Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

1992. június 10., szerda MINDENT BELE iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Különös iskolák Sztriptíz tanulók Moszkvában A kazettáról a Pink Floyd szól. Larissza gyanakvóan né­zeget bennünket s csak annyit árul el a nevén kívül, hogy 27 éves. Hátraveti haját, erotikusán mosolyog, majd szépnek vélt mozdulatokkal kikapcsolja fe­kete melltartóját, amelyet a mu­zsika ritmusára megtáncoltat mutatóujján. Néhányat billent derekán, lecsúszik csipkés kis bugyija — pár pillanat múlva kiléphet a színről. — Köszönöm — mondja Al­la Makszimovna Kirmusova, de a kifejezésén látszik, hogy nem igazán elégedett. A 35 éves Alla az 1. számú moszkvai sztriptíziskola vezető tanárnője. Tanintézete a Scser- bakovszkaja 26. II. emeletén működik az orosz főváros egyik -— micsoda idők! — gyermek- kultúrházában. Időtartama 2 hó­nap, a tandíj mindenkori átváltá­si árhoz igazodva 40 márka, de aki valutában fizet, az kedvez­ményt kap. Már eddig 65-en je­lentkeztek, ápolónők, titkárnők, diákok, munkáslányok, mint bárhol másutt a világon. „Az iskolából már 21 lány vetkőzik kölni, drezdai, berlini klubokban. Vannak rendelése­ink Törökországból és Olaszor­szágból is” — közli Alla Mak­szimovna. A lányok úgy tudják, hogy azok, akik már külföldön dolgoznak, 800 német márkát keresnek fellépésenként. S ha mást is kívánnak a lá­nyoktól, mint táncművészetet? „Az a lányok dolga. Ha nekik nincs ellenükre...?” — így a moszkvai „sztriptíz-professzor- nő”. Csókszeminárium Bár a fiatalok manapság már elég korán megtanulnak csóko- lózni, egy amerikai kozmetikai cég „esküvői csókműhelyt” in­dított házasulandó párok részé­re. A csókszemináriumon elő­ször a csók lélektanával ismer­kednek meg a résztvevők, majd a csókok különböző fajtáinak is­mertetése következik. Az elmé­leti tudnivalókat a gyakorlatban is kipróbálják. Az első lecke a tánc közbeni csókolózás. A tanárnő, Sharon Angela a következő utasításokat adja a legényeknek: „Ennek a csóknak igazán szenvedélyes­nek kell lennie. Érezzék, hogyan reszket bele a partnerük!” A tanfolyam igazi célja az esküvői csók előkészítése. A legfőbb szabály, amit a „nebu­lóknak” meg kell tanulniuk, hogy az oltár előtti csók se hosszú, se szenvedélyes nem le­het, „különben zavarba hozzuk a papot és a rokonságot is.” A csókszemináriumot annak ellenére komolyan veszik az ér­dekeltek, hogy a tanfolyam nyil­vánvalóan reklámcélokat szol­gál: a kozmetikai cég csókálló rúzsainak óhajt nagyobb nép­szerűséget szerezni. Ferenczy-Europress „Kúra-klub" Csabán Teljesen új hangzással lepte meg a világot 1976-ban egy Easy Cure (Könnyű kúra) nevű zenekar. Sikereiket leginkább borongós hangvételű dalaiknak köszönhetik. Hazánkba a 80- as évek közepe táján törtek be, azóta töretlen a népszerű­ségük. 1988 májusában Magyarországra is ellátogattak. Nem bízva a nagy sikerben (mivel addig csupán egyetlen lemezük jelent meg nálunk), csak a Kisstadionban léptek fel. Pesszi­mizmusuknak köszönhetően többen maradtak kinn, mint ahányan befértek. Nagy táborukat bizonyítja az a tény is, hogy Magyarorszá­gon két The Cure klub működik, illetve működött. Néhány hete ugyanis a békéscsabai rajongók is megalapították klub­jukat, mégpedig a József Attila utcai FIKA-ban. Mindazt aki szereti a Cure-muzsikát, szívesen látják a rendezők. Tonynak hívják ezt a pici orángután bébit. A Fővárosi Állatkertben született még tavaly decem­berben. Nevelőszülők gondoskodnak róla, mert anyukája mohó szeretete veszélyeztette a csöpp­ség életét MTI-FOTÓ Nem akarok miniszter lenni!!! SÍRUNK ÉS NEVETÜNK Állnak a percek a levegőben, néha a fogorvosi fúró idegtépő duruzsolása szűrődik ki a rendelő­ből. Hárman ülünk a váróban. Egy idős bácsi és egy hasonló korú asszony. Na és én. Mindenki mereng, mintha nem is a földön járna. Az öregem­ber egyszer megtöri a némaságot: — Benne vagyunk, nyakig! Nem tudunk ebből kimászni soha... A néni megmozdul, valamit mondani akar, az­tán mégsem szól, csak legyint egyet. A férfi foly­tatja: — Mert mondja meg nekem: ki dolgozik ebben az országban? Senki. Mindenki csak tanul, tanul. Hát mi lesz ezekből? Nem lehet mindenki minisz­ter! Lesütöm a fejem, mintha bűnös lennék. Én is csak tanulok, tanulok. De miért? Mert miniszter azért mégsem akarok lenni... T.J. Mozgólépcső All a bácsika a békéscsabai Univerzál Aruház mozgólépcsőjénél. Nézi-nézi a szaladó fokokat— látni, gondban van. Hívásomra végre rászánja magát: fellép, s már utazik is. Kisgyerekek csodálkozásával tekint rám, őszes-kackiás bajusza alatt széles mosolyra húzódik szája: — Nyolcvankét éves vagyok, de ilyent még sosem láttam—mondja, s nagy büszkeséggel néz a vásárlók felé. Elkeveredünk egymás mellől, dolgom végezté­vel már megyek is kifelé az áruházból. Az ajtóból még visszanézek, s látom: a bácsika újra felfelé halad a mozgólépcsőn. Biztos megtetszett neki... —ige— Rocklegendák: Beatles Világhódító lovagok 3. rész: Népszerűbbek, mint Jézus Beatíemániáról szóltunk előző ré­szünkben, arról a jelenségről, amely misztikummá emelteafiúkat. Hamaro­san kiderült azonban, hogyabeatlemá- nia kétélű fegyver: egy idő után életve­szélyessé vált számukra. Túlhajszolt élet, fel lépések, lemezkészítés, dalszer­zés — mindezek lassan kikezdték vala­mennyiük egészségét. Mérhetetlen gazdagság középpontjában sodródtak tehetetlenül, és senki nem volt—-ki tudja, egyáltalán volt-e módjában valakinek? —, aki segítsen. Nem is kell tovább ma­gyarázni: következő produkciójuk, a Help! című film akár jelképnek istekint­hető. S még valamit 1965-ről. Új szelek fujdogáltak a könnyűzene világában, addig ismeretlen, ígéretes sztárokkal. A konkurencia, a vetélkedés a popzene változásaihoz vezetett. Kitűnően nyo­mon követhetjük az új vonulatot a Beat­les zenéjében is. A filmet többek között az Al­pokban forgatták, miközben az amerikai hanglemezipar to­vábbra is tartotta szédületes tempóját. Középlemezt, kisle­mezt, márciusban pedig a The Early Beatles című nagylemezt is piacra dobták, amely 11 szá­mában megegyezik a Please Please Me LP anyagával. Megjelenés előtt aranylemez! Voltaképpen örülhetünk a már említett változásoknak; új színt kapott, gazdagodott, el­mélyült a Beatles muzsikája. A változások első jeleként vonult a beat-történelembe a Ticket To Ride kislemez, hátoldalán a Yes It Is című nótával. Megjelenése előtt, április 6-án újabb kinccsel gyarapíthatták lemezgyűjte­ményüket a hódolók: megteltek a boltok a Beatles For Sale L, később a Beatles For Sale 2. középlemezzel. Nyár elején kósza hírek ter­jedtek el Londonban. Jól értesült körök tudni vélték, hogy a négy beatle valamiféle „nagyon ma­gas” kitüntetésben részesül. Szó mi szó, június 12-én a Buckin­gham Palace-ban bejelentették, hogy a Beatles együttest a brit export előmozdításáért, tekinté­lyes királyi elismerés gyanánt a rangos MBE-vel (Member Of The Order Of The British Empi­re, azaz a brit birodalom tagja) tüntetik ki. Persze, hogy az ak­tust nem mindenki fogadta bé­kés nyugalommal. Az MBE-tu- lajdonos tisztviselők, katonák mélyen sértve érezték magukat, hogy egy „közönséges” pop- együttes süvölvény-tagjai jut­nak ilyen elismeréshez. Mi kell az ellenséges hangok tompításához? Egy jó kis euró­pai tűmé Párizs, Lyon, Milano, Genova, Róma, Nizza, Madrid, Barcelona érintésével. Aztán vissza Londonba, hiszen a fű­met hamarosan be kellett fejez­niük. Előszeleként július 23-án megjelent a Help! című kisle­mez, a szokásos hatalmas siker­rel. Megjelenése előtt 300 ezren jegyezték elő, s 2 milliót adtak el az „örök slágerből”. Az időzítés csodájaként vonult a történe­lembe, hogy a második nagy amerikai turné előtt, augusztus 6-án jelent meg a Help! című nagylemez, egy másik változata — a film teljes hanganyagával — pedig pontosan a fellépésso­rozat előtti napon! Csoda-e hát, hogy az LP 9 héten át vezette az amerikai slágerlistát, s már meg­jelenése előtt — a hanglemez­történelemben páratlan sikert aratva—aranylemez lett. Elég volt, elég, elég!!! Miközben tombolt az ameri­kai közönség, augusztus 14-30- a között mutatták be a filmet. Amiről már beszéltünk, az a bi­zonyos kimerültség nem vélet­lenül fenyegette a fiúkat. Fel­mérhetetlenül gazdag lemez- és daltermés 1965-ben! És még nem értünk a végére. Ősszel átvették az Ivor No- vello-díjat, a brit hanglemezipar legnagyobb elismerését. Meg­kezdték az új nagylemez, a Rub­ber Soul dalainak felvételét. Ka­rácsonykor azonban elmaradt a szokásos Beatles Show. Menet­rendszerűen jött viszont egy újabb kislemez, a Day Tripper, amely természetesen villám­gyorsan a slágerlista első helyé­re ugrott (amelyet természete­sen „időtlen idők óta” az együt­tes bérelt). Fáradtság ide, fáradt­ság oda, mindannyian alkotó­erejük teljében voltak. A Rubber Soulról azonban még korántsem mondtunk el mindent. Egyfajta zenei frontát­törésként élte meg a közönség, s ezzel meg is alapozták a bonyo­lultabb, nagyobb figyelmet, fe­gyelmet követelő muzsikálást. S íme, eljött az az idő, hogy az együttes, amely lendületét és erejét az eleven közönségből nyerte, afféle kellemetlen isko­lai feladatnak tekintette a nyil­vános koncerteket, tudását pe­dig leginkább a lemezeken tudta és akarta felmutatni. Újabb angliai tűmé követke­zett, újabb diadal 9 nagyvároson át. Ám a fiúk itt már halálosan fáradtak voltak, s egyre hango­sabban kiáltották: „Elég volt már, elég, elég!!!” Pihenni, élni szerettek volna egy kicsit... Meg is tették. Végiggondol­ták a mögöttük hagyott időt, az embertelen iramot, a rajongók egyre fenyegetőbb tombolását, az idegőrlő koncerteket, lemez- felvételeket... és ...mindannyi­an, külön-külön bár, de ugyanar­ra gondoltak... Isten veled, Európa! Amikor 1966 áprilisában újra stúdióba vonultak, hogy megbe­széljék következő kislemezük, a Paperback Writer felvételeit, mind a négyen idegesek, ked­vetlenek voltak. Nyugodtabb időkre vágytak — meg is kapták 1966-tól. Márciusban jelent meg a Yes­terday című középlemezük. Jú­niusban újabb kéthetes koncert- körútra indultak, az NSZK-ból Japánba és a Fülöp-szigetekre. Hamburgban — mintha a zené­szek és a közönség megérezte volna — búcsúízű koncertet ad­tak. Tolakodtak a régi szép em­lékek, s aztán... Isten veled, Hamburg, Isten veled, német föld, Isten veled, Európa. Vala­mennyien tudták, egy korszak végére értek. „Most népszerűbbek va­gyunk, mint maga Jézus Krisz­tus!” Valahogy eképpen ragad­tatta el magát John valahol az óceán fölött, a tűmé után. No, lett is nagy felzúdulás Amerika- szerte, tömegek hányták halom­ba, s égették a Beatles-lemeze- ket. Utolsó amerikai útjuk előtt— mint már megszokhatta a nagy­érdemű — újabb nagylemezt „sütöttek el”, a Revolvert. Dalai már nem a tomboló közönség­nek készültek; finom árnyala­tok, érzékeny hangzások gazda­gították. A megjelenés napján, augusztus 5-én egy új kislemez is a boltokba került, a Yellow Submarine, amelyből később szenzációs nagylemez és nagy sikerű film lett. És eljött a nap, az a fájdalmas nap, amikor a Beatles utoljára utazott külföldre, Amerikába, hogy még egyszer ámulatba ejt­se, könnyed játékával, pompájá­val elvarázsolja a világot. A fiúk tudták, nem akarnak visszatérni a színpadokra. Az augusztus 29- ei San Franciscó-i zárókoncert búcsú is volt egyben a közön­ségtől. (Folytatása következik.) L. E. Kislemez, nagylemez és nagy sikerű film volt a Yellow Subma­rine

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents