Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-03 / 130. szám

1992. június 3., szerda MAGYAR RÁK LIGA Főfoglalkozása: a legszerényebb .first lady —Göncz Árpád az utóbbi két évben több alkalommal volt Bé­késcsaba vendége. A felesé­géről, Göncz Arpádnéról, Zsuzsanna asszonyról azonban keveset tudunk. Ritkán megpil­lanthatjuk egy-egy nemzetközi fogadáson, amelyet közvetít a televízió. Miért marad ennyire szerényen a háttérben? — kér­deztük a minap, amikor a Rák Liga estjén megtisztelte váro­sunkat. — Ennek elsősorban családi oka van — mondja. — Ha már így rákérdezett, hát elmondom. A szüleim az életük utolsó évei­ben velünk éltek. Édesapám egy éve halt meg, édesanyám pedig két hónapja. Hát eddig ők jelen­tették számomra a főfoglalko­zást, éppen az utóbbi két évben, amióta a férjemnek ez a hivatala van. Ebből a nagyon szorító, szí­vemhez közelálló betegápolói munkából sajnos most alakul át az életem. Ami időm korábban és azóta felmaradt, az az Árpád mellett jelentkező utazásokra, megjelenésekre, fogadásokra ment el. —Mivel foglalkozott élete so­rán? — Tizenöt éve vagyok nyug­díjas. A háború előtt szociális gondozóként kezdtem a pályá­mat. A rendszerváltozás után Rákosiék hivatalból „megszün­tették” a szociális problémákat. Amíg Árpádot le nem csukták, azaz ’56-ig, otthon voltam. Ak­kor születtek a gyerekeink, összesen 4-en. —Szép nagy család... — Amikor a férjem börtönbe került és elítélték, hosszú távra kellett berendezkednünk. El­mentem volna dolgozni, de bor­zasztóan nehezen ment, mert se­hová nem vettek fel. A szak­mámban nem volt semmi lehe­tőségem, gyárban is csak a leg­alja munka juthatott nekem. Ké­sőbb kicsit oldódott ez a szigor, a végén egy szövetkezetben dol­gozhattam 1966-ig. Árpád ek­kor már fordított és otthon ma­radtam vele, segítettem neki, gé­peltem. Nyugdíj előtt még öt évet dolgozhattam a Tudomá­nyos Akadémia Néprajzkutató Intézetében. —Zsuzsa asszony hogyan ne­velhette fel ilyen körülmények között a négy gyereket? — Nehezen, nagyon sok erő­feszítéssel és csendben. Otthon a családban mindig sok tenniva­ló akadt. A két fiú, két lány gyor­san felnőtt és jöttek az unokák. Az unokák között négy fiú és három lány született. Tavalyig négygenerációs család voltunk. Nagyon meg tudom érteni a nagycsaládok gondjait. Az anyagiakat is. —Amióta a férje vezető poli­tikus, bizonyosan megszűntek az anyagi gondjaik? — Nem szűntek meg, Az em­ber örökké anya és ha a gyerekei családot alapítanak, a segítség- nyújtásnak korlátlan lehetősé­gei vannak. Ugye nem kell rész­leteznem, mit jelent ha ennyi gyerek csak lakik, nem lakása van, hanem csupán lakik vala­hol. —Az utóbbi évtizedekben so­ha nem volt ennyire szeretett és népszerű politikusa az ország­nak. Ha valahol Göncz Árpád megjelenik, érezheti a feléje áradó szeretetet. Hogyan érzé­kelik az utóbbi időszak politikai támadásait? — Mi nagyon nehéz időket éltünk meg, nagy gyakorlatunk van benne. Most sem számítot­tunk arra, hogy minden csodála­tos lesz. Az emberi élet nem ebből, hanem mélységekből és nehéz helyzetekből áll, amit meg kell oldani. — Most mivel telnek a nap­jai? — „Rámdőlt” a társadalmi munkák sokasága. Eddig csak halogattam, tologattam mind­ezt, de ez már egy határon túl nem megy. Valami rendszert szeretnék ebben a munkában ki­alakítani, mi az, ami feltétlenül szükséges és mi az, amit szeret- nékcsinálni. A lehetőségek kor­látlanok. Szeretem, amikor együtt a család, ilyenkor 18-an ülünk az asztalhoz. — Göncz Árpád és felesége hogyan őrzi meg a kondícióját, munkabírását ekkora terhelés mellett? — Árpádnak ilyen a felépíté­se, nekem pedig muszáj lépést tartanom vele. A szabadidő, szórakozás fogalma kimarad a napjainkból. Nemhogy mozi­ban nem jártunk évek óta, de másra sem jut idő. Vagy szól a telefon, vagy valaki érkezik, vagy mennünk kell valahová. Csak arra ügyeltünk mindig, hogy a régi barátainkat megtart­suk és az újakat szívesen fogad­juk.- Mindig nagyon sok bará: tunk volt és a nagy családnak még több. — Utazások, fogadások? — Ha a diplomáciai protokoll úgy kívánja, amikor mindket­tőnknek szól a meghívás, ha a fogadó fél is házaspár, mennem kell. Sokfelé jártam már a világ­ban, de azokra az országokra emlékszem a legszívesebben, ahová másként bizonyosan nem jutottam volna el: Indiára, Ja­pánra. —Mennyire juthat emberileg közel két államfő felesége egy­máshoz? — Hát ez legalább kettőn mú- lik, a másik államfő feleségén és a mi kinti nagykövetünk diplo­máciai, emberi érzékén. Attól is függ, milyen női programot szerveznek a látogatáskor. Per­sze ezek azért nem igazán mély emberi kapcsolatok. Ezeket el­sősorban itthon és a családban találjuk meg. Bede Zsóka Fórum a rosszindulatú daganatokról Békéscsabán, a megyeháza dísztermében A felismerés, a gyógyítás segíthet, nem a cékla lé... ,,A daganatos betegség sokféle gondolatot és érzést kelthet. Minden család a maga módján tudja megtalálni az utat, ahogyan a betegséggel bánni tud. Fontos, hogy ne rejtsék el érzéseiket, próbáljanak utat találni egymáshoz, aggodalmai­kat osszák meg környezetükkel. Fogadják el a segítő kezeket—a nehéz időben sok terhet vehet­nek le a vállukról. Gondoljanak arra, hogy a betegnek is azzal használunk a legtöbbet, ha azt látja, hogy ugyan átmeneti nehézségek fellépnek, de a megváltozott körülmények között is folyik a család élete. Ehhez az szükséges, hogy a család CSALAD tudjon maradni és együtt oldja meg a daganatos betegség kapcsán fellépőproblémákat. Vegyenek igénybe minden olyan eszközt, amely ennek megoldásához segítséget nyújt!” A Rák ellen, az Emberért, a Holnapért Alapít­vány. Magyar Rák Liga. Göncz Árpádné, a (két éve alakult) Magyar Rák Liga elnöke már többször volt hivatalos a békéscsabaihoz hasonló fórumra, de első alka­lommal nálunk tudott valóban megjelenni. Meg­tudtuk, hogy a liga 15 rákprofilú szervezetet fog össze és nagy hagyományú külföldi egyesületek — köztük is leginkább a dán — támogatják a szükség és a fenyegető betegség jelenléte miatt alakult segítő egyesületet. Fő célkitűzésük: meg­változtatni az orvosok és a betegek gondolkodását a rákról. A megelőzés, a gondozás és a gyógyítás szervezése is feladata. Hamarosan felvilágosító filmsorozat kezdődik a televízióban a szűrésről, a betegségről. — Mindnyájan potenciális rákbetegek va­gyunk — mondta dr. Podmaniczky Erzsébet, a Magyar Rák Liga főtitkára, a Népjóléti Minisztéri­um „külügyminisztere” —, akár tudomást veszünk erről, akár nem. Az egész világon vannak rákligák, de csak nagy szervezetekkel állnak szó­ba, ezért alakult a Magyar Rák Liga. Az orvos még ma is legszívesebben nem mondja meg a beteg­nek, hogy ha rákja van. Pedig ahhoz, hogy egy rákbeteg meg tudjon, akarjon gyógyulni, tisztában kell lennie a betegségével. A beteg, ha megtudja a betegségét, azt hiszi, hogy az egyenlő a halállal. Bízvást lehet mondani, hogy ez így nem igaz. Mi a megelőzésben és a rehabilitációban tudunk sokat tenni, a gyógyításban pedig segíthetünk a szakem­bereknek. — A tüdő-, a gyomor-, a bél-, az epehólyagrák gyakorisága növekszik, ezeket többnyire nem le­het időben felismerni — hallottuk Csernay László professzortól, aki a diagnosztizálás szakembere. — Sajnos a magyar életvitellel, higiéniával van összefüggésben a szájüreg-, garatrákok számának Dr. Podmaniczky Erzsébet, a Magyar Rák Liga főtitkára növekedése. Olyan daganatok ezek, amelyeket a külföldi gyógyítóintézetekben nem tudnak bemu­tatni, egyszerűen nincsenek olyan előrehaladott állapotban, mint nálunk. Felvilágosítás kérdése is, hogy a saját egészségével törődő polgár felismerje az első jellemző tüneteket. „Mindenki másnak dolga van a betegségem­mel, nekem csupán annyi, hogy viselem ezt a csapást.” A magyar egészségkultúra itt tart, ezt tapasztalják a családorvosok, körzeti orvosok, tá­jékoztatott dr. Klára Géza. Nagy problémájuk, hogy a daganatos beteggel való bánásmódról nem kapnak kellő tájékoztatást a felsőbb szintű egész­ségügyi intézményektől. Nagyobb ismereteket szeretnének a gondozással, a fájdalomcsillapítás­sal kapcsolatosan. — A fejüregi daganatok a viszonylag könnyen észrevehető daganatok közé tartoznak — mondta Czigner Jenő professzor. — Ezeknek a rákoknak elsősorban nem ráktünetei vannak. Például a gé­gerák tartós rekedtséget okoz. A gégerák a jól gyógyítható daganatok közé tartozik. A betegek­nek több, mint fele öt év múlva is élni fog. Sajnos a száj, garat, nyelőcső, azaz a nyelési traktus rákjai ismeretlen okból hihetetlen emelkedést mutatnak a világon, főként a 35 és 65 év közötti lakosság körében. Minden rák jelenlétére fényt deríteni, mindenkit megszűrni lehetetlenség. Időben for­duljon orvoshoz az az ember, aki önmagán rendel­lenes jeleket tapasztal. —- Az emésztőrendszeri daganatok előkelő he­lyen állnak a rosszindulatú daganatok között, nyil­vánvalóan a külső hatások, életmód következmé­nyeként — világosított fel Baradnay Gyula pro­fesszor. — Bizonyíték erre az is, hogy a gyerekek körében ilyen megbetegedés nem fordul elő. Ná­luk a kötőszöveti daganatok és a leukémia a leg­gyakoribb. Az emlőrák ellen leginkább az védi meg a nőket, ha gyerekeket szülnek és szoptatnak, vagyis arra használják a mellüket, amire élettani- lag teremtődött. A férfiak betegsége a prosztatarák, hormonfüg­gőségi daganat. Időben felismerve jól kezelhető, gyógyítható. A heredaganatokról már szomorúbb tapasztalatokat ismertetett dr. Gervain Mihály. Lényeges a korai kezelés, hiszen 18 és 35 éves kor között fordul elő a heredaganatok nagy része, de viszonylag kevés új megbetegedéssel találkoznak évente. A hólyagrákok száma ugyancsak szaporo­dik. A túlélés 10-12 év. Sokat tanultak, akik eljöttek az estre — Nincs olyan nap, hogy ne úgy álljak fel a nűkroszkóp mellől, hogy 10-15 rosszindulatú da­ganat jelenlétét ne állapítsam meg — szólt dr. Viski Anna, az Orvosi Kamara megyei elnöke. — Nálunk a rákos beteget leírták, a pszichés veze­tésük nincs megoldva. Külföldi tapasztalatok sze­rint pedig gyakran jobb eredményt produkál a gyógyításban, mint a citosztatikum. A nőgyógyászati daganatokról dr. Fekete Ist­vántól hallottunk. Szomorú, hogy bár Békéscsa­bán és a megyében adottak a legkorszerűbb szűré­si lehetőségek, az asszonyok, lányok nem élnek vele. Az adatok azt bizonyítják, hogy az elhanya­golt daganatos esetek mindeddig azok közül kerültek ki, akik nem jártak nőgyógyászati szűrés­re. — Orvos nélkül semmilyen módszert ne alkal­mazzanak, utcán hallott, szomszédajánlotta gyógymódban, petróleumivásban, céklalében, s a legvadabb dolgokban kérem, ne higgyenek! — javasolta Podmaniczky Erzsébet. — A természet- gyógyászatnak is vannak olyan területei, amelyek az orvosi ellátást kiegészíthetik. De legyen olyan kiszemelt orvosuk, akiben megbíznak. Ez segíthe­ti a gyógyulást. B. Zs. Fotó: Kovács Erzsébet „Az emberi élet mélységekből és nehéz helyzetekből áll” „Tizennyolcán ülünk asztalhoz...”

Next

/
Thumbnails
Contents