Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20-21 / 145. szám

&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP körkép \ Színpad vagy katedra? Sík Ferenc: a csabai színésztagozat nagy találmány Emléktábla avatás Június 21-én, vasárnap dr. Le- el-Őssy Árpád volt országgyű­lési képviselő és református lelkipásztor emlékére a sarka- di református egyház és a vá­ros önkormányzata emléktáb­lát ayat a Veress Sándor utcai református papiak épületén. Razzia Ezen a hétvégén az országban ismét fokozott közúti ellenőr­zésekkel találkozhatnak az au­tósok. A razzia oka a közleke­dés biztonságának csökkené­se, a balesetek, köztük a halá­los balesetek elszaporodása. Ma délelőttől vasárnap estig elsősorban a gyorshajtást, az ittas vezetést és az elsőbbség szabályainak megszegését kí­sérik figyelemmel a rendőrök. A szabálysértésekről eseten­ként videofelvételeket készí­tenek. A fokozott ellenőrzé­sekre egyébként a jövő hét kö­zepén és minden hétvégén szá­mítani lehet a közutakon. Több tanterem A battonyai önkormányzat és a római katolikus egyház meg­állapodott a Hősök tere 3. szám alatti iskolaépület visz- szaadásáról. Az ingatlan 1996. szeptember 1-jén kerül ismét egyházi tulajdonba. A törvény szerint a város kártalanítási igényt nyújthat be a kormány­hoz, így elvileg új tantermek építésére nyílik lehetőség Bat- tonyán. A fiatal Békéscsabai Tanító­képző Főiskola és a Regionális Színművészetért Alapítvány mindössze második éves taní- tó-drámapedagógus tagozatá­ra a napokban felvételiztek a hallgatók. Tanítani fognak há­rom év után, alkalmazva a ha­zánkban még nem túl ismert drámapedagógiai módszere­ket is? Vagy a tanítói diploma megszerzése után meg­hosszabbítják tanulmányaikat további egy esztendővel a szí­nésztagozaton, és azután szí­nészoklevéllel a kezükben a világot jelentő deszkák felé kacsingatnak? Talán ma még ők sem tudják pontosan. Be­pillantva a felvételi vizsga iz­galmas óráiba, ahol ének- és tánctudásukat mutatták be, verseket mondtak és prózai részleteket adtak elő, nehéz lett volna egyértelmű választ adni, felelőtlenség jóslatokba bocsátkozni. Sík Ferenc, a Nemzeti Színház főrendezője, a Gyulai Várszínház művésze­ti vezetője, kollégáival együtt hatvan jelentkezőből válasz­totta ki azt a tizenkettőt, akik­kel ősszel indulhat a tagozat. — Ennek az iskolának az a nagy találmánya, hogy a nö­vendékek, akik színészetet ta­nulnak, tanári diplomával a zsebükben nem lesznek bol­dogtalanok, állástalanok, amennyiben tanárként el tud­nak helyezkedni. Itt az átla­gosnál értelmesebb, intelli­gensebb és jobb ízlésű gyere­kekkel találkozik az ember, mint a színművészetire jelent­kezők között. Akiket tavaly vettünk fel, azzal a tudattal járnak az iskolába, hogy majd „Tanítói diplomával kisebb a kockázat” FOTÓ: FAZEKAS FERENC meglátjuk, milyen színházi foglalatosságra lesznek alkal­masak. A most felvett társaság férfi-nő aránya nagyon rossz, és ez országos probléma. Ke­vés a férfi, és a hímnemű je­lentkezők sem férfias jelensé­gek, sajnos. Úgy tűnik azon­ban, hogy az irodalmi ízlésük az utolsó három évben rend­kívül sokat javult. Ugyanez vonatkozik a színészi teljesít­ményre, magas az esztétikai mérce. Nem mondható el ugyanez a zenei ízlésről, és különösen nem a mozgásízlés­ről, -igényről. — A mai, nem kifejezetten kultúra-, művészetbarát világ­ban vonzó pálya a pedagógusé vagy a színészé? Azért jönnek ide a fiatalok, mert minden vá­gyuk, hogy színészek legyenek, vagy talán biztosabbnak látják a tanári pályát? — A pedagóguspálya bizto­sításával mindenesetre kisebb a kockázat. Arra számítani, hogy ez a kis ország annyi színházi embert fog eltartani, mint az elmúlt évtizedekben tette, az illúzió. Államilag tá­mogatott színház sokkal keve­sebb lesz, a vállalkozási for­mák tömkelegé jön majd létre. Még olyanok is lesznek, akik meg tudnak gazdagodni a szín­házból. S ha egy színész nem kap szerződést, de van egy ta­nári diploma a zsebében, ak­kor nem kell kétségbe esnie. — A színházban művészek­kel dolgozik, itt fiatalokat ta­nít. Melyikhez kell több türe­lem? — Másféle türelem kell az egyikhez, másféle a másikhoz. Csodálatos az a csoportos repülés, ami a nagy színészek­kel való közös munkát jelenti. Kinyitogatni az ajtókat, abla­kokat, ahol kiáramolhat mind­az, ami ezekben a gyerekek­ben van, ugyancsak szép fel­adat, ugyanakkor nyomasztó felelősség. Itt egy elvétett szó, elhibázott bánásmód, rossz te­kintet nagyon mély és alig gyógyítható sebeket ejthet. A türelmen kívül a tapintat, a megértés nagyon fontos. Ha az ember figyel rájuk, az már va­lami, ha megérti őket, annál több, és ha meg tud bocsátani, az a csúcs. Megbocsátani, hogy gyűlölet nélkül és szere- tetben élhessünk, ami az egész magyar társadalom számára elengedhetetlenül megterem­tendő alapfeltétel a további lé­tezéshez. Niedzielsky Katalin Szandi a Dottó tetején Segítség a vidéknek Tévéfelvétel a Gyulai Várfürdőben Tegnap délután volt a tévéfel­vétele az ÁSZ gálaműsorának a Gyulai Várfürdőben. A július 4-én bemutatásra kerülő adás­ban láthatják a nézők Szandit a Dottó-vonat tetején, Somló Tamást (ex-LGT) rap-et éne­kelni, Kökény Annát (Michael Jackson videoklippjének egyik szereplőjét) táncolni... Újra üdvözölhetjük az eddigi ÁSZ-győzteseket is. S hogy mi lesz még? Ez maradjon megle­petés! A tévéfelvétel résztvevői az indonéz konyha ízeivel is megis­merkedhettek FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A magyar vidék munkaerő-el­helyezési és gazdaságszerke­zeti gondjaira választ kereső háromnapos konferencia — amelynek Békéscsaba adott otthont -— záró üléséhez érke­zett. Az angol tanácsadó és üzleti kapcsolatokat alakító IBIC szervezetének elnöke, Robert Davies úr és vezető munkatársa, John Cox úr fog­lalta össze a talákozó eredmé­nyeit. A magyar menedzserek és munkaügyi szakemberek tájékoztatót kaptak az EK me­zőgazdaságáról. Megismer­kedhettek szerkezetátalakítási stratégiákkal, a munkanélküli­ség kezelésének új eszközei­vel, sőt amerikai, japán példák alapján új alkalmazási pers­pektívákba is betekintést nyer­tek. A rendezvény — túl az elmé­leti ismeretek átadásán — jó néhány lehetséges konkrét üzle­ti kapcsolatot is feltárt a magyar résztvevőknek. K. E. Csókálló fokhagyma és koffeines mézzselé A napokban zárult Stuttgart­ban a kétévenként megrende­zésre kerülő nemzetközi élel­miszeripari kiállítás, az IKO- FA ’92. A 10-12 ezer négyzet- méteres vásárközpontban a vi­lág minden tájáról érkeztek a seregszemlére kiállítók, kö­zöttük magyarok is. Termé­keivel, társkiállítóként bemu­tatkozott a Békéscsabai és Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat. A Békési PRIMA Invest Rt. — elsősorban tapasztalatszer­zés céljából — újszerű, külön­leges mézes készítményeivel először vett részt a bemutatko­záson. Nagy érdeklődés mu­tatkozott a koffeines, csersav­mentes mézzselé iránt, mely üdítő-frissítő hatású, a diós és propoliszos, valamint az alma- aszalványos mézzselé iránt. A cég kiállította még a különféle kiszerelésű mézeit is. A közönség elé tárták a be­vezetés előtt álló kereskedel­mi termékeiket, mint a „csók­álló” fokhagymát, melynek jellemzője, hogy fogyasztás után tíz perccel illata nem érezhető. Említést érdemel még a békési reszelt torma, vagy a koleszterincsökkentő busaolaj-kapszula. A kiállításon nagy volt az érdeklődés a biotermékek, a korszerű táplálkozás iránt. —sz— „AMIT AZ OSTOBÁK PLETYKA NÉVEN EMLE­GETNEK, AZ VALÓJÁBAN AZ EGYETLEN OLYAN TÖRTÉNET, AMELY EBBEN A MESTER­KÉLT SZÁZADBAN JÓL ÁBRÁZOL EGY ORSZÁ­GOT.” (Stendhal) 1992. június 20-21., szombat-vasárnap Vendégkommentár Kifulladásig(?) A múlt héten az elszánt belgrádi egyetemisták úgy döntöt­tek, mától kezdve sztrájkba lépnek mindaddig, míg köve­teléseiknek eleget nem tesznek. Követeléseik egybehang- zanak azzal, amit Szerbiában az elmúlt hetekben és napok­ban a Szerb Pravoszláv Egyház, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagjainak egy része és a Belgrádi Egyetem tanárai intéztek a köztársaság vezetéséhez. À belgrádi egyetemisták és a belgrádi értelmiség jól tudja, Szerbiában a hatalmat csakis Belgrád döntheti meg — akár békés, akár erőszakos úton. De ez már nem dühöngő ifjúság. Ezek józan eszű fiatal emberek. Az erőszakhoz ez az ifjúság nehezen folyamodhat, hiszen az erőszak a másik fél módszere, az erőszak mindig a hatalom és a hatalomra törők módszere, akármilyen előjelűek legyenek is. És az egyetemisták nem a hatalomra törnek. Éppen ezért figyelemre méltó a fiatal értelmiséghez méltó viselkedésük, amellyel a polgári engedetlenség demokra­tikus módszerét választották, a sztrájkot. Milyen ered­ménnyel? Ha magukra maradnak — eredménytelenül. Mert még mindig többen vannak a vakok, süketek és némák, akik a hivatalos televízió hírtömegébe temetkezve nem akarnak tudomást venni arról, hogyan húzzák ki lábuk/lábunk alól a talajt. Mert még mindig sokan vannak azok, akik a második világháború előtti Németországban élő zsidókhoz hasonlóan képtelenek elhinni, hogy a leg­rosszabb is bekövetkezhet. És mert emberek vagyunk, és félünk. Spitzer Éva, az újvidéki Magyar Szó munkatársa Ha június - Tarhos! (Folytatás az 1. oldalról) ványával kívánkozott vissza Tarhosra, immár nem először. S. Dobos Márta, a szegedi konzervatórium hegedűtanára egész diáksereget hozott ma­gával Tarhos-ízlelgetőül. Ez életkori változatosságot, a különböző iskolák vonósainak ismerkedését, együtt muzsiká­lását eredményezi az egyhetes ittlét alatt. A kisebb és na­gyobb diákok együttlétének pedagógiai hatását emberfor­málódásban is le lehet mérni. Házikoncertek, a svájciak lampionós estje, mini-karmes­terverseny, sportvetélkedők teszik teljessé a programot. A résztvevők június 22-én 19 órakor a zenepavilonban adnak számot az eltelt hét tá­bori életéről. Az est karmeste­re Kapi-Horváth Ferenc, az Operaház friss diplomása, a zenekar felkészítői a megyei zeneiskolák vonóstanárai. El­fogadva a művésztanárok Za- tureczkyre visszavezethető Bronyin—Halász-féle peda­gógiai módszerét, ők is e vonal elkötelezettjei, így hosszú évekre előre biztosítottnak lát­szik a tarhosi vonóstábor szak­mai iránya. És ezentúl, ha júni­us, akkor nekik is Békés-Tar- hos. A diákoknak élmény-ta- nulás-kikapcsolódás, nekünk, a közönségnek pedig... Majd meghallgatjuk. F. P. Zs. A szegedi Ábrahám Bence, S. Dobos Márta növendéke öröm­mel adja elő frissen tanult darabját Szabadi Vilmos hegedű- művésznek FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Éjszakai repülés Vége a ballagási időszaknak, a „csöppségek”, anyuka és apuka kedvencei már megkapták a maguk autókáját, mo- torkáját... Most aztán egész nap száguldhatnak a városban fel s alá. Betöltheti az egész utcát dallamkürtjük ékes hangja, riogathatják a járókelőket. Vajon a „gondos” szülő tudja, mit csinál gyermeke a „megérdemelt" aján­dékkal? Lehet, hogy éppen ez a ,,kisporonty” ordibál éjszakán­ként, hajnalonként az édes delirium állapotában komáival a hétvégeken — lehetetlenné téve mások nyugodalmas álmait. Talán épp ő az, aki miatt már-már életx’eszélyes végigmenni a főutcán, ahol csak úgy röpködnek a levegő­ben a sörösüvegek. Az üveg tartalmától komoly koordiná­ciós problémával küzdő tizenéves, kezében a nagykorúsá­got jelentő cigarettával, sajnos gyakori jelenség az utcá­kon. A szülő— úgy érzi mindent megtesz piciny gyermeké­ért. Az autót, motort, kerékpárt már megvette. Csak a nevelésről feledkezett meg. Az ugyebár nem pénzkérdés... (Ha elfogadnak az említett szülők tőlem egy jó tanácsot: ne csak egy videomagnót vegyenek gyermeküknek, hanem mindjárt hármat. így az egyiken nézheti a pornót, a mási­kon a horrort, a harmadikon pedig valami „izgi” komman­dós fűmet...) Szigeti Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents