vírus) fertőzés ember­ről emberre terjed a fertőzött egyén testnedveivel, illetve vá­ladékaival (ondó, vér, hüvely­váladék, anyatej). A fertőzés létrejöhet homo-, akár hetero­szexuális nemi érintkezés, mesterséges megtermékenyí­tés, vér, vérkészítmények ada­golása, vérrel szennyezett tűk, fecskendők egyéb éles eszkö­zök használata, sérült bőr, nyálkahártya útján, szerv-, szövetátültetés kapcsán, vala­mint anyáról magzatra, újszülöttre terjedően. Vérszívó rovarok nem ter­jesztik a fertőzést és az nem ter­jed a mindennapos érintkezé­sek, élelmiszerek, ivóvíz, fürdő­víz révén vagy a légutakon át. — Mostanában mintha keve­sebbet hallanánk a betegségről, mi az oka? —kérdeztük dr. Mu- csi Gyula megyei tisztiorvost. —Semmiképpen nem múltéi a veszély — válaszol. — Orszá­gos adatok alapján évenkénti duplázódás tapasztalható. 1992- ben 5 hónap alatt 20 beteget ta­láltak Magyarországon. A ki­szűrt pozitív esetek száma 306, ők is gondozás alatt állnak. Me­gyénkben jelenleg egy pozitív eset van, az a kisgyermek, aki Romániában vérkészítménnyel fertőződött. Otthon tartózkodik, mert a közösségek nem fogad­ják be. Tudnunk kellene, hogy az ilyen fertőzés továbbterjedé­sének a veszélye kicsi. Az európai országok sorában a fertőzöttséget tekintve Ma­gyarország az utolsók között szerepel, ezért előnyünk van a megelőzésben. Aki időt nyer, az életet nyer. A halálozási arányszám 40 százalékában az életmód tehető felelőssé. — Helyileg mit tehetünk a megelőzésért és milyen eredmé­nyek mutatkoznak a gyógyítás­ban? — Világméretekben a legna­gyobb veszély, amely komplex megelőzést igényel, az AIDS. Az oltóanyag-termelési kutatá­sok sem állnak még olyan szin­ten, hogy a megelőzésben szere­pet játszhatnának. Ennek a ví­rusnak a szerkezete ugyanis ál­landóan változik, szinte nincs stabil eleme. A kutatások nagy lendülettel folynak, bár még nem állnak azon a szinten, hogy gyógyításról beszélhetnénk. Egyelőre olyan vegyületet talál­tak, amely a tünetek kifejlődését meghosszabbítja. —Növekszik az idegenforga­lom, a menekülők száma sem csökken, ezzel együtt a behurco- lás veszélye is fenyeget... — A Romániából érkező gyermekek számára felajánlot­tuk a szűrést. Minden település önkormányzatának jól felfogott érdeke, a vizsgálatok támogatá­sa, az egészségügyieknek pedig kötelessége a vérvétel a me­nekültektől. — Kötelezhető-e valaki a HIV -szűrővizsgálatra? — Akiket rendőri eljárás alá vontak, például a prostituáltak, azoknak igen. Egyébként Ma­gyarországon önkéntes alapon és névtelenül lehet (például a mi intézetünkben is (Békéscsaba, Gyulai út, 61.) kérni a szűrést. Véradás alkalmával minden vért megvizsgálnak a szolgála­toknál. Az általános lakosság­szűrésnek nincs értelme, a ve­szélyeztetetteknek viszont igen. Akinek kétségei vannak egy szexuális eseménye kapcsán, annak tudnia kell, hogy az ellen­anyag termelődése 90 nap. Te­hát a fertőződéstől számítva há­rom hónap múlva szűrhető ki. —Hogyan lehet védekezni az AIDS ellen? Nem győzzük eleget hangsú­lyozni, hogy főként a megelő­zéssel. A szexuális kapcsolatok­ban a biztonságra törekvéssel, a gumióvszer használatával, a fel­világosítással. A vér, a sperma­donorok állandó vizsgálatával. A terjedő egészségügyi vállal­kozások szigorú ellenőrzésével, gondolok az akupunktúrával gyógyítókra (a tetoválókra is). A kétes körülmények között tevé­kenykedő kuruzslókat kérem, hogy kerüljék! Bede ZsÓKA Walter Lord: A Titanic pusztulása 4L A B csónakon álló férfiak csa­takiáltást hallattak örömük­ben; újra mindenki beszélni kezdett. A 3-asban valaki meggyújtott egy újságot és azt lobogtatta, majd Mrs. David­son szalmakalapjára került sor, annak tartósabb volt a lángja. Mrs. A. S. Jerwan csó­nakjában zsebkendőket már- togattak petróleumba, majd meggyújtották őket, így adtak fényjeleket. A 13-asban leve­lekből sodortak papírfáklyát, azzal integettek. Boxhall a 2- esben felbocsátotta utolsó zöld rakétáit. A 8-asban Mrs. White olyan lelkesen rázogatta vilá­gító botját, mint még soha. A víz fölött örömujjongást, felszabadult kiáltásokat sodort a szél. Mintha a természet is velük örvendezne, a zord éj­szakára most bíborszínekben pompázó gyönyörű hajnal vir­radt. De nem mindenki örvende­zett. A félig elöntött A csónak­ban Olaus Abelseth megpró­bálta életre kelteni a mellette félig megfagyott, akaraterő nélkül heverő férfit. Vállánál fogva felültette a szerencsét­lent. — Nézze csak — rimán- kodott a norvég, már látszik a hajó! Fel a fejjel! Megfogta a tehetetlen em­ber kezét, rázogatta, a vállát dörzsölte. De az csak annyit mondott: — Ki maga?... Majd dühösen rá is mordult: — Hagyjon nekem békét! Ki ma­ga? Abelseth tartotta még egy darabig, de ez nagyon fárasztó volt, ezért a magatehetetlen embert egy deszkával ülőhely­zetbe támasztotta. Fél óra múl­va arany és rózsaszín pompá­val felragyogott a nap, de a boldogtalan már nem érte meg az új nap reggelét. „Északra megyünk, méghoz­zá pokoli gyorsan!” Mrs. Anne Crain furcsállta fe­ketében, a Cunard Line Car- pathia nevű hajóján, a New Yorkból a Földközi-tenger fe­lé tartó gőzösön, hogy kávéil­latot érez. Már majdnem éjjeli egy óra volt, útjuk negyedik éjszakáján, Mrs. Crain pedig már ismerte annyira a kis gő­zös nyugalmas életét, hogy tudja, éjfél "után csend honol a hajón, a kávéfőzés pedig rend­kívüli dolgot jelent. A folyosó végén Miss Ann Peterson is álmatlanul hány­kolódott kabinjában és seho­gyan sem értette, miért világí­tották ki teljes fénnyel a hajót, hiszen rendes körülmények között az unalmas kis Carpa- thián már csend honolt ilyen­kor. Mr. Howard M. Chapin vi­szont megijedt. Kabinja felső ágyán feküdt — feje alig né­hány hüvelyknyire volt a felet­te levő csónakfedélzettől. Nem sokkal éjfél után különös zajra ébredt. Pontosan a feje fölött a fedélzeten járkált, majd megállt valaki. Előző nap megfigyelte, hogy mentő­csónakot erősítettek fel a kö­télvillára, pontosan azon a he­lyen. Most biztosra vette, hogy egy matróz azzal a csónakkal babrál, ami azt jelenti, hogy valami baj van. A szomszédos kabinban Mrs. Louis M. Ogden arra éb­redt, hogy hideg’ van a kabin­ban, a hajógépek dübörgése viszont felgyorsult. Hallotta a nyüzsgést a feje fölött, s ő is csak arra gondolt, hogy valami baj lehet. Fölkeltette a férjét. Mr. Ogden nem nyugtatta meg. A dübörgés azt jelenti, magyarázta a férfi, hogy a le­génység a fejük felett kiszedi a A víz fölött örömujjongást, felszabadult kiáltá­sokat sodort a szél. Mintha a természet is velük örvendezne, a zord éjszakára most bíborszínek­ben pompázó gyönyörű hajnal virradt. De nem mindenki örvendezett. A félig elön­tött A csónakban Olaus Abelseth megpróbálta életre kelteni a mellette félig megfagyott, aka­raterő nélkül heverő férfit. — Nézze csak — rimánkodott a norvég, már látszik a hajó! Fel a fejjel! Olvasóink írják 25 éves érettségi találkozó Volt egyszer egy gimnázium Vésztőn, Békés megyének e mostoha sorsú településén. A jobb sorsra érdemes egyszerű emberek gyermekei járhattak ide 17 éven keresztül. Sajnos 1980júniusá­ban megszűnt. 1992. június 6-án a volt gimnázium találkozóra hívta az egykori diákokat, tanárokat. A hívó szóra mi boldogan jöttünk az ország minden részéből. Szép és szomorú volt ez a találkozás. Szép, hiszen újraélhettük ifjúságunk legszebb éveit és szomorú is, mert sokan nem lehettek közöttünk. Sokan nem jöttek, mert a munkanélküliek keserű kenyerét eszik és szégyellik sorsukat, sajnos, sok közülük a vésztői. Találkoztunk ismét egy kis időre, egymásnak örülve, de már torkunkat az elválás keserű könnyei fojtogatják és elindulunk útjainkra. Elindulunk az ország minden részébe, tanár és diák egyaránt. Nézem a megfakult táblaképet és szeretettel gondolok tanára­imra, akik bőven juttattak nekünk tudásból, emberségből és szerétéiből. Orosz Józsefné (Mészáros Mária), Cserépváralja A Gyulai Baráti Kör ismét találkozott Ismételten találkozott a Gyulai Baráti Kör. Régi ismerősök, gyermekkori barátok, iskolatársak, tanárok találkoztunk. Nagy örömmel köszönthettük egymást. Az emberi közelséget még meghittebbé tette a Munkácsy Téesz falumúzeumában történő, vacsorával egybekötött beszélge­tésünk is. Megkoszorúztuk a gyulavári 56-osok kopjafáját, Gyu­lán az Apor-emléktáblát, végül a református templomban meg­tartott ökumenikus istentisztelettel záródott e csodálatos találko­zás. Köszönjük az önkormányzatnak, hogy táplálja e szeretettel­jes találkozás füzét. Ha a jó isten is úgy akarja, jövőre újra találkozunk! Buszbaleset Ausztriában A szombati stájerországi autó­buszbaleset két halálos áldo­zata a 29 éves komlói illetősé­gű Ferenc Józsefné és a 44 éves pécsi Petrovics Gyula. A két sofőr, Lőrinc Gyula és Gyóni Károly Mihály a súlyosabb sérültek között van. A busz utasai közül többen ellenük vallottak, de a hír, amely sze­rint egyikük menet közben akarta átadni a volánt a másik­nak, egyelőre nem bizonyított. A baleset körülményeiről az MTI tudósítójának a stájeror­szági Voitsberg kórházába könnyebb sérülésekkel be­szállított egyik utas elmondta, hogy a busz nem haladt gyor­san. Igaz viszont, hogy a két sofőr nem lehetett túl pihent: a túra pénteken este indult Bonyhádról, reggel 7-re értek Triesztbe, ahonnan fél egykor már visszaindultak. Egy órára megálltak Tarvisióban, s fél ötkor már ismét úton voltak. A grazi baleseti kórház in­tenzív osztályán ápolt két sú­lyos sérült állapota vasárnap délután változatlan volt. Amint a főorvos az MTI tudó­sítóját tájékoztatta, a közvet­len életveszély még mindig fennáll. bakokat a mentőcsónakok alól. Ogden kinyitotta a luxus­lakosztály ajtaját, és azt látta, hogy a stewardok matracokat és takarókat cipelnek. Nem volt megnyugtató látvány. Az egész hajón aggodalom­mal figyelték az éberebb alvók a beszűrődő hangokat: fojtott parancsszavak, lábdobogás, daruk csikorgása. Voltak, akik a gépek zaját furcsállották. Hangosabban és sokkal gyor­sabb ütemben dohogtak, mint rendesen. A matrac nyikorgott az ágyban, a mosdóállványon zörögtek a poharak a tartók­ban, a deszkafalak csikorog­tak. A csapokból hideg víz folyt, s a fázósak hiába forgat­ták a fűtőtestek korongját, semmi eredmény. A gépek minden gőzt felemésztettek. De a legfurcsább a váratlan és kemény hideg volt. A Car- pathia április 11-én futott ki New Yorkból, tervezett útvo­nala: Gibraltár, Genova, Ná­poly, Trieszt és Fiume. 150 első osztályú utast vitt, főként idősebb amerikaiakat, akik napsütésre vágytak ebben a floridai nyaralások előtti vi­lágban. Az 575 fedélközi utas többnyire olasz és délszláv volt, ők napsütötte mediterrán hazájukba tértek vissza. Min­denkinek jólesett a Golf-áram­lat balzsamos fuvallata a meg­előző vasárnap délutánon. Ot óra tájban olyan meleg lett, hogy Mr. Chapin árnyékba húzta a nyUgszékét. Most meghökkentő volt a változás. Fagyos szél kerekedett, amely úgy süvített be a réseken, mint­ha a Sarkkörön járnának. A parancsnoki hídon Arthur H. Rostron azon töprengett: nem feledkezett vajon meg va­lamiről? Huszonhét esztende­je járta a tengert, tizenhét éve állt a Cunard Line szolgálatá­ban, bár csak második éve volt parancsnok Cunard-hajón, és mindössze három hónapja ka­pitány a Carpathián. A Titanic segélykérése először tette iga­zán próbára, mint önálló pa­rancsnokot. Amikor a CQD-jelzés befu­tott, Rostron már visszavonult éjszakára. Harold Cottam szikratávírász Dean első tiszt­nek tett jelentést a parancsnoki hídon. Most már együtt kúsz­tak le a létrán, és a térképszo­bán át berontottak a kapitány kabinjába. Rostron félálom­ban is fegyelmet követelt: az első pillanatban bosszúsan kö­nyökölt fel az ágyban: mi baj lehet a hajón, hogy így rátör­nek a kabinjában? igazán ko­poghattak volna. De még ki sem nyitotta a száját, Deanből kitört a vészhír. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents