Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

BŰNBE(L)ESÉS 1992. június 10., szerda MFÜ MF,ÖVEI HIRüP­o Ne piszkáljanak minket! A hosszú nevű Saolin Bűn­megelőző, Személy, Vagyon-és Önvédelmi Egyesület röviden a közbiztonságot szeretné szol­gálni. Gyulai irodájukban, me­lyet az Erkel Művelődési Ház­ban nem régóta bérelnek, Knei­fet Antal, az egyesület vezetője 22 pontból álló listát mutat. Vál­lalnak többek között járőrszol­gálatot, betörések megakadá­lyozását, eltűnt személyek fel­kutatását, testőrséget, pénzszál­lítói kíséretet, adósságbehajtást, magánnyomozást — törvényes­ségi kereteken belül. A rendőr­ségnek is ajánlják segít­ségüket... Az egyesület két éve alakult Eleken. A bűnözés növekedése hívta életre. Támogatókat azon­ban nem találtak a mai napig sem. így júniustól munkaköny­ves állást adó társaságként mű­ködnek tovább, hogy fenntart­hassák magukat. A tagok száma időközben szaporodott: a jelen­legi közbiztonsági helyzet — úgy látszik — megkívánja a szervezet létét. — Eleken valahogy nem néz­tek jó szemmel bennünket — mondja Kneifel Antal —, be­lénk kötött a rendőrség is. Aztán belátták, jót akarunk... Tavaly megkezdtük országos hálóza­tunk megszervezését. Már majd minden megyében nyíltak ki- rendeltségeink. Irodánk a Békés megyei központ. Június 15-éig felveszünk még munkatársakat, a megyében 300-ra szeretnénk növelni a létszámot. Egyre töb­ben kérik, járőrözzünk a váro­sokban, falvakban. Mindenho­vá akarunk 2—3 embert biztosí­tani. — Az idegenforgalmi szezon küszöbén a gyulai önkormány­zat kereste-e, az egyesületet? — Nem, pedig megakadá­lyozhatnánk a gépkocsik feltö­rését, a külföldiek megtámadá­sát. Cégeknek, vállalkozóknak elláthatnánk az üdülők és más objektumok védelmét. Testőr­vizsgával rendelkező fiatal munkatársaim nyelveket is be­szélnek. Június 20-áíol 6 ezer főt megmozgató tanfolyamot szer­vezünk Gyulán. Nyolcnapon­ként 300 személyt oktatunk, többek között kriminalisztiká­ból, jogi ismeretekből, önvédel­mi gyakorlatokból. A „tanonco- kat” 2—3 fős csoportokban ki­engedjük a városba éjfélig, ez­zel remélhetőleg a nyári szezon­ban visszaszorítjuk a bűnözést. —A rendőrség mit szól mind­ehhez? — írásbeli megállapodásunk nincs, de hallgatólagosan elfo­gadták működésünket. — Mondjon példákat sikere­ikre, amennyiben vannak... —Tavaly Eleken nagy lövöl­dözések voltak. Hogy kik tették, nem sikerült kideríteni, de meg­akadályoztunk egy rablást. A kutyát már lelőtték, a család mil­liós értékű festményeit akarták elvinni. Gyulán nemrégiben el­tűnt egy drága szobor. Ma­gánnyomozásunk után a napok­ban szóltunk a rendőrségnek, honnan hozhatják el... Amit tu­dunk segítünk, csak ne piszkál­janak minket! — Miben látja az ellenérzés okát? —- Szerintem attól tartanak, ha mi tetten érünk valakit, több mindent megengedhetünk ma­gunknak, mint a rendőrség. Ez persze túlkapást nem jelenthet, mert az illetőt azonnal kirúgjuk és az ügyészségre továbbítjuk a dolgot. Csak a bűnözők tarthat­nak tőlünk, a békés állampolgá­rok bizalmát szeretnénk meg­nyerni. A napokban több megye ki­rendeltségvezetői találkoztak Gyulán. Pest, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében már együttműködési megállapodást kötöttek a rend­őrséggel. A kirendeltségek lét­számnövelést kértek, mert nem győzik a munkát. A gyulai egyesület szerint a bűnözés jö­vőre tetőzik, ezért kérik a szpon­zorok támogatását, hogy ezt megakadályozhassák. Szőke Margit Aszálykárok Ebben az esőtlen forróságban „elpárolgott” néhány olyan do­log is, amely nem írható az idő­járás számlájára. Május és június hófordulóján J. L. békési lakos udvarából tulaj­donítottak el egy 3000 forint érté­kű szivattyút. Gyomaendrődön pedig A Város Közgyűjteményé­ért Alapítvány udvarába hatoltak be ajtóleemelés módszerével, s vittek el 25 méternyi locsolócsö­vet az elemelés módszerével. A tettesek egyelőre „felszívódtak”. Közlekedési „őskáosz” Békéscsabán, a megyei rendőrfőkapitányság ablakából szemlélve (Ilyen az, amikor mindenki azt hiszi, hogy igaza, azaz elsőbbsége van) Fotó: Lehoczky Péter 50 ezer forint a nyomravezetőnek Hová tűntek a A betérő betörő Év eleje óta legalább 15-ször tért be P. Sándor kardoskúti la­kos a helyi Betérő falatozóba — lopni. Elmondása szerint össze­sen 20—30 ezer forinttal „könnyítette meg” a falatozóbe­liek kasszáját. A rendőrök szán­tak egy kis időt a környék megfi­gyelésére, így a lopott kulccsal „dolgozó” P. Sándor hamarosan nem a kocsmába, hanem a rend­őrkapitányságra térhetett be. Nem garasoskodtak Június 6-ára virradóra isme­retlen tettesek betörtek a füzes­gyarmati „Garas” Üzletházba. A hívatlan „üzletemberek” — ami a lopott holmi értékét illeti — nem garasoskodtak. Színes tévében és illatszerekben „utaz­va” 111 ezer forintnyi áruval áll­tak odébb. Nem a világvége Gyulán a Gyöngyösi utca. Merza István takaros háza viszont a városszéli erdővel határos. Jó­kora fehér szőrű kutya őrzi gaz­dái álmát, de a lókötők ellen ez sem nyújt biztos védelmet. Május 29-e éjjelén — Iste­nem, amúgy de szép nap volt! — elkötötték Merzáék istállójából a kancát meg a csikót. — Külön nem is vihették vol­na őket, mert a csikó végignyerí­ti nekik az utat—mondja Merza István. -— Semmi zajt nem hal­lottunk. Este rendesen kialmoz- tunk, a piszkolásból látszik, hogy a tolvajok éjfél körül jár­hattak itt. Reggel vettük észre, hogy mindkét lovat elkötötték. A késő esti eső után határozott, friss nyomokat találtam. Követ­ni tudtam 6-8 kilométeren át. Onnan segítség kellett volna. Szóltam a rendőröknek. Lefo­tózták a házat, elölről, hátulról. Néhány nap múlva, amikor a nyomozás eredménye felől ér­deklődtünk, azt találták monda­ni, nyitott szemmel kell járni. De aludni én már csak csukott szemmel tudok. Egy ismerő­sömmel addig jutottunk, hogy szerintünk Kétegyházára vezet­ték a lovakat. A tolvajok jól is­merték a környékünket. — Mennyit ér a kanca meg a csikó? — Együtt a kettő legalább 120 ezret. De a nyomravezető­nek felajánlok 50 ezer forintot. Nagyon hozzánk nőtt ez a két jószág... Szóba került, hogy Merzáék lovak? saját és bérelt földön egyénileg gazdálkodnak. Valakik nem­csak őket, hanem gazdatársaikat is rendre „megszabadítják” az állattartás „terhétől”. A lófejpénz iránt érdeklődők­nek íme a két állat „személyle­írása”: A ló barnás deres, kissé sod­rott szőrű, 10 éves, 6 mázsa sú­lyú kancamén. Sörénye rövidre nyírt, fekete és fehér. Farka is fekete. A faroktő erősen ledör­zsölt, a ló jobb szeme hályogos. Bal első lapockáján 10-12 cm-es „Z” van besütve, ez jól látszik. A csikó három hónapos csődör, világos pej. Bal hátsó lába csülök alatt fehér. Sörénye és farka fekete. K.A.J. Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30—14.00 óráig, a második helyszínen 14.30— 22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okokból kivételesen változhatnak. Június 10.: Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út); Június 11. : Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út) Június 12.: Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út) Június 13.: Békéscsaba—Békésszentandrás (44-esút) Június 14.: Békéscsaba—Mezőkovácsháza(4434-esút) Június 15.: Békéscsaba—Békés (47-es út) Június 16.: Békéscsaba—Szarvas (44-es út) Békéscsaba—Orosháza (47-es ut). Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út). Békéscsaba—Gyula (44-es út). Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út). Békéscsaba—Szeghalom (47-es út). Békéscsaba—Orosháza (47-es út). Békéscsaba—Mezőkovácsháza (4434-es út). Szoknyában jár a kémfőnök James Bond a Yard Ilyen még nem volt! Az Irish Times egyik számában megje­lent a Scotland Yard szupertit­kos ülésének teljes jegyzőköny­ve. Ebből kiderül, hogy a részt­vevők „nagyon is hatékonynak” tartják az ír terrorszervezet, az IRA merényletsorozatát (Lon­donban utoljára április idusán került sor véres robbantásra), a brit hatósági felderítést és meg­előzést viszont csapnivalónak minősítették. Hogy kerülhet egy ilyen do­kumentum nyilvánosságra? Be­avatott körökben erős a gyanú, hogy egyetlen módon: az MI-5 nevű titkosszolgálat akart ily módon „betartani” szakmai ri­válisának, a Yardnak. A szolgá­lat élére ez év elején először került Mrs. Stella Rimington személyében szoknyás főnök, aki az első pillanattól kezdve azt követelte — egyelőre hiába —, hogy az ő kezében futhasson össze valamennyi terroristaelle­nes tevékenység szála. E szálakat — véli Stella asszony — „a Y ard impotensei” csak összekuszálják, a nem ép­pen hízelgő címkével ellátott urak viszont „piszkos trükkök­kel” vádolják a hölgyet. Itt tar­tunk, és ennek a kötélhúzásnak alighanem a nevető harmadik, az IRA örül igazán. Nem is olyan régen a világ — amely még most sem ismerheti a hölgy fényképét — semmit nem tudhatott volna egy titkosszol­gálat főnökéről. A hagyomány­tisztelő Angliában a legutóbbi időkig úgy gondolták, egy tit­kosszolgálat nem azért titkos, hogy rivaldafény pásztázza. Jó, az Egyesült Államok sem sze­rette a nyilvánosságot a CIA, a Szovjetunió a KGB, a Német Szövetségi Köztársaság a BND, az NDK pedig a Stasi körül, de sosem tagadták e nemes társula­tok létezését. A ködös Albion- ban viszont — kissé mosolyra fakasztó módon — pontosan ez volt a helyzet. Annak ellenére, hogy ott köz­ismerten nem is egy, hanem két patinás cég működik, a jobbára elhárítással foglalkozó MI-5 és az inkább külföldi hírszerzéssel foglalkozó MI-6. Az utóbbi már 1909 óta dolgozik, méghozzá igenis gyakran sikeresen, bele­értve a második világháború és a hidegháború nehéz időszakait. Az, hogy e cég struktúráját és munkáját a teljes hivatalos hall­gatás ellenére aránylag nagyon jól ismeri a világ, egy érdekes ténynek köszönhető: munkatár­sainak egész sora lett kitűnő író: Rudyard Kipling, a Dzsungel könyve szerzője, kiváló India- szakértő; T. E. Lawrence, a Kö­zel-Kelet nagy kalandora, „ci­vilben” ezredes (A bölcsesség hét pillére); Graham Greene (A csendes amerikai, Emberünk Havannában, A szerepjátszók), lan Fleming, James Bond meg­teremtője; az élők közül pedig John le Carré, a világ egyik leg­sikeresebb toliforgatója. Tőlük tudjuk, hogy az MI-6 mindenkori főnökét még a háló­zat is csak „Mr. C”-nek ismerte. Most John Major kormányfő a parlamentben először „ismerte be hivatalosan” a cég létezését és azt, hogy a mai Mr. C. neve Sir Colin McColl. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents