Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-25 / 149. szám
1992. június 25., csütörtök HAZAI TÜKÖR Andódy nem izgatott Harlem Gyulán Négerek és késelések nélkül Legtöbbünknek a Harlem szóról a New York-i rettegett né- ger-szegénynegyed vagy legfeljebb a labdazsonglőr kosárlabdacsapat jut eszünkbe. Pár napja azonban már egy gyulai szórakozóhelyre is asszociálhatunk, ugyanis megnyílt az impozáns, Béke sugárúti szórakoztató komplexum. Mint Vízhúzó László és Magony Zoltán tulajdonosoktól megtudtuk, étterem éppúgy lesz a Harlemben, mint diszkó, drink bár vagy játékterem. De szeretnének a jövőben divatbemutatókat rendezni, sztárvendégeket meghívni. Sőt a legfi- atalabbakról sem feledkeznek meg: kólás bulikra hívják őket, a Gyulai TV-ben pedig hetente sugároznak slágerlistát a Harlem Discotheque-ből. A helyiek tudják a legjobban, hogy nyaranta komoly gondot okozott az esti, éjszakai szórakozás a városban. Remélhetőleg az új szórakozóhellyel megoldódik ez a probléma is. sz. cs. Kft.-k kézikönyve Az elmúlt évben megkétszereződött a jogi személyiséggel rendelkező társaságok száma, sezen belül különösen jelentősen nőtt a korlátolt felelősségű társaságoké. A gyorsan szaporodó társaságokat kívánja segíteni a Társas vállalkozók kézikönyve, amelyet a Verzál Kiadó jelentetett meg. A kézikönyv elmagyarázza, hogyan lehet kft.-t alapítani, hogyan történik az egyszemélyes kft.-k létrehozása, részletesen ismerteti a cégbejegyzés szabályait. Foglalkozik a kft.-k adózási rendjével, különös figyelmet szentel az egyes adók, adóelőlegek fizetése, illetve kiutalása határidejének. A könyv kitér az adó visszaigénylésének problémájára is, és arra, milyen adat- szolgáltást kell a kft.-knek végezni. Emellett a társasági adó, az általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó témaköréről is szól a könyv. Walter Lord: a 39. A B csónakon kuporgok idegei pattanásig feszültek. Amint a csónaktest alól kiszivárgott a levegő, a felfordult jármű percről percre mélyebbre süllyedt a vízbe. A hullámok néha már át is csaptak a csónak gerince fölött, és valakinek egy hevesebb mozdulatára valamennyien a tengerbe zuhanhattak volna. Itt valóban szükség volt higgadt parancsnokra. Gracie ezredes egyszerre csak nagy megkönnyebbüléssel hallotta meg Lightoller második tiszt érces hangját, majd egy kissé kapatos matróz azt kiáltotta: — Tessék parancsot adni, mi engedelmeskedünk! Lightqjler gyorsan reagált a kérésre. O is belátta, hogy csakis szervezett együttműködéssel lehet egyensúlyban tartani a csónakot. Kiadta tehát a parancsot, hogy mindenki álljon fel. A harminc férfi ijnbo- lyogva felállt. Lightoller párosával oszlopba rendezte őket, arccal az orr felé. Ahogyan a csónak a víz mozgása szerint A vizsgálat lezárult, felejtse el? A múlt héten első fokon pont került annak az ügynek a végére, amelynek előzménye 1991. május másodikáig nyúlik vissza. Akkori lapszámunkban jelent meg ugyanis az a magánvéleményként jegyzett cikk, amely lapunk elleni hecckampányhoz és bírósági feljelentéshez vezetett. Külső munkatársunk, dr. Andódy Tibor Politika című írásáról van szó. Glosszájában a szerző kíméletlen szavakkal hívta fel a figyelmet a rendszerváltás utáni demokratikus Magyar- országhoz méltatlan politikai stílusra, amely eluralkodni látszott közéletünkben. (Fura fintora a sorsnak, hogy az ügyet lezáró bírósági határozattal csaknem egyidejűleg robbant a kisgazda-botrány, mintegy igazolva, Andódy figyelmeztetése nem volt alaptalanba szubbalkáni politikai stílus elemi erővel tör utat magának törékeny demokráciánkban.) Andódy írásának mondanivalóját több kormánypárti képviselő magára vette. Különösen az alábbi sorokat sérelmezték: „Megutáljuk azt a szót, hogy politika, mert politikai érdekből történik az ország lezüllesztése, tönkretétele. Miféle politika és milyen érdek ez? Kinek az érdeke? Rágondolni is iszonyat, hogy habzó szájú vezérszónokok és alamuszi despoták »kompromisszumán« dől el a sorsunk. Ehhez is van »kompetenciájuk«? Sok »legitim« hólyag. Csupa undorító szó, hányingert kapok, apró kiütések lesznek a bőrömön, ha csak hallom őket. Félelmetes, hogy nincs az életnek olyan porcikája, amelyet ne támadott volna a zül- lesztő, hatalmi kór. Előpattant sok önjelölt próféta, hozták a maguk kompániáját, szép kis társaságot. Nyúlós, ragacsos ide-oda dőlt, Lightoller harsányan irányította társait: — Jobbra hajolj... Húzd ki magad... Balra hajolj... Miközben vezényszóra er- re-arra vetették a testsúlyukat, eleinte kórusban kiáltozták: Boat, ahoy! Boat ahoy! — bár hajót igazán nem láttak a horizonton; Lightoller aztán csendre is intette őket azzal, , hogy takarékoskodjanak az erejükkel. Még hidegebb lett, és Gracie ezredes újra panaszkodott, ezúttal Lightollemek, hogy szörnyen fázik a feje. Valaki feléjük nyújtotta a fémpalackját: húzzák meg, bizonyára segít. Lightoller nem fogadta el az italt, hanem Walter Hurstre mutatott, aki egész testében reszketett. Hurst azt hitte, brandy van a flaskában és jót húzott belőle. De majdnem megfulladt: menta eszencia volt. Meglepően sokat beszéltek. John Maynard kukta azt állította, hogy mielőtt a Titanic végleg elmerült volna, Smith kapitány úszott el a B csónak nyál csorog a bűzös szájakból, és rájuk kell figyelnünk, mert ők dirigálják a jövőt. Nincs olyan hagymázas lázálom, amely itt be ne következne.” A cikket előbb sokszorosították és az országgyűlési képviselők asztalára tették a május hetedikéi ülésnapon, majd Markó István Békés megyei és dr. Zétényi Zsolt budapesti országgyűlési képviselők feljelentették a szerzőt az ügyészségen. Egyidejűleg beindult a hecckampány a sajtóban a szerző és lapunk ellen. Ebben élen járt az időközben megszűnt Délkelet, amely elsőként adott hírt — 1991. május 16-ai számában — a feljelentésről, később pedig rendszeres közléseivel igyekezett „melegen tartani” a témát. (Fura módon szerkesztőségünk is innen, nem pedig a feljelentőktől szerzett tudomást a beadványról.) Markó István és Zétényi Zsolt feljelentésükben úgy vélték, Andódy cikke kimeríti a Btk. 269. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző közösség elleni izgatás bűntettét. A feljelentés a glossza szerzője, Andódy Tibor elsőrendű terhelt, és lapunk főszerkesztője, dr. Árpási Zoltán másodrendű terr helt ellen irányult, akinek az volt a „bűne”, hogy Andódy cikkét megjelentette. A Békéscsabai Városi Ügyészség a vizsgálatot a múlt év októberében lefolytatta, majd a vádemelést a közösség elleni izgatással kapcsolatos alkotmány- bírósági döntésig felfüggesztette. Ennek az ügynek az az előzménye, hogy a Szent Korona című lap ellen közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatt vádat emeltek. A bíró azonban felfüggesztette a tárgyalást és az Alkotmánybírósághoz fordult. Beadványa azt tartalmazta, hogy a közösség elleni izgatás bűncselekménymellett. Ő a karjánál fogva fel akarta húzni, de a kapitány visszacsúszott a vízbe. Később Harry Senior kazánfűtő azt állította, hogy valóban a kapitány volt az, és szándékosan ugrott vissza a vízbe ezekkel a szavakkal: — Követem a hajómat! Hurst viszont megesküdött rá, hogy a kapitányt a csónak közelében sem látta. Különben is Senior az utolsók között érkezett oda úszva a B csónakhoz, amikor már nem is láthatta Smith kapitányt. De legfőképp megmenekülésük esélyeiről folyt a ként kezelése alkotmányellenesen korlátozza a sajtószabadságot. Az Alkotmánybíróság május 18-án foglalt állást az ügyben. Megállapította: nem alkotmányellenes a közösség elleni izgatás tényállása, viszont alkotmányellenes az a rendelkezés, amely tiltja a törvényben felsoroltakkal (nép, nemzetiség, faj) szemben sértő, lealacsonyító kifejezések használatát. A Békéscsabai Városi Ügyészség ezt követően folytatta az eljárást. A Békéscsabai Városi Bíróságnak címzett átiratában jelezte: közvádra üldözendő bűncselekményt nem észlelt. Az ügyben keletkezett nyomozati iratokat mégis megküldte a bíróságnak azzal, hogy nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt folytassa le a büntetőeljárást Andódy Tibor ellen, Árpási Zoltánt pedig a rágalmazásban való bűnsegédi részvétel miatt vonják felelősségre. A Békéscsabai Városi Bíróság az ügyben június 18-án hozott végzést. Ebben a büntetőeljárást Andódy Tibor és Árpási Zoltán ellen bűncselekmény hiányában megszüntette. A végzés indoklásában a békéscsabai bíróság többek között leszögezi: „Vitathatatlan, hogy az inkriminált írás stílusában, kifejezéseiben, szóhasználatában durva kirohanás a demokratikusan megválasztott pluralista politikai alapon hatalomra került politikusok és általában az általuk képviselt politika ellen, azonban a politikusok személyi köre parttalan, általánosan lett kifejtve, nincs konkrét politikai arculattal felismerhető csoport, vagy bármilyen más politikai alakzat.” A végzés ellen nyolc napon belül fellebbezést lehet benyújtani. szó. Lightoller észrevette, hogy Harold Bride, a rádióstiszt helyettese még mindig görcsösen kapaszkodik a csónak farába. Odakiáltotta, sorolja el, milyen hajók vannak a közelükben. Bride visszakiáltotta neki: a Baltic, az Olympic és a Carpathia. Lightoller kiszámította, hogy hajnalra a Carpathiának el kell érnie őket... Ezt az örömhírt a B csónak hajótöröttéi szájról szájra adták tovább; ez a remény kissé jobb kedvre derítette őket. Ettől fogva mindenki a látóhatárt kémlelte, hátha megpillantják egy hajó fényét vagy körvonalait. Boxhall rakétái is tartották bennük a lelket; ezek a 2-es csónakból röppentek fel, de még Lightoller is azt képzelte, hogy a mentőhajó lövi ki őket. Titanic pusztulása A dermesztő tengervíz csapkodni kezdte a B csónak gerincén didergők lábát, térdét, combját. A sós víz a szemükbe fröccsent, elvakítva őket. Előbb egy, aztán egy második, majd egy harmadik ember szédült le a csónakról; mindhárom eltűnt nyomtalanul. A többiek most már hallgattak, semmi sem érdekelte őket, csak az életükért viaskodtak. Kolozsvári vendégjáték Gyulán A magyarok tánca az első felvonásból fotó: lehoczky péter (Folytatás az 1. oldalról) kettőség ábrázolásában; az udvar képmutató, erkölcstelen élete és a magyarság megalázott helyzete között. A darab kulcsjelenetei e keresztnél játszódnak — Melinda őrülése, Tiborc panasza, Gert- rúd meggyilkolása —, mely egyben lehetőséget ad a feloldozás, a megbocsátás elnyerésére. Felmenti ez a hitvest az ártatlanság jegyében Bánk előtt, a hűséges szolgát a kényszerűségből elkövetett lopás alól, és a bánt a k irály- né meggyilkolása alól. Melinda ebben a rendezői felfogásban kiemelt jelentőséget kap. Ártatlansága, kiszolgáltatottsága elől nem menekülhet, sorsát vállalnia kell, maradnia kell. Ezt a tehetetlenséget, bezártságot erősíti a szín két oldalán meg-megjelenő merániak, akik útját állják a távozni készülő Melindának. Ez a megalázottság és Ottó aljas merénylete roppantja össze az egyedül ellenálló asszonyt. Melinda és a haza, a nemzet sorsa egy. Ezért is kapnak kevesebb hangsúlyt ebben az előadásban a békédének. A politikum nyíltságának elkerülése miatt történhetett ez így, s nem is baj. Sokkal líraibb, s talán a közönséget is elgondolkodtatóbbá tevő rendezői elképzelés ez, melyet a kolozsváriak Bánkja is tükröz. O reálpolitikus, mert ma annak kell lennie, nincs más lehetőség, mint békés tárgyalásokkal kieszközölni az életben maradást. Amikor a királynéhoz indul számon kérni, leteszi fegyverét. Tárgyalni megy, érvekkel csatázni. Tragédiája az, hogy pont e letett fegyvert fordítják ellene, mely így még inkább felerősíti a zsarnok tettének aljasságát, s Bánk tisztaságát, józanságát. A Melindát alakító Marton Melinda tanult, képzett szopránja, s az opera megengedte színészi játéka kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Tiborc szerepében Bancsov Károly baritonja megrázó erővel szólt, tapasztalt, rutinos éneklésével az előadás legjobb férfialakítását nyújtotta. Bíberach (Mátyás Jenő) villanásnyijelenetében pontos karakterfigurát ábrázolt. A királyné (B. Vass Éva) szép, kidolgozott mezzoszopránja mellett színészi játéka, királynői méltósága az előadás folyamán időnként fellazult. Ezt azonban ügyesen ellensúlyozta Bánk bánnal való jelenete, ahol Gertrúd igazi énje került előtérbe. A Bánk bánt alakító KissB. Attila játéka, éneke talán egy kicsit visszafogottnak tűnt, de ennek ellenére szép, lírai jeleneteket láthattunk, hallhattunk tőle. A zenekar Háry Béla vezényletével méltó társa volt a zeneszerzőnek, Erkel Ferencnek. Dehel Gábor rendezői télfogása —a sajátos, határon túl élő magyarság szemüvegén nézve — minden elismerést megérdemel. (A mai előadáson a kettős szereposztásból következően Szei- bert István (II. Endre), Georgescu Mária (Gertrúd), Szabó Péter (Ottó), Molnár János (Bánk bán), Varga M. Júlia (Melinda), Merk István (Tiborc) játékában láthatják az operát.) Muzslai Katalin Lassan közeledett a pirkadat és enyhe szellő kerekedett. A hideg még metszőbbnek tűnt. a tenger egyre erősebben hullámzott. A dermesztő tengervíz csapkodni kezdte a B csónak gerincén didergők lábát, térdét, combját. A sós víz a szemükbe fröccsent, elvakítva őket. Előbb egy, aztán egy második, majd egy harmadik ember szédült le a csónakról; mindhárom eltűnt nyomtalanul. A többiek most már hallgattak, semmi sem érdekelte őket, csak az életükért viaskodtak. Amikor a hajnal első fénypászmája megjelent az égbolton, az életnek semmi jele nem mutatkozott a sima óceánon. De mégis: ott úszott valaki, egyetleiímagányos ember, aki merészségének, a szerencsének, no meg az alkoholnak, illetve a három tényező együttes hatásának köszönhette az életét. Négy órával korábban Charles Joughin pékmester is felriadt, mint annyi más, arra a furcsa recsegő-súrlódó zörejre. És mint annyi más, ő is hallotta, hogy a fedélzetre szólítanak mindenkit, valamivel éjfél után. De Joughin nem rohant egyenesen a csónakfedélzetre. Nyomban arra gondolt, ha csónakokra van szükség, akkor nyilván szükség lesz élelemre is; gyorsan felsorakoztatta tizenhárom tagú pékhadseregét és kirakatott a Titanic éléstárából minden kenyeret. A pékek négy-négy kenyérrel a hónuk alatt vonultak a fedélzetre. Amikor ez megvolt, Joughin visszatért fedélzeti kabinjába, hogy egy kis whiskyt igyon szíverősítőként. Fél egy tájban eléggé erősnek érezte magát, hogy ismét felkapaszkodjon a lépcsőn a 10-es mentőcsónakhoz, ahová beosztották. Ekkor még nehéz volt rávenni a nőket a beszállásra: Joughin tehát erőteljes módszert alkalmazott. Lement a sétafedélzetre és néhány nőt a karjánál fogva erőszakkal felvonszolt. Azután, hogy saját szavait idézzük: „egyenként lehajítottam őket a csónakba”. Ez kissé nyers, de eredményes volt. Joughint ugyan csónakparancsnoknak jelölték ki a 10- esbe, de úgy gondolta, lesz elég férfi, aki rendet tartson, kiugrott hát a mentőcsónakból, hogy segítsen vízre bocsátani. Azért nem akart beszállni, mint mondta, „nehogy rossz példával szolgáljon, mint férfi”. (Folytatjuk)
