Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-27 / 124. szám
tßEKES MEGYEI HIRLApBOTRÁNYKÖVEK 1992. május 27., szerda ONM b. Kádár nem ígért semmit? Érezze a város: van képviselője Miért lenne botránykő, ha valaki magabiztosan megnyeri az országgyűlési képviselői választást? Ez inkább sikerszámba megy, nem is akármilyenbe. Az viszont már tényleg pocsék dolog, ha valakik nemtelen eszközökkel rontanak egy nőre. Ilyesmi történt a közelmúltban dr. Sarkadiné dr. Lukovics Évával\ Békéscsaba most megválasztott országgyűlési képviselőjével. Tegnapi beszélgetésünk során a képviselőnő is nyíltan beszélt minderről. Igaza van: szégyenkezzenek a névtelenség homályába húzódók. amely mások személyiségi jogait sértené. Előhozakodhattunk volna néhány olyan dologgal, amire most még utalni sem szeretnék. Elszomorított, hogy mások az állam demokratikus berendezkedésének keretei kögam is így találom. Nemcsak mosolyogni, nevetni is tudok, ha a személyemet érinti a humori- zálás. —Az előző rendszerben párthatározatok döntötték el, hogy hány nő alkalmas a politikai sze— Eljutott-e már a tudatáig, hogy mi történt önnel? — Nehéz kérdés. Az agyamba beérkezett az információ, hogy megnyertem a választást, de néhány napnak még el kell telnie addig, amíg mindez valósággá válik bennem. —Járt bent ma a Parlamentben? — Tegnap is, ma is. ló néhány adminisztratív tennivalót kell elintéznem: bejelentkezni, fényképeket leadni és így tovább. — Megnézte a helyét az ülésteremben ? — Minden bizonnyal Pel- csinszki Boleszláv mellé kerülök. —Mikor? — A kezembe kaptam a mandátumomat, s ha a parlament mandátumvizsgáló bizottsága is rendben talál mindent.akkor valóban elfoglalhatom a helyemet. — Gondolom, még a nyári szünet előtt.-— Valószínűleg a jövő héten hétfőn kerül rá sor. — Hogyan ünnepelték meg a győzelmet, amikor hírét vették? — Óriási boldogsággal, felszabadultan. A családi kör is része volt a választási stábnak, s eljött mindenki, akinek köze volt e munkához. —Mikor feküdt le? — Nem ez a kérdés, hanem az, hogy mikor aludtam el. Éjfél körül mentünk haza a férjemmel, s lehetett már 3 óra is, mire elszenderedtem. Fantasztikus érzés, még nem éreztem hasonlót. Amikor államvizsgáztam az egyetemen, átvettem a diplomámat, vagy szakvizsgáztam: ezek nagy mérföldkövek voltak. De ott tudtam előre, ha dolgozom, meglesz az eredménye. Itt viszont egy lapra kellett feltenni mindent, mert csak egy valaki lehetett első: aki elnyeri a választók bizalmát. — Egy riporter—a küllemére célozva — azt találta mondani: azt sem bánná, ha például MDF-es lenne. Ez esik igazán jól, vagy azok véleménye, akik majd tettei alapján kívánják megítélni. — Ez kedves bók, s nem több. De jólesik, mert mint minden nő, én is hiú vagyok. — Talán a férfiak sem kevésbé azok. Az idő megszépít sok mindent. Am e kampányban előfordultak durvaságok is. Hogyan élte meg a személyét, személyiségi jogait sértő támadásokat? — Borzasztóan szomorú voltam, hogy ilyen eszközökhöz nyúl valaki az ezredforduló küszöbén. Ezek olyan módon alantas és kicsinyes megnyilvánulások, hogy szeretnék róluk mihamarabb megfeledkezni. —Sírt? — Nem, inkább bosszankodtam. —Mi válthatta ki a kampány végefelé ezt a felettébb rossz ízlésre valló fröcskölődést? — Gondolom, a tehetetlen düh. — Szóbeszéd szerint a legfőbbnek tartott vetélytársáról is lett volna mit mondani. Ha igazuk volt miért hallgattak? —Az én női mivoltomat sértő szóbeszédeket fölülmúló dolgokról hallottunk mi is. De eleve azzal indultunk, hogy semmi olyan eszközzel nem élünk, ..illetve most már Békéscsaba országgyűlési képviselője Fotó: Kovács Erzsébet zött erről nem egészen így gondolkodnak. —A partnerek többsége lovaglásnak tűnt. — így van, ha nem is teljesen. — Lehet, hogy a vagánynak és szellemesnek tűnő kampányelképzeléseikre csak így tudott válaszolni a másik fél? — Pontosan. Akinek nincs humora, az he foglalkozzon politikával, közélettel. Aki nem tud felülemelkedni dolgokon, s képtelen egy mosolyt varázsolni az arcára — például, ha megfricskázzák —, ne politizáljon. Ez a hiányosság egyéb következtetésekre is okot adhat. — Ont komolykodónak vagy vidámnak ismerik? — A környezetem úgy látja, hogy van humorérzékem. Mareplésre. Ön viszont kiverekedte magának. Nőként is meg kíván jelenni a Parlamentben? — A teremtés fintoránál fogva az ember úgy lett megalkotva, hogy hölgyekre és urakra tagozódunk... — ...ami nem is olyan rosszul van kitalálva... — Hát, én sem szeretném megtagadni a nőiségemet, de túlhangsúlyozni sem akarom. Tudomásul veszem, hogy női bőrbe bújtatott ember vagyok, tehát nőként £ell megélnem az életemet. Ez se több, se kevesebb, mint a férfisors. Egy nő szociális érzékenysége valószínűleg fejlettebb. Bizonnyal ezért vonzódom én is a szociális terület iránt. — Nem biztos, hogy minden férfi örülne, ha a felesége képviselőnő lenne, ő meg nem az. Ez nem teremt feszültséget ön és a férje között? Ki fog ezután mosogatni? — Büszkén hozom országvilág tudtára, hogy a férjem mindenben támogatott, támogat, s biztosított a további támogatásáról is. O volt a legfontosabb kritikusom, tanácsadóm, jóbarátom, férjem — egy személyben. Neki köszönhetem, hogy elindulhattam e pályán. — Talán csak provokálni akartam. — A szüleim is sokat segítettek és segítenek, különösen, ha a gyermekre kell felügyelni. — A férje pszichiáter Békéscsabán. Milyen idős a gyerekük? —- Máté hatéves és csodálatos. Végigizgulta velem a kampányt. — Ón a kormány és az MDF politikájának csődjeként értékelte a választási győzelmét. Azért az a politizálás, amit a kampány során az SZDSZ keretein belül folytatott, komoly része volt a sikernek. Megtarthatónak látja-e e közvetlen kapcsolatát a lakossággal? — így kell lennie, mert ezen áll vagy bukik majd a pozitív megítélésem. Nem lehet elidegenedni a választóktól. Amikor a képviselő véleményt mond, saját megítélése szerint nyomja meg a gombot... —...s lehetőleg a sajátját... —...de tudnia kell, hogy mivel szolgálja a köz javát. Véleményünket összhangba kell hozni másokéval. Békéscsabán éltem mindig, a családsegítőben dolgoztam. Megtanultam odafigyelni másokra. —A parlamenti és Parlamenten kívüli ellenzék jelöltjeire leadott szavazatok komoly túlsúlyt jelentenek Békéscsabán. Képes lesz-e kiaknázni ezt az erőt? — ígéreteim egyik döntő pontja az, hogy számomra egyformán fontos minden békéscsabai gondja. Azoké is, akik nem rám szavaztak. A 70 ezres Békéscsabát kell elvinnem a Parlamentbe. Nem tehetek különbséget az emberek gondjai között aszerint, hogy nekem szavaztak bizalmat vagy másnak. — Nyilvánvalóan nem tudhatja, ki szavazott önre, s ki nem. — Ez a lényeg: nem is érdekel, hogy személy szerint ki hogyan szavazott. Én nyertem a választást, de tudom: más jelöltek is több ezer szavazatot vallhatnak magukénak. —Az első forduló környékén országszerte azt harsogta a sajtó, hogy botrányossá vált a békéscsabai választási kampány. Az ön ellen irányuló kíméletlenség valóban annak minősíthető. Sőt, idegenbeli vetélytársa az eredmény nyugtázása után azt találta mondani: sajnálja, hogy a Viharsarok megmaradt Viharsaroknak. Ez olyan „lebunkó- zásnak" hangzik. —- Sajnos a miniszter úr első megnyilvánulásaiban ugyanazt a szemléletet folytatta, mint egyes választási gyűlésein. Minden bizonnyal átértékelte ezt hétfő estére. Vele és Hideg Gáborral ültünk le a kamerák előtt egy beszélgetésre. Megkértem ott, hogy mindazt a segítséget, amelyet nyújtani kívánt a városnak, ezután is adja meg. Többször is azt mondta, hogy szívébe zárta ezt a várost. Ha komolyan gondolta, nem eshetünk ki a szívéből ripsz-ropsz- ra. Az adás után is folytattuk a beszélgetést: igyekeztem meggyőzni kérésem helyességéről a miniszter urat. —Hagyta magát meggyőzni? — Először azt mondta, hogy ő nem ígért semmit. —Igen? — Aztán azt mondta, hogy miniszterként mindent megtesz, amit tud. Én se többre, se kevesebbre nem szeretnék számítani, mint erre. — Sokan nem bánták volna, ha zavaros helyzet alakul ki Békéscsabán. Az ilyesmi persze többnyire nem a demokratizmusnak használ. Győzelmével letisztulhat-e kicsit a város közélete? — A miniszter úr elégedetlenségét fejezte ki az őt kampá- nyoló helyi szervezettel kapcsolatban. Azt szűrte le magának, hogy kampányuk nem igazán volt szerencsés. Tisztázták Fu- taki Gézával is azt az atrocitást, mely amiatt következett be, hogy a miniszter úr valótlanságokkal vádolta meg őt. Mint elmondta, a Futaki Gézával kapcsolatos állításokat neki készpénzként tálalták. Nem tudta, hogy valótlant állít. Megbeszélték: valamilyen nyilvánosság előtt elmondja majd a miniszter úr, hogy félrevezették őt. — Ezek szerint erkölcsi elégtételt kellene kapnia a képviselőtársának? — Pontosan. Akkoriban azért nem vert fel nagyobb port ez az ügy, mert nem akartuk a választókat elriasztani a szavazástól egy újabb botránnyal. Ennek a választásnak érvényesnek kellett lennie. A politikai apátiából kiutat látok. Békéscsaba képviselőjeként azon leszek, hogy végre érezze a város, hogy van képviselője. Kiss A. János Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései $>ajnálallal éőledilem Önöket, koyy Qöncy Anfiád nevű jÿuk eAetében Leyutálli me^/iovádunk enedménytelen aolt. Afála töblöföA iá- hitványadon dyemkeÁyeyult a ley^fyatlenekb joyádAyal, kánya v dem hajlandó -^--nemkoyy,_______ látdyatoi kelti, Uocjy ó id- dyedeti Gdatát. G ay ilyen éöyelmek rendkívül kánadak a páioá—f^ehe/i—'földben- bimMdyó tuUpánM- demxÁáácia jfflládéde dyemfmiijákál. Méy eyy ilyen, éd. kénytelen amelynek nyománkidteAul, ttoyy alkalmatlan fő- iá) feladata elláláda/ia. ßentlakoAM. Ivylalkofódőa ayonkan nem kiadnom beutalni. 36 MayyaA 1'bemakáala tf-ÚAom 37 NAPRA-NA Május 20. Tehetetlenül tárom szét karjaimat. Itt ez az őrületes kora esti „slussz”, a lapzárta, melynek mókuskerekében pörögve, szusszanásnyi időm sincs. S akkor egyszerre csak jön egy ember, leül velem szemben és panaszkodni kezd. És igaza van. „Tudja, nekem még azt mondták: ingyenes az orvosi ellátás meg az oktatás. Az előbbiről már akkor is tudtuk, hogy «hálapénzes» lesz, de ez, amit az oktatással csináltak, már több a soknál! Nekem három fiam van. A legnagyobb már nős, s neki is három gyereke született. Az unokáim közül a középső ballag(!) az óvodában, s a hacca- cáréra nekem is gyűjtenem kell. Ez a fiam munkanélküli, két hete szűnt meg a cége. S jön a nyár, tisztelt uram, amikor is a szünidőben a gyerekeket táborba kellene küldeni, hogy élvezzék a vakációt. Csakhogy miből?! S bele sem merünk gondolni, hogy egyszer itt lesz a szeptember, s újra kezdődik az iskola. Meg vagyok én verve ezzel! Ezentúl támogathatom a két unokám általános iskolai költségeit — ott csak a tankönyvek fejenként 250 forinttal lesznek drágábbak —, s mellette az én legkisebb fiam is egyetemre jár. Hát, a tandíjba, az egyetemi jegyzetek és kötelező olvasmányok, szakirodalmak költségébe már belegondolni sem merek.” Május 22. Nézem a híradót (szigorúan csak a TV2-n!), s már mosolyogni sincs kedvem demokráciánk újabb mélyrepülésén. Derék magyar rendőröket látni a Keleti pályaudvaron, amint éppen tétlenkednek, sete-sutáznak avasutasokkal. Mellettük vasúti vezér áll sziklaszilárdan, kissé odább szakszervezeti titkár bátorítja önmagát. Szomorkás kamarakomédia készült, vagy ahogy itt hívják, kétvonalas sztrájk (Szeged és Hegyeshalom felé). Csak az a kérdés, hogy ez a figyelemfelhívónak is sovány akció vajon miért keltett akkora riadalmat a MÁV legfőbb vezetőjében, hogy rendet, fegyelmet kiabálva, kivezényel- tették — emlékeztetve a legvidámabb kádári napokra — az egyenruhásokat. Ez ahókamóka szép példája annak, hogyan kell felfújni a dolgokat, s miként készülnek az „Ügyek”. Kőhalmi Endre
