Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13-14 / 139. szám
1992. június 13-14., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM bRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szorító Kitántorgó helyett betáncolás Nem vagyok táncszakember és nem esik kutatási körömbe a huszadik századi magyar „ki- tántorgások”, a megismétlődő emigrációs hullámok története és szociográfiája. S még csak nem is amatőr néprajzosként vagy pláne hajdani népi táncosként, csupán egyszerű műélvezőként ülök és nézem évtizedek óta Erdélyben, s évek óta itt Békéscsabán, az Alföld szélén a táncoló fiatalságot, s úgy gyönyörködöm a tájegységi viseletekben eltáncolt életben, történelemben, mintha belőlem lüktetnének a ritmusok (és rigmusok), s mintha egy valamikori régi életemben először éppen bennem s belőlem szakadtak volna fel ezek a könyörgő, dacos, szilaj, ölelkező, dobbantó, kerengő, karoló, ringató mozdulatok. Láttukra kővé dermedek s ugyanakkor velük táncolom minden lépésüket. Most, hogy a napokban beültem a néptánciskola tanévzáró előadására a helyreállított, ligeti szabadtéri színházba, szomorúan és együttérzően gondoltam végig újra a Born Miklóssal és Mlinár Pállal készített beszélgetést, amely a Balassi Néptáncegyüttes fennállásának 45. évfordulójára rendezett békéscsabai „táncnap” alkalmából jelent meg ezeken a hasábokon. Hiszen nem létezik olyan középszerű rockegyüttese a világnak (a legjobbak talán valóban megérdemlik), amely 5—10 évi fennállása után ne tartana legalább a harmadik videokazettájánál s a tizedik videoclipjénél. Aki meg fél évszázadon át gyűjti, komponálja, tanítja, terjeszti a nemzeti s a nemzeten belül a nemzetiségi identitás (a népdalokkal együtt) legősibb elemeit, s aki már csak ennek a tevékenységének a felmutatásával megrövidíthetné a bizalom és befogadás útját a népek közössége, felé, mindössze néhány töredékes amatőrfelvétellel tudja igazolni művészi mesterségének hitelét, eredményeit — nos, hát ez egyszerűen öncsalás, öngyilkos bűn és önítélet önmagunk fölött! Elnéztem ezen a júniusi délutánon ezeknek az általános iskolás gyerekeknek meg a Rábai Gyermektáncegyüttesnek a Festékes, Dél-alföldi oláhos, Széki, Rimóci, Somogyi, Rábaközi táncait (Mlinár Pál, Paulik László, Sztankó Károly, Kurtucz Borbála és Szűcs Krisztina rendezésében, koreográfiájával), azt a torokszorító gyönyörűséges kecsességet, bájt, komoly játékosságot és játékos komolyságot, ami mozgásukból, éneklésükből, odaadásukból áradt, s rávetítettem annak a mélységesen idegen tánc- és zenekultúrának az érdes hátterére, amely a 16 éven felüli fiatalságot egyre inkább rabul ejti s véglegesen elszakítja ettől az utolsó biológiai kötéstől, Az ünnepi fellépés előtt itt még próbál a Balassi FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Az ingázó színésznő Berek Katalin életmódról, tanulásról, költészetről, színházról Nehéz lenne eldönteni, hogy Berek Katalin színművészt előadóestjei vagy drámák, tévéjátékok, filmek főszereplőjeként tartja-e inkább számon a nagyközönség. A Kecskeméti Katona József Színházban Örkény István Macskajátékának egyik főszerepében lép estéről estére színpadra. A művésznőt a többi között arról kérdeztük, hogyan fért meg életében évtizedekig a szólópódiumművészet és a csapatmunka, és hogyan sikerült a legutóbbi években megosztania magát fővárosi otthona, kötélezettségei és a vidéki vállalások között? — Általában a csapatmunka kategóriájába tartozó darabok sem nélkülözik a szólista szerepkört. Ha a helyzet úgy kívánja (legutóbb Molnár Ferenc A testőr című művében), épp olyan alázattal vagyok jelen egy kisebb, mint amekkora energiával, igyekezettel egy főszerepben. A legnehezebb műfajok közé tartozó pódiummal már régebben szakítottam. Ehhez a műfajhoz én már túlságosan fáradt vagyok. —Sokan nemcsak azért emlékeznek szívesen pódiumművészként önre, mert egyedül állt a reflektorfényben, hanem mert egy speciális időszakban, politikai, szellemi légkörben olyan kortárs költőket szólaltatott meg, mint például Nagy László vagy Buda Ferenc. — Ez a tevékenység mindig is csak a jéghegy csúcsa volt. Mert azért én ez idő alatt is minden áldott este játszottam a Nemzeti Színházban. (Huszonkét éves koromtól az 55. születésnapomig a Nemzeti tagja voltam.) —A legutóbbi évekig a fővároshoz kötötte pályája, csak a közelmúltban fogadott el egy- egy évadra szerződést Győrben és Kecskeméten. Az idei évadnyitó óta több időt töltött a ,,hírős” város színészházában, mint budai otthonában. Hogyan sikerül ilyen körülmények között összehangolnia hivatását és magánéletét? — Mivel felnőtt a fiam, szabad ember lettem, újból kezdhettem az életem. Ha a fiam nem harminc, hanem például csak huszonkét éves és egyetemista volna, nem engedhetném meg magamnak, hogy kecskeméti színész legyek. Ez az oka, hogy hat esztendeje, amikor nem voltam elégedett a Nemzeti Színházban a helyzetemmel, szabadon dönthettem. Feltettem a kérdést: miért ne tudnék én lemenni vidékre, Egy régi szerepben — Ugo Betti A játékos című színművében Kálmán Györggyel dolezsál László felvétele amely általa még közösségnek érzékelhetik, érzékelhetnék barátaikat, az országot, önmagukat— ; s elképzeltem egy világkiállítást, a világkiállításon egy nagy szabadtéri színpadot, amelyen az odavarázsolt Csontváry-féle magányos cédrusfa körül heteken át, szünet nélkül fodrozódna a tánc, egymást váltogatnák a Kárpát-medence gyermek, ifjúsági és felnőtt tánccsoportjai, s ezzel a megállíthatatlan, lélegzetszerűen lüktető, folyamatos körforgással betáncolnánk magunkat újra Európa szívébe, a világ csodálatába, anélkül, hogy ezreknek és százezreknek kellene kitánto- rogniok a nagyobb darab kenyérért, az elismertetésért, a mundér becsületéért. Úgy, ahogy Bartók fordította felénk az emberiség arcát a maga európai magyar zenéjével vagy éppen Csontváry a maga európai magyar látomásával, a magyar nyelv helyett, amelynek elsajátítása bizonyára sokkal nehezebb (lenne) a világ nemzeteinek. Ha ezen a táncnyelven át tekinthetnének belénk az ide látogatók, bizonyára nemcsak a kút kávájáig látnának, hanem belehajolva a mélybe olyan forrásra lelnének, amely nemcsak bennünket, hanem minden tiszta lelket felfrissítene áttetsző tisztaságával. Köszönet a néptánc Békés megyei apostolainak (s persze a Békés Bandának), hogy aszályos időt nem ismerve, úgy végzik dolgukat, mintha nem a nemzet, hanem az emberiség napszámosai lennének, hiszen minden ital vízzel, amivel megkínálnak — örök értékeket mentenek át a múltból a jövőbe. Banner Zoltán amikor ez az ország olyan kicsi, mint a tenyerem? Szerencsére számíthattam arra, hogy nemcsak a társulat, de a közönség is szívesen fogad Győrben. A lelkem, a szellemem, a fizikumom elég erősnek éreztem a váltáshoz, és alig vártam, hogy repüljek onnan ide, és innen oda. —Azért ez az életmód meglehetősen fárasztó. — Igaz, ami igaz, gyakran utazom éjszaka, viharban, ködben, hóban és fagyban, ami csakugyan embert próbáló dolog. Ráadásul rendszeresen tanulok vezetés közben is. —Szerepeket? — Németül tanulok, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szerepekkel, hanem az idegen szavakkal is gyötröm az agyamat. Gyakran van fönn vezetés közben a fülemen a fejhallgató, és memorizálom a német szavakat. Hozom-viszem a tanulni- valómat és a szennyesemet, amit például Pesten mosok és vasalok. Ha pedig elfelejtek valamit — mint például télikabátot hozni —, akkor itt fa- gyoskodom és didergek. — Hozzátartozóitól, barátaitól nem szakad így el? — Rá kellett szoknom a levelezésre. Különben egyedül, de nem magányosan élek, s ez választott életformám. Efféle apró titok még, hogy rendszerint minden munkámmal el vagyok maradva, s otthon gyakran szalad a lakás. Ami kicsit hiányzik: viszonylag keveset tudok Budapesten színházba járni. Mert amikor felmegyek, annyi a más jellegű, emberi restanciám, hogy a színház marad legutoljára. De azért remélem, előbb-utóbb mindent bepótolok. Károlyi Julianna Az élet szeretője? - A halál apródja? A béke katonája volt Mindössze harminchárom évet élt, de hátrahagyott művei élettartamánál jóval hosszabb évtizedekig fejtörést okoztak az irodalomtudománynak. Milyen költő volt Gyóni Géza? Nacionalista beállítottságú, háborús uszító, konzervatív, Pfetőfi nyomdokain haladó? Modernkedő, dekadens vagy Ady-epigon? A magyar sorsot mélyen megszenvedő, a forradalmat vágyó meggyötört lélek lenyomatai ezek a versek? Csak annyi biztos, hogy költeményei között a legkülönbözőbb filozófiai és esztétikai elvekre esküdök is találhatnak kedvükre valót. A tragikus sorsú költő 1884- ben született Gyónón, és hetvenöt évvel ezelőtt, 1917. június 25-én halt meg hadifogságban, az oroszországi Krasznojarszkban. Milyen közel van ez a két dátum, milyen rövid idő adatott meg a költőnek... Lehet, hogy törvényszerű az élet rövidsége és az ellentmondásos, zaklatott egyéniség közötti összefüggés? No meg az egyéniség és a korszak bonyolultsága közötti? A fiatal újságíró még lelkesedik, rajong, szerelmes verseket, hazafias, melankolikus verseket ír. Majd változik a hangja, merészebb, kritikusabb, önmarcangolóbb lesz. Elsősorban háborúellenes versei hozták meg számára az Gyóni Géza versei: Senki küldöttje Senki se küldött. Hát minek jöttem? Csúszós, köves lesz, tudtam, az út: Véres mögöttem, köves előttem. Meredek-járni vándorsarút Mégis kötöttem. Senki se küldött. Pocsolyán, tűzön A magam vágya, átka vezet. Vaksors írását én nem betűzöm, Sírva se mosom sok sebemet. Ha sors, hát űzzön. Alant tipegni parányi sorban, A hangya-élet hí vissza most: Morzsát csipkedni és jóllakotton Faltőbe ülni s egy huzamost Szunnyadni ottan... Nem mehetek már. Senki küldöttje Lihegek-lógok ég s föld között. Lemenni gyáva, feljutni gyönge — Várom a fojtó, irgalmas ködöt. Csak már befödne. Az élet titka Az élet titka: őszinteség — S kerülik egymást a testvérek. Csak akkor ismernek egymásra, Mikor szállóban van a lélek. O, bús tengere vérnek, szennynek Mikor, mikor, mikor apad már, Ha egymásra sosem ismertek, Testvérek — csak a ravatalnál. 1917. VI. 14. Hazatérés Te már mindent tudsz, halott katona, Vagy ami jobb tán: tudod már a semmit. Szemed nem bántja bűn és babona, S füledbe már az örök csend szüremlik. Te már elérted, halott katona, Amit mi, jaj-jaj, mindhiába várunk: Téged takar a béke bársonya, S már mind valóság, mi nekünk csak álmunk. Kocsid után, mely lassan visz tova, Meredt szemekkel, szívszorongva nézünk: Te így térsz haza, halott katona — S ó, más lesz-e a mi hazatérésünk? Krasznojarszk, 1916 „Véres harcok verték fel hírét...” (Sírvers) elismerést: Csak egy éjszakára..., Cézár, én nem megyek.... Bár legelső műveiben még üdvözölte az I. világháborút. S a tragikus sorshoz még az is hozzátartozik, hogy halála óta nemzedékek nőttek fel, akik az iskolában nem tanulták, könyveik között nem forgathatták Gyóni Géza köteteit. A németeknek Ludwig Renn, nekünk Gyóni Géza neve jelenti ugyanazt: a háborúellenes, a barbárság veszélyeire figyelmeztető irodalmat. Versei a huszadik századi magyar költészet jellegzetes fejezetét alkotják, és egyénisége, lénye ugyancsak szorosan kapcsolódik századunk magyarságához. Niedzielsky Katalin
