Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23-24 / 121. szám

1992. május 23-24., szombat-vasárnap

mm MEGYEI HIRLAPBALESET

(A baleset rekonstruálása során megállapították: a jobbról érkező' autóban Kincses László az ütközés pillanata előtt ennyit láthatott az előtte közlekedő kerékpározókból) Fotó: Fazekes Ferenc

A rendőrség megyei ügyeletéről május 17-én (vasárnap) kaptuk a hírt, hogy pénteken halálos közlekedési baleset történt a Mezőgyán és Zsadány közötti úton. Hétfőn, lapunk 6. oldalán minderről a következő rövid hír jelent meg: „Pénteken, az esti órákban a Mezőgyán—Zsadány közötti útszakaszon K. L., geszti lakos gépkocsijával későn vette észre az egy kerékpáron közlekedő B. S. és R. I., szintén geszti lakosokat, és elütötte őket. A baleset következtében R. I. a helyszínen meghalt, B. S.-t pedig súlyos sérülésekkel szállították kórházba."

Sajnos, egyre több a közlekedési baleset az utakon. Az újságíró, az olvasó már-már rezdüléste- len arccal fogadja az efféle híreket. A zsadányi baleset azonban — úgy tűnik — kivétel. Az esemény Ilire néhány nap alatt túlnőtte a megyehatárokat. Mindenfelé mindenki másként tudja az eseményeket, sok a találgatás, s a szájról szájra adott történetben sok az egymásnak ellentmondó híresztelés, érvelés. Lapunk—anélkül, hogy a bíráskodást felvállalná—megpróbálta megszólaltatni az ügy összes szereplőjét. A beszélgetéseket időrendi sorrendben rögzítve adjuk közre.

Szándékos baleset?

Május 18., hétfő 12 óra:

Orgován Károly geszti lakos — a baleset következtében halálos sérülést szenvedő Rácz István egyik hozzátartozója — telefonon kereste fel szerkesztőségünket. Mint mondta, az életét vesztő 17 éves fiú családja úgy sejti, ez esetben nem véletlen balesetről van szó. Másnap délelőttre találkozót beszéltünk meg Ráczék geszti lakásán.

„Halált halálért"

Május 19., kedd 10 óra:

Ráczék Kossuth utcai házában a család népes tábora fogadott. Folyamatosan érkeztek részvétnyilvánítók, máshol lakó ismerősök, családtagok. Mindenki Pityuról beszélt, aki már soha többé nem lehet jelen. Az okot—amiért a család újságírót hívott, Orgovánné Puj Brigitta, egy közeli hozzátartozó és ifj. Rác: Béla, az elhunyt bátyja — így mesélték el:

— Pityut Kincses László gázolta el. Lacit régóta ismerjük. 24 éves magángazdálkodó, fa- lunkbéli. Pár hónappal ezelőtt történt, hogy Pityu édesapja autóval elgázolta Kincses Laci apját, akinek megsérült a lába. Ez a baleset véletlenül történt, csúszott az út. Azóta azonban Kincses László hol itt, hol ott emlegeti, hogy az apján esett sérelmet visszaadja még Rácz Bélának vagy ha neki nem tudja, valamelyik fiának.

Ifj. Rácz Béla ezzel kapcsolatban egy konkrét történetet is elmesélt:

— Egy-két héttel ezelőtt édesapám a Kincsesék utcájában járt autóval. Kincsesék az autó előtt kinyitották a saját autójuk ajtaját, hogy a két kocsi ütközzék. Eztán jött ez a baleset, ami halállal végződött. Mi úgy gondoljuk, ez egy újabb ijesztgetés akart lenni. Nem feltételezzük, hogy Laci halálra akarta gázolni az öcsémet, de azt hisszük, szándékosan meg akarta tolni az egy kerékpáron ülő két gyereket.

Orgovánné Puj Brigitta közben elmagyarázta a baleset körülményeit:

— Pityu és a nála egy évvel fiatalabb unokatestvére, Balogh Sándor a baleset napján a zsadányi diszkóba indultak. Az utánuk haladó Kincses László elütötte őket. Pityu meghalt, Sanyikét kórházba szállították.

— Én csak azt nem értem — mondta az ifjú Rácz Béla —, hogy egy 5 kilométeres egyenes útszakaszon hogy nem lehet észrevenni egy kivilágított kerékpárt!? Úgy tudjuk, a gyerekeknél zseblámpa is volt, és a biciklin fényvisszaverők.

Ezek után Brigitta elmondta, hogy a család első felindulásában „megtámadta” a Kincses házat, annak több ablakát is betörték. Az idősebbek részéről olyan mondatok is elhangzottak, hogy „halált halálért”, meg, hogy a temetés napján vér fog folyni Kincseséknél. Erre a gázoló és családja elmenekültek otthonukból, amit azóta is őriz a rendőrség. Brigitta külön megkért, ezzel kapcsolatban írjuk bele a készülő riportba, hogy a család tettét a fájdalom és a kétségbeesés irányította. Ma már nem akarnak mást, csak azt, hogy az igazság kerüljön napvilágra. Döntsön a törvény, de ne csak a magyarokat, hanem a gyászoló cigánycsaládot is hallgassák meg.

A halálos balesetet szenvedő Rácz Pityu négy évvel ezelőtt. Ki gondolta volna még akkor...?

A helyszínen

Május 19., kedd 10 óra 45:

Miközben Brigittával, az elhunyt bátyjával és nagyanyjával a baleset helyszínére mentünk,

elmondták, hogy a balesetről — bár már eltelt négy nap — még sehonnan sem kaptak hivatalos értesítőt, sem táviratban, sem személyesen. A baleset helyszínén Pityu bátyja a gázoló személygépkocsi még mindig látszó több sávos féknyomait mutatta, amelyek a menetiránnyal szemközti oldalon húzódtak.

—Ha volt szembejövő forgalom, ahogy állítják — mondta —, akkor Laci kocsijának azzal is ütköznie kellett volna. Vagy az hova lett?

A szembejövő nyomában

Május 19., kedd 11 óra:

A „helyszíni szemle” után a családtagokkal Zsadányba indultunk Marsi Gábor henteshez, aki a család tudomása szerint a baleset órájában a helyszínen tartózkodott. Talán éppen ő volt a szembejövő? — találgatták. Marsi úr helyett azonban csupán a feleségével találkozhattunk, akitől megtudtuk, hogy a férje volt a baleset után az első helyszínre érkező szemtanú, ám nem „szemből jött”, hanem a gázolóval azonos irányból. A feleség szerint a férjet nagyon megviselték a történtek, ezért véleménye szerint még ha meg is keresnék a földeken, nem biztos, hogy nyilatkozna. Ezek után nem próbáltuk megkeresni.

Kétségbe esve nyomta a csengőt

Május 19., kedd 11 óra 20:

Dr. Egri Gyula körzeti orvost viszont felkerestük. Tőle tudtuk meg, hogy Kincses László a helyszínen hagyva gépkocsiját stoppal Zsadányba ment, ahol kétségbe esve támaszkodott az orvosi rendelő csengőjére, minthogy azt hitte, péntek este Zsa- dányban van ügyelet.

— Ez ugyan már megváltozott — mondta az orvos —, de természetesen azonnal beültünk az autómba, és a helyszínre mentünk. Kincses László eközben mondta, most azt hihetik, cserbenhagyta az elgázoltakat,

pedig ő csak segítségért rohant, először gyalog, mert senki más nem volt az úton, majd, mikor valaki megjelent, stoppal. Mire a helyszínre értünk, a mezőgyá- ni orvos már megállapította a halált, és a sérültet is ellátta.

Újraélesztése

lehetetlen

Május 19., kedd 12 óra:

Kelemen András, a mezőgyá- ni körzeti orvos volt a „következő állomásunk”. Elmondta, hogy egy számára ismeretlen fiatal pár szólt neki a balesetről, amelynek helyszínére kiérve megállapította, hogy az egyik gyereknél semmiféle életjel nincs, lehetetlen próbálkozás volna az újraélesztése. A másikuk pár méterre ült a halott gyermektől. Csak a nevét tudta megmondani, a baleset körülményeire nem emlékezett. Súlyos agyrázkódást szenvedett. Eközben Zsadány felől megérkezett az ottani orvos Kincses Lászlóval, aki rérnült volt, s idegileg megviselt ember benyomását keltette.

A kórházban

Május 20., szerda 9 óra 45:

A megsérült Balogh Sándor állapotáról dr. Gyarmati Sándortól, a gyulai kórház szájsebészeti osztályának vezetőjétől érdeklődtünk.

—A beteg állkapcsa több helyen is eltört — mondta —, ennek rendbehozatalához meg kell őt műtenünk. Az életveszélyen túl van, beszélni már tud. A balesetnél súlyos agyrázkódást kapott, ezért a baleset körülményeire való visszaemlékezését kritikával kell fogadni.

Rigónál

Május 20., szerda 10 óra:

Balogh Sándor, vagy ahogy otthon szólítják. Rigó hanyatt feküdt a kórházi ágyon, szemén kötés, arca dagadt, szája sebes. Beszélgetésünknél édesapja is jelen volt. A balesetre Sanyi így emlékezett:

— Aznap este, úgy fél nyolc, nyolc körül a 45-ös presszó előtt

Kincses László megkérdezte tőlem, hova és kivel megyek ma. Megmondtam. Úgy kilenc fele aztán elindultunk Pityuval. Én hajtottam a biciklit. A szeméttelep körül, ahol a baleset volt, Pityu hátranézett. Azt mondta: „Te, ez megtol minket!” Én mondtam, hogy eddig még senki sem tolt meg, de akkor már repültünk. Azt még láttam, hogy a kocsi továbbmegy. El kellett volna vinnie bennünket, ha nem volt szándékos...

—Hogy volt kivilágítva a kerékpár? Zseblámpa volt nálatok? — kérdeztem.

— Nem volt zseblámpánk. Nincs benne elem. Fényvisszaverők voltak a biciklin — hangzott a válasz.

Egy fültanú

Május 20., szerda 11 óra:

Mohácsi Géza, a gyerekek sógora arról beszélt a kórház udvarán, hogy hány alkalommal és hol hangoztatta neki Kincses László, illetve annak édesapja, hogy a hajdani balesetet valamilyen formában megtorolják a Rácz családon.

A rendőrségen

Május 20., szerda 11 óra 45:

A Gyulai Rendőrkapitányságon Galgóczi Ferenc rendőr őrnagy fogadott, aki a bűnügyi osztályt vezeti. Mint mondta, minden halálos baleset ügymenete az, hogy a dolog a bűnügyi osztályon is „keresztülfolyik”, de mivel az ügyet alapjában véve a közlekedési alosztályon kezelik, így az ott dolgozó Kormányos Pál törzszászlóst hívta be beszélgetésünkhöz. Elmondták, hogy a kerékpár dörzsnyomát az úttest szélétől 1,8 méterre rögzítették a szakértők, ez azt jelenti, hogy a két kerékpározó nem az úttest szélén haladt. Ezenkívül a kerékpáron nem volt világító- test. A Kincses Lászlótól vett vér nem mutatott ki alkoholfogyasztást.

A rendőrség udvarában látható a két ütköző jármű: a Wartburg és a kerékpár, amelyen nincsenek világítótestek vagy annak nyomai

Ezek után levittek a rendőrség udvarára, ahol megmutatták a szóban forgó kerékpárt, amelyen — eltekintve az első keréken lévő fényvisszaverőtől — valóban nem volt világítótest vagy annak nyoma. Az első kerék küllői között lévő fényvisszaverő csak oldalról látszik, hátulról nem.

Kérdésemre, hogy a családot miért nem értesítette a balesetről a rendőrség, elmondták, hogy már a baleset napján voltak ott hozzátartozók a helyszínen, másrészt Kormányos Pál tudomása szerint Tóth Lajos rendőr őrnagy és Alter György századosjártak a családnál.

„Sosem állott szándékomban..."

Május 20., szerda 22 óra:

A balesetet a rendőrség igazságügyi műszaki szakértők és a

o

hatósági tanúk jelenlétében szerda este 22 órakor rekonstruálta. Ennek során megállapították, hogy a Kincses László által említett szembejövő jármű még azelőtt elhajtott Kincses kocsija mellett, mielőtt az ütközött volna a gyerekek kerékpárjával. A 60-70 kilométer/óra sebességgel közlekedő Kincses László a kerékpár megpillantásakor balra kanyarította a kormányt, ám az ütközést már nem tudta elkerülni. A gépkocsi, orrával a bal oldali sáv melletti árokba borult.

A láthatóságnak nevezett szakértői szemlén természetesen Kincses László is részt vett. Beszélgetésünk során elmondta, hogy az ütközés után legelőször az elgázoltakat próbálta megkeresni, de csak egyiküket találta meg a sötétben, akinek a feje alá egy hirtelen a keze ügyébe kerülő rossz bukósisakot tett. Forgalom nem lévén, futva indult segítségért Zsadányba. Út közben sikerült megállítania egy trabantost, ám az nem tudta, hol az orvos, a rendőrség, ezért Kincses László vele ment. Amikor az orvossal visszaértek, már a helyszínen volt a mezőgyáni orvos. Ezek után megkérdeztem Kincses Lászlótól, igaz-e, hogy korábban megfenyegette a családot, mire ő a következőket mondta:

— Soha nem állott szándékomban az édesapám balesetét megtorolni. Igaz, két hete a fiatal Rácz Béla megkérdezte tőlem, miért haragszom rájuk. Azt mondtam, rá nem haragszom, csak az édesapjára, amiért jogosítvány nélkül ül autóba és nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezet. Ez volt az oka a tavaly novemberi balesetnek is. Aztán két héttel ezelőtt, mikor a nővérem itthon volt a két gyerekkel, és ott állt a Daciánk kinyitott ajtaja előtt, ismét jogosítvány nélkül 50-60-nal el- viharzott mellette Rácz Béla. Az is igaz, hogy édesapám felemelte a mutatóujját, hogy vigyázzon magára, ne ijesztgesse a lányát, meg a két kisgyereket. Erre vannak tanúk is, hiszen a szomszédok ott kapáltak a közelben. Az is igaz, a baleset óta nem vettem fel őket, ha stoppoltak az úton, mint azelőtt... De én soha, sehol nem fenyegettem meg egyiküket sem. Mindemellett nagyon sajnálom, ami történt, és a hajszálamnak a legvégében sem volt szándékosság, hiszen még a biciklit is későn vettem észre, nemhogy azt, ki ül rajta. Elmennék a temetésre is, de azok után, ahogy nálunk betörték az ajtó- és az ablaküvegeket, őszintén megmondom, félek tőlük.

Utoljára azt kérdeztem Kincses Lászlótól, igaz-e hogy Balogh Sándortól a geszti presszó előtt megkérdezte, hová és kivel megy aznap este.

— Aznap nyolc óráig egy autószerelő barátom volt nálunk — válaszolta —, aztán hajat mostam, fürödtem, átöltöztem, és indultam Zsádányba, ahol vártak a barátaim. Nem voltam a presszó környékén sem, és nem beszéltem Sanyival.

Egy utolsó telefon

Május 21., csütörtök 10 óra:

Orgovánné Puj Brigitta telefonon hívta fel szerkesztőségünket. Megkért, írjam a riport végére: ő nem állítja, hogy családjuknak mindenben igaza van, de ugyanígy azt sem hiszi, csak a másik félnek van mindenben igaza.

Ideírtam.

Magyar Mária