Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-03 / 130. szám
0 1992. június 3., szerda r$*L MINDENT BELE * BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A 48-as Club ismét beszédtéma Gyulán Új helyen, régi lelkesedéssel Néhány hónapja igencsak felborzolta a kedélyeket Gyulán a 48-as Club sorsa. A klubvezetők kálváriájáról és az odajáró több száz fiatal semmi- bevételéről már írtunk e lap hasábjain. Az ügyben újabb fejlemények történtek — remélhetőleg a klubot szeretők nagy örömére. S mindazok bosszúságára, akik mindent megtettek azért, hogy „megszabadítsák" a gyulai fiatalokat kedvenc szórakozóhelyüktől... „A végső céltábla mi voltunk" Március 6-án búcsúzott a 48-as Club, március 14-én ugyanott, a volt Erkel mozj épületében megnyílt a D'Effect. Ugyancsak ifjúsági klub, péntekenként rockprogramokkal. Nagy Béla programszervezővel nemrégiben arról beszélgettünk, hogy a fiatalok ellenszenve—ami a polgár- mesteri hivatal iránt nyilvánult meg, mert úgy terjedt el, ők zárták be a 48-ast — átöröklődött a D'Effectre. Régi-új plakátok árasztották el a fürdőváros utcáit, „Új 48-as Club” feliratokkal. Ez adta az apropót, hogy megkeressük Kiss Jánost és Ökrös Gergelyt, az egykori s mostani klubvezetőket. — A látványos-váratlan búcsúzás után, ugyanolyan gyorsasággal és meglepetéssel tértetek vissza. Miben új, az Új 48- as? — Rengeteg dologban — kezdte Kiss János. — Például abban, hogy nem a régi helyünkön, az egykori Erkel moziban működünk, hanem a Jókai Művelődési Házban. — Hogy kerültetek oda, egyáltalán kié most az az épület? Ökrös Gergő válaszolt: — A március 6-ai búcsúbulit követően azt hittük, hogy megleszünk a szervezések, a klubfenntartás nélkül, de hamar rá kellett jönnünk: annyira megszerettük a törzsvendégeinket, a 48-as körüli ténykedéseket, hogy úgy éreztük, csinálnunk kell tovább. A Jókai a 613. számú szakmunkásképző intézet üzemeltetésében áll. Megkerestük az intézmény igazgatóját, Kellő Istvánt, aki nagyon rendes volt velünk, egyből megengedte, hogy programokat szervezzünk, büfét üzemeltessünk. Felkerestük a kisgazdákat is, hiszen a jövőben ők szeretnék megkapni az épületet. — Persze annyira simán nem megy ez a „beköltözés”, egyelőre 1 hónapos próbaidőre kaptuk meg az épület nagytermét és ruhatárát. Ha egy kicsi balhé is lesz, azonnal elzavarnak bennünket—egészítette ki társa mondandóját Kiss János. — Mikor nyitjátok meg a kapukat a fiatalok előtt? — Június 5-én lesz az első programunk, a Kézi Chopin együttes jön el hozzánk. Már egész júniusra meg van a program, eszerint péntekenként és két szombati napon leszünk nyitva. Még befejezésképpen szeretnénk valamit elmondani. Rengeteg vád ért bennünket az utóbbi időkben, ami csupán arra szolgált, hogy befeketítsenek minket. A 48-as helyén ma a D’Effect klub működik. Azt terjesztik rólunk, hogy mi bosszúból letépkedjük a plakátjaikat, illetve fizetünk azért, ha leszakítják. Azt is híresztelik, hogy a polgármesteri hivatal felajánlotta nekünk a klubot, még fizettek is volna, ha tovább csináljuk. Higgyék el sem ez, sem az előző állítás nem igaz! Sokan elvi okokból nem jöttek be a klubba, hisz azokat kirúgták. Az ellenállásra példaként említette a Tűzlabda együttes koncertjét — városszerte népszerű zenét, Deep Purple-t, Black Sabbath-ot játszanak —, mégis jó, ha 50 fős közönség volt. Ugyancsak elterjedt a D’Effectről, azokat az együtteseket, amelyek felléptek a 48- asban, be sem engedik... — Ebből semmi sem igaz! — jelentette ki Nagy Béla —, annak örülnénk, ha minél többen fellépnének. Kivételt nem teszünk, sőt ingyen próbatermet biztosítunk a megyei együtteseknek! A mozi helyiségének jelenlegi üzemeltetője a G & G Kft., övék a D’Effect Club. Gulyás György ügyvezetőt arról kérdeztük, hogyan is kerültek ide? —A Jókai Művelődési Házat szerettük volna üzemeltetni — mondta—, mint kultúrházat. Január végén pályázatot nyújtottunk be a kezelőhöz, a szakmunkásképző iskolához, de ez nem jött össze. Közben a 48-as Club szerződése lejárt a GYSE-vel, és a fiúk nem újították meg. A GYSE írásban kereste meg őket. Ezt onnan tudom, hogy az elnök azt mondta, addig nem köt velünk szerződést, míg még egy írásbeli felszólítást el nem küld nekik. Időközben ismét benyújtottuk pályázatunkat a Jókai Művelődési Házra — most már a polgármesteri hivatalhoz. Azután várhatunk választ, miután a gyulai pártok elhelyezéséről döntöttek. Úgy tudom, a házat a kisgazdapárt is szeretné. A volt mozi rockklubnak megfelel, de mi kultúrházat szeretnénk üzemeltetni, erre a Jókai az alkalmas. Furcsállom, hogy az új 48-as a Jókaiba került, mert még nincs döntés a pártok elhelyezéséről és pályázatot az épületre tudtommal mi adtunk be egyedül. Szabados Kristóf, a D’Effect Club vezetője és Gulyás György úgy nyilatkoztak, ők nem folytatnak plakátháborút. Egyet se ragasztottak le. Megmutatták viszont a D’Effect vitrinjét: ott elhelyezett plakátjukra bizony rá volt tűzve az új 48-as programja. — Sok mindenki ellen volt itt ellenszenv — foglalta össze a helyzetet. — A végső céltábla mi voltunk. Elmondták: a fejleményeket tisztázandó, szívesen leülnének kerékasztalhoz a 48- as vezetőivel, a sajtó nyilvánossága előtt. A „48-as" bezárt, de a viharok körülötte még ma sem ültek el. Sőt! Bizonyos kérdések önkéntelenül is felmerülnek az emberben. Például az: hogyan lehetséges, hogy a Gyulai Sportegyesület bérmentesen 10 évre megkapta az épületet, csupán fel kellett volna újítaniuk—ám a renoválás elmaradt, s az eltervezett közösségi ház helyett ma egy vállalkozó üzemelteti... Meglehetősen gyér érdeklődés mellett... A találgatások megindultak — az Új 48-as Club pedig beindult... Sz. Cs. Úgy gondoljuk, valóban az lenne a legmegfelelőbb megoldás, ha minden érdekelt: a plogármes- teri hivatal, a Gyulai Sportegyesület, a 48-as és a D'Effect Club leülne és megbeszélné az összes sérelmét. Ha ezzel segíthetünk a gyulai fiataloknak, hisz' ez a legfontosabb(!), természetesen lapunk is jelen lesz az eseményen. Sz. M. Rocklegendák: Beatles Világhódító lovagok 2. rész: Beatlemánia „Akik az utolsó helyeken ülnek, verjék össze a tenyerüket. Akik pedig drága helyen ülnek, zöröghetnek az ékszereikkel." íme két mondat, amelyet az utókor emlékezete egyszerűen képtelen elfelejteni, oly' rendkívüli és mellbevágóan pimasz volt a maga helyén és idejében. Hiszen nem máshol, mint a walesi hercegről elnevezett londoni színházban, egy királyi gálaesten bátorkodott John Lennon rokonszenvnyilvánításra buzdítani a közönséget, már akkor különbséget téve a szegények és a gazdagok között. Történt mindez 1963 végén, első fergeteges sikerük, a Please, Please Me esztendejében. A „népből jöttek" polgárpukkasztó, fényt, pompát megfricskázó stílusa mindvégig megmaradt. Olyannyira, hogy legtöbbször a királysággal viccelődtek (minthogy Angliában köztudottan a királysággal nem illett tréfálkozni). A sort Ringó kezdte az anyakirálynővel, amikor ironikusan megjegyezte: mi a fenét szeret az „öreglány" az ő dobolásán. Egy másikalkalommal—Amerikában—arra a kérdésre, hogy „Van már címszereplője az újabb filmjüknek?", George így felelt: „Megpróbáljuk megnyerni a királynőt, most nagyon fiit" Ennyi bevezető után folytassuk ott John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringó Starr történetét, ahol előző részünkben abbahagytuk: 1963 elején vagyunk, amikor az angol slágerlista a Beatles Please, Please Me című számával kezdődik. A siker szelét meg- érezve, Epstein mester, a menedzser rögvest országos turnét szervezett, megalapozandó a zenekar jövőjét. Ebbéli szándékát tekintve, a koncertkörút maximálisan teljesítette a küldetését. Elvis csak a második! A legendás sikerszám címe hamarosan az együttes első nagylemezének címadója lett. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a lemez anyagát egyetlen nap alatt rögzítették. A fiúk produkcióján ez persze csöppet sem látszott meg, s az sem, hogy momentán egyikük sem ismerte a kottaírást és -olvasást (később Paul önszorgalomból megtanulta). 13 óra és 400 font. Ennyibe került tehát az első LP. Hihetetlenül elenyésző befektetés ahhoz képest, amennyit a konyhára hozott. A megjelenéstől számított 6 hét múlva a lemezlisták élére ugrott, s nem is adta át a helyet 29 héten keresztül. Közben félmillió fogyott belőle a piacon. A gépezet beindult: megjelent a harmadik kislemez is, rajta egy újabb híressé vált nótával, a From Me To You-val. A következő koncert már nem is koncert volt, hanem egyenesen „diadalmenet”. A négy gombafejű tarolt. Kezdetét vették a később szokásjoggá „nemesült” tömeghisztériák, ostromok, extázis-jelenetek. Tombolt a beatlemánia! S hogy mindenki elégedetten dörzsölhesse a markát, az együttes a nagylemez- és a kislemezlistán is tartósan kibérelte az első helyet. Olyan szerzeményekkel biztosították pozíciójukat, mint a mérföldkőnek beillő She Loves You, aztán aTwist And Shout és az I Wont To Hold Your Hand. Még egy fontos napja volt 1963-nak: november 22-e. Az Egyesült Államok gyászba borult — meggyilkolták John F. Kennedy elnököt. Anglia pedig — micsoda ellentét! — ünnepelt. Megjelent az együttes második nagylemeze, a With The Beatles. Es a káprázatos siker csak fokozódott. A lemez a slágerlistán átvette a vezető helyet John, Paul, Ringó és George 1963-64-ben meghódította a világot. Itt még nem látszik a fáradtság... az első LP-től, és már a megjelenése előtt 270 ezer példányt jegyeztek belőle a „hódolók”, letaszítva ezzel trónusáról a „mindössze” 200 ezerrel büszkélkedő Elvis Presleyt. Anglia meghódolt előttük. Amerikában is arattak (ez volt az első „betörési kísérletük” a kontinensen): a nagylemez Meet The Beatles címmel jelent meg a Capitol kiadásában, s 5 millió példány fogyott el belőle! Lehengerelték Amerikát A siker megrészegítette Brian Epsteint: Amerikát akarta, hiszen jól tudta, ha ott is hódítanak, a világ a lábuk előtt hever. A dolog nem indult könnyen, mígnem egyszer egy Sid Bernstein nevű úriember megszagolta, üzlet lehet a Beatlesben. Maga finanszírozta az első fellépést, méghozzá a híres New York-i Carnegie Hallban, és mit ad Isten: éppen Lincoln születésnapján, február 12-én. A tervekhez társult egy bizonyos Ed Sullivan is, akinek messze földön híres showja működött Amerikában. S aztán jött 1964: a Beatles lehengerelte Amerikát! (Előtte azonban olyan aprócska fegyvertényt is véghez- vittek, mint a saját kultúrája mindenekfölöttiségén oly’ kitartóan őrködő Franciaország bekebelezése. Itt írták a Can’t Buy Me Love című újabb „kábítószerüket”.) Hogy is működött ez a Beat- les-henger? Kellett hozzá egy mindenre kiterjedő alapozás (a turné előtt Beatles-poszterek- kel, -gyűrűkkel, -ingekkel, - fagylaltokkal, -gombokkal és mindenféle mütyürrel árasztották el az utcákat, köztereket). És reklám, reklám és reklám! Meg is lett az eredménye: 4 ezer tomboló hívő fogadta a PAN AM járatán érkező sztárokat. Egy amerikai generáció örökre a fejébe véste: 1964. február 7. Téboly és imádat Ed Sullivannél, a washingtoni Coliseumban és a Carnegie Hallban, ahová a 4 ifjonc énekelni és zenélni ment egy kicsit! De ne feledjük el Angliát. A jó öreg, hűvös-ködös Albion fá- radhatatlanult tombolt, miközben — a legnagyobbaknak kijáró tisztelet jeléül — a 4 fiú „bevonult” Madame Toussaud panoptikumába. Ekkor már igencsak ismerősen csengett a Beatles neve Ausztráliában is (az 1964-es világturnén 300 ezren ünnepelték őket az adelaide-i fogadtatáson). A legfelső fok fokozása Hogyan lehet fokozni a legfelső fokot! Beatles-gondolko- dással rém egyszerűen. Az Egy nehéz nap éjszakájával, azaz az első filmmel, amelyet nálunk, Magyarországon is többször láthatott a közönség. Az újabb nagylemez, amely a film címét viselte, késztette Leonard Bersteint olyan kijelentésre, mint hogy: „A legnagyobb dalszerzők Schubert óta.” Újabb korszak nyitányát csillogtatták meg tehát, s ettől kezdve beszéltek a Beatles „művészetéről”. S miközben a hosszú és fára- dalmas hajtás után a fiúk két hét szabadságra vonultak, Brian Epstein újabb amerikai tűmén gondolkodott. Epstein tervez — Beatles végez: 1 hónap alatt 24 amerikai és kanadai városban fordultak meg. Jó néhány sikert maguk mögött tudtak már, így hát éppen elég idő volt arra, hogy a négy gombafejűben tudatosodjék: dalaiknak üzenete, mondanivalója van, tiltakozás, tagadás az ellen, ami van, lázadás, amelynek hevében égett, izzott eggyé a beatnemzedék. Aztán jött az újabb nagylemez, a Beatles For Sale, némi megtorpanással (14 dalból csak 8 saját szerzemény), ámde játszi könnyedséggel utasították maguk mögé az addigi listavezető lemezt, az Egy nehéz nap éjszakáját. Még valamit a szédületes 1964-ről: a fiúk mind sűrűbben külön-külön kojnponálták számaikat, s ez később sajátos fejleményekhez vezetett. De erről már egy újabb fejezet mesél. (Folytatása következik.) L.E.
