Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-03 / 130. szám
1992. június 3., szerda © SZÍNES OLDAL áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Beküldendő: a nyíllal jelölt sorok megfejtése. postai levelezőlapon fogadjuk el. A megfejtők között 5 db 500 Beküldési határidő: június 11. Cím: Békés Megyei Hírlap forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, melyet postán szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf. : 111. A megfejtéseket csak küldünk el. Három nő és egy gyilkos Tíz kilométerre a vadásziaktól David Mantau a bokrok közt lapulva várta a felesége, Anne- lie érkezését. Telefonon rendelte ide állítólag azért, hogy megnézzenek és esetleg megvegyenek egy közeli telket. Ez lesz Annelie utolsó útja. El kell végre tűnnie, hogy szabad legyen a szeretője, Gloria számára. A kocsiból az autótelefonról a biztonság okáért még egyszer hazatelefonált. Ezúttal Susi, a házvezetőnőjük jelentkezett. — Figyeljen, Susi. A vadásziakban vagyok és a feleségemmel szeretnék beszélni — mondta és közben elégedett volt önmagával. Ez a hívás csupán mozaikkocka volt alibijének kialakításában. A naiv házvezetőnő ráadásul majd égre-földre megesküszik, hogy a gazdáék házasélete maga volt a mennybéli boldogság. — Sajnálom, Mantau úr — sóhajtott Susi —, a nagyságos asszony elment itthonról. Talán egy fél órája lehet ennek. — Köszönöm! — Mantau letette a kagylót és visszatért figyelőjére. Türelmét azonban még egyszer jócskán próbára tették, mire végre megjelent az úton Annelie autója. Messziről látszott, hogy vörösen lobog a hosszú haja. Csak nem volt fodrásznál? Nevetséges! Azt hitte, benyomást kell gyakorolnia a telek tulajdonosára? Vagy csupán egyik parókáját vette fel? De mit csinált ilyen sokáig? David Mantau arcához emelte a puskát és megcélozta a bal első kereket. Nyugodt kézzel tartotta a fegyvert és követte a célját, míg a kocsi be nem ért az éles kanyarba. Ekkor lőtt. Az abroncs nagyöt robbant, a nő elvesztette uralmát a kormánykerék felett és az autó repült egyenesen tovább, ahelyett, hogy az úttal együtt kanyarodott volna. Áttörte a kerítést és lezuhant a mélybe. Mantau tokjába helyezte a fegyvert. Ekkor hallatszott a detonáció. Felrobbant a benzintartály. A gyilkos meggyőződhetett róla, hogy ilyen tűzből senki sem kerülhet ki élve. Lúdbőrös lett a háta, de elhessegette magától a kellemetlen érzést és visszament az autójához. Hazafelé menet betért a törzsvendéglőjébe és ragyogó arccal újságolta ivócimboráinak, hogy meglepi a feleségét egy hajókörúttal. Nem sokkal ezután továbbment. Otthon már az előszobában hallotta, hogy valaki szipog. Csakis Susi lehet. Talán már ide is szólt a rendőrség? David Mantau ráérősen benyitott a konyhába, de nem találta a lányt. Csak most tudatosodott benne, hogy a szipogás a hálószoba irányából hallatszik. A küszöbön visszariadt: az egyik ágyon Annelie, a felesége hevert! Hát ez hogy történhetett? — David! — kiáltott a nő és sírva a férje nyakába vetette magát. — Borzalmas dolog történt! Annelie dadogva számolt be arról, hogy a telefonálás után azonnal elment a bankba, hogy kéznél legyen a pénz, ha esetleg meg akarnák venni azt a telket. — Azt mondtad, kitűnő alkalom, és nem akartam, hogy valaki megelőzzön bennünket. A biztonság kedvéért azonban a háromszázezer márkát betettem a fali páncélszekrénybe, amíg felöltözöm a vadászlaki kiránduláshoz. Susi emlékeztetett, hogy be kell vennem a gyógyszert, de ahelyett szándékosan altatót tett a poharamba. Hirtelen erőt vett rajtam a fáradtság és attól kezdve semmire sem emlékszem... — Amikor felhívtalak a vadásziakból, Susi azt mondta, hogy már elmentél — szakította félbe türelmetlenül David. — Hazudott, nehogy gyanút fogjál. Amikor magamhoz tértem, láttam, hogy kirabolta a páncélszekrényt. Biztosan kilopta a táskámból a számkombinációt. David Mantau nagyot nyelt. — Tehát oda a pénz. — A pénz — bólintott Annelie —, az összes ékszerem és természetesen az autóm. Azzal menekült el, bizonyára a határ felé. Ráadásul hiányzik az egyik parókám. A vörös. — Az autód! Átkozott! Akkor a szép kis összeg elégett... Hívom a rendőrséget! A telefonért akart nyúlni, de Annelie visszatartotta. — Már telefonáltam nekik. Hamarosan ideérnek. Egyébként honnan veszed, hogy a pénz elégett? Annelie a férje arcába nézett és félreértette megrökönyödött kifejezését. — Az ékszer biztosítva volt — vigasztalta. — A pénz meg nem a legfontosabb dolog a világon. utóvégre egyikünknek sem esett baja. David Mantau elsápadt. A legszívesebben felpofozta volna magát, amiért ilyen vigyázatlan volt. Annelie-nek azonnal eszébe fog jutni ez az esetlen megjegyzés az elégett pénzről, amint a rendőrök közlik vele, hogy Susi meghalt és hogyan. És akkor azt is tudni fogja, hogy ez gyilkosság volt. Ugyanabban a pillanatban eszébe fog jutni, hogy a támadás tulajdonképpen neki volt szánva. Kétségbeesetten az ablak felé fordult. Elmenekülhet még? Talán Glóriánál, a szeretőjénél elrejtőzhet? De késő! Megérkezett két rendőrautó. Itt ül a csapdában... Holger Brand „Attól tartok, Sir..." Karatézó komornyik kerestetik Kifosztott üzletek, lángoló háztömbök, agyba-főbe vert tűzoltók, kattanó bilincsek és csattanó gumibotok — hosszú napokon keresztül ezt látta „élőben” Los Angeles és a képernyők millióin egész Amerika. A gazdag Amerika is, villapaloták légkondicionált termeinek süppedő foteljeiben. A látvány nç- hezen feledhető, a trauma még tart. „Ez a pár pokoli nap mindenkinek rossz volt” — írta az ország egyik neves szociológusa. Tévedett. Nem mindenkinek. Biztosan akadtak mások is — mindig, mindenütt vannak ilyenek —-, akik valamilyen módon hasznot húztak a zavargásokból. Egy konkrét esettel mi is szolgálhatunk. Egy előkelő tartású, szépen őszülő, elegáns úr számokban kimutathatóan profitált mindabból, ami Los Angelesben történt. Ráadásul ez a gentleman nem Kaliforniában, nem is az Egyesült Államokban él, hanem sok ezer kilométerre onnét, az óceán túlpar- ján, a ködös Albionban. A hatvanöt esztendős Ivor Spencer neve eddig is fogalom volt a leggazdagabbak zárt világában. O a földkerekség leghíresebb butler-iskolájának tulajdonosa és vezetője. Áki valaha angol regényt, akár krimit olvasott, tudja, mi az a butler: afféle belső inas, brit arisztokraták maradéktalan bizalmát élvező főszolga, egyben a többi szolga irányítója. A vérbeli butler viselkedése alig valamivel gőgösebb, mint gazdáié, hivatalból javíthatatlan sznob és az etikettszerű külsőségek legfőbb őre a népes házban. Ennek a figurának állított örök emléket Csortos a „Hyppolit, a lakáj” című megunhatatlan fűmben. Mr. Spencer londoni iskoláinak növendékei megtanulhatták, hogyan kell kincset érő ezüstöt tisztítani, megszervezni egy, mondjuk ezerszemélyes kerti fogadást, garden partyt úgy, hogy egy hirtelen zápor se jelentsen gondot. Az intézetből kikerülő szuperbutler nemcsak arra képes, hogy ura ruházatát mindig meteorológiai és társadalmi szempontok szerint csalhatatlan biztonsággal válassza ki, de akkor is fel kell találnia magát, ha beviszi urának a reggelit és a hitvesi ágyban paran- csolója mellett vadidegen hölgyet lát (természetesen úgy kell tennie, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga). A 12 éve működő intézet vezetője két éve vezette be a testőr- butlerek képzését, nem utolsósorban már akkor túlparti, amerikai rendelőire gondolva. Az ötletre eddig is volt vevő, de Los Angeles lidérces napjai óta annyira megugrott a kereslet a karatézó, mesterlövész inasok iránt, hogy Mr. Spencer Amerikában is fiókiskolákat nyitott, méghozzá nemcsak néhány kaliforniai nagyvárosban, de Atlantában és Bostonban is. Az előkelőség kötelez. Mégiscsak más, ha a besurranót „attól tartok sir, rossz helyen jár” szöveggel lövik szitává. Ferenczy Europress Öt perc alatt a világ körül Egy 56 éves ausztrál férfi 138 nap alatt 23J0 kilométert úszott. Graham Middleton most fejezte be maratoni úszását Ausztrália leghosszabb folyóján, a Murrayn. Az egykori autókereskedő és volt úszó olimpikon ezzel a teljesítményével több mint százezer dollárt keresett, s az összeget rákbeteg gyermekek gyógyítására ajánlotta fel. Middleton naponta átlag hat óra hosszat úszott, s ez alatt az idő alatt 17 kilométert tett meg. Sikerét főleg annak tulajdonítja, hogy naponta legkevesebb három doboz sört fogyasztott. ,,Est énként minél előbb lazítanom kellett, s ez a legkönnyebben egy kis sörrel érhető el” —mondta örömtől sugárzó arccal. Az 56 éves Luciano Pavarotti (van-e, ki tenorját nem ismeri?) nemcsak művészi teljesítményével, hanem némi túlsúlyával is gyakran ad témát a világsajtónak. Vannak, akik azt javasolták, hogy adjon le legalább negyven kilogrammot, ha el akarja énekelni Radamest a Verdi-operában. Az Aida jövendőbeli éjtekese azonban azzal válaszolt, hogy hivatásához energia, mellkas és megfelelő térfogat kell. ,,Az opera gyakori stresszhelyzeteire — tette hozzá — sokan dühkitörésekkel reagálnak, én eszem.” Úgy látszik, nincs az életnek olyan területe a Szovjetunió utódállamaiban, ahová ne tört volna be a kalmár-, avagy finomabban szólva, a piaci szellem. A harkovi kisszövetkezetek és egyéni vállalkozók például, kihasználva a vizsgaidőszak konjunktúráját, matematika-fizika- és kémiapuskákat ajánlanak az e tárgyakkal hadilábon álló diákoknak — írja az AN sajtóügynökség. A „segédeszközök’' nem kis pénzt kóstálnak, a kereslet azonban így is nagy. Az ,,alaposan átgondolt jegyzetek” magas szakmai színvonalon készülnek, s mindegyikük ,,használati utasítást” is tartalmaz. A segítők tanácsokat adnak a diákoknak, hogyan használják a puskákat tanteremtől és a vizsgáztató tanár éberségétől függően, igaz, garanciát a vizsgák sikerességére még ők sem tudnak vállalni... Erre mondják — micsoda különbség! A nemrégen nemi erőszak vádjával börtönre ítélt ökölvívó világbajnok, Mike Tyson, az Indiana állambeli Pleanfield büntetőintézet lakója. A börtönigazgató jelentése szerint Tyson nem irodai, hanem kétkezi munkát végez. Minden délután egy környékbeli ifjúsági ház raktárában dolgozik, s a négyórás munkáért egy dollár 75 centet kap kézhez. Mike Tyson fénykorában is két kezével, azaz két öklével dolgozott, csakhogy akkor néhány perc alatt mai bérénél jelentősen többet, jó néhány tízmillió dollárt keresett. % # A dél-angliai Exeter közelébenfekvőYarcombe-ban egy bizonyos Elisabeth Bull nevű hölgy panziójában elhelyezett macskák étlapján lazac és friss crevette (apró rák) szerepel. A cicusok elektromos fűtési takarón alkatnak, rádiót hallgathatnak és nézhetik a színes televíziót... Mindezt a panzió tulajdonosa közölte a napokban. ,,A legjobbat kívánom nyújtani, hogy a macskák otthon érezzék magukat” — jelentette ki a 30 éves holland származású nő, aki a macskapanzió mellett szépségszalont is óhajt nyitni kutyák számára. A panzió főztje különben igen változatos—a hal- és rákfélék mellett tyúk-, teknősbéka- és marhaszelet is szerepel az étlapon. Egy macskáért naponta 6,8 és 21 dollár közti összeget kérnek el a panzióban. A színes televízió további 1,7 dollárba kerül naponta. „A televízió éppen úgy hozzátartozik a macskák környezetéhez, mint a miénkhez — vélekedik Bull asszony. — Hozzászoktak a zajokhoz, a hangokhoz, sőt, nézik a képernyőt és játszanak vele, valahányszor egy másik állatot pillantanak meg rajta” —teszi hozzá. A macskapanziónak 14 ,,egyágyas szobája” van. Mindegyikben játékok és zöld növények...
