Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-24 / 148. szám

1992. június 24., szerda HAZAI TÜKÖR Atkos árkok a Bercsényi utcán Az itt lakók szerint a csatornában egy felnőtt csípóvonaláig ér a VÍZ FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER mányzati hivatal műszaki osz­tályát kerestük fel, ahol Vígh József osztályvezetőtől meg­kaptuk annak a hivatalos le­vélnek a másolatát, amelyet a Bercsényi utca képviselőjé­hez, Sárosi Mátyáshoz címez- tek: „Ön a testület június 9-ei ülésén interpellált a Bercsényi és Rákóczi utcai csatorna ... ügy éhen. Interpellációjára a következők szerint tájékozta­tom: A Bercsényi és Rákóczi utca sarkán lévő nyílt árok ese­tében az eredeti állapot hely­reállítására került sor, ugyan­is annak idején—amikor funk­cionált — hasonló nagyságú lehetett. Zárt csatornává ala­kítására csak a képviselő úr kerete terhére tudunk intéz­kedni. A jelenlegi helyzetben elrendeltük útszéljelző oszlo­pok elhelyezését. A csatorna másik oldalra történő áthelye­zését semmi sem indokolja, egyébként is a sarki lakóházat veszélyeztetné. ” M.M. Oxfordi diploma Nemzetközi zenepedagógiai kurzus Kreatív zenepedagógiai kur­zus kezdődött hétfőn Tatabá­nyán, a Modern Üzleti Tudo­mányok Főiskoláján. A kurzu­son olyan pedagógiai módsze­reket mutatnak be, mely segít­ségével a zenét rajzzal, festé­szettel, mesével és szabad mozgással kombinálva, kiegé­szítve tanítják. A foglalkozá­sokat neves zenepedagógusok vezetik. A posztgraduális jellegű dél­előtti foglalkozások után dél­utánonként nyilvános előadáso­kat, bemutatókat tartanak gye­rekeknek, esténként pedig a ze­nepedagógusok — akik egyéb­ként kiváló zenészek is — ka­marahangversenyt rendeznek az érdeklődőknek. A jövőben rendszeressé te­szik Tatabányán az ilyen kur­zusokat. Az önkormányzat ha­tározatot hozott arról, hogy 1993-ban Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet nyitnak a városban. (MTI) Betiltott csontkovács Betiltották egy ukrán csontko­vács működését Vas megyé­ben. A csodadoktor, aki úgy­mond röntgen ujjaival végezte áldásos tevékenységét a szom­bathelyi Helyőrségi Művelő­dési Otthonban, sem orvosi diplomával, sem a Népjóléti Minisztérium, sem az illetékes helyi egészségügyi szervezet engedélyével nem rendelke­zett. Szolgáltatásaiért pénzt fo­gadott el. Hogy volt-e eredmé­nye a ténykedésének, arról nem szólnak a hírek. Az egészségügyi hatóságok felhívják a figyelmet az ilyen kuruzslások káros voltára. A tiszti főorvos fontosnak tartot­ta kiemelni, hogy a különböző művelődési házak gyógyítás céljára csak akkor adják bérbe termeiket, ha előzetesen tájé­kozódtak a szükséges engedé­lyek meglétéről. A gyerek olyan, hogy minél inkább tiltanak neki valamit, annál inkább kísérti a kíván­csiság. így van ez a sarkadi Bercsényi utcában is, ahol hiá­ba óvják gyermekeiket a szülők a járda mellett húzódó belvizet levezető nyílt ároktól. Az itt lakók számára végül ak­kor „telt be a pohár”, amikor a közelmúltban valaki beleesett a nemrég kimélyített csatorná­ba. Tizenhárom aláírással til­takozó levelet küldtek az ön- kormányzathoz, majd pedig felkeresték szerkesztőségün­ket. A helyszínen a következő­ket mondták: — Igaz, hogy felnőtt, ittas férfi esett a csatornába, de ki tudja, nem valamelyikünk gyereke lesz-e a következő!? Véleményünk szerint ez a víz nem csak mély, fertőzött is. Az utcában rengeteg az óvodás, és nem leshetjük őket minden pillanatban. A járda lejt, az árokszél meredek. Egyszóval balesetveszélyes az utcának ez a szakasza. Azt szeretnénk, ha a belvízelvezetési program ke­retében az önkormányzat itt is zárt csatornázást hajtana vég­re, mint a Rákóczi utcán. El­lenkező esetben betemetjük az árkot. A problémával az önkor­Charles Lonsdale, Nagy-Bri- tannia helyettes nagyköveté­nek üdvözlőbeszédét követő­en pénteken 150 magyar veze­tő és menedzserjelölt vette át a Certificate in Management Studies (CMS) bizonyítványt. Az ünnepélyes tanévzárót követően dr. George Iglernek, az Oxfordi Polytechmoc pro­fesszora megnyitotta az első brit—magyar menedzsertalál­kozót. Az egész napos prog­ram keretén belül számtalan érdekes ’ témáról hallhattunk előadást. Szó volt „az emberi erőforrás fejlesztéséről”, rész­letes információt adott Elysa- beth Lyne de Ver tanácsadó az idén elindított képzésekkel kapcsolatban. A találkozó résztvevői az autonóm mene­dzser személyiségi jegyeiről, a vezetés és a vezetettek közötti viszonyról, valamint a gazda­ságban történő viselkedésmó­dozatokról hallhattak. Elysabeth Lyne de Ver úgy látja, hogy számtalan helyen a jól képzett menedzsernek nincs elég hatalma ahhoz, hogy elképzeléseit érvényre juttassa, ugyanakkor számta­lan vezető ül a hatalom kellős közepén, mindenféle tehetség és koncepció nélkül. Örvende­tes lenne, ha jól képzett mene­dzser és a hierachiában elfog­lalt hatalmi pozíció jobban kö­zelítene egymáshoz. A találkozó nemcsak előadá­sokból állt, a házigazda, az Omegaglen gondoskodott arról is, hogy az angol és a magyar üzletemberek megismerjék egymás tevékenységét, s kötet­len beszélgetés formájában cse­réljenek véleményt. P. J. Lakás(kölcsön) Medgyesegyházán az elmúlt napokban hozott döntést a képviselő-testület a kamattá­mogatásokra és a lakáscélú kölcsönökre beadott kérelmek elfogadásáról. A jóváhagyott költségvetés alapján az első la­káshoz jutóknak összesen 1,7 millió forint áll rendelkezésre. Kérelmet előzetesen 4 igénylő nyújtott be, akiknek a jogsza­bályok figyelembevételével fejenként 120 ezer forintot szavazott meg a testület. Ka­mattámogatásra ez évben 981 ezer forintot biztosít a kölség- vetés, amelyre az első félév­ben 37 igénylő jelentkezett. A kamattámogatások elbírálásá­hoz figyelembe vették a jöve­delmeket, az átlagkeresetet, a törlesztőrészletek meghatáro­zott havi díját, és a lakás- és szociális körülményeket. Olvasóink írják Számítástechnika-tanárok megyei tanácskozása A Békés Megyei Pedagógiai Intézet számítástechnikát tanító tanárok részére 1992. június 15-én Békéscsabán, a belvárosi iskolában szakmai tanácskozást szervezett. Az elmúlt tanév ta­pasztalatait, illetve a következő tanév oktatási alternatíváit vitatták meg. Előadás hangzott el a számítástechnika tanóra alkalmazásá­ról, feladatban számítógépes szolgáltatásról, melyet rendkívül kedvező feltételekkel szolgáltat a Békés megyei képviselő- testület pedagógiai intézete. A tanácskozáson előzetes tájékoztató hangzott el a Békéscsa­bán megrendezésre kerülő INFO—92 országos szakmai találko­zóról. Tájékoztató hangzott el a Bé-ta Kft. részéről, az INFO-SYS nyilvános adatbázisrendszerérői és a Cédrus Kft. ajánlatairól az oktatási intézmények számára. A tanácskozás zárópontjaként került kiosztásra az az 5000 darab mágneslemez, melyet a Soros-alapítvány díjtalanul bizto­sított az oktatási intézmények részére. Schneider Ferenc Régmúlt virágok illata Kezemben 1968-as Autó-motor folyóiratok, és régi emlékeim jutnak eszembe. Oldalain szereplő hazai motorkerékpár-gyár­tásról, alkatrész-megrendelésekről és munkaerőhiányról szóló cikkeket is látni. A ’ 70-es évek végén az akkori kormányzat a siker csúcsán leállította a gyártást. Lelkemben diákköri emlékképek magyar újítókról, feltalálók­ról, akiknek találmányai fiókba kerültek vagy kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Szakemberek voltak. Mi a helyzet napjainkban ? Csak a játékkaszinó, csak a lánykereskedelem, csak a masszázsszalon, csak a spekuláció, csak a szegénység és nyomor. Az igazság lopva jár, a szakember külföldre menekül, s a vállal­kozó tönkremegy. Mikor támadsz föl, nemzetem?! Ifj. Salamon György, ' Békéscsaba Sajnos nem nyert... A minap összefutottam kedves barátommal, aki elkeseredetten panaszolta a következőket: Az apró ADAT hirdetési hetilap 1992. április 24-ei számában megjelent egy pályázat. Tartalma a következő volt: „Újságíráshoz kedvet érzők írásait várjuk. A legjobbaknak továbbfejlődési lehetőséget és munkát biztosítunk. A legjobb hármat díjazzuk. Fődíj: 15 000forint, 2. díj: 10 000 forint, 3. díj: 5000 forint. Határidő: május 8. Újságírás jelige, Orosháza, pf: 245.” Nos, erre a hirdetésre—próbára téve magam — beadtam a pályamunkám. A határidő lejárta után eltelt egy hét, két hét, semmi. Érdeklődésemre az ott dolgozó hölgy megnyugtatott, majd értesítenek személyesen vagy levélben. Azóta eltelt egy hónap. Tudom, mindenki nem nyerhet. Vannak győztesek és vesztesek. De úton-útfélen ezt hallom, hogy demokrácia és nyíltság. Talán joggal várhatta volna el minden pályázó, hogy a díjazottak névsorát nyilvánosságra hozzák. Vagy csak áprilisi tréfa volt az egész? — Igazad van, barátocskám — veregetem meg a vállát. De tudod, mit? Fel a fejjel, s vegyél inkább borítékos sorsjegyet! —Miért?—kérdez vissza csodálkozva cimborám. — Tudod, azon legalább tudatják az emberrel, hogy SAJNOS NEM NYERT... (Név és cím a szerkesztőségben) Walter Lord: A Titanic pusztulása 38. Fél óra múlva még mindig ezen füstölgőn Pusey, míg végül odafordult Sir Cosmó- hoz: — Ugyebár mindenük el­pusztult? — Hát persze — felelte hi­degvérrel Sir Cosmo. — Csakhogy vehetnek he­lyette másikat. — Hogyne. — Na látja. Nekünk odave­szett a cuccunk, de a társaság nem ad ám helyette másikat. Aztán a bérünk se jár tovább, mert ahogy egy hajó lemén, a fizetségnek lőttek. Sir Cosmo megértette a cél­zást: — Nos, jó. Mindegyikük kap tőlem egy ötöst, vegyenek rajta új cuccot. Küldött is később a legény­ség minden tagjának egy öt­fontos csekket a nemes lord, de meg is bánta. Duff Gordonék szinte magántulajdonukként kezelték az 1-es mentőcsóna­kot, nem voltak hajlandók visszaevezni a katasztrófa helyszínére, s ilyen körülmé­nyek között ez a pénzadomány megvesztegetésfélének tűnt. Ezt Sir Cosmónak az élete vé­géig eszébe juttatták. Az alkohollal is bajok vol­tak. A 4-es csónak kimentett egy matrózt, akinek egy üveg brandy volt a zsebében. A mat­róz később elmondta az újság­íróknak, hogy elkobozták tőle az üveget: „mert attól tartot­tak, ha valami hisztis nő kezé­be kerül a fiaskó, baj lehet belőle”. Miss Eustis másként nyilatkozott az esetről: „Be­húztak valami részeg embert a csónakba. Egy flaska brandy volt a zsebében. A szállásmes­ter elvette tőle az üveget, a tengerbe dobta, a részeget pe­dig lelökték a csónak feneké­re...” Más miatt kaptak hajba a 6-os csónak utasai. A légkör attól a pillanattól fogva feszült volt itt, amióta Peuchen őrnagy fürgén beugrott a fedélzetről, mond­ván: vitorlázó, a kanadai Yacht Club vezetőségi tagja. Peuchen megszokta a parancsolgatást, nem akarta tudomásul venni, hogy ezúttal Hitchens kormá­nyos a parancsnok. Amikor ele­vickéltek a Titanictől, Peuchen húzta az egyik evezőt, Hitchens pedig kormányzott. De alig telt el tíz perc, Peuchen azzal for­dult Hitchenshez, hogy az egyik hölgyet ültesse a kormányhoz, ő pedig segítsen evezni evezni. A kormányosmester azt vála­szolta, hogy ő a felelős a csóna­kért, az őrnagynak az a dolga, hogy evezzen és fogja be a szá­ját. A csónak keservesen im­bolygón, mert csak ketten húz­ták az evezőt: Peuchen és Fleet őrszem. Ekkor Mrs. Brown ve­zérletével a nők is egymás után megragadták az evezőrudat, csak Hitchens nem mozdult a kormányrúd mellől. Egyre azt kiáltozta, gyorsítsák a tempót, különben a hajóóriás süllyedé­sekor támadó örvény alára­gadja őket. Az asszonyok visszakiabál­tak neki, hogy próbálja csak meg, ha olyan nagy legény, egyszóval ingerült szóváltás tette még feszültebbé a lég­kört. A 6-os csónak a látóhatá­ron pislákoló csalóka fény fe­lé igyekezett, és amikor ki­derült, hogy valószínűleg op­tikai csalódás az egész, Hi­tchens ünnepélyesen közölte: minden elveszett, se vizük, se ennivalójuk, se iránytűjük, se térképük. Sok száz mérföld- nyire vannak a parttól, s azt se tudják, milyen irányban ha­ladnak. Peuchen őrnagy ekkorra már valóban csak evezett és tartotta a száját, de az asszo­nyok alaposan lehordták kishi­tű kormányosukat. Mrs. Can- dee az égre mutatott: az ott a Sarkcsillag, ha eddig nem tud­ta volna. Mrs. Brown pedig azt ajánlotta neki, amit Hitchens javasolt az őrnagynak: oko­sabban teszi, ha befogja a szá­ját és evez. Mrs. Meyer még gúnyolódott is, hogy az Égnek hála, legalább hős parancsnok jutott a gyenge nőknek. Később a 16-oshoz kötötték csónakjukat, Hitchens pedig úgy rendelkezett, ne evezze­nek tovább, csak húzassák ma­gukat. De az asszonyok annyi­ra szenvedtek a metsző hideg­től, hogy ragaszkodtak az eve­zéshez; a mozgástól legalább melegük lett egy kicsit. Mrs. Brown evezőt nyomott a 16-os csónakból átszállt kormos ka­zánfűtő kezébe, és mindenkire ráparancsolt: tessék evezni. Hitchens imbolyogva felállt, hogy leintse az asszonyt, de azt a tanácsot kapta: maradjon csak a fenekén, mert ha a köze­lébe jön, ő, Mrs. Brown saját kezűleg hajítja a tengerbe. Hitchens visszaült, takaró­ba burkolózott és válogatott szidalmakat üvöltözött. Mrs. Meyer hasonló „matróz”-stí- lusban megfelelt neki, sőt azt is szemébe vágta, hogy magá­nak tartotta meg az összes ta­karót és a whiskyt is egymaga itta meg. Hitchens dühösen til­takozott. Az újonnan érkezett fűtő egészen elámult, miféle társaságba csöppent és végül rákiáltott Hitchensre: — Még ilyet, hát nincs tisztába’ azzal, hogy hölgyek is vannak itten?! Hitchens ezzel vágott vissza: — Igenis, tudom, de én vagyok a parancsnok ebben a csónakban! A fűtő rendreutasítása még­is hatott. A kormányos elhall­gatott. A 6-os csónak tovább haladt az éjszakában, Hitchens és Peuchen őrnagy dühös né­maságba burkolózva, Mrs. Brown pedig tényleges pa­rancsnoki hatalommal a kezé­ben. Még a felfordult B csónakba kapaszkodó férfiak is civakod­tak mindenféle apróságon. Gracie ezredesnek vacogott a foga, csuromvizes haja ke­ményre fagyott. Akkor észre­vette, hogy a mellette kapasz­kodó férfinak száraz, vízhat­lan turistasapka van a fején. Az ezredes megkérte, adja köl­csön néhány percre a sapkáját. De a másik némiképp megbo­csátható önzéssel ráförmedt: — És akkor velem mi lesz? (Folytatjuk) A csónak keservesen imbolygott, mert csak ketten húzták az evezőt: Peuchen és Fleet őrszem. Ekkor Mrs. Brown vezérletével a nők is egymás után megragadták az evezőrudat, csak Hitchens nem mozdult a kormányrúd mellől. Egyre azt kiáltozta, gyorsítsák a tem­pót, különben a hajóóriás süllyedésekor tá­madó örvény aláragadja őket. Az asszonyok visszakiabáltak neki, hogy próbálja csak meg, ha olyan nagy legény, egyszóval ingerült szó­váltás tette még feszültebbé a légkört.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents