Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-23 / 147. szám
O BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPVésztő új címere Szerkesztő: Gila Károly Telefon: (66) 71-139 Natura-délután Szeghalom. — Az Életfa Egészségvédő Klub nemrég újabb sikeres rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. Több helyi szponzort megnyerve kóstolóval egybekötött reformélelmiszer,- gyógytea,- kozmetikumbemutatót rendeztek, majd előadás hangzott el az egészséges életmóddal kapcsolatban, jógabemutatóval. Pénz a piknik-re Vésztő. — A helyi önkormányzat június 10-ei testületi ülésén először beszámolót hallgatott meg a település egészségügyi ellátásának helyzetéről, egyebek mellett az Alkotmánybíróság új határozata alapján módosította saját működési szabályzatát, törölve belőle a zárt ülésekre vonatkozó részeket. A bejelentések között döntött az idei Sárréti Piknik támogatásáról, melyre 100 000 forintot hagytak jóvá. Táncverseny Szeghalom. — Nemzetek közötti ifjúsági táncversenyt rendeztek június 13-án a Péter András Gimnázium tornatermében. A helyiek több csapata mellett felléptek a lipcsei és a zsolnai táncklub versenytáncosai is, nagy közönségsikert aratva. Garibaldi-nap Körösladány. — Guiseppe Garibaldi, az olaszok nemzeti hősének nálunk csak Körösla- dányban van szobra, mivel harcostársa, Tüköry Lajos itt született. Július 4-én, Garibaldi születésének 185. évfordulóján ünnepséget szerveznek, amikor megemlékeznek a magyar nép barátjáról. Kulturális ajánlat Szeghalom. Művelődési központ. Július 5-én este bemutatásra kerül „Az élet egy kabaré” című darab, melyben szerepel többek között Tábori Nóra, Máthé Erzsi, Balázs Péter. Körösladány: Művelődési központ. Háromórás heavy metal koncert lesz budapesti együttesekkel az Aerocaritas javára július 8-án este 7 órakor. , Az oldal fotóit Lehoczky Péter készítette-------------------------------------------1 SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE -----A szétverés alatt a beruházás folytatódik Sokat beszélnek mostanában a mezőgazdaságról és sok mindent. Mi most egy kistelepülés, Zsadány téeszének elnökével, Matuska Sándorral arról beszélgetünk, hogyan élik meg mindezt a leginkább érintettek: —Hogy áll a faluban a kárpótlás? — A helyi érdekegyeztető fórum három ülés után befejezte munkáját. Igaz, sok vitja nem is lehetett, hiszen a kiközölt adatok alapján a tagi részeket leszámítva semmi sem maradt a tsz-ből, sőt még a környékbeli állami gazdaság földjéből is igénybe kellett venni valamennyit. Ez az arány még a helybeli kisgazdákat is meglepte, ők sem vártak ennyit. — Ón szerint reális ez a magasarány? — Véleményem szerint nem, ám ez a kérdés egy kissé bonyolult. Nemrég jelent meg egy interjú a Népszabadságban a Csongrád Megyei Földhivatal vezetőjével, aki elmondta, a kárpótlásra a legtöbb helyen a tsz-földekből a tagi részeken felüli rész aranykorona értékét jelölték ki. Ennek oka az volt, hogy akkor kellett ezt meghatározni a Kárpótlási Hivatalnak, amikor még garmadával álltak a feldolgozatlan igények. Ezen kívül a kárpótlási jegyek kitöltésénél több örökös esetén mindenki a teljes földterületet írta be, vagyis esetleg ugyanazt a 10 holdat 5 örökös 5x10 holdként jelölte meg. Ez jelentős átfedéseket takar. így ez a kiközlés szerintem nem reális, elsősorban politikai célzatú. Megzavarni a tsz-ek tevékenységét, elbizonytalanítani őket, érdemes- e bármit beinvesztálni a földbe, hiszen úgysem az övéké. Ráadásul Zsadányban a kárpótlásra jogosultak döntő része nem is itt lakik, hiszen a lakosság létszáma közel felére csökkent. Nehezen elképzelhető, hogy a Budapesten vagy a Balaton környékén lakók kárpótlási jegyükért itt akarnak földet szerezni. A helyi jogosultak közül is sok az öreg, aki nem tudja és nem is akarja művelni a földet. Sokan még arra sem tartanának igényt, hogy kiparcellázzák a földjüket, hiszen úgyis a tsz-nek adnák művelésre. — Ezek után hogyan alakulhat a tsz sorsa? — Mi évek óta nyereségesen gazdálkodtunk, még erre az évre is van tartalékunk. Eddig még senkit sem küldtünk el, a munka folyik tovább. Ez azonban csak a jelen helyzet, hiszen további tevékenységünk többfelől is lehetetlenné van téve. Egyrészt az alacsony felvásárlási ár miatt, ami a mai mezőgazdaság legnagyobb gondja. Ehhez jön még az a bizonytalanság, hogy mi ' lesz gazdálkodásunk alapjával, a földdel. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy innen nézve sehogy sem értem, miért gondolják odafent, hogy a föld szétparcellázása megoldaná az alapvető gondokat. Az egyik továbblépési lehetőség az lenne, ha a tsz-t ütőképes kisebb egységekre lehetne bontani. Ezek vezetésére elsősorban a falvak agrárértelmisége lenne alkalmas, ám az ilyen próbálkozások után azonnal jön a reflexió, hogy a „zöld bárók” mentik át a hatalmukat. Persze arra sincs tippem, mit lehetne rentábilisan termelni. Csak azt tudom, hogy a szívem vérzik, amikor a korszerű technikát látom kihasználatlanul tönkremenni. Ez nem lehet normális állapot. Néha már ott tartok, azt sem bánnám, ha jönne gróf akárki, aki megvéve vagy bérelve, de ezt a technikát egybe tudná tartani és működtetni. — Milyen a hangulat a faluban? — Az a feszültség, amit politikusaink a falvakban szítani szeretnének, minket eddig elkerült. Itt a tagság nem akarja szétverni a tsz-t, ám országosan már rosszabb a helyzet. Az emberek nevetnek vagy mérgelődnek, amikor farmergazdaságokról meg tanyákról, mint a jövőről beszélnek olyan emberek, akiknek valószínűleg fogalmuk sincs a valóságos helyzetről. —Lát-e lehetőséget a kibontakozásra? — Úgy látom, gondjainkat magunknak kell megoldanunk, „odafentről” semmi jó nem várható. Mindent összevetve, csak hosszabb távon vagyok optimista. Nem tudom elképzelni, hogy ne kelljen a hazai búza vagy tej itthon vagy külföldön. Talán ezért is folytatjuk a tehenészeti telep építését, befejezzük a harmadik ütemet mintegy 20 millió forint költséggel. Hogy később mi lesz a telep sorsa, azt nem tudom. Azt azonban igen, hogy nem szabad befejezetlenül hagyni semmit. Mert itt csak a mezőgazdaságból lehet és kell megélni. Túrázás—lóháton A túrázás lóháton az igazi —• gondolhatta az eleki szakmunkásképző tíz diákja, akik két tanáruk kíséretében komoly vállalkozásba fogtak. Miután két napig szorgoskodtak a területi lovasbajnokságon, a gyulai Munkácsy Tsz galoppszakcsoportjától kölcsönkapott lovakkal és felszereléssel egy nap alatt Gyula alól a Szeghalom melletti gátőrházig lovagoltak. Útba ejtették a megye legszebb részeit, Pósteleket, a dobozi erdőt, így közel hetven kilométert tettek meg reggeltől estig. Este azt mondták, hogy fáradtak, de megérte. Elfáradt a lovas és a ló Ismeretlen nagyjaink Kovács János 1816. november 13-án született Szeghalmon. Tanulmányait szülőfalujában, majd Hajdúszoboszlón, 1833-tól pedig a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Az akadémiai tanszakon bölcseleti, jogi és teológiai tanulmányokat is folytatott. A német nyelv gyakorlása céljából előbb a Szepességbe megy, majd a berlini egyetemen folytatja tanulmányait másfél évig. Itt főleg a természettudományokkal foglalkozik. 1846. május 9-én a Magyar Királyi Természettudományi Társulat rendes tagjává választják. 1846. október 1-jétől Tisza Lajos geszti földbirtokos Domokos nevű fiának házitanítója tíz éven keresztül. 1851-ben öt hónapon át. Arany Jánossal együtt látnak el nevelői munkát a Tisza fiú mellett. 1855 szeptemberében a tüdőbeteg Tisza Domokossal Egyiptomba utaznak. A Níluson egészen Vádi Halfáig eljutottak. Az úton — a beteg fiú állapotától függően — tanulmányozta a táj természeti földrajzát, mezőgazdaságát és népességét. Ez alkalommal járt Núbiábanés Szíriában is. ATer- mészettudományi Társulattól és a Nemzeti Múzeumtól kapott megbízása alapján széles körű gyűjtőmunkát is végzett. Kovács János mintegy 440 darabból álló állat-, növény- és kőzetgyűjteménnyel tért haza afrikai útjáról. Tanítványának halála után, 1856-ban a Debreceni Református Fő-gimnázium tanára lett. Sokoldalú felkészültségét bizonyítja, hogy a földrajz és természetrajz mellett vallástant, mértant, latint, görögöt és német nyelvet is tanított. A tanítás mellett publikált és széles körű tudományos ismeret- terjesztő munkát is végzett. Foglalkozott a földrajztanítás módszertanával, ásványtani kutatásokat végzett a budai hegyekben. Vizsgálta Bihar megye geológiai felépítését éppúgy, mint az erdélyi barlangokat. Nagy jelentőséget tulajdonított a tanári és tanulói könyvtárnak, valamint a jól felszerelt szertárnak. Az akkori rotációs rendszernek megfelelően két alkalommal (1866—67, 1874— 76) igazgatói tisztséget is betöltött. 1867-ben a bécsi Geológiai Társulat levelező tagjává választja. 1896-ban — 80 évesen — nyugállományba vonul. 1906. december 7-én az érmelléki Szalacson hunyt el. A földrajztudomány mint földrajzi felfedezőt igazságtalanul mellőzte Kovács Jánost, pedig a kortárs Magyar László mellett az ő neve is fényes csillag az első magyar Afrika- utazók és felfedezők sorában. Dr. Nyéki Lajos 1992. június 23., kedd / Ut, sehonnan sehová Nem szeretem afanyalgókat. Az ember próbálja meg azzal a kevés örömmel beérni, ami mostanában még jut neki. Most mégis úgy tűnhet, én is beállók a mindent sötéten látók, örökké rosszkedvűek közé. Ugyanis nem tudok maradéktalanul örülni annak, hogy új utat építenek Bucsa környékén. Még mielőtt a lokálpatrióta helybéliek megköveznének, gyorsan hozzáteszem; ez az útjavítás nagyon időszerű volt. Magam is gyakran járok arra, nekem is jó lesz az új út. Ámde az, ahogy ez megvalósul, az elgondolkoztató. Az történik ugyanis, hogy az ember szokásos módon rázat ja magát Füzesgyarmatról Bucsa felé és egyszer csak egy tábla fogadja és a javított út. A tábla szerint ez az út az útalapba történt befizetéseinkből épül. A lényeg az, hogy váratlanul sima lesz az út. Nem településtől kezdődik az új út, hanem csak úgy, onnantól. És meddig is? Természetesen a néhány kilométerre lévő megyehatárig. Igaz, onnan a legközelebbi település, Karcag még további tíz-egynehány kilométer, nem fontos. Emerről meg Füzesgyarmat ugyanannyi. Szóval, épül egy út, amely nem indul el sehonnan és nem visz sehová. Félek, valami régi reflex építteti így ezt az utat. Van pénz, mindannyiunk pénze, hát el kell költeni. Fontos, hogy kipipálható legyen ez is; a feladat a kilométereket illetően rendben van. Hogy ez itt a helyszínen kissé furcsa, nem számít. Valóban nem?! Kis település nagy öröme Komoly feladatra vállalkoztak a bucsaiak ebben az évben; bekötik a faluba a vezetékes gázt. A részletekről örömmel és nem kis büszkeséggel tájékoztat a település jegyzője, Gubucz Tibomé Papp Piroska. — A gerincvezeték kiépítését Ecsegfalva térségéből kellett indítani, hogy az országos hálózattal is össze legyen kötve. A munkálatok teljes költsége mintegy 62 millió Ft volt, amelynek egyharmadát pályázat útján teremtették elő. A falu lakossága is magáénak érzi ezt az ügyet, hiszen az előzetes nyilatkozatok alapján 8090%-uk akarja beköttetni a gázt. Jelenleg már tizenhét utcában készült el a gerincvezeték, de a munka folyamatosan megy tovább. A településen igen nagy, 30% körüli a munkanélküliség. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy a gázbekötés földmunkáinak elvégzéséhez közhasznú munkavégzésre foglalkoztatják őket. Ha minden terveik szerint sikerül, akkor az ősszel már vezetékes gázzal főzhetnek a bucsaiak, amit a térségben kevés helyen mondhatnak el a polgárok. Példa lehet az összefogásuk másnak is. Most felfordulás, de majdcsak jön a gáz
