Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
Mezőhegyes Nagymarosa A címben szereplő kifejezéssel illette az egyik városi képviselő a Mezőhegyesen épülő (pontosabban: félben maradt) városi teniszpályát. Hosszas vita után megszületett az ön- kormányzati döntés: a pályaépítés első ütemére 370 ezer Ft-ot biztosítanak a város tartalékalapjából, feltéve, ha egy ugyanekkora összeget sikerül pályázati úton megszerezni. Félfogadás Minden szerdán 13 óra 30 perctől 16 óráig ingyenes tanácsadást tart az általános művelődési központban dr. Pet- neházi Zsigmond és dr. Olasz György. A szolgáltatást ma vehetik először igénybe a város lakói. Dél-alföldi ugrós Hétfőn megnyitották az idei néptánctábort a József Attila Általános Művelődési Központban. A tábor szakmai vezetője Gyalog László, a gyulai Körös Néptáncegyüttes ismert szakembere. A résztvevők a dél alföldi ugrást fogják elsajátítani. / Évzáró hangverseny A Battonyai Állami Zeneiskola mezőhegyesi tagozata a közelmúltban tartotta növendék- hangversenyét és évzáró ünnepségét. A jeles eseményen mintegy 150 fő vett részt. Különösen nagy tetszést aratott a zeneóvodások, a kis elő- képzősök és az előképzősök műsora. Az ő teljesítményük Demény Lajosné szolfézsta- námő munkáját dicséri. Testületi ülés Tegnap, június 23-án megtartotta soron következő ülését a város képviselő-testülete. Napirenden szerepelt az önkormányzat második félévi munkatervének elfogadása, valamint annak megvitatása, hogy milyen hatása volt a privatizációnak a kereskedelmi ellátás színvonalára. Maga alá temette A felszámolás alatt álló Mező- kovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ — képletesen szólva — maga alá temette a Nyomda Bt.-ot, így a battonyai és a mezőhegyesi városi újságok ezután Mezőhegyesen készülnek Petrina László nyomdájában. \MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE Az ÁMK-ból Itáliába Évzáró Június 18-án nagy számú érdeklődőjelenlétében nyitották meg a Szegeden élő Póda Károly festőművész kiállítását a József Attila Általános Művelődési Központban. Megnyitóbeszédében Deli Zoltánná rajztanámő így kezdte Póda Károly bemutatását: — Ki is maga a művész? A festmények természetesen sokat elárulnak az alkotóról, annak gondolatairól, érzésvilágáról — mondotta, majd a következőket idézte a zirci születésű fiatal művész önéletrajzából: „A természetközelség, a hegyek, az erdők, a barlangok, az erdei források, az arborétum, az apátság ódon épülete, a Széchényi Könyvtár, a Természetrajzi Múzeum életem természetes színterei voltak'’. Póda Károly elvégezte a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakát. Tanárai Dér István és Aranyi Sándor festőművészek voltak. Már főiskolai hallgató korában eredményesen szerepelt az intézmény által meghirdetett versenyeken. 1988-ban három munkáját mutatták be a Bálint Sándor Művelődési Házban. Két év múlva önálló tárlata nyílt a Budai Kiállítóteremben, tavaly pedig Szegeden láthatta műveit a nagyközönség. Mi jellemzi Póda György festményeit? Dinamikus színvilág, telített színek, érdekes színharmóniák, barokkos fények, a reneszánsz emlékek XX. századi újrafogalmazása — adta meg a kérdésre a választ Deli Zoltánná. A kiállítás megnyitása után megtudtam az 1960-as születésű Póda Károlytól, hogy eredetileg filmrendező szeretett volna lenni, de nem jutott be a főiskolára. Hosszas kitérő következett a fiatalember életében, végül is 24 évesen került Szegedre rajzot—földrajzot tanulni. Miután megszerezte diplomáját, bábszínházban dolgozott, illetve dolgozik ma is: bábokat, díszleteket készít és olykor játszik is. Polgári foglalkozását tekintve nevelő egy katonai kollégiumban, emellett rajzot tanít, szakkört vezet gimnazistáknak. — A kollégium megszűnőfélben van, ezért arra készülök, hogy váltsak — mondja a művész. — Feleségemmel együtt Rómába megyünk egy évre. Ha kell, munkát vállalunk, s én közben akvarellezgetek. Remélem, nevem lesz a szakmában, mikor visszatérünk. — Elnézve a képeit, efelől nincs semmi kétségem. Eredményes itáliai tartózkodást kívánok mindkettőjüknek. A Battonyai Állami Zeneiskola mezőhegyesi tagoza június 9-én 17 órakor tartotta növendékhangversenyét és évzáró ünnepségét az általános művelődési központban. A jeles eseményt mintegy 150 fő tekintette meg, hallgatta végig: gyermekek, szülők és nagyszülők. Holló László, a zeneiskola igazgatója, értékelve a gyermekek és a velük foglalkozó zenepedagógusok tevékenységét, elismerésének adott han- got. A közös munka sikerességét bizonyították a hangversenyen elhangzott klasszikus és modern zeneművek. Ezeket a zeneiskola legkiválóbb növendékei igen színvonalasan interpretálták. Külön ki kell emelni a zeneóvodások, a kis elcíkép- zősök és az előképzősök műsorát. Az ő teljesítményük Demény Lajosné szolfézstanárnő fáradozását dicséri. Holló László elmondta még, hogy ezek a szép eredmények a nehéz körülmények ellenére születtek, éppen ezért több figyelmet érdemelne a kihelyezett tagozat a város és az iskola részéről. Az ünnepség bizonyítvány- osztással ért véget. À derűs arcok is azt sugallták, hogy eredményes tanévet tudhatnak maguk mögött a kihelyezett tagozat diákjai. §z. M. 1992. június 24., szerda „A lovakrul” , Mezőhegyes és a kombinát szakemberei lóbűvöletben élnek. Ennek a nagy rajongásnak 24 millió Ft veszteség volt az ára. Leegyszerűsítve a kérdést: én (itt az előadó a saját nevét mondta) szerethetem a lovakat, otthon tartok is egyet. Tudom, hogy ennek az egynek is veszteséges a tartása, éppen ezért nem tartok tízet. Mi a helyzet Mezőhegyes esetében ? Ápolni kell a fölvállalt hagyományokat, törzsállományként megtartunk 60 nóniusz kancát és 50 mezőhegyesi félvért. Ezek és a szapondataik 100%-ig állami tulajdonban maradnak. A budapesti ügetőt privatizálni kívánjuk. Régebben ez hozta a nyereséget, ma ott is katasztrofális helyzet alakult ki: az előző rendszerrel együtt összeomlott az ügető is. Ma mindenki szabadulni akar a lótól, nem akar senki versenyeztetni. Ebből következik: ma Mezőhegyesnek összesen 650 lova van, ez kb. 250 darabra fog csökkenni. Miért? Amikor itt megszületik egy csikó, már 100 ezer Ft-ot invesztáltak belé. De egy egyéves ügető kancáért sem adnak ennyit. Pedig mekkora költségekbe kerül a felnevelése! A mezőhegyesiek tudják, hogy a lótartás nem egyenlő az állatkerti tartással. Nálunk ez van. Ebből következik, hogy itt rossz a lovak termékenyülése, 100 kancára nem jut 40 csikó. Ez nem egy fene nagy szakmai eredmény. És: miért van az állattartó telepeken traktor, amikor én azt tanultam az egyetemen, hogy a lovakat he szokták fogni. Ez nagyon jó gondolat, mondják, csak ezek a lovak nem tudnak kocsit húzni, mert nem tanította meg erre őket senki. ” Lejegyezte: Q^-x. Nekik van siitnivalójuk: M(aria) és L(ászló) Pékséget bérelnek Pécskán Zsurzs László: „Románia a nagy lehetőségek és a nagy lehetetlenségek országa” Az ortodox húsvéti ünnep idején hallottam Arad megye azóta már más beosztásba került prefektusától, Av- ram Craciuntól, hogy egyre több magyarországi befektető hoz létre közös vállalatokat Romániában, elsősorban a határhoz közeli városokban. „így van ez rendjén” — nyugtáztam magamban a valóban örvendetes információt. El is felejtettem volna, ha a minap össze nem futok egyik barátom feleségével. — Hát Lacit hol hagyta? — Laci Pécskán van, az ottani pékséget bérli — hangzott a válasz, s nekem majd leesett az állam a meglepetéstől. Laci ugyanis jó tíz évvel ezelőtt mezőgazdasági gépszerelőként végzett a battonyai középiskolában. Osztályfőnöke voltam, ezért tegezem. Zsurzs László (mert róla van szó) Mezőhegyesen a 21-es majorban lakik, s a 22 ezer Ft- os állattenyésztési-telepvezetői állását cserélte föl a vállalkozással. Három gyermekekük van, a „nagylányuk”, Hajnika hétéves, a kisebbek nyolc hónaposak, ikrek. — 1986-ban vettem, az első személygépkocsit, azóta vagyok nagy Románia-járó. Hathét év alatt jelentős ismeretségre tettem szert, mondhatom, az ország egész területén vannak ismerőseim, de főleg Erdélyben. Még a forradalom előtt megkért az egyik román tiszt, hogy rendszeresen vigyek élesztőt az egyik pécskai téesz pékségének. Az élesztőért benzinnel fizettek, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy közben alaposan megismertem ezt a kis üzemet. Megtudtam, hogy magántulajdonban van, s hogy a bérleti szerződése 1992. március E2-én lejár. Mi' lenne, ha az idős néni az új szerződést velem kötné meg? — morfondíroztam. Tudni kell, hogy egy Románia-szerte híres pékségről van szó, annak idején az itt gyártott termékek értékes díjakat nyertek különböző kiállításokon. —Itthon sem könnyű vállalkozni, hát még Romániában! Nem féltél belevágni? — Kinn sokkal előrehaladottabb a privatizáció, mint itthon. Megéreztem, hogy Románia a nagy lehetőségek országa. Utána rájöttem, hogy a nagy lehetetlenségeké is, az elképesztő bürokratikus kötöttségek miatt. Egy híres, nagy köztiszteletnek örvendő aradi ügyvédhez, Edreffy Lajoshoz fordultam segítségért. Az ő tanácsára a pékség volt vezetőjével, Maria Pontával egy kereskedelmi társaságot hoztunk létre 160 ezer lejes törzstőkével. Az én tőkehányadom 80%, azaz 128 ezer lej, ami 712 USA-dollámak felel meg. Megjegyzem, hogy nem csak a törzstőkét kellett kemény valutában letennem, a különböző illetékeket is dollárban vagy schillingben fizettették meg velem. Nos, így jött létre a M(aria) és L(ászló) Kft., s tulajdonképpen ez bérli a pécskai pékséget. Rám eső éves bérleti díj 600 márka, de ezen kívül a néni kikötött egy sor természetbeni juttatást is: így én fizetem a ház egész évi villanyfogyasztását, vízdíját, én gondoskodom a szemét- szállításról, ezenfelül egy mázsa cukrot adok évente a néninek, valamint naponta két kg kenyeret. — Mit kell fizetnetek a román államnak? — Kinn sokkal kedvezőbbek a feltételek egy vállalkozás beindításához, s ez talán azzal is összefügg, hogy a román gazdaságot sokkal jobban tönkretették, mint mondjuk a magyart. Minden vállalkozó legalább fél évre adómentességet élvez. A mi vállalkozásunk a közélelmezést szolgálja, ezért öt évig nem kell adót fizetnünk, feltéve, ha legalább 10 évig folytatjuk ezt a tevékenységünket. Ha például hat év múlva profilt váltanánk, akkor visszamenőleg bevasalnák rajtunk a 4,5 éves adót. Miért jó ez a rendszer? Azért, mert nem kényszeríti az embert szabálytalanságok elkövetésére. — A volt tsz-pékség... Milyen állapotban vettétek át? — Arról jobb nem beszélni! Onnan ki mit bírt, azt vitt el. Rengeteg pénzbe került a felújítása, a rendbetétele. De meg kellett csinálnom, mert tudtam, hogy reflektorfényben vagyok. Áz aradi tisztiorvos nem gyakori vendég pécskán, de engem ő ellenőrzött. Hála Istennek, rendben talált mindent, nagyon örült a látottaknak. —Az alkalmazottak? — Van egy könyvelő, két eladó és három pék. Mindenki felel a saját területéért, különösen kényes vagyok a minőségre és a tisztaságra. —Terveitek? — Június 22-én Pécska magyar városrészében új boltot nyitottunk, és megkezdtük a szállítást a romániai Nagylakra is. — Laci, ámulva hallgatlak. Messzire kerültél az eredeti szakmádtól. — A pékmesterséghez sok jó tanácsot kaptam a mezőhegyesi kenyérüzem vezetőjétől, Garam Jánostól. Sőt! Még a pékeket is elhoztam ide, hogy lássák a magyarországi technológiát. Jóleső érzéssel számolhatok be arról, aráit az egyik vevőtől hallottam: az aradi buszon azt találgatták az emberek, hogy mitől ilyen finom Pécskán „a magyar kenyere”. —Mitől? — Ennek, azon kívül, amit már elmondtam, elsősorban szakmai okai vannak. De hozzáteszem: meg is fizetem az embereket. Az alapfizetésükön kívül lesütött kilogrammonként 3, illetve 4 lejt kapnak. Ez naponta ezer-ezer- kétszáz lejre jön ki. — Romániában az idén rendkívül kevés gabona fog teremni. — Tudom. Egyes helyeken az őszi búza vetésterülete 90%-kal csökkent a tavalyihoz képest. Azért kértem Magyar- országon export-import engedélyt, hogy szükség esetén innen láthassam el liszttel a pécskai pékséget. De cseh és szlovák szállítókkal is kapcsolatban állok. Szabó Mihály Egy negyvenes naplójából Régenvolt szerelmek, meghitt pillanatok, lázas keresések, hő éjek, szebb napok; Latinovits, Dajka, Ruttkai, Csengey, tétova álmai, „bűnei”, csínyei: — a múltba betonozva — oda mind, oda már! Üvegvára tornyán kornyadoz a magány. Vállalkoznak Általánosan elfogadott vélemény, hogy „a mezőhegyesi emberre” korábban nem volt jellemző a vállalkozói szellem. A város lakóinak döntő többsége még jelenleg is a szerényebb, de biztos megélhetést nyújtó alkalmazotti rétegbe tartozik. Ebből következik, hogy itt a magánszemélyek kevés tőkét halmoztak fel, s így a vállalkozói törvény megjelenése (1990.) után kissé nehézkesen indult meg a „gazdasági rendszerváltás”. A fentiek ellenére az elmúlt időszakban folyamatosan bővült a vállalkozói réteg Mezőhegyesen. 1990- ben 121 fő, 1991-ben 196,1992- ben pedig (a május 31 -ei állapotnak megfelelően) már 214 fő folytatott fő-, illetve mellékfoglalkozásban valamilyen vállalkozóitevékenységet. Érdekesen alakult a visszaadott vállalkozói engedélyek száma: 1990-ben senki, 1991-ben nyolcán, az idén pedig már 19-en hagytak fel a vállalkozással. Eztatendenciáta társadalombiztosítási terhek növekedésével lehet magyarázni. Szilárd burkolatú utak Ebben az évben szilárd burkolatú utat kap Mezőhegyesen a Dózsa, a Petőfi és a Ruisz Gyula utca. A munkák elvégzésére a képviselő-testület 2,3 millió Ft-ot irányzott elő.
