Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-19 / 117. szám
1992. május 19., kedd HAZAI TÜKÖR iBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hasznos kézikönyvek Kézikönyv jelent meg a gépjárművek költségelszámolásának szabályairól. A könyv részletesen ismerteti az elszámolási tudnivalókat és a lízingelés szabályait is. Tartalmazza a használatos személy- és tehergépkocsi-üzemanyagnormákat is. A könyv árusítását egyelőre Budapesten, a Múzeum körúti könyvüzletben kezdik meg. Egy másik kézikönyv, az új Munka Törvénykönyv szabályait magyarázza és eligazítást nyújt a bérszabályozás és a bér- tárgyalások jogi tudnivalói között. A kötet az új társadalom- biztosítási szabályokat ismerteti és segítséget nyújt a vállalatok munkaügyi szakembereinek. Itt a Zsaru! Hétfőtől ismét kapható a Körösvidéki Zsaru. A közkedvelt lap legújabb számában találkozhatnak a férfivel, aki nyitott sliccel ismerkedett. Megtudhatják azt is, hogy milyenek a sörszál- hasogatók, s kik tartják — szerintünk — a pofátlanság világrekordját. Ezer oka is lehet annak, ha porban fetrengő emberpárt látunk. A nyomok ezúttal a Zöld Elefántba, illetve a Magyar Királyba vezetnek. Szó esik a lapban egy — Rómeó és Júlia nélkül megrendezett — erkélyjelenetről is. Falusi orvoskonferencia Az évtizedekig szakmai érdek- képviselet nélkül dolgozó réteg, a községi, kisvárosi körzeti orvosok általános helyzetének javítását kívánja felvállalni a Falusi Körzeti Orvosok Országos Szövetsége első konferenciája, amelyre szombaton Zalakaroson került sor. Az alig egy éve alakult szövetség a falusi betegek színvonalasabb ellátását, a munkakörülmények korszerűsítését, az orvosok megfelelő létfeltételeinek és egzisztenciájának biztonságát tekinti fő feladatnak. Alapítványt hoztak létre a háziorvosi szolgálat korszerű eszközökkel való ellátására. Tábori toborzó A tavaszi szünetet még el sem felejtettük, s nemsokára a nyárinak örvendhetünk. A felhőtlen boldogságról azonban kár beszélni, hiszen a több hónapos, felügyelet nélküli otthoniét szülőnek és gyereknek is egyaránt gond. A megélhetés egyre nehezebb, a pénz egyre kevesebb. Számoltak ezzel az orosházi művelődési központ népművelői is, akik az idén több táborba várják a gyerekeket. Van, amiről most hallunk először, a táborok zömét azonban ismerősként fogadják a nebulók. Az angol nyelvi szaktábort az idén első alkalommal szervezik meg Orosházán a 4—7. osztályos gyerekek részére. A kellemes nyaralás mellett bővíthetik nyelvi ismereteiket kicsik és nagyok egyaránt. Ugyancsak szaktábor keretében, immár hatodik alkalommal szerveznek német nyelvi tábort a városban. Akik más kifejezésmódot választanak maguknak — mondjuk a táncot —, azok is közösséggé verbuválódhatnak a nyár folyamán. Haladók részére június 29-e és június 4-e között ifjúsági néptánctábort rendeznek Orosházán, amelynek keretében a gyerekek elsajátíthatják a szólótáncfesztivál anyagát. A városban sok gyerek kedvenc időtöltése a mozizás. így júliustól heti egy-két alkalommal lakótelepi filmvetítést rendeznek, ahová várnak kicsiket és nagyokat. Azoknak sem kell otthon unatkozniuk, akik festegetni, szobrászkodni szeretnek. Augusztus 2—11-éig ifjúsági képzőművészeti táborba várják a 12 éven felüli fiatalokat. A művelődési központ tervei között szerepel még az augusztus 6—8-a között megrendezésre kerülő Orosházi Rocktalálkozó, ahová mintegy húsz amatőr zenekart várnak. Minden évben nagy sikerrel rendezik meg a képzőművészeti tábort Archív fotó Mariska néni —Szent ég, nénje! Mi van ezen az asztalon? — Mi, mi?! Láthatod, egy csomó egész, sőt kétoldalas hirdetés egy hetilap több számából. —Szóval reklámok. De mit akar velük? — Semmit. Csak szórakozom. No meg elcsodálkozom... —Csak nem reklámellenes? —Én? Aki még élvezem is a pelenkaháborút a tévében és a rádióban. Tényleg tiszta muri, ahogy a két cég le akarja pipálni egymást. Az angolok már fogadásokat kötnének rájuk. De itt ezekben csodákról van szó. —Ne vicceljen, ilyet nem hirdetnek sehol... —Hát nem is egy az egyben. De mégis, mi más lenne az, ha teljes két oldalon győzködnek, hogy a méregdrága könyv szerzőjéről hidd el: 6 hónap alatt 11 millió forintot keresett. S ha te is az ő módszerével, azaz a könyvéből dolgozol, hipp, hopp, gazdag leszel. —Ilyen tényleg csak a c sodák világában van! — Na, ugye? A másik illető a szerencsét garantálja, könyve minden téren biztos sikert ígér, potom ezer forintért, plusz postaköltség. Bár hinni tudnék benne... és a csodák — Nagy szám lenne, ha beugrana, nénje. Körhenevetnék. —Ne félj te ettől! Még a fogyókúrás csodákban se hiszek, pedig azokat is nagyon tukmálják, jó pénzért. — A fogyás nem csoda, hanem önfegyelem dolga! — Szerinted. Ezzel szemben minden lemondás nélkül 6 hét alatt 24 kilót leadhatsz, ha a könyvet megveszed, újfent egy ezresért. —Ha bolond lennék, hiszen ez a gyors fogyás kész betegség! — Valószínűleg. Akkor meg örüljön majd, akin nem fog a csoda. — Van még más csodálatosság az asztalán? —Mi az, hogy?! Kettő is. Az egyik Cicciolina 12 titka a földrengető szexuális gyönyörökről. A másik meg a csodálatos öngyógyítás könyve. Hát, mit mondjak én, aki még csak gyalogboszorkány se vagyok? Annyit azért megreszkírozok: ha ennyi csoda létezne a földön, mindenki szép, egészséges, gazdag és boldog lenne. Vass Marta Olvasóink írják / En így látom Király Bélát? 1992. április 21-én a Békés Megyei Hírlapban Kiss László — számomra ismeretlen személy — ,,Én így látom Király Bélát" címmel az önök által velem készített interjúval kapcsolatban megismétli a Magyar Fórumban közölt, szenzációsan hangzó, de hamis célzásokat. Hadd jelentsem ki azt, hogy: 1. Egyáltalán nem szégyellem, sőt büszke vagyok arra, hogy amikor a magyar ifjak százezreit küldték a keleti frontra, akkor én— mint vezérkari tiszt—nem bújtam az asztal alá, hanem a honvédekkel egy sorban harcoltam. Hogy helytállásomat magas kitüntetésekkel ismerték el, arra is büszke vagyok. Ha Kiss úr az igazságra is kíváncsi lenne, akkor azt is olvashatta volna számos újságban, és figyelhette a tévé-adásokban, hogy az a kitüntetés, ami a bürokrácia lassúsága miatt csak Szálasi alatt jött ki, arra az 1944 késő nyarán végrehajtott haditettért terjesztettek fel. Akkor Szálasinak híre- hamva sem volt még. Szálasinak nem harcoltam, hanem rendszerének ellenálltam. 2. Ha nemcsak a Magyar Fórumot olvasná Kiss László, akkor azt is tudhatná és—ha múltamat, mint látszik, figyeli—tudnia kellene, hogy rágalmazás bűntettéért a Magyar Fórumban megjelentekért a tettest már bepereltük. 3. Kiss László így—feltehetően—csak azért ismétli a rágalmak egy részét, mert arra számít, mint Göbbels, hogy sokszor kell sokat és nagyot hazudni, valamit majd elhisznek belőle. De miért nem emlékszik Göbbels sorsára? Dr. Király Béla Kire vonatkozik a KRESZ? Vajon kire vonatkozhatnak a KRESZ szabályai? Rám, Metlicsák Istvánra és a plebs többi tagjára minden bizonnyal, de egy államtitkárra vagy egy miniszterre már nem biztos. Száguldozott tavaly nyáron Raffay államtitkár úr belterületen. Szét is kezdett rázódni alatta a mégoly príma nyugati kocsija. A magyar közutakon ez nem is olyan lehetetlen. Az már viszont igen, hogy éppen az ő kocsija. Nosza, fogjuk rá a kerékanyacsavar lazulását a merénylő szélsőséges terroristákra. Ez már nem ment, ment viszont a szóvivő a HM-ből. (így pletykálják úton-útfélen! ) A közoktatási minisztert is megszállhatta a száguldás mámora— legalábbis a tv-riporter szerint: ,,Ugy hírlik, a miniszter úr imád száguldani!" (Tv-híradó, 1992. május 6.) Nem csoda, hogy száguldás közben nem vették észre, hogy egy határátkelő akadt az útjukba. A sógoroknál már észbe kaptak, de akkor már késő volt. Egy formállogikai következtetés: ha a hatalom egyes birtokosai megengedhetik maguknak, hogy semmibe vegyék a KRESZ előírásait, akkor azoknak ránk, szürke kisemberekre sem kell feltétlenül vonatkozniuk. Biztatnám én ezek után a keleti kocsitulajdonos polgártársaimat, hogy rajta, száguldjatok ti is! De hát ez a Trabantokkal és Wartburgokkal sehogy sem megy. Talán a Ladákkal lehetne. Bizony, nem kevesen voltak a pártállamban olyan vezetőink, akik gátlás nélkül rúgták fel a szabályokat, játszották ki a törvényeket. Kérdésem: ha most is előfordulhatnak a klasszikusnak megfelelő esetek, miszerint: ,Amit szabad Jupiternek, nem szabad az...”, akkor változott-e a hatalom természetrajza? József Attilával mondom: „ Gondoljátok meg proletárok!” Gondoljunk az egykori jezsuitára, aki szerint:, Az ember esendő, a csábítás nagy. ” Ne engedjünk a csábításnak! Metlicsák István, Békéscsaba Walter Lord: A Titanic pusztulása 12. A második osztályon kevésbé elegáns ruhadarabokat kapkodtak magukra az utasok. Albert Caldwell és felesége Szi- ámból volt hazatérőben. Evekig tanítottak a Bangkoki Keresztény Főiskolán, majd Londonban felújították ruhatárukat, de ezen az estén mindenféle viseltes holmit öltöttek magukra. Bébijüket, a kis Aident meleg plédbe csavarták. Miss Elizabeth Nye sima szoknyát, kabátot és papucsot vett fel. Mrs. Charlotte Collyemek nem volt türelme, hogy rendesen megfésülködjön, szalaggal kötötte hátra a haját. Nyolcéves kislánya, Marjory plédet dobott a vállára. Mr. Collyer sem csípte ki magát, abból a megfontolásból, hogy úgyis hamarosan visszatérnek, ezért zsebóráját is otthagyta a párnán. A helyzet a harmadosztályon volt a legzavarosabb, mert a White Star Line az egyedülálló férfiakat, s az ugyancsak egyedülálló nőket a Titanic két végében szállásolta el. Most aztán az orrban lakó férfiak a tat felé siettek, hogy összetereljék ismerőseiket. A nem egészen tizenhat éves Katherine Gilnagh ajtaján kopogtattak. Az a fiatalember volt, aki előző este fixírozta a kislányt, miközben a fedélzeten dudát nyekergetett. A fiú siettette, hogy keljen már fel, valami baj történt a hajóval. Anna Sjoblom, a tizennyolc éves finn leány, aki az Egyesült Államok északnyugati partjára utazott, arra ébredt, hogy kabintársnőjét dán udvarlója sietteti: gyorsan keljen fel. A fiatalember Annának is adott egy mentőmellényt, és még hátraszólt, hogy minél előbb menjen utánuk. De a lány tengeribeteg volt, gyenge és elesett, nem érdekelte semmi. Aztán hangok zűrzavarát hallotta, hát mégis felment, bár iszonyúan rosszul érezte magát. Alfred Wicklund segítette fel rá a mentőmellényt; otthon együtt jártak iskolába. Olaus Abelseth nagyon izgatott volt. A huszdnhat éves norvég Dél-Dakotába tartott, egy farmra. Egy régi atyai barátja az ő gondjaira bízta tizenhat éves leányát: kísérje el Minneapolis városába. Miközben most utat tört a zsúfolt folyosón a tat felé, egyszeriben úgy érezte, hogy Minneapolis nagyon-nagyon messze van. Abelseth félúton találkozott a lánnyal. Aztán sógorával, unokatestvérével és még egy lánnyal felkapaszkodtak a meredek fedélzeti lépcsőn a hátsó emeletfedélzetre, a hajótat végébe. A kemény hidegben és a barátságtalan sötétségben nagy volt a tolongás; ösztönszerűen mindenki az osztályának megfelelő fedélzetre igyekezett :— az első osztályú utasok a hajó középső részére mentek, a második osztályúak kissé hátrább, a tat felé, a fedélköziek a hajó végébe tömörültek, vagy éppen ellenkezőleg, az orrban, a mélyített fedélzeten. Nyugodtan várták az utasításokat — vagy inkább eléggé bizakodó hangulatban, de azért egy kis belső szorongással. Mulatságos látványnak találták egymáson a mentőmellényt; néhány erőltetett tréfa is csattant. — Nézzétek csak — viccelt Clinch Smith, amikor egy lány haladt el társai mellett, karjában spicc kutyájával —, hát a ku- tyusnak nem jár valami életmentő szerelék? — Ezt próbálja fel — mondta vidáman egy férfi Mrs. Vera Dicknek, miközben mentőzubbonyt csatolt rá. — Ez a legújabb divat, mindenki ezt hordja. — Amíg nem kell használnunk, legalább melegít — mondta derűsen Smith kapitány is Mrs. Alexander T. Compton- nak, aki New Orleansba készült. Fél egykor Gracie ezredes beleütközött Fred Wrightba, a Titanic profi szobatenisztréneré- be. Eszébe jutott, hogy reggel fél nyolcra előjegyeztette magának a teniszszobát, most hát tréfásan megjegyezte: — Mit gondol, nem kellene törölni az előjegyzésemet? — Már én is gondoltam rá — felelte Wright, tompa, színtelen hangon, de ez a halvány tréfa is hősies volt tőle. Pontosan tudta ugyanis, hogy a víz már a teniszszoba mennyezetéig ér. A fényesen kivilágított tornateremben egymás mellett ült Mr. és Mrs. Astor, egy-egy rugóval mozgatható hintaló hátán. Már felcsatolták mentőmellényüket, de Astomak az ölében is volt egy harmadik. Zsebkéssel vagdosta darabokra, hogy megmutassa feleségének, mi van a belsejében, hogyan működik. Amíg az utasok tréfálkoztak, beszélgettek, várakoztak, a legénység gyorsan elfoglalta a helyét. A csónakfedélzet megtelt matrózokkal, pincérekkel, kazánfűtőkkel, szakácsokkal. Harold Godfrey Lowe, äz ötödik tiszt, alaposan elkésett. Az indulatos természetű walesi fiatalember nehezen tűrte a fegyelmet. Tizennégy éves korában apja be akarta adni tanonc- nak egy liverpooli kereskedőhöz, de az ifjú Lowe kijelentette, ő ugyan senkinek, semmi pénzért nem dolgozik. Megszökött hát hazulról, és szíve vágyát követve tengerre szállt, dolgozott szkúneren, keresztvitorláson, öt évig járt egy ócska gőzhajóval a nyugat-afrikai partok mentén. Most, huszonnyolc évesen hajózott át először az Atlantióceánon. Ezen a vasárnapon szabadnapos volt, lefeküdt, át- aludta az összeütközést; álmából a csónakfedélzeti nyüzsgés, a kabinjába behatoló hangzavar verte fel. Kinézett a kajütablakon, és meglepődve látta, hogy mindenki mentőmellényt visel. Ekkor kiugrott az ágyból, magára kapta a ruháját és rohant, hogy segíthessen. Később így magyarázta a késedelem okát a vizsgáló bizottság előtt Smith amerikai szenátornak: „Ne felejtse el, uram, nekünk nagyon kevés időnk jut az alvásra. Amikor tehát alszunk, olyanok vagyunk, mint a hulla.” Charles Herbert Lightoller második tiszt is elkésett, de egészen más okból. O is szabadnapos volt, akárcsak Lowe, ő is ágyban feküdt, de hallotta a csikorgást, és amint volt, mezítláb rohant ki a csónakfedélezetre megnézni, mi történt. Nem látott semmit egyik oldalon se. Amikor felnézett a parancsnoki hídra, mintha Smith, kapitány és Murdoch első tiszt sziluettjét vette volna ki az éjszakában. (Folytatjuk) — Ezt próbálja fel — mondta vidáman egy férfi Mrs. Vera Dicknek, miközben mentőzubbonyt csatolt rá. — Ez a legújabb divat, mindenki ezt hordja. —- Amíg nem kell használnunk, legalább melegít — mondta derűsen Smith kapitány is Mrs. Alexander T. Comptonnak, aki New Orleansba készült.
