Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-09-10 / 109. szám

a 1992. május 9-10., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK ­Csuta György kiállítása Egerben Művészi kísérlet vonzásában Jézus Zita, az utolsó királyné A bátorság, a tisztánlátás és a céltudatosság jellemezte Milyen volt az utolsó magyar királyné, a száz esztendővel ezelőtt (1< 92. május 9.) született Zita? Koronázásakor ezt írta róla az Új Idők, Herczeg Ferenc hetilapja: ,.A királyné arca hófehér, a szeme nagy, sötét­barna és meleg, mély ragyogású. A lépése lányo­sán lenge, az alakja olyan, mintha a királynői termet törvényeit róla fogalmazták volna.” Bár Zita, a pármai hercegkisasszony soknyelvű kör­nyezetben élt, magyarul csak később, a trónörökös feleségeként tanult meg. A korabeli tudósító sze­rint, a koronázáskor, 1916 utolsó előtti napján „bátran, szárnyaló lélekkel és biztossággal teljes hangon beszélt”. A majdani IV. Károly magyar királlyal 1911. október 21-én tartott díszes esküvőjüket egyéb­ként a filmszalag is megörökítette. Első gyermeke, Ottó 1912-ben született. Zita királyné még további hét gyermeknek adott életet — többségüket el is temette. Károly — Zita véleménye ellenére —- 1918 novemberében lemondott az ausztriai kormány­zásban való részvételről, és családjával együtt elhagyta a schönbrunni kastélyt, majd a következő esztendő tavaszán szülőhazáját is. Később pedig a nyugati hatalmak Madeira-szigetére száműzték őket. Utolsó három gyermekének már a száműze­tésben adott életet. Férje elvesztése után özvegyen kellett nyolc gyermekéről gondoskodnia. Éljenek akár spanyol, baszk vagy belga földön, a kicsiket mindig az osztrák és magyar tantervek alapján oktatták a házitanítók. Amikor Amerikában élt, Zita királyné többször járt Roosevelt elnöknél, akit arról próbált meg­győzni: a hajdani monarchia államait óvják meg Sztálin terjeszkedő hatalmától. Hetvenévesen — három évtizeddel ezelőtt — költözött Svájcba, az idősek számára alapított Szent János-kolostorba. Elsőszülött fia gyakran meglátogatta édesany­ját: Habsburg Ottó a Ferenczy Europress kérdésé­A királyné arcképe 1916-ból (Pielzner udvari fényképész felvétele) re elmondta, hogy Zita királynét kilencven évén túl is érdekelték a magyarországi változások. ,,Édesanyám nagy bátorsággal, mély hittel és tö­retlen bizalommal figyelte az eseményeket, hitte, hogy az igazságos ügy győzni fog. Istennek adha­tunk hálát, hogy ezt még halála előtt megélhette. Egész életét a bátorság, a tisztánlátás és a céltuda­tosság jellemezte." Zita királyné 1989. március 14-én hunyt el, Bécsben a kapucinusok kriptájában temették el. (szabó) Ferenczy Europress Mit akarnak a magyartanárok? A tagozat érdekvédelmi szervezetként is működik „A festőnek tulaj­donképpen nem lenne szabad előjönnie kiállí­tással, csak negyvenöt éves korában” — nyi­latkozta egyik legjele­sebb kortárs képzőmű­vészünk, Földi Péter. Azzal indokolta kije­lentését, hogy a műve­ken kívüli szempontok gyakran többet számí­tanak, mint a tényleges művészi teljesítmény, s ez befolyásolja az alko­tót saját tehetségének megítélésében, művé­szi igazságkeresésének a helyességéről vallott hitében. A nevezett alkotó negyven éves volt, ami­kor a fenti megállapí­tást tette. Akárcsak Csuta György, aki a kö­zelmúltban töltötte be ezt az életkort. Ha elfo­gadjuk a nyilatkozó igazságát, ez az egri tár­lat alázatos készülődés a fél évtized múlva ese­dékes „első” kiállítás­ra. Számos „előkészí­tő” kiállításon adott számot az eddig vég­zett munkáról Csuta György. Az utóbbi években megjelentek ké­pei a V ásárhel y i Őszi Tárl aton, a Salgótarjáni Rajz, valamint a Hatvani Portré és az Egri Akva- rell Biennálékon. Külföldön el­sősorban Sájcban volt több kiál­lítása, Hegyi Loránd válogatása alapján akvarelljei eljutottak Németországba, de Japántól Finnországig sorolhatnánk a ga­lériákat, ahol bemutatták műve­it. A közeljövőben művésztele­pen vesz részt Innsbruckban, tárlata lesz Stuttgartban, a Sop­roni Ünnepi Heteken és Koncz Sándor kortársgalériájában Debrecenben. Körvonalazódik egy önálló kiállítása az USA- ban és (Nyugat-)Berlinben. Nyilván úgy gondolja, ha a te­remtő megkérdezi „Mit végez­Most, amikor elérkezett a kárpótlás meg a téeszek felszá­molásának!?) ideje, ugyancsak időszerű az a kiállítás, amely az előzményekkel foglalkozik. Vagyis a földosztással és a kol­lektív gazdaság kialakulásával. A nemrégiben műemléki vé­dettséget szerzett patinás buda­pesti Mezőgazdasági Múzeum egyik emeleti termében látható a Földosztástól a kollektivizálá­sig című tárlat, amely dokumen­tumokkal, fotókkal, tárgyi emlé­kekkel idézi fel az 1945-től az ötvenes évek közepéig terjedő évtizedet. Ebben az időszakban két nagy szerkezeti változás érintet­te a mezőgazdaságot és a földdel foglalkozókat. Az ország min­den talpalatnyi területe legalább kétszer gazdát cserélt. A föld­osztás minden korábbinál kisüzemibb, a kollektivizálás minden előzőnél nagyüzemibb jellegűvé alakította a birtokszer­kezetet, hiszen 1961-re az 1,6 millió( !) egyéni gazdaságból alig ötezer állami gazdaság és termelőszövetkezet alakult. Az önálló egzisztenciát jelentő kisüzemek felszámolása a ma­gyar társadalom alapját alkotó parasztságot létében veszélyez­tette. Bevezetőben még vidám ké­pek tudósítanak a földosztás ün- nepéyles pillanatairól. Az 1945- ös földreform — az ország össz­területének 35 százalékát, összesen 5,6 millió katasztrális holdat juttatott egyéni gazdálko­dók kezébe. Birtoklevelek, föld­tél a kapott három talentum­mal?”, el kell számolnia, s hatot vinni a három helyett. Az utóbbi időszak termésé­ből válogatta a kiállító a Rudnay Teremben bemutatott anyagot. A közel harminc olajkép két gondolatkörbe sorolható: egyfe­lől a tájképeket új aspektusból közelíti, másfelől bibliai témá­kat dolgoz fel. Másfél évtizede foglalkozik akvarellekkel, mi­közben olajfestmények is ki­kerülnek keze alól. Az igazi szakmai kihívást az adta számá­ra, hogyan emelje át a vízben oldódó festék titkát az olajképek kivitelezésébe. Nem a technikai megvalósítás izgatta elsősor­ban, hanem az elmondani kívánt gondolat, vagy a vizuális téma ihletett tolmácsolása vonzotta. osztó igazolványok, képek, könyvek, plakátok, iratok doku­mentálják az eseményeket. Látszólag lelkesen, a maguk akaratából tömörültek szövet­kezetekbe a parasztok. Egymás­sal versenyeztek a beadás telje­sítésében (burgonyából szedés után három, kukoricából nyolc napon belül kellett beszolgáltat­ni), egymást megelőzve akarták aláírni a belépési nyilatkozatot. Látszólag. Mert a sok derű, a sok bizako­dó hangú röplap és vándorzász­ló meg a munkaverseny-ered- mények mellett ott vannak a „szabotáló kulákok”, a beadást megtagadó gazdák. Megszé­gyenítve, bíróság elé állítva, karhatalommal előállítva, ter­mékeiktől megfosztva. Megtudhatjuk, hogyan lett Túrkeve téeszváros, hogy me­lyik volt az ország legjobb ser­téshizlaló gazdasága, hogy mi­lyen felemelő esemény egy-egy zárszámadás, és hogy mennyit fizettek munkaegység-előleg­ként az asszonyoknak. Lánctalpas traktor modellje, az első traktorosnap ünnepsé­gei. És egy „gyújtó” hangú pla­kát az alábbi szöveggel: „Trak­torosok, brigádvezetők, gépé­szek! Politikai tudásotok növe­lésével vigyétek győzelemre a téli gépjavításokat!” Gyapot- és gumipitypangme- zők, a szovjet agrármódszerek hazai meghonosításának diada­la. Termelési sikerek. Boldog téesztagok, bor, búza, békesség. Látszólag. (kádár) Ezeken a képeken a hely és az idő által egy­értelműen meg nem ha­tározott, mozdulatlan, cselekvési lehetőséget nem érzékelő figurák helyezkednek el. A háttér a művész kísér­letei következtében az áttetszőség, az átlát­szóság és a szenvedé­lyes, dinamikus kavar­gás illúzióját kelti. Fi­nom felületű hártya­gömböket hömpölyög- tet, hidegkékkel, zöl­dekkel és fehérekkel érzékeltetve az örvény­lést. Lehet ez téli táj, sejtkezdemény vagy horizont mögé rejtőző alkonyati hangulat sa­játos felfogása. A meg­villanó gesztusokat hordozó fehér felületek mágikus erőt kölcsö­nöznek némelyik olaj­képnek. A tiszta élmé­nyektől áthatott művek figyelmet érdemelnek és kíváncsiságot keltő­ek a művész jövőjét il­letően. Tárlatának megha­tározó erejű és értékű festményei a húsvéti feltámadás gondolatkörében fogant alkotá­sok. Latinovits Zoltán írta: „Negyvenen túl rendezni kell kapcsolatunkat Istennel.” Szá­mos témát kínál az alkotót körülvevő világ, de a felfedezé­sek közül a kálváriastációk kér­désfeltevése örök érvényű meg­festeni való dráma. Itt és most szimbólumokról van szó: Péter legszívesebben letagadná létét; Júdás homályos arcán érezni: rádöbbent tettére; Pilátus kamé­leonszerű alakja a „mosom ke­zeimet” képletnek felel meg; Jé­zus lelkifájdalma tragikusan tükröződik arcán. Szimbolikus jelentést hordoz a kiállítás is, a művész nem tud változtatni az ember sorsán, de elviselhetővé teheti azt. Cs. Tóth János „Ez már csak kínlódás..." Freud naplója Sigmund Freud nem régen nyilvánosságra hozott naplója a pszichoanalitika megalkotója életének utolsó tíz esztendejére emlékezik vissza. Az 1939-ben elhunyt Freud kézírásos napló­jegyzetei mindössze 20 nagy ol­dalt tesznek ki. Jóllehet gyakran csak címszavakat írt le, a napló mégis teljes képet ad a zsidó származása miatt 1938-ban Bécsből Angliába emigrálni kényszerült Freud életének utol­só tíz esztendejéről. „Ez már csak kínlódás, sem­mi értelme többé” — jegyezte fel 1939 nyarán a rákbeteg Fre­ud, aki ugyanannak az évnek szeptember 23-án morfium-túl­adagolás következtében el­hunyt. Az utolsó bejegyzés a naplóba 1939. augusztus 25-én kelt, s csupán egy szó: „Háborús pánik”. A naplóbejegyzések képet adnak Freud és hat gyermeke kapcsolatairól, politikai beállí­tottságáról és magánéletéről. Az is megtudható a naplóból, hogy milyen kiválóságokkal találko­zott rendszeresen Freud — egyebek közt a szürrealista Sal­vador Dalival és Yvette Gilbert énekesnővel. Sigmund Freud Naplója (1929—1939) Michael Molnár, a londoni Freud-múzeum mun­katársa kiadásában és kísérő szavaival jelent meg. (The Diary of Sigmund Freud 1929—1939. The Hogarth Press. London.) TÁRSADALOM 1991 októberében immár másodízben rendezte meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság a Magyartanárok Országos Konferenciáját. Ezen felmerült a magyartaná­ri tagozat kialakításának gon­dolata, és az azóta eltelt idő közben néhány megyében már megkezdődött ennek szerve­ződése. A békéscsabai Arany­ülésszakon kértük meg a Ma­gyar Irodalomtörténeti Tár­saság elnökét, Kovács Sándor Iván egyetemi tanárt, hogy vá­laszoljon két kérdésünkre. —Mi teszi szükségessé ennek a tagozatnak a kialakítását? — Indokolt a kérdés, mert bi­zonyos zavar mutatkozik a taná­ri tagozat koncepcióját, létrejöt­tének okait illetően, aminek el­sősorban, azt hiszem, mi va­gyunk az okai, mert nem tisztáz­tuk kellőképpen, mit is szeret­nénk. A társaság zömét valami­lyen iskolatípusban — általános iskolában, középiskolában, fő­iskolán, egyetemen — tanító magyartanárok alkotják, akik­nek ez a tudományos-társadalmi szervezet egyszersmind az ér­dekvédelmi szervezete is. Ezért gondoltunk arra, hogy egy olyan tagozatot is szervezünk, amely nem tájegységi, egyik megyéről a másikra terjedő, tehát nem li­neáris, hanem egy vertikális ta­gozódás, amelynek minden olyan társasági tag tagja lehet, akinek magyartanári diplomája van. Rendkívül fontos ugyanis a nehezülő időkben, hogy szpon­zorok szerzésének az indoklása­ként hivatkozhassunk egy ilyen tagozatra, például, hogy a kété­venként megrendezendő orszá­gos magyartanári konferencia anyagi fedezetét elő tudjuk te­remteni. Ezeknek a kétévenkén­ti konferenciáknak a programjá­ról pedig a magyartanári tagozat tagjait és vezetőségét kérdezzük meg, ők döntik el. Mint ahogy már a megalakulás pillanatában kezdeményezték, hogy a két év közé eső évben pedig ők maguk szervezhessenek egy nagyobb szabású továbbképzést. Ennek első alkalma és lehetősége a Ba­ranya megyei, pécsi tanárkollé­gáknak a kezdeményezésére egy József Attila-ülésszak lesz ez év júniusában, Pécsett. Köz­tudott, hogy a rendszerváltást követően József Attila körül is mindenféle hamis legendák vagy valóságosnak vélt tévhie- delmek alakultak ki. Vannak olyan ostobán gondolkodók, ak- tuálpolitikai nézeteket vallók, akik az ő közismert kapcsolatait a marxizmussal és a munkás- mozgalommal egy nagy költé­szet kompromittálási lehetősé­geként fogják föl. Ezek ellen az ostobaságok ellen kell fellép­niük az értelmes, öntudatos ma­gyartanároknak, ezért is szük­ség van erre a tagozatra. — Az érdekvédelmi munka eddig köztudottan szakszerve­zetifeladat volt. Mit tehet e téren a tanári tagozat? — Én azt gondolom, hogy ez igen fontos kérdés, és föl kellett tennünk a tájékoztató szö­vegünkben is, hogy kíván-e a társaság tanári tagozata valami­lyen formában kapcsolatot te­remteni a Pedagógus Szakszer­vezettel vagy más szakszerve­zetekkel, esetleg olyan intézmé­nyekkel, szervezetekkel, ame­lyek a magyar értelmiség legna­gyobb létszámú középrétegé­nek az érdekeit képviselik. Erre vonatkozóan még válaszokat nem kaptunk, majd el fogja dön­teni a tagozat vezetősége vagy a tagsága valamelyik összejöve­telén. Ha a fenyegetettség érzete uralkodik el a magyar tanártár­sadalomban, akkor meg fogják ragadni azt a lehetőséget, amit ez a szervezet kínálhat. Egy valamiben már hallatta is a hangját a tagozat: az esztergo­mi konferencia több szekcióban bizonyos ajánlásokat fogalma­zott meg, melyeket eljuttattunk a művelődési miniszterhez. Egyik kérésünk az volt, hogy a magyar nyelvi OKTV-n az eddi­gi első öt helyezettel szemben, az anyanyelv fontosságára való tekintettel az első tíz helyezett részesüljön abban a felvételi kedvezményben, hogy felvételi vizsga nélkül bekerül az egye­tem magyar szakára. A másik kérés úgy szólt, hogy az Orszá­gos Édes anyanyelvünk-ver- seny és az Országos Kazinczy- verseny 10-10 helyezettje 3 pont felvételi kedvezményben ré­szesüljön. Mindkét kérést elfo­gadta a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium. Somi Éva A gazdát cserélt föld Hogyan lett Túrkeve téeszváros? Kovács Sándor Iván előadása az Arany János-emlékülésen Potó1 Pa7ptüc Pprpr

Next

/
Thumbnails
Contents