Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-09-10 / 109. szám

1992. május 9-10., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR (BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Balett­és divatiskola Békéscsabán Barta Károly 36 év után tért vissza Békéscsabára. A közbe­eső néhány évtizedet New York­ban és Washingtonban töltötte, ahol mint tánckoreográfus szer­zett hírnevet. A fiatalon Kos- suth-díjjal kitüntetett Kovách Nóra és Rab István magyar származású balett-táncosokkal dolgozott csaknem 10 éven ke­resztül. A washingtoni székhe­lyű vállalkozásait 1990-ben az­tán egy magyarországi vállal­kozással bővítette. A Budapes­ten működő Nemzetközi Balett Vállalkozások Kft. újabb lépése, hogy az idén Békéscsabán, Bar­ta Károly szülővárosában is ba­lettiskolát alapít. A 36 év után ismét Békéscsabára érkező Bar­ta Károly így nyilatkozott erről: — Mielőtt külföldre mentem, 1956-ban én alapítottam Békés­csaba balettiskoláját, amelyet aztán távollétemben évtizede­ken keresztül Kabódi Sándomé vezetett. Amikor ő nyugdíjba ment, az addig a megyei műve­lődési központban működő is­kola átkerült az ifjúsági házba. Most tőlük szeretném vissza­venni az iskola irányítását. Barta Károly azt is elmondta, hogy már a felvételi vizsga idő­pontja is megvan. Eszerint má­jus 10-én öt korcsoportban je­lentkezhetnek az érdeklődők az ifjúsági házban. A felvételivel egyidőben ugyanitt ugyanekkor egy másik felvételi is zajlik, amelynek „gazdája” szintén az NB V Kft. Ez pedig egy egyéves divatstúdió, ahol manökeneket és fotómodelleket képeznek. —ria Itt a csigaszezon! Megkezdődött a csigafeldolgo­zási szezon a Mavad Esco Kft. vecsési üzemében, napi 2,5 tonna külföldieknek szánt ínyencséget dolgoznak fel. A házától megsza­badított, előfőzött, vákuumcsoma­golt, mélyhűtött csigákat készétel­ként Franciaországba exportálják. A munkanélküliség nyomán mind többen keresnek az erdők szélén, réteken csigát, aminek kilójáért 50-60 forintot fizet a felvásárló. Megint a legszegényebbeken csattan az ostor Olvasóink írják Az OTP nem fenyeget lefoglalókkal A mozgáskorlátozottakért! A napokban hírt adtunk ar­ról,hogy Gyulán megalakult az Állampolgári Jogvédő' Liga helyi szervezete, amely elsőd­legesen a kamatadók eltörlé­sét szorgalmazza. Orbán Sán- dorné, a szervezet egyik ügyvi­vője többek között azt nyilat­kozta, hogy az OTP szakem­berek képzésébe kezdett, akiknek a későbbi feladata a kölcsönnel terhelt ingatlanok lefoglalása, árverezése lesz. Az OTP megyei igazgatója, dr. Szekeres István ezt az állítást cáfolta, mondván, semmiféle ilyen szándékról, még csak tervekről sem hallott. Dr. Szekeres István a törlesz­tések visszafizetéséről egyéb­ként elmondta, tisztában vannak azzal, hogy a fizetési lehetősé­gek egyre szűkebbek a megyé­ben. Nem szabad elfelejteni, hogy annak idején, amikor mód nyílt a hitel teljes összegű visszafizetésére — s ezzel 50 Piros betűs ünnep volt számunkra az az este, amikor a hangverseny láto­gató és komolyzenét kedvelő gyulai közönség bérleten kívül, közel két évtized után ismét hallhatta az egyik legkiválóbb zenekart, a Magyar Alla- mi Hangversenyzenekart. Műsoruk első számaként Liszt: Les Préludes című szimfonikus köl­teménye hangzott fel. Az egytételes, irodalmi fogantatásé remekmű igazi romantikus programzene, mely az egyik legtöbbet játszott Liszt-kom­pozíció. A zenekari darab bemutatá­sára Weimarban került sor a szerző vezényletével. Az alig hallható pia- nisszimótól a dübörgő drámai for- tisszimóig minden szín és változatos ritmus fellelhető volt a zenekar elő­adásában, a világhírű japán karmes­ter, Kobayashi Ken-Ichiro vezénylé­se során. Majd Kodály Zoltán Háry János szvitje csendült fel. Az 1926-os be­mutató óta világszerte az egyik leg­többet előadott és legismertebb ma­gyar zenekari mű. A szerző a daljáték zenéjéből állította össze a kompozí­ció tételeit és dolgozta át szvit formá­jában a koncertpódiumok számára. Kobayashi karnagy tökéletesen meg­érezte a mű magyaros szellemét, han­gulatát. A XX. századi nagy magyar mestert megillető gondossággal készült fel a Háry-szvit tolmácsolá­százalék tartozást elengedtek —, nyilván azok nem éltek a kedvező alkalommal, akik az anyagilag leghátrányosabb réte­get képviselték. Nem titok az sem, hogy a megyében a hitel­törlesztők nagy hányada hátra­lékban van, de többségük a ka­matadó-rendelkezés hatályba lépése előtt is fizetési nehézség­gel küzdött. Az igazgató emlékeztetett ar­ra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítet­te a pénzintézetek közvetlen il­letményletiltási jogát, amely jú­lius 1-jétől hatályba lép. Ez azt jelenti, hogy közvetlen letiltás híján fizetési meghagyást kül­denek a bírósághoz, s peres eljá­rásban követelhetik az adóstól a pénzt. Ismerve a hátralékosok számát, illetve a bíróságok leter­heltségét, már most látható, hogy milyen következmények­kel jár majd, ha az OTP ezrével sára. A muzsika drámai ereje éppúgy érvényesült, mint a tréfás, karikírozó dallamvilág, az éles és táncos ritmu­sok. A zenekar minden művésze — fúvósok, vonósok, ütősök—mind az együttes, mind a szóló részekben ki­válót nyújott. Külön kiemeljük Bár­sony László brácsa-, Inhoff Ede trom­bita-, Bazsinka István harsona- és Horváth László klarinétjátékát, vala­mint Koó Tamás gyönyörű cselló­hangját. A szünet után Dvorzsák é-moll „Újvilág” szimfóniája hangzott el. A cseh nemzeti zene egyik legkimagas­lóbb képviselője, Antonin Dvorzsák 1892-től a New York -i National Con­postázza a fizetési meghagyási kérelmeket a bíróságoknak. Az OTP igazgatójának fé­lelme tehát pontosan ellenté­tes, vagyis, attól tartanak, az év második felétől sokkal ne­hezebben jutnak a hi­tek nemjtörlesztők pénzéhez (egészen pontosan: a betétesek pénzéhez), mint korábban. A szálak nyilvánvalóan az érin­tett szerződések megkötésé­nek idejére, vagyis 10-15-20 évvel ezelőtti viszonyokra ve­zethetők vissza, amikor az ál­lam a kamatok fizetésének jó részét átvállalta. Az akkori en­gedmények mára kezelhetet­len állapotokat teremtettek, amelyekkel a mai kormányzat eleddig nem tudott megbir­kózni. Azt ugyanis, hogy az or­szág legszegényebb adósait ilyen rendkívül nehéz helyzet­be hozta, a legkevésbé sem te­kinthetjük eredménynek. L. E. servatory igazgatója volt. Ebben az időben született az életművében je­lentős helyet elfoglaló, amerikai nép­zenei dallamokkal gazdagon díszített szimfónia. Ugyanakkor e gyönyörű, ízig-vérig romantikus alkotásban megtalálható a Dumky (ősi szláv hallgató) és a Furiant (gyors cseh tánc) műfaja is. Dvorzsák az é-moll szimfónia megírásával vált világhí­rűvé, zeneszerzői kvalitását e gazdag invenciójú opus kapcsán Johannes Brahms is elismerte. A zenekar brillírozott Kobayashi keze alatt. Lenyűgöző egyénisége, tüzes temperamentuma, zenei ízlése, dirigálásának stílusa, dinamikájának pazar színárnyalata egyaránt tökéle­tes volt. A zenekart és karnagyát forrón ünnepelte a közönség, (cs. b.) A zenekart és karnagyát ünnepelte a közönség A Békés Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesületének 1341, a gyulai egyesületnek 900, a gyomai egyesületnek 200, az orosházi egyesületnek 350, a szarvasi egyesületnek 1428 mozgáskorlátozott ember a tagja. A Békéscsabai Gyermekotthonban a 200 gondozott­ból 89 mozgássérült gyermeket nevelnek. Az egyesületek így közel 5000 ember ügyes-bajos dolgait szervezetten és igen komoly anyagi kiadások mellett intézik. Az egészségkárosodott emberek száma országosan kiteszi a lakosság 20 százalékát. Magyarországon a MEOSZ a rokkantak évtizedének első évében ,1981 -ben alakult meg, mint érdekképviseleti szervezet. Békés megyében 1991-ben létre­hoztuk a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületeinek Elnök­ségi Tanácsát, melynek célja, hogy összehangolja és szervezettebbé tegye az önállóság megőrzése mellett az egyesületek munkáját, valamint jobbá, összehangoltabbá tegye a megye minden mozgás- sérült személyének az érdekvédelmét. Az elnökségi tanács döntése volt az, hogy május 5-én mi nem vonulunk ki az utcára, nem szervezünk tüntetéseket az önkormányzatok előtt. Ez nem jelenti azt, hogy az egyesületeknek nincsenek működtetési problémái. Csak egyet említek meg itt, hogy mind az 5 egyesületnél a működéshez feltétlen szükséges helyiség hiánya miatt problémák vannak. Van­nak olyan egyesületek, ahol a választott tisztségviselők a lakásukon bonyolítják le az ügyfélforgalmukat. A működtetési költség az inflá­cióval is összefüggésben az egekig emelkedhet. Mi, egészségkároso­dott emberek nem akarunk egészséges embertársainkban szánalmat ébreszteni. Elég, ha a mindennapi munka során látjuk, mit kell szenvedni egy kerekesszékes sorstársunknak műszaki okok miatt, ha az ügyeit intézi vagy bevásárolni indul. Jó, ha a raktáron keresztül be tud jutni egy-egy élelmiszerboltba. Mi is küzdünk az esélyegyen­lőségért, mert sértőnek tartjuk azt a szólást, hogy: ép testben ép lélek. Bizonyítani akarjuk azt, hogy sérült testben is lehet ép lélekkel élni. Mi, mozgáskorlátozottak azt kérjük az egészséges embertársa­inktól, hogy az egészségkárosodott személyek ügyeinek megoldásá­nál ne a szánalom vezesse őket. Segítsenek gondjaink megoldásá­ban, az egyesületek működési költségeihez akár adományokkal is járuljanak hozzá. A nyugati államoknál már természetes, hogy az ilyen közérdekű célra nyújtott adomány az adományozó adóalapjá­ból levonható. Mi, Békés megyei mozgáskorlátozottak ezen írásunk­kal szerettük volna felhívni az egészséges embertársaink figyelmét az esélyegyenlőségért folytatott harcainkra. Dr. Új Sándor, Mozgáskorlátozottak Szarvasi Egyesületének elnöke, közös képviselő Kis matematikusok versenye A kis matematikusok Levele­ző Baráti Körének újabb döntőjét tartották meg az elmúlt napokban a TIT békéscsabai egyesületének szervezésében. Ezúttal a 3. és 4. osztályosok mérték össze tudá­sukat. Az 5 fordulóban mintegy 500-an vettek részt. A legjobb eredményt elérők közül 100 tanu­lót hívtak meg a megyei döntőre. A helyben megírt dolgozatok alapján a 3. osztályosok helyezé­sei: I. Márkus Balázs, 2. Rónyai László (Békéscsabai 1. Sz. Alt. Isk.), 3. Galla Norbert (Szarvasi 2. Sz. Ált. Isk.), Csík Attila, Gu­lyás Vera (Szarvasi 1. Sz. Ált. Isk.) és Balázs Viktor (Nagy­bánhegyesi Általános Iskola). A 4. osztályosok helyezései a kö­vetkezők: 1. Lipták Mátyás (Bé­késcsabai 10. Sz. Ált. Isk.), 2. Jancsó Gyöngyi, Dénes Attila (Békéscsabai 1. Sz. Ált. Isk.), 3. Nagy Levente (Szarvasi 2. Sz. Ált. Isk.). Az április 10-én meg­rendezett országos Kalmár Lász­ló matematikaverseny megyei döntőjén első helyezést ért el HajdúkMelinda—a békéscsabai József Attila Általános Iskola 6. osztályos tanulója. Miután maxi­mális pontszámot teljesített, vár­hatóan ő fogja képviselni korosz­tályát a júniusban megrendezésre kerülő országos versenyen. Walter Lord: A Titanic pusztulása 5. Keserves hideg volt, látni pe­dig olyan keveset lehetett, hogy legtöbben bementek megint. Betértek az A fedélzet pompás előcsarnokába, és láthatták, hogy igen sokan felkeltek ugyan, de inkább odabent ma­radtak a melegben. Eléggé különös képet nyúj­tottak így együtt. Öltözékük szerfölött vegyes: fürdőköpeny, estélyi ruha, bunda, magas nya­kú pulóver, teljes összevissza­ságban. A helyszín is hasonló­képpen vegyes. Odafönt az óriá­si üvegkupola, a tekintélyes tölgyfaburkolat a falakon, a pompás kovácsoltvas szalag- ékítményes balusztrádok, és minderre egy valószínűtlen fali­óra tekint alá, amelyet két bronz nimfa ékesít jelképesen: a Tisz­tességet és a Dicsőséget ábrá­zolva, amint megkoronázzák az Időt. —Néhány óra, és megyünk is szépen tovább — magyarázta egy pincér George Harder első osztályú utasnak. — Úgy látszik, elvesztettünk egy propellert, de így legalább több időnk lesz a bridzshez — szólt oda Howard Case, a Vacu­um Oil londoni igazgatója Fred Seward New Y ork-i ügyvédnek. Lehetséges, hogy Mr. Case Johnson pincér felvilágosításá­ra alapította elméletét, arra a ste- wardéra, aki még mindig a bel­fasti vakációban reménykedett. De a legtöbb utas ekkorra már megbízhatóbb információkat szerzett. — Képzeld csak — mondta izgatottan Harvey Collyer a fele­ségének, amint visszatért kabin­jukba, miután körüljárta a fedél­zetet —, képzeld, jéghegybe üt­köztünk. Mégpedig nagyba—de semmi veszély. Az egyik tiszt mondta nekem. — A Collyer há­zaspár másodosztályon utazott Angliából a közelmúltban vásá­rolt gyümölcsös farmjukra, az Idaho állambeli Fayette Valley- be. Nem volt tapasztalatuk az At­lanti-óceánon, különben talán nyugtalanította volna az értesülés Mrs. Collyert, de hát olyan bősé­ges volt aznap a vacsora, hogy mindössze azt kérdezte a férjétől, a többiek meg vannak-e ijedve, s amikor a férje nemmel válaszolt, nyugodtan visszafeküdt az ágyá­ba. Hasonlóképpen higgadtnak tűnt a multimilliomos John As- tor is. Felfedező útjáról vissza­térve lakosztályába, elmondta feleségének, hogy a hajó jég­hegybe ütközött, de nem látszik vészesnek a helyzet. Mivel na­gyon nyugodtnak látszott, Mrs. Astor sem izgatta magát. — Mit mondanak, mi a baj? — kérdezte William T. Stead. Ez az úr tekintélyes spiritualista filozófus, bibliakutató, refor­mátor és szerkesztő volt. Indivi­dualista mivoltához úgy illett, hogy szinte szándékosan ké­sőbb érkezzék a fedélzetre, mint mások. — Jéghegyek — válaszolta röviden Frank Millet, a híres amerikai festő. — Hát — vono- gatta erre a vállát Stead —, úgy látom, nincs komoly baj; vissza­megyek a kabinomba, olvasni. A Michigan állambeli Dowa- giacból való Dickinson Bishop házaspár ugyanígy reagált, ami­kor a fedélzeti hajópincér meg­nyugtatóan közölte velük: — Nekimentünk egy kis jégtáblá­nak, de már elúszott. — Bisho- pék erre visszatértek luxuska­binjukba és újra levetkőztek. Mr. Bishop könyvet vett elő és olvasni kezdett, de hamarosan abbahagyta, mert kopogtattak az ajtón. Mr. Albert A. Stewart volt az, a temperamentumos öregúr, akinek a Bamun és Bai­ley cirkuszban jelentős érde­keltsége volt. — Jöjjenek ki, szórakozni! Mások is erre gondoltak. Pe­ter Daly első osztályú utas hal­lotta, hogy egy fiatal hölgy a barátnőjét szólítja: — Gyere, nézzük már meg azt a jéghegyet — ilyet még úgysem láttunk. A másodosztályú dohányzó­ban valaki tréfásan megkérdez­te, nem kaphat-e jeget a szódás whiskyjéhez — de csakis a jég­hegyből. Hogyne kaphatott volna! Amikor a 77rame horzsolta, több tonna jégszilánk hullott a jobb oldali mélyített fedélzetre, pon­tosan az előárboccal szemben. Ez volt a harmadosztályú szóra­kozóhelyiség, és a fedélköz uta­sai hamarosan felfedezték a be­szóródott jeget. Natalie Wick B fedélzeti kabinjából jól láthatta, amint a tréfásabb kedvűek jég­darabokkal dobálják egymást. A jég hamarosan valóságos turistaattrakcióvá lett. Arthur Godfrey Peuchen őrnagy, a kö­zépkorú torontói gyógyszergyá­ros megragadta az alkalmat, hogy bekopogtasson nála is elő­kelőbb honfitársához, Charles M. Hayshez, a Grand Trunk Vasúttársaság elnökéhez. — Mr. Hays — szólt be hozzá —, látta már a jeget? Amikor Mr. Hays nemmel válaszolt, Peuchen tovább invi­tálta. — Amennyiben érdekli a do­log, felkísérem a fedélzetre, és megmutatom önnek. — így az­tán felmentek az A fedélzetre, onnan tekintettek alá a „jéglab­dázó” fedélköziekre. Hogy jégdarabhoz jusson va­laki, nem maradt sokáig a fedél­közi utasok privilégiuma. Gra­cie ezredes éppen megállt az A fedélzet előcsarnokában, ami­kor valaki hirtelen megérintette a vállát. Clinch Smith volt, a közismert New York-i társasági figura, aki sok mindent megélt már, többek között azt is, hogy Stanford White asztalánál va­csorázott azon az estén, amikor ezt az urat Harry K. Thaw agyonlőtte. — Akár egy emlék­tárgyat? — kérdezte Smith. Ki­nyitotta ökölbe szorított kezét: egy lapos jégdarab feküdt a te­nyerén. Zsebóra formájú volt. Másokat is elkapott a gyűjtő­szenvedély. John Poingdestre, első osztályú matróz is felsze­dett egy darabot és körbemuto- gatta a legénységi étkezőben. Valamelyik fedélközi utas meg­ajándékozta Boxhall negyedik tisztet egy mosdótál méretű jég­darabbal. Walther Hurst fűtő félálomban hevert az ágyán, amikor belépett a vele egy ka­binban utazó apósa és jókora da­rabjeget hajított Hurst fekvőhe­lyére. A pincérek szállásán egy utas teáscsésze nagyságú jeget hordozott körbe, s azt mondta F. Dent Ray hajópincémek: — Elöl tonnaszám hever ajég! — Nem baj — ásított Ray —, nem fáj az senkinek! — azzal befordult, hogy tovább aludjon. (Folytatjuk) — Néhány óra,-és megyünk is szépen tovább — magyarázta egy pincér George Harder első osztályú utasnak. — Úgy látszik, elvesztettünk egy propellert, de így legalább több időnk lesz a bridzshez — szólt oda Howard Case, a Vacuum Oil londoni igazga­tója Fred Seward New York-i ügyvédnek. Kobayashi közel két évtized után ismét Gyulán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents