Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30-31 / 127. szám

EXKLUZÍV

1992. május 30-31., szombat-vasárnap

o

Elítéltek a gondoskodás „rabságában”

Ingázó rabok

Enyhén szólva nem mindennapi látvány, amikor reggelenként a rabok kerékpárra pattannak, elindulnak a munkahelyükre, majd a napi feladatuk után szétnéznek a városban, s a megadott időpontra visszakerekeznek a börtönbe. Mások autóbusszal érkeznek a vállalatokhoz, az intézményekhez.

Mielőtt bárki is ítéletet mondana erről az országosan is egyedülálló gyakorlatról, hallgassuk meg Huszágh őrnagy véleményét:

— A legtöbb elítéltnek megszakad a kapcsolata a munkahelyével. A büntetés letelte után a szabadultak hiába kopogtatnak Ebédhez készülődve. A börtönben nemcsak a ruha, az étel is munkáért, azonnal becsukódik egyforma mindenki számára előttük az ajtó, ha megtudják.

Látogatás az Aranykulcs kft-nél. A műhelyben motorokat, személygépkocsikat szerelnek az

elítéltek Fotó: Kovács Erzsébet

lanak a raboknak. S ki gondolná például, hogy a 100 éves cukrászdában is elítélt szolgálja fel a kávét?

A rabok — amellett, hogy hasznosan töltik idejüket — igyekszenek bizonyítani, példamutatóan viselkedni. Szinte észrevétlenül fejlődik a személyiségük, nem esnek ki a munkából, s ha szerencséjük van, a szabadulásuk után is folytathatják ott, ahol a börtönévek alatt dolgoztak.

— Döbbenetes hatása volt a néhány hete rendezett börtönpassiónak. amit a szarvasi Derne Zoltán evangélikus lelkész szervezett — emlékezik vissza Huszágh József. — Elgondolkodtak, elmélyültek, lelkileg feltöltődtek az emberek.

Úgy tűnik, az egyházak készek is a segítségre, s igyekeznek minél többször ellátogatni a börtönbe. Hiszen a legtöbbet a perifériára sodródott, elhagyott, céltalan emberekért tudnak tenni. Végigsétálunk a börtönön. Éppen az ebédet hordják ki. A

mák az intézetben. Természetesen nem tudtunk valamennyi részletre kitérni, csupán néhány törekvésről, kezdeményezésről adhattunk számot. S még mielőtt véleményt formálnának olvasóink a leírtakról, ne feledjék: az elítéltek nem élnek örökké a börtönben, „visszakapjuk” őket, s nem mindegy, hogy bűnözőkké, visszaesőkké válnak, vagy bizonyítanak és maguk is a törvényesség, a nyugalom, a biztonság őrzőivé válnak.

László Erzsébet

Kimaradás

Mintha filmkockák forognának, olyan ismerősek a parancsnok szavai, amikor arról beszél, hogyan, milyen nyomasztó körülmények között találkozhatnak az elítéltek a családtagokkal. Feszültség vibrál a levegőben a „hatszemközti” beszélőn; az ellenőrzés egy pillanatra sem szűnhet. Huszágh József a közvetlen, nem pusztán anyagi, hanem érzelmi alapra helyezett kötődést szeretné erősíteni, hiszen a börtönből kikerültek legfontosabb támasza a család. Bizonytalan a munkahely, a biztos kereset. A szabadultat csak a család segítheti át az első buktatókon.

Az intézetben bevezették a kimenőt. Kezdetben a fogházban havonta kétszer, a börtönben havi egy alkalommal—legfeljebb ezer forint zsebpénzzel — reggel 8-tól este 8-ig a családé volt az elítélt. Napközben elintézhették ügyes-bajos dolgaikat, kirándulhattak, elvégezhették a ház körüli munkát, elmehettek strandra, moziba. A lényeg a felszabadult, feszültségmentes közös időtöltés.

Egy esztendő tapasztalatai után a börtön vezetői elégedetten vontak mérleget. Jó néhány fogvatartottnak rendeződött a viszonya a családjával (az elítélt egyébként csak akkor hagyhatja el a börtönt, ha a hozzátartozó személyesen megjelenik érte). A támogatás erősödött, érzelmileg töltötté vált. Sűrűsödött a levélváltás, a csomagküldés. ,A családi kapcsolat erősségének a szabadulás után hallatlanul nagy jelentősége van” —

összegzett a parancsnok.

honnan jöttek. Nem érdemes tagadni sem az „előéletet", hiszen hamar kiderül az igazság, s akkor nincs többé bizalom! A ,,kinti” munkanélküliségről nem is beszélve.

A börtönparancsnok olyan munkáltatókat is meghívott a nyílt napra, akik hosszabb ideje szerződéses kapcsolatban állnak az intézettel, s általában véve kedvező tapasztalatokat szereztek az elítéltekről. Egyikük, Sárközi András, a gyulai Aranykulcs Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetője vendéglátását is élvezhetjük. A svájci— magyar kft. telephelyén gépjárművek, autók, motorkerékpárok várnak javításra. Az egyik műhelyben találkozom Dávid Zoltánnal. Másfél éve vonult börtönbe, a kft.-nél néhány hete dolgozik. Szelíd mosollyal fogad, s készségesen beszél:

— Mielőtt idejöttünk, írnok voltam a börtönben. Itt végre a szakmámat űzhetem; autószerelő vagyok. Megmondom őszintén, néhányon már alig várjuk, hogy a hétvége után újra jöhessünk dolgozni. Nekem az sem mindegy, hogy mennyit keresek. Terveim vannak a szabadulás utáni időkre. Nem tudom pontosan, úgy 6—X ezerforintot keresünk. Nézze, én szerencsés vagyok, engem vár a családom otthon, Körösladányban. Magángazdálkodó voltam, az is szeretnék lenni, megvan hozzá minden felszerelésem. Másfél évem van még hátra, s megnyugtató, hogy nem telik haszontalanul.

Szerencsére Gyulán és a megye többi településén néhány intézménynél készséggel fogadják az elítélteket. Kitűnő a kapcsolatuk a helyi önkormányzattal. ahol főleg közmunkát aján(Részlet az Európai Börtönszabályokból:

„3. ELEGENDŐ HASZNOS JELLEGŰ MUNKÁT VAGY SZÜKSÉG ESETÉN EGYÉB CÉLIRÁNYOS TEVÉKENYSÉGET KELL BIZTOSÍTANI A FOGVATAR TOTTAKNAK. HOGY AKTÍVAN TÖLTSÉK EL A TELJES MUNKANAPOT.

4. LEHETŐLEG OLYAN MUNKÁT KELL BIZTOSÍTANI, AMELY FENNTARTJA VAGY NÖVELI A FOG- VATARTOTTAK KÉPESSÉGÉT, HOGY SZABADULÁSUK UTÁN MEGKERESSÉK A KENYERÜKET.

73.1. A FOGLYOK MUNKAVÉGZÉSÉT A BÖRTÖN- IGAZGATÓSÁGNAK A KÖVETKEZŐKÉPPEN KELL BIZTOSÍTANIA.

A) VAGY AZ INTÉZETEN BELÜL SAJÁT MŰHELYEKBEN ÉS GAZDASÁGOKBAN;

B) VAGY MAGÁNVÁLLALKOZÓKKAL KÖTÖTT EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN AZ INTÉZETEN BELÜL VAGY KÍVÜL...”

Kavarognak bennem a gondolatok. Hogy is mondta dr. Huszágh József, a gyulai börtön parancsnoka? Igyekszik minél többet beszélgetni az elítéltekkel. Főleg a „visszatérőkkel”, a hazai börtönökben „jártas” rabokkal. Huszágh József egészen másképp gondolkodik a rács mögötti életről, mint a külvilág általában. Az alapvető különbség abban rejlik, hogy Huszágh József tovább gondolkodik. A rabok ugyanis valamikor szabadok lesznek, visszatérnek a társadalomba. S a lényeg valahol itt fogható meg: azok, akik letöltik a büntetésüket, a „civil” életben megállják-e a helyüket — a hosszú bezártság után egyáltalán van-e erre esélyük—, értéket teremtenek, vagy rombolnak? Törvénytisztelők lesznek, vagy bűnöznek tovább, közömbösen állva az esetleges újabb börtönévek előtt?

A kívülállót talán ez a benyomás fogja meg először, amikor átlépi a gyulai börtön — hivatalos nevén a Gyulai Büntetésvég- rehajtási Intézet — ajtaját, hogy ismerkedjék az ottani élettel. S talán nem véletlenül fordulnak meg egyre gyakrabban idegenek is a Béke sugárúti épületmonstrumban. A csütörtökön rendezett nyílt nap alkalmával például mindazok együtt lehettek, szót válthattak — családsegítők, vállalatok, intézmények, bfrák, ügyészek, újságírók —, akik valamilyen kapcsolatban állnak a börtönnel.

(Részlet az Európai Börtönszabályokból;

a,3. AZ ŐRIZETBEN LÉVŐ SZEMÉLYEK KEZELÉSÉNEK CÉLJAI OLYANOK LEGYENEK, HOGY FENNTARTHASSÁK EGÉSZSÉGÜKET ÉS ÖNBECSÜLÉSÜKET, ÉS — AMENNYIRE AZ ÍTÉLET HOSSZA ENGEDI — FEJLŐDJÉK FELELŐSSÉG- ÉRZETÜK ÉS ERŐSÖDJENEK AZOK AZ ATTITŰDJEIK ÉS KÉSZSÉGEIK, AMELYEK MAJD SEGÍTIK ŐKET VISSZATÉRNI A TÁRSADALOMBA, HOGY OTT A LEGNAGYOBB ESÉLLYEL FOLYTASSANAK TÖRVÉNYTISZTELŐ ÉS ÖNÁLLÓ ÉLETET A SZABADON BOCSÁTÁSUK UTÁN.” ( 1. rész, alapelvek)

Zöldfülűek

Nem tudom, vajon így hív- ják-e azokat, akik első „botlásuk” után a rács mögött kötnek ki. Iszonyú lelki teher nehezedik

rájuk, mondja Huszágh József. Nehéz elválniuk a családtól, a megszokott környezetüktől. S bizony, ahogy telnek a hónapok, az évek, úgy távolodnak el a hozzátartozók, s hagyják magukra az elítélteket. A szegénység pedig nagy úr! A legtöbb családnak alig, vagy egyáltalán nem telik a raboskodó rokonra. Ritkulnak a látogatások, s közben épülnek a láthatatlan falak — az elítélt szép lassan magára marad. Aki bekerül, hihetetlenül rideg, gépies világ veszi körül. Formaruhába bújik, s kapja a „forma”-ételt. Bekerül a tenyérnyi cellába, sokszor hatan, nyolcán, tízen, tizenketten szoronganak egy helyiségben (a börtönben 128 férőhelyet alakítottak ki, ezzel szemben május 28-án 176-an kaptak „ideiglenes szállást”). A rabok számára ez a legnagyobb büntetés! A zsúfoltság gyorsan teremt feszültséget, ci- vakodást, belső konfliktust. Előfordul, hogy az őröknek kell közbelépniük. A szobatársak hamar kifogynak a szóból, nincs beszédtéma, elsekélyesedik a társalgás. S vajon jut-e idő a gondolkodásra, amikor az ébresztő, a reggeli, a munkába indulás, tehát mindenféle mozgás csengőszóra történik?

(Részlet az Európai Börtön szabályokból:

„43. 1. A FOGVATAR- TOTTAK SZÁMÁRA LEHETŐVÉ KELL TENNI. HOGY KAPCSOLATOT TARTSANAK A CSALÁDJUKKAL...

2. A KÜLVILÁGGAL VALÓ KAPCSOLAT ERŐSÍTÉSE CÉLJÁBÓL SZÜKSÉG VAN A BÖRTÖNBŐL VALÓ ELTÁVOZÁS RENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSÁRA...”

A börtön mintacellájában nők laknak. Példás rend, élére hajtogatott kelmék, hímzett térítők, tisztaság. Az állvánnyal elkerített illemhely bizony nem illik a környezetbe

(Részlet az Európai Börtönszabályokból :

„46. AMENNYIRE CSAK LEHETSÉGES, MINDEN FOGVATARTOTTNAK BIZTOSÍTANI KELL, HOGY KIELÉGÍTHESSE VALLÁSOS, LELKI ÉS ERKÖLCSI ÉLETÉNEK SZÜKSÉGLETEIT AZZAL, HOGY RÉSZT VESZ AZ INTÉZETBEN TARTOTT VALLÁSOS ÖSSZEJÖVETELEKEN VAGY SZOLGÁLTATÁSOKON, ÉS BIRTOKÁBAN TARTHAT BÁRMELY SZÜKSÉGES KÖNYVET VAGY ÍRÁSOS ANYAGOT.”

A hit ereje

A börtön vezetői nagy hálával gondolnak az egyházak segítségére:

cellák nyomasztóan kicsik és szegényesek. A vaságyakon takarók, a mosdó, a WC a sarokban, közös használatra. A „mintacellában” nők laknak. Meg is látszik. Virágokkal, térítőkkel díszítik környezetüket. Első pillanatra akár egy kollégiumi szobával is összetéveszthetnénk.

Sándor István hadnagy a találkozás végén mosolyra fakasztó történetet mesél. Az elítéltek egyike a börtön legjobb kerékpárját kapta, hogy azzal járjon a városba dolgozni. Egy alkalommal éppen igyekezett volna vissza a börtönbe, amikor észrevette, hogy valaki ellopta a biciklijét. Azt sem tudta, hová legyen, úgy felháborította az eset. Talán hozzá sem kell tennünk, hogy az illetőt lopásért ítélték el.

Szerettünk volna minél teljesebb képet adni arról, hogyan élnek ma az elítéltek a gyulai börtönben, miképpen érvényesülnek az európai norSzabadság a börtönben