Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

O Röviden Ivóvízhálózat Nagyszénás. — A településen 1976 óta van vezetékes ivóvíz- hálózat. 2357 lakásból 1956- ba be is kötötték. 1988-ban a régi vágya kezdett megvaló­sulni a nagyközségnek, hiszen mint mondani szokták, nem elég az ivóvizet minden lakás­ba eljuttatni, gondoskodni kell a szennyvíz elvezetéséről is. ’88-ban építettek központi szennyvízcsatornát, s megol­dották a víz komplett tisztítá­sát is. Korszerű berendezések­kel és megfelelő építészeti technológiával a biológiai tisztítást is helyben megoldot­ták. A rendszer alkalmas arra, hogy tovább bővítsék, s az anyagi erőtől függően akár az egész települést is korszerű csatornával ellássák. Madárgyűjtemény Orosháza. — A Kossuth La­jos Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola és a Szántó Kovács János Múzeum várja az érdek­lődőket a mezőgazdasági szakközépiskola madárgyűj­teményének kiállítására. Be­mutatásra kerül a Magyaror­szágon élő madárfajok jelen­tős része, s a helyszínen a ma­dárbarátok tájékozódhatnak kedvenceik életkörülményei­ről, tartási feltételéről. Idősek klubja Pusztaföldvár. — Átadták az idősek klubját, amely számta­lan helybéli nyugdíjasnak ad otthont. A község önkormány­zata igyekezett a helyiséget úgy felújítani és rendbe tenni, hogy az a már megfáradt, idős embereknek megfelelő élet- körülményeket biztosítson. Az ellátásról háromtagú sze­mélyzet gondoskodik. A helyi önkormányzat a sportkörnek 150 ezer forintot, az önvédelmi csoportnak 100 ezret és az Aero Caritas men­tőszolgálatnak 10 ezer forint támogatást nyújtott. Játék gyerekeknek Orosháza. — Július 2-ától az MSZP szervezésében helyi és környékbeli gyerekeknek in­gyenes játékos, énekes, zenei foglalkozásokat szerveznek. A pedagógus, egyben a foglal­kozások vezetője Surinásné Tóth Olga, aki főleg az éne­kelni szerető, jó hangú, sze­replési készséggel rendelkező gyerekek jelentkezését várja. Mód nyílik arra is, hogy a te­hetségesebbek nyilvános fel­lépést kapjanak. Ez lenne egy­ben — körülbelül augusztus végén — a nyáriszünet-bú- csúztató is. Az oldal fotóit Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter készítették----------------------------------------------------------1 OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE |---------­N yolc igazgatót nyűttem el... Harmincnyolc év a Barnevál kenyerén Orosháza. A városban az 1950-es években a baromfifel­dolgozó vállalat volt a legna­gyobb ipari egység. Elsőként honosította meg a munkaszer­vezés terén a szalagmunkát, s külön rang volt itt dolgozni. Ki kellett érdemelni, hogy az idénymunkást végleges szer­ződés formájában alkalmaz­zák. Erről a korszakról írt dr. Gulyás Mihály „A baromfifel­dolgozás és baromfikonzerv- gyártás története Orosházán” című könyvében. Az élő tanúk közül sokan elhunytak már, ám nagyon sokan vannak, akik megélték a nehéz időket, s el­kezdhették nyugdíjas életüket. Soós Ferencné 1954-ben to- jáslámpázó és -csomagoló­ként kezdte pályafutását a BOV-nál. Idénymunkás volt ő is, és az akkori igazgató, Mesz­jár György mondásával élve: „mindent meg kellett tanulni”. — Értenünk kellett a kopasz- táshoz, a kézi vágáshoz, he­lyettesítenünk kellett bárkit, ha távol maradt vagy megbete­gedett — idézi fel a kezdetet Soós Ferencné, akit munkatár­sai csak Ilonkának hívtak. Ilonka néni 38 évet dolgozott különböző beosztásokban, ez alatt, ahogy mondani szokta: „nyolc igazgatót nyűttem el”. Soós Ferencné: „Munkasze­retetre, becsületre neveltek bennünket..” Május 29-én munkatársai és a vállalat vezetése 38 szál virág­gal és különböző ajándékokkal búcsúztatták nyugdíjba vonulá­sa alkalmából. — Szeretettel emlékszem vissza Konczos Józsefnére, Sándor Lajosnéra s Varga Sándornéra. Együtt dolgoz­tunk, ők tanítottak munkasze­retetre, becsületre, s ebben az időben komolyan tiszteltük is egymást. Akkor még a brigá­délet is másképpen zajlott, nem kellett szégyellnünk, hogy összetartozunk, sok munkaversenyt, s egyéb vetél­kedőt nyertünk együtt. A lám- pázó brigád (ez volt a neve) komoly eredményeket ért el az akkori brigádmozgalomban — meséli Ilonka néni. Kétkezi munkás volt 1970- ig, majd 1970-től csoportveze­tőként dolgozott a csomagoló- ban. 40 személy tartozott a ke­ze alá. A feladata volt az előké­szítő munka. Később a barom­fivágásnál lett vezető, s ahogy a munka megkívánta, úgy ment egyik munkaterületről a másikra. Munkatársai mindig szerették, s elfogadták, mert ha hiányzott valaki, akkor a főnökük állt be a helyükre. So­ós Ferencné öt alkalommal ér­demelte ki a Kiváló Dolgozó kitüntetést, egyszer pedig Ki­váló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott. Majd 30 éves szolgálatáért megkapta a Hungavis kakasfejes arany­gyűrűt. —29-én leszek 55 éves. Úgy érzem becsülettel végigdolgoz­tam a 35 évet, volt részünk jó­ban, rosszban, de mindig szíve­sen emlékszem munkahelyem­re. Megköszönöm munkatársa­imnak az együtt töltött éveket, a sok virágot, s a számtalan elis­merést — fejezi be beszélge­tésünket Ilonka néni. Magyar vándor olasz papucsban Kecskés Tibor vállalkozó, aki papucsban „utazik” mindenféle méretben, fajtá­ban és sok szíben öntenek for­matalpakat, amelyeket utcai, strand- és szobapapucsok alapanyagául használnak fel. Kimentem a gyárba, s a hely­színen néztem meg, hogyan szabják, varrják, ragasztják a papucsokat. Ma már a technológia is­mert és az említett telep 60 százalékos tulajdonának a bir­tokában 35 ember dolgozik 27 ezer négyzetméteren a,családi 70 négyzetméteres műhely he­lyett. Á gépsor eredeti olasz, a technológia számítógép által vezérelt. Napi 2000 darab pa­pucsot gyártanak, havi terme­lési értékük 23 millió forint. A dolgozók átlagkeresete 18— 20 ezer forint. Közel 500 hazai nagyvállalathoz szállít a cég, s talán nincs olyan magyar vá­ros, ahol ne ismernék a Tibeka termékeket. Bizományba nem adnak ki árut, de 15—30 napos fizetési haladékkal bárkit ki­szolgálnak. — Úgy vándoroltam olasz papucsban gyárról gyárra, ter­mékről termékre, hogy lassan a továbblépést, s egy más mi­nőségű lábbeli előállítását is kigyalogoltam. Augusztustól olasz alapanyagból, elérhető áron férfi-, női és gyermekci­pőket készítünk majd — mondta befejezésül Kecskés Tibor. Orosháza. — A napokban nyitotta meg Kecskés Tibor orosházi vállalkozó a régi „olajos” ipartelepen a papucs- és cipőgyártó üzemét. A Tibe­ka névre elkeresztelt üzem hat hónap alatt jött létre. Segített dr. Walter Morandi, az olasz cipőgyáros, aki mindenféle szaktanáccsal és a technológia ingyenes átadásával támogat­ta a magyar vállalkozót. — Engem az élet soha nem kényeztetett el — mondja Kecskés Tibor —-, hiszen olyan családból származom, ahol kenyérből sem ettünk ele­get. Egyik kezem sérült, így születtem, s ez behatárolta a pályaválasztásomat is. Édes­apámtól a szobafestő és mázo­ló szakmát tanultam meg, de a kezem miatt hamar abba kel­lett hagynom. Ekkor megpró­báltam divatáru- és felsőruhá­zat-kereskedőként eltartani magamat és családomat. A gazdasági válság és a pénzte­lenség azonban nem kedvezett a vállalkozásnak és megpró­báltunk körülbel négy évvel ezelőtt vászoncipőt gyártani. Használt farmer anyagból készítettek kézi erővel Kecs­kés Tiborék cipőfelsőrészt és a martfűi cipőgyártól megvásá­rolt talpakra szerelték azt fel.' Egy-két szakember tanácsadá­sával később megpróbáltak másfajta terméket is készíteni. — Vásároltam egyszer — meséli Kecskés Tibor — egy papucsot és szétszedtem. Megnéztem, hogy hogyan, mi módon készül. Majd azt is megkerestem, hogy honnan való az alapanyag. így jutot­tam el az olasz farmerig. Ok Modern, számítógép-vezérlésű papucsgyártó automata egy ellenőrrel és egy kézi adagoló munkással 1992. június 25., csütörtök Gyopárosért A közelmúltban egész napos rendezvényre hívta a kicsiket és a nagyokat Kocsis János alpolgármester, aki elsőrendű feladatá­nak tartja a környezetvédelmet és ezen belül Gyopáros megmentését. Az alpolgármester nemcsak szavakban, hanem tettekben is igyekszik bizonyítani, hogy amit mondott, komolyan is gondolta. így a gyopárosi fürdő szinte minden területén számtalan szórakozási és kikapcsolódási programmal várta a résztvevőket. Nem könnyű ma hétvégén kicsalogatni az árnyas lakásokból a családokat. Ekkor azonban úgy tűnik sikerült, mert rengeteg szülő és gyermek jött ki, s aktívan részt vett vízen és szárazon egyaránt a programokban. Bizonyítva látszik, hogy közös összefogással, különösebb anyagi ráfordítás nélkül — bár a szponzorok itt is kitettek magukért — lehet együtt szórakozni és tapasztalni, hogy a természet, valamint a környezet megóvása sok örömhöz juttathatja az ott lakókat. Megőrizni közös értékeinket, s természeti kincseinket rendkívül fontos feladat, és a Gyopá- rosért egész napos vidám szórakozás bizonyította, hogy van értelme az ehhez hasonló kezdeményezéseknek, p í 1 A csanádapácai lövész szakkör, amely évek óta jól szerepel különböző szintű országos és megyei versenyeken, legutóbb tavasszal az általános iskolák országos versenyén fiúcsapata 2. lett, leánycsapata 5. helyzést ért el. A résztvevők egy csoportja, balról jobbra: Sándor Zsolt, Szabó Éva, Bánfi Mihály szakkörvezető, Mészáros Norbert, Náfrádi Csilla és Sándor Csaba Lepkegyűjtő Gádoros. — Orbán Tamás 2. d osztályos tanulónak különös szenvedélye van. Míg osztály­társai, különösen a fiúk autó­kat gyűjtenek és futball-labda után szaladgálnak, addig Ta­más a lepkéket hajkurássza. Igazából a mesekönyvek sem érdekelték soha, ehelyett ál­latismereteket, Paul Whalley: Lepkék és pillangók — Szem­tanú sorozatban megjelent — műveit olvasgatta. — Tavaly óta gyűjtöm a pil­langókat és a lepkéket, mert nem mindegy, hogy melyik micsoda — magyarázza Ta­más. — A répalepke is szép, egyszerű mintájú és általában gyorsan repül, míg a pillangó színesebb, tarkább és lassab­ban halad. Minden könyvem a lepkékről és a madarakról szól. Egyelőre persze csak a lepkéket tudom gyűjteni, for­maiinba teszem, s úgy rögzí­tem őket hungarocellre. Tamás édesanyja teret en­ged fia szenvedélyének, s arra ösztönzi, hogy angolul tanul­jon, mert az idegen nyelv elen­gedhetetlen egy leendő lepke­szakértő számára. Addig is gyűjti a bogarakat, dongókat, szitakötőket és egyéb lepkefé­léket. Maszek benzinkút Csanádapáca. — Az Oroshá­za és Vidéke Áfész értékesítet­te a község benzinkútját. Több jelentkező és pályázó közül Tóth Sándor gépjárműtechni­kus vásárolta meg, közel 2 mil­lió forintért. A vállalkozó ter­veiről beszélt: — A család összes mozdít­ható vagyonát pénzzé tettük és az OTP orosházi fiókjától ka­pott kölcsönnel kiegészítve sa­ját erőnket, tudtuk megvásá­rolni a benzinkút technikai fel­szerelését. A. tulajdonjog itt tisztázott, ám gond van még a telek birtokbavételével. Ez ugyanis megosztott a helyi ter­melőszövetkezet és az önkor­mányzat között. Én természe­tesen meg szeretném vásárol­ni, s a testület legutóbbi dönté­se alapján úgy tűnik, erre van is reményünk. A vállalkozó külföldi part­nert keres, hogy korszerű ben­zinkutat építhessen Csanád- apácán, amelyet kiegészítene autómosóval és diagnosztikai műhellyel. Eddigi tárgyalásai biztatóak, az eredményről be­számolunk. Határőrnap Orosháza. — A határőr igaz­gatóság az idei évtől kezdve a határőrség napját június 27- én, Szent László napján ün­nepli. A nyílt nap helye az Orosházi Határőr Igazgatóság területe, s ideje szombat 9.30 óra. Néhány előzetes a prog­ramból. A délelőtt a határőrség életének bemutatásával kez­dődik, s ezen belül laktanyalá­togatásra is sor kerül. Lesz ku­tyabemutató, megismerked­hetnek a pirotechnikai eszkö­zök különböző fajtáival, látha­tók lesznek híradástechnikai műszerek, néhány harcászati, fegyverzeti technika.

Next

/
Thumbnails
Contents