Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-23 / 147. szám

1992. június 23., kedd

HAZAI TÜKÖR

Délutánonként nagy a forgalom Mezőkovácsházán a magánvállalkozásként nyitott motorkerékpár-javító műhelyben fotó: fazekas ferenc

El is ronthatod...

— van, aki megjavítsa!

Nem titkolt irigykedés követte azt a kisvállalkozást, amelyik Mezőkovácsházán, a volt mentőállomás helyén nyílt. Vaczkó József, a jelenlegi tulajdonos csodálkozott is ezen, hisz hónapokig üresen állt a város központjában az épület.

Bárki megvehette volna — mondja, s csak a véletlenen múlt, hogy átutazóban észrevették a kínálkozó lehetőséget és jelentkeztek ötleteikkel. A kapun belülre egy „kis Orosházát” varázsoltak, mivel a beindított négy vállalkozás ebből a városból érkezett. Elsőként a legkeresettebb üzletet, a motorszervizt mutatjuk be.

— Az általános iskola előtti megszámlálhatatlan számú kerékpár adta az ötletet, hogy egy mini szervizt nyissunk — mondta Vaczkó József, a tulajdonos és motorszerelő. Tulajdonképpen az Orosházi Unior Szövetkezet mezőkovácsházi részlegeként működünk. Garanciális és fizető javításokat végzünk motor és kerékpárok esetében. A garancia elsősorban a Ramovill és a Csepel termékekre értendő, de más kft.-vei is kötünk szerződést a felmerült igények miatt.

—A városban ez idáig senki sem foglalkozott a kismotorok javításával, talán ezért is ez a meglepően nagy érdeklődés

— folytatja a bemutatkozást— Mi sem számítottunk ekkora keresletre, ezért még segítséget is fel kell vennem. A javításra sem kell sokáig várakozni, mert a szerződéseink megfelelő alkatrész-utánpótlást biztosítanak. Csupán a készpénz előteremtése a gond. Igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt kijavítani a gépeket, mert csak így tarthatjuk meg „vevőinket”.

— A vállalkozás még az elején tart, s hogy hogyan akarunk továbblépni? — kérdezi, de máris megvan a felelet: épületen belül úgynevezett komplex kínálatot szeretnénk megvalósítani. Megnyílt a műszaki és híradástechnika boltunk, mellette működik egy háztartási gépalkatrész szerviz, az udvarban egy vasárubolt és szükségünk lenne még egy rádió-tévé szerelőre. Ha mindez megvalósul, akkor ezzel a befektetéssel nem csak mi, de a lakosság is jól jár.

Halasi Mária

Olvasóink írják

Kérdések egy kinevezés kapcsán

Az 1992. június 11-én a Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium ügyében hozott békéscsabai képviseló'-testületi döntésnél nem vették figyelembe a tantestület, a szakszervezet, a szüló'i munkaközösség és a diákönkormányzat, az iskolatanács, a szlovákok helyi szervezete, az MSZSZ véleményét, s azzal ellentétben hozták meg döntésüket.

A testület önkormányzati törvény által biztosított jogkörét nem vonjuk kétségbe, szeretnénk azonban néhány kérdésünkre a nyilvánosság előtt is választ kapni.

— Az az önkormányzat, amely egy, szlovákok által is lakott város önkormányzata, a szlovák iskola ügyében miért nem tartotta fontosnak, hogy a helyi szlovákság képviselőinek körében is tájékozódjon a döntést előkészítő időszakban.

—A döntés meghozatalát csak és tisztán pályázatok figyelem- bevételével hozták-e, vagy egyéb más tényezőket is mérlegeltek? Ha igen, melyek azok?

— Mi az a nehéz fajsúlyú érv, amely sok éve együtt dolgozó kollektíva csaknem egyértelmű(30:6 arányban) választását (melyet további—az iskolához kapcsolódó szervezetek, s a szlovákság szervezete támogatott) ellensúlyozta döntésük meghozatalakor?

— Számoltak-e a döntésüknél azzal, hogy az az iskola jövőjének szempontjából a tantestület és az iskola presztízsét illetően milyen következményekkel járhat?

Bár nem szorosan az igazgatóválasztáshoz kapcsolódó, de a város nemzetiségi oktatáspolitikáját érintő kérdésünkre szintén szeretnénk választ kapni.

Az 1991-es évre a parlament által megszavazott kisebbségi oktatási normatívából Békéscsabát jogosan megillető és az önkormányzathoz leutalt több millió forintból az Önök döntése alapján mire, mennyit fordítottak?

Mekkora összeg lett ebből ténylegesen a szlovák oktatásra fordítva a nehfz helyzetet enyhítendő, s nem az alapellátást segítendő? 1

István Anna,

a Csabai Szlovákok Szervezetének vezetője, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének alelnöke

Mariska néni és a fillérek

Az új fémpénzek felettébb furcsa kiválasztása után, mintha elpihent volna a téma. De a látszat csal, mert nemrég derült ki a tévéből, hogy év végével sor kerül a verésükre. Rögvest azon gondolkoztam, hogy kit vagy mit kellene verni, amikor másnap reggel már az újságok mást írtak. Pedig a híradóban, jól a szemünkbe nézve még azt is mondták, ne féljünk, eztán nem lesznek filléres gondjaink, mivelhogy fillérek sem lesznek. Csak forintok.

Másnap aztán az is kiderült az országos lapokból, hogy bizony lesznek fillérek, mert szükségesek, pont a mi érdekünkben. Ha ugyanis kimenne a divatból, minden összeget felfelé kerekítenének mindenütt, vagyis többet kellene fizetni a jó népnek. De még nyomosabb okból is maradhatnak a régi fillérek: nincs rajtuk címer, mint a forintokon. Azokat tehát mielőbb ki kell cserélni. Menni fog az, mint a karikacsapás,

csak a tízes s húszas méretén fognak változtatni, hogy túl nagyra ne sikeredjenek a nagyobb értékűek. Mert akkor az isten sem tudna bánni velük, zseb, buksza kicsi lenne hozzájuk, csak zsák jöhetne számításba. Egy zsák pénz? Nem is hangzik rosszul, csak a csörgése, cipelése kellemetlen. Noha az aprópénznek kéznél kell lenni.

Szegény százas és ötvenes... Jól levitte az isten a dolgát mindkettőnek, egészen az aprópénzig. Hol vannak már a daliás idők, amikor száz forintnak az ötven olyan fele volt, amiért mulatni lehetett, húzatni a nótát. Most jól elhúzták a nótáját. Persze a mienket is, ha másért nem, azért biztosan, hogy nem csak megkeresni lesz nehéz továbbra is a pénzt, de magunknál tartani is az 1-2-5-10-20-50-100 forintosokat. Ha csak tarisznyát nem csináltatunk a számukra. Aztán már csak a módit kell figyelni: jobb vagy bal vállas lesz-e? VASS MÁRTA

Walter Lord:

A Titanic pusztulása

Béklyó: Parlamenti „lépésgátló”

37.

De nemcsak a hideg miatt foszlott szét a piknikhangulat, hanem azért is, mert a 4-es csónakban mindenkinek eveznie kellett, a dámáknak is. Mrs. John P. Thayer öt órán keresztül húzta az evezőt pihenés nélkül, miközben a lábszára térdig jeges vízben ázott. A

6-osban az oroszlánszívű Mrs. Brown megszervezte a nőket, kettesével egy-egy evezőhöz; az egyik nyomta az evezőru- dat, a másik forgatta. így sikerült Mrs. Brown vezényletével Mrs. Meyernek, Mrs. Can- dee-nak és másoknak háromnégy mérföldnyit előrehaladniuk a csónakkal, reménytelenül éviekéivé valami fényforrásnak vélt illúzió felé, amely egész éjszaka üdémként viliódzott a távolban.

A 2-es csónakban Mrs. Walter Douglas volt a kormányos, a csónak parancsnoka, míg Boxhall negyedik tiszt segített az evezésben, néha pedig zöld rakétákat lőtt fel. Mrs. J. Stuart White ugyan nem evezett a 8asban, de mint irányjelző tette hasznossá magát. Sétabotjában ugyanis beépített elemes lámpa volt, azzal hadonászott egész éjszaka, néha eredményesen, máskor viszont zavart keltve.

A 8-asban egész hölgykoszorú: Marie Young, Gladys Cherry, Mrs. F. Joel Swift és mások húzták az evezőket. Mrs. William R. Bucknell elégedetten konstatálta, hogy amíg ő Rothes grófnő mellett húzza az evezőt, mögötte a szobalánya evez a grófnő ko- mornájával: így van ez rendjén. Később a grófnő a kormányrúdhoz került. Jones matróz, a parancsnok utóbb megmagyarázta a Sphere riporterének, miért osztotta be kormányosnak a grófnőt: „A vezetésemre bízott csónakban volt egy igazán remek asszony... Amikor láttam, hogyan viselkedik, amikor hallottam, milyen nyugodt, határozott hangon beszél a többiekhez, mindjárt tudtam, hogy ő az igazi férfi köztünk.” Az amerikai vizsgáló bizottság

előtt Jones nem beszélt ilyen választékosán, ott bizonyára nem „irányították” a riporterek. Hivatalos tanúként ugyanis ezt mondta: „A grófnő

annyit, beszélt, hogy odaültettem a kormányrúdhoz.”

A hosszúra nyúló éjszakában a hajótöröttek kezdték elveszteni az önuralmukat. A 3- as csónakból Mrs. Charles Hays minden mellettük elhúzó csónakba átkiáltotta: „Charles Hays, ott vagy?” A 8-asban Senora de Satode Penasco állandóan férjének, Victornak a nevét kiáltozta, míg Rothes grófnő olyan ideges lett, hogy átadta a kormányt unokatestvérének. Gladys Cherrvnek. ő

Ajándék

anyukáknak,

gyerekeknek

A Nagycsaládosok Újkígyósi Egyesülete igazán példás működést tudhat magáénak. Legutóbb például jól sikerült rendezvényen 70 anyuka és 110 csemetéje élvezhette azt a színjátékot, amelyet tiszteletükre az általános iskola negyedikesei rendeztek Dudás Edit tanárnő vezetésével. Az egyesület mindenkit ajándékkal lepett meg. Az anyukák például szalvétát, kony haruhát, a gyerekek csokoládét, cukorkát kaptak az egyesület vezetőjétől, Oláh Józseftől, aki köszönetét mondott azoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.

maga odaült a spanyol fiatal- asszony mellé, egész éjszaka mellette maradva igyekezett megnyugtatni. A 6-os csónakban Madame de Vilüers folyton a fiát szólongatta, holott a fiú nem is utazott a Titanicon.

Aztán elkezdődtek a civó- dások. A 3-as csónak hölgyei mindenféle semmiségen perlekedtek, a férjek pedig kínos csendben hallgatták a civódást. Mrs. Washington Dodge, aki a többiek kívánságával ellentétben vissza akart evezni a katasztrófa színhelyére az 5- össel, annyira megundorodott gyáva társaitól, hogy amikor a

7-es a közelükbe került, csónakot váltott az óceán kellős közepén. Maud Slocombe, a Titanic vidám masszírozónője határozott hangon ráncba szedett egy asszonyt, aki — talán vészjelzésként — állandóan berregtetett egy ébresztőórát a 11-es csónakban. Diamond

matróz, egykori profi boxoló, a 15-ös csónak parancsnoka úgy káromkodott, mint a záporeső — úrihölgyek füle hallatára!

A legtöbb vita a dohányzás körül kerekedett. 1912-ben a dohányt még az amerikaiak sem tekintették nyugtató csodaszernek, ezért a nők felháborodtak a füstölés miatt. Miss Elizabeth Shutes rászólt a kétoldalt mellette ülő férfiakra, hogy azonnal dobják el a szivarjukat, de azok rá sem hederítettek. Mrs. J. Stuart White még a hivatalos kongresszusi vizsgáló bizottság előtt is föl- hánytorgatta ezt a kérdést. Amikor Smith szenátor megkérdezte tőle, véleménye szerint fegyelmezett volt-e a legénység, a hölgy ingerülten felcsattant: „Amint vízre bocsátották a csónakunkat, a ste- wardok első dolga az volt, hogy cigarettára gyújtsanak! Egy ilyen alkalommal!”

Az 1-es csónak közvetlenebb, „úribb” légkörében a dohányzás nem okozott problémát. Sir Cosmo Duff Gordon finom szivarral kínálta meg Hendrikson kazánfűtőt, de ez ellen a csónakban egyetlen nőnek sem volt kifogása. Miss Francatelli különben is Lady Duff Gordon titkárnője volt, a lady pedig annyira rosszul

érezte magát, hogy nem törődött semmivel. Fejét az evezőre hajtva egész éjszaka hányt.

Azért az 1-es csónakban is volt veszekedés. Sir Cosmo és a newarki Mr. C. E. Henry Stengel sehogy sem fért össze. Zsúfolt csónakban talán észre sem vették volna egymást, de tizenkét ember között már könnyebben összezördülhettek. Sir Cosmo szerint Mr. Stengel állandóan ilyesmiket ordítozott: — Hajó a láthatáron! —, azonkívül a kormánynál ülő Symons őrszemet egészen megzavarta ellentmondó utasításaival. A newarki Mr. Stengelre ugyan ügyet sem vetettek a többiek, de Sir Cosmót annyira fölbosszantotta, hogy ingerülten rászólt: maradjon csendben. Sir Cosmót később az is felingerelte, hogy a vizsgáló bizottság előtt Stengel így nyilatkozott: „Sir Cosmo és én közösen eldöntöttük, merre vegyük az irányt.”

Pusey kazánfűtőt Lady Duff Gőrdon megjegyzése háborította fel, amikor az előkelő hölgy így szólt Miss Francatel- lihez: „Hát odalett a gyönyörű hálóinge! ” A fűtő nyomban ráfelelt: — Fő, hogy az életüket megmentették. De nekünk minden cuccunk odavan a tengerészzsákban.

(Folytatjuk)

A hosszúra nyúló éjszakában a hajótöröttek kezdték elveszteni az önuralmukat. A 3-as csónakból Mrs. Charles Hays minden mellettük elhúzó csónakba átkiáltotta: „Charles Hays, ott vagy?” A 8-asban Senora de Satode Penasco állandóan férjének, Victornak a nevét kiáltozta.